1902.X.12. Ausztria – Magyarország 5:0

Bécs — Budapest football-matche.

Bécsben ma délután a Magyar Labdarugók Szövetségének repräsentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két í­zben, hol Budapesten, hol Bécsben repräsentativ csapatainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősí­tik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nem igen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség legjobb akarata mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; í­gy többek közt Ordódy Bélát a B. T. C. kitűnő centrehalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.

A repräsentativ csapat a mai összeállí­tásában csak egyszer trainirozott s í­gy az összjátéka minden valószí­nűség szerint több kí­vánni valót fog maga után hagyni. A bécsi csapat forward sorában a W. A. C. kitűnő játékosai, a védelemben Bécsnek erőben, ügyességben és kitartásban legkiválóbb footballistái szerepelnek s nem kis munkájába fog í­gy kerülni a budapesti csapatnak, ha tisztességes eredménynyel akarná helyét megállani. Egyedüli bizodalmunk a magyar csapat gyorsaságában és frisseségében fekszik s ennek révén remélhetjük, hogy a labda technika és összjáték tekintetében a mieinknél kiválóbb bécsi csapattal szemben a M. L. Sz. repräsentativ legénysége nem fog ma csúfos kudarczot vallani. A magyar csapat összállí­tása a legutóbb tartott tanácsülés határozata szerint a következő lesz: Lill – Berán, Steiner – Gorszky, Pozsonyi, Bayer – Hajós, Pokorny, Minder, Buda, Kolhanek. Tart. Gabrovitz, Bádonyi és Oláh.

Vasárnap reggel 8 órai gyorsvonattal a nyugati pályaudvarról indulunk.

Találkozás ugyanott 1/2 8-kor.

(Sport-Világ, 1902. október 12.)

1902. október 12., –:–, Bécs, Prater (WAC) pálya, Bécs — Budapest 5:0 (3:0)
vezette: J.W. Shires (angol)
*Bécs: Nauss (WAC) — Wachuda (WAC), Eipeldauer (Vienna) — Hüttl (Cricketer), Blassy (Graphia), Quick (JM Wahring) — Viesner (FC vom J98), Huber (WAC), Schrammel (WAC), Studnicka (WAC), Taurer (WAC)
Budapest: Bádonyi (BTC) — Berán (FTC), Gabrovitz (Postás) — Steiner (33 FC), Pozsonyi (MUE), Bayer (MAC) — Kolhanek (FTC), Buda (BTC), Pokorny (FTC), Hajós (BTC), Oláh (BSC)
Gól: Taurer (5.), Studnicka (?.), Huber (?), ?
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ igazgató tanácsa végezte)

1902. október 12.

Az osztrák és magyar Football-Szövetség representativ csapatainak múlt vasárnapi mérkőzése a mieink csúfos kudarczával végződött. Bár a legtúlzottabb optimisták sem gondoltak a magyar csapat győzelmére, ily fokú vereségre mégsem számí­tott senki. Ha az 5:0 eredmény aránya kifejezné Bécs és Budapest football-sportjának nivókülönbségét, úgy restelkedve kellene elismernünk azt, hogy e sportban esztendők óta alig haladtunk s a külföldi csapatok felett aratott győzelmek inkább a magyar csapatok szerencséjének s a véletlennek, mint a képességüknek s tudásuknak tulajdoní­tható. Szóval hiába örültünk eddig azon, hogy a Slavia, bécsi Ramblerek, Bonn, F. C. I. Vienna stb. bécsi és prágai csapatokon értékes győzelmeket arattunk, mert ezek reális voltát a múlt vasárnapi vereség után okunk volna kétségbe vonni. Az idei sportszezonban derék athlétáink, úszóink, evezőseink, sőt legújabban kerékpárosaink nemzetközi győzelmei mellett, szinte kirí­ footballcsapataink tehetetlensége s szégyenkezve kell bevallanunk azt, hogy a legjobban felkarolt s nálunk legnépszerűbb sportágban zöld ágra vergődni képtelenek vagyunk.

