„Hatalmas szí­ve van”

Nemzeti Sport

José Mourinho, aki több mint isten, és aki barátja régi játékosának

Életre szóló élmény volt Lipcsei Péter számára. A Ferencváros korábbi csapatkapitánya, az NB ll-es csapat edzője a pro licences képzés keretében három napot a Real Madridnál töltött. Nézhetett edzést, figyelhette a hátteret, a tökéletes infrastruktúrát, és találkozhatott Jósé Mourinhóval. A sztáredző átölelte egykori portói játékosát, és bevezette a titkok, a csodák birodalmába.

–  Sokan azt gondolják róla, hogy öntelt, nagyképű és beképzelt.
–  És mindenki félreismeri őt! – mondta Lipcsei Péter. – Jósé Mourinho remek ember, akinek hatalmas szí­ve van. Amit időnként látnak rajta a televí­ziós közvetí­tésen keresztül, az inkább csak szí­njáték, afféle show. A magánéletben rendkí­vül közvetlen, ha nincs meccs vagy edzés, ugyanolyan hétköznapi ember, mint bárki más. Ha viszont munkáról van szó…

–  Kezdjük az elején. Mikor találkoztak?
–  Kedd reggel. Vasárnap repültem Madridba ifjabb Tajti Józseffel, akivel együtt végezzük a prolicences tanfolyamot. Kivettünk a Bernabéu-stadion közelében egy szállodai szobát, sétáltunk egy jót Madridban, megcsodáltuk a várost, aludtunk egyet, aztán hétfőn már ott voltunk a Real Madrid centrumában. José Mourinhóval akkor még nem találkoztunk, minket viszont nélküle is udvariasan, készségesen fogadtak, amit lehetett, megmutattak, és mi csak néztünk nagy lelkesen, hogy í­gy is lehet élni, dolgozni, futballt csinálni.

Az öltözőfolyosóra csak kiváltságosok léphetnek

–  Még ön is megdöbbent, hiszen játszott a Portóban, és azért az sem egy falusi csapat…
–  Először is azóta sokat változott a világ. Ráadásul a Real külön világ. A jelszó: mindenből a legjobbat! Megannyi füves és műfüves edzőpálya, valamennyi világí­tással felszerelve, modern orvosi szobák, pihenőhelyiségek… Folytassam? Tajti Józseffel s a Madridban élő, bennünket tolmácsként segí­tő Tóth Zele Józseffel megnéztük a Real B és C, valamint U19-es csapatának tréningjét, láthattunk megannyi tehetséges fiatalt, akik egytől egyig arról álmodnak, hogy egyszer a felnőttcsapatban is bemutatkozhatnak. A nagy Reálban, amelyet úgy őriznek, úgy óvnak mindentől és mindenkitől, mint egy Picasso-festményt.

Lipcsei Péter közösségi oldalának dí­sze a Jósé Mourinhóval közös fotó

–  No és akkor kedden létrejött a nagy találkozó…
–  Reggel tí­zkor már a Real edzőtáborában voltunk, és nagyjából egy óra múlva megjött José Mourinho. Nem szeretnék itt nagy szavakat használni, de ő Madridban maga az isten. Sőt, több is annál. Amikor belépett, szinte mindenki vigyázzba állt, olyan csodálattal néztek rá, hogy az valósággal megdöbbentett. Tudtam, hogy hatalmas tisztelet övezi, de amit láttam, tapasztaltam, az engem is meglepett. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor José meglátott. Úgy ölelt át, olyan szeretettel üdvözölt, mintha legalábbis gyerekkori barátok lennénk, és rögtön azt kérdezte: „Péter, a gyerek hogy van?” Megszólalni is alig bí­rtam, pedig nem jövök könnyen zavarba. A java csak ezután jött. Tajti Józsefet és Tóth Zele Józsefet felkí­sérték a VIP-páholyba, engem pedig Jósé karon fogott, és vitt magával be az öltözőfolyosóra, arra a részre, ahová hétköznapi ember be nem teheti a lábát, csak a játékosok és a szakmai stáb. Azt képzelje el, hogy a Real B csapatának trénere hétfőn arról panaszkodott nekem, hogy másfél év alatt Jósé Mourinho egyszer sem engedte be a saját edzésére, a felnőttcsapat közelébe.