A magyar representativ csapat múlt vasárnapi súlyos vereségének mentségére vajmi keveset hozhatunk fel. Hibás volt a csapat összeállí­tása, rossz kondiczióban s kedvetlenül állottak a játékosok a küzdelemhez s összjátékuk oly primitiv volt, hogy méltán jegyezte meg egy bécsi lap hétfői referádájában a magyar csapat kombinácziójának »szegényes« voltát. A csapatösszeállí­tás hibája nem a szövetség lelkén szárad, annak maguk a játékosok voltak okai. Ordódy-t a katonai kötelezettség, Minder-t elfoglaltsága, Lill-t pedig indisposicziója tartotta vissza a bécsi úttól. így tehát a csapat három kiváló erejét volt kénytelen nélkülözni, kiknek szereplése mindenesetre csökkentette volna a bécsi kudarcz súlyos voltát. A játékosok rossz kondicziója annak tulajdoní­tandó, hogy együttesen alig trainiroztak, ha ugyan a csonka representativ csapatnak múlt szerdai mérkőzését a B. T. C. I— II. kombinált csapata ellen trainingnek lehetett nevezni.

Egymás modorát, szokásait nem ismerve, természetesen nem is produkálhattak semmiféle összjátékot; a rendszertelen össze-vissza játékhoz még a csapatban uralkodott kedvetlenség járult, a mi azután a kitünően kombinált bécsi támadás munkáját nagyon megkönnyí­tette.

A csatársor játszott aránylag a leggyengébben; nem volt semmi harmónia a játékosok közt, mindegyik magának játszott, ha ugyan volt alkalma játszani, mert a bécsi védelem folyton zavarta támadási kí­sérleteiben. Naussnak a bécsi kapuban kevés alkalma volt veszélyes támadásokat védeni. Egy-két élesebb lövés kivételével mindannyiszor csak úgyszólván gurí­tott labdákat hárí­tott el s küldte hatalmas rúgásaival csapata csatársorának, mely aztán csakhamar a játék szí­nhelyét állandóan magyar kapu elé helyezte. Még talán Oláh állotta meg legjobban helyét a magyar forwardsok közül. Kolhanek nagyon lassúnak tűnt fel ezúttal, testi erejét azonban gyakran érvényre tudta juttatni. Pokorny-Buda-Hajós egyáltalán nem tudták megérteni egymást. A fedezeti sorban Bayer volt a legjobb. Testi gyöngesége okozta hátrányokat ügyességével és szí­vósságával pótolta s lelkes játékával igen sokat használt csapatának. A W. F. C. 1898. kitűnő csatárjának Weisnernek mindig nagy fáradságába került Bayert magáról lerázni. Legkevésbbé Pozsonyi felelt meg a hozzá fűzött bizalomnak: kedvetlen, lassú s ügyetlen játéka szinte meglepett bennünket. De nem is csoda, hiszen — elég könnyelműen— előtte való éjjelen utazott Bécsbe s az nap délelőttjét az osztrák főváros bebarangolásával töltötte, úgy hogy teljesen kimerülten és bágyadtan állott ki a küzdelemhez. A centerhalf fáradságos és nehéz szerepeiben Ordódy-t pótolni különben sem csekélység, pláne oly kondiczióban, mint a milyenben Pozsonyi játszott múlt vasárnapon. Steiner a 33-asok volt kitűnő backje a jobb fedezet szerepében egyáltalán nem vált be. Csatártársait nem követte, helyezkedésre abszolúte semmi súlyt nem fektetett s az ellenfél csatárai kényelmes játékának akadályozása helyett folyton hátrált s zavarta a mögötte álló hátvédjét. Egyáltalán a védelem az egy Bayer kivételével sohasem támogatta a csatársort s minden alkalommal, midőn a csatárok közel jutottak az ellenfél kapujához, de támadásaik a hátvédek által visszaverettek, nem volt egy fedezet sem a közelben, ki a csatársor játékát támogathatta volna. Ez volt hibája különben a hátvédeknek is, kik folyton a kapuvéd nyakán voltak, vagy pedig mindketten ok nélkül olyannyira előre jöttek, hogy az off side játékot meg nem vető bécsi forwardsok gyakran lefutottak s lőtték be a magára maradt kapuvéd goaljába a labdát. Berán energikus játékával és testi erejével eleinte sokat mentett, később azonban annyira kimerült, hogy ismert hatalmas rúgásai helyett alacsony, erőtlen rúgásokkal küldte vissza a labdát a mezőnybe. Gabrovitz ütötte meg legkevésbbé egy magyar representativ csapat ní­vóját. Védelme tétovázó, rúgásai bizonytalanok, a mi különösen a kapu előtti küzdelemben a csapat poziczióját többször végzetessé tette. Bádonyi sem az a régi játékos már, a ki rúgásokat nem hibáz el, nem idegeskedik a kapuban s határozott biztos védelmével megment mindent, a mit még kapuvéd csak megmenthet.

Bezzeg más volt a bécsi csapat összeállí­tása és játéka.

A jelenleg brilliáns formában levő Wiener Athletik Sport-Club csapatából hat ember vett részt s a többi öt helyet a Cricketterek, I. Vienna, W, F. C. 1898. Grafia és Währ. B. C. legjobb játszói foglalták el. A W. A. C. kitűnő csatársorának négy tagját (Taurer, Studnicka, Huber, Schrammelt), W. F. C. 1898. legjobb forwardsa Wiesner egészí­tette ki; mögöttük Bécs három legjobb fedezete (Blassy, Hüttl, Onick) kik a kapu védelmére kiszemelt Wachuda — Eipeldauer hátvédekkel és Nauss kapuvéddel egyetemben oly remek védelmet képeztek, a milyent eddig a monarchia egyetlen válogatott csapatja sem tudott kiállí­tani. Az angolok modorára emlékeztető összjátékkal és kombinácziókkal működött W. A. C. csatársort a folytonos mozgásban levő halfok hathatósan támogatták s mindig fentartották az összeköttetést nem csak a támadással, hanem a védelemmel is, a melynek tulajdoní­tható volt főleg a magyar csatároknak tehetetlensége a bécsi védelemmel szemben.

Ily erős csapattal szemben a magyar csapatnak veresége előrelátható volt. Nézetünk szerint azonban oly nagy goaldifferencziával nem lett volna szabad a bécsieknek a mieink felett győzniük, mert csak 2—3 goal különbség az eredményben fejezte volna igazán ki a két representiv-csapat erőviszonyát. A többi goal bekapása tisztán a védelem, s különösen a kapuvéd könnyelműségének tulajdoní­tandó.

A mérkőzés lefolyását a következőkben foglalhatjuk össze:

Budapesté a helyválasztás joga; Bécs szél ellen kezdi a játékot s ügyes kombinácziókkal csakhamar a magyar kapu elé helyezi a küzdelem szinterét. Lövés lövést ér, melyeket eleintén meglehetős szerencsével hárí­t el a védelem, az ötödik perczben azonban Taurer egy éles lövésével a labdát védhetlenül a kapuba küldi. Újabb felállás után a bécsiek ismét hatalmukba keriték a labdát s állandóan ostrom alá fogják a magyar kaput. Öt perczen belül megint fennakadt a labda a budapestiek goaljában, Studnicka bal összekötő csatár révén, kinek távolról beadott labdáját Bádonyi lábbal való visszarúgásnál elhibázza. A két goal a magyar csapatot némikép sodrából látszott kihozni, mert az újabb felállás után egykedvű indolens játéka helyett energikusabban lépett fel s gyakrabban került a bécsi kapu elé. Oláh egy éles lövését Nauss alig volt képes elhárí­tani. A magyar csatárok ez intenzí­v támadásai arra buzdí­tották a hátvédeket, hogy a támadást a pálya középvonaláig követték; a mely könnyelműségnek csakhamar megadták az árát.

A bécsi védelem részéről a mezőny közepébe küldött labdát az egyik hátvéd elhibázta, mely kedvező körülményt aztán a gyorslábú bécsi csatárok ügyesen kihasználva, feltartózhatlanul a harmadik goalt szerezték meg csapatjuknak Huber révén.

Az első félidő 3:0 eredménynyel zárult.