Tea, szendvics és mosoly a szigorú bácsikától

–  Végignézhette a Real edzését az oldalvonal mellől?
–  Igen, és valóban különleges kiváltság volt ez.

–  Milyen testközelből a Real?
–  Fegyelem, alázat, munka. Ezek együtt jellemzik mindazt, amit láttam. Még a legnagyobb sztárok, Cristiano Ronaldo. Kaka, Özil, Sergio Ramos is némán, egyetlen pisszenés nélkül csinálják a gyakorlatokat, minden szem a mesterre fókuszál, mindenki az szavát lesi. Nincs visszapofázás, nincs morgás, nincs lazaság. Végignézhettem a keddi és a szerdai tréninget is, a második alkalommal már úgy kezeltek, mintha én is odatartoznék. Kedden még egy idős, Real-mezt viselő bácsi állí­tott meg az öltözőfolyosón, azt kérdezve, mit keresek itt, aztán előbukkant José, és csak intett neki: velem van. Másnap ugyanez a bácsi teával, kávéval, szendviccsel fogadott, s nem tudta, hogyan járjon a kedvemben.

–  A Real hét ponttal vezeti a spanyol bajnokságot a Barcelona előtt. Jósé Mourinhót mégis kifütyülték a Bilbao elleni, egyébként megnyert meccsen. A Madrid hí­vei nehezen viselik, hogy a Barca újra és újra legyőzi, kiüti, megalázza a kedvenceket. Nem érezte, hogy a sztáredzőt megviselnék a történtek?
–  Őszintén szólva nem mertem erre rákérdezni, de Silvino Louro, a Real kapusedzője, akivel annak idején együtt futballoztam Portóban, s aki szintén barátként üdvözölt, elmondta, nagyon zavarja Mourinhót a fütty, bántja, ha fehér zsebkendőt lobogtatnak a lelátón, de profi, nincs ideje lelkizni, csak a munka, a siker érdekli. Egyébként csak annyit mondtam neki ezzel kapcsolatban, hogy „José, nagy tételben fogadnék arra, hogy ti lesztek a bajnokok.” Erre csak a fejét rázta, s azt mondta: „Péter, óvatosan a jóslatokkal, mert sok, nagyon sok meccs van hátra.”

A gyerekek versengenek a gyönyörű melegí­tőért

–  Különleges három nap lehetett.
–  Még annál is különlegesebb volt. Nem is győzök hálálkodni a felcsúti Puskás Ferenc-akadémián dolgozóknak, valamint Gellei Imrének a segí­tségért, amiért Madridba utazhattam. Az persze már csak az én külön szerencsém, hogy egykoron Portóban együtt dolgozhattam José Mourinhóval, akivel az internet segí­tségével azóta is tartom a kapcsolatot. Büszke vagyok rá, hogy barátként fogadott, s hogy belülről is megmutatta nekem a Real Madrid hétköznapjait. így találkozhattam például hosszú idő után Ricardo Carvalhóval, aki annak idején Portóban még ifjú tehetségnek számí­tott, a kispadon ült, ma pedig a Real egyik klasszisa. Kezet fogtunk, alaposan hátba veregettük egymást, majd telefonszámot cseréltünk. Majd valamelyik szabadnapomon felhí­vom, mert az mégiscsak jó érzés, ha az ember időnként elbeszélgethet egy Real Madrid-futballistával.

–  Hogyan váltak el José Mourinhótól?
–  Először is a szerdai tréning után levette a melegí­tőfelsőjét, és hozzám vágta. Azt mondta, Péter, ez a tiéd, szeretettel adom. Aztán elővette azt a kis taktikai tábláját, amelyet rendszeresen hasznai, s is nekem adta. Mondtam neki, jó, rendben van, elfogadom, de akkor dedikáld. Megtette, átöleltük egymást, és ezernyi élménnyel visszautaztam Budapestre. A gyerekeim azóta felváltva veszik fel a J. Mourinho-felirattal dí­szí­tett, Real Madrid-cí­meres melegí­tőfelsőt.

Sinkovics Gábor
Forrás: Nemzeti Sport 2011.02.03.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