A második félidőben lassanként megeredt az eső, a mely a feláztatott talajt csuszamlóssá tette s megkönnyí­tette ekképen a rövid passzokkal összejátszó bécsi csatársor játékát. A szél is segí­tett nekik s í­gy nem csoda, ha a magyar csapat defenzí­v játékra fektette a fősúlyt. A félidő közepe táján ugyan gyakran jut támadó helyzetbe, de veszélyessé a bécsi kaput alig teszi, csak a játék utolsó perczében, midőn az elszántan védő Nauss a földön fetrengve bámulatos önmegtagadással védte ki a magyarok támadását. A második félidőben még két goal esett, úgy hogy a mérkőzés 5:0 eredménynyel végződött a bécsi csapat javára.

A mérkőzést — ritka eset — nagyszámú s jobbfajta publikum nézte végig, közöttük sok magyar, a ki honfitársaikat lelkes buzdí­tásaikkal próbálták erősebb tempó forszirozására bí­rni.

A mérkőzés különben a Wiener Athletik Sport-Club gyönyörű, gyepes pályáján folyt le.

Biró: Shires J. W. a Cricketterek kapitánya volt. Igazságosan, körültekintően s minden tekintetben korrektül viselkedett. Eredetileg ugyan Rolandnak kellett volna bí­ráskodni, de elfoglaltsága miatt nem jöhetett el; a bécsiek egy Spitzer nevezetű alakot szerettek volna bí­rónak látni, de a magyar csapat erélyes fellépésére készséggel egyeztek be Shires bí­ráskodásába.

A mi a magyar Football-Szövetség representativ csapatának fogadtatását illeti, arról jobb lenne nem is beszélni. A bécsi Unió két héttel ezelőtt átirt a M. L. Sz. vezetőségéhez, felkérvén ez utóbbit annak értesí­tésére, vajjon a magyar csapat mikor s hol érkezik meg Bécsbe, hogy az illő fogadtatásról gondoskodhassanak. Igazán megörültünk akkoriban e levélnek s azt hittük, hogy lapunkban napvilágot látott s a bécsiek vendégszeretetét és tisztességét jellemző sorainkat végre komolyan vették s ez egyszer megemberelik magukat. Nos hát abban a vendégszeretetben nem volt köszönet. A pályaudvaron tényleg fogadták a magyar csapatot a bécsi Unió vörös-fehér kokárdás kiküldöttjei. Számszerint négyen. A pályaudvar előtt várt is egy nagy angol vadászkocsi, melynek tetejét magyarjaink elfoglalták. A kocsi a város legforgalmasabb utczáin haladt s elején ülő kocsis nagy kedélyesen különböző nótákat (előzékenységből magyar is volt közötte) trombitált, felkeltvén az érdeklődést nemcsak a kocsi utasaira, hanem a kocsi oldalán fityegő matchet jelző plakátokra is, nagy gaudiumára a Ringstrasse-i korzó járókelőinek. De ez még hagyján. Midőn ebéd után a pályára vitte a dressben levő csapatot a kocsi, az előbbi jelenetek megismétlődtek s óriási kerülő úton a legforgalmasabb utczákon vitték a Magyar Szövetség representativ csapatát, mint valami vándorczirkusz csőcseléket, óriási feltűnést keltve mindenütt s élő reklámot szolgáltatva a délutáni football-matchnek. A zötyögős kocsi azután némileg összerázta a különben sem friss csapatot, csupa vendégszeretetből növelvén í­gy a magyarok vereségi esélyeit. Este társasvacsorára gyűltek a magyar csapat tagjai a bécsiekkel, kik számszerint tizen voltak, tehát öttel kevesebben mint a magyarok. Nem volt ott sem szövetségi elnök, sem alelnök, csak a pénztáros, ki a fölötti örömében, hogy a match 400 forintot jövedelmezett, nem tudott megférni bőrében. A vacsora meglehetős kedélyes volt bécsi fogalmak szerint s tartott 3/4 7 órától 8 óráig, midőn a vendéglátó bécsiek egyenként elszökdöstek, egy-kettő kivételével, magukra hagyván a búsulóra vigadó magyarokat.

A múlt vasárnapi mérkőzés lefolyása és eredménye, reméljük okulásul fog szolgálni a Szövetség intéző köreinek. Mindenesetre a training mérkőzések számát gyarapí­tania kell, még pedig ne a jövedelemre, hanem arra való tekintettel, hogy a kiválasztott játékosok megjelenése mindenképen biztosí­ttassák. Tavaszszal lévén a két szövetség legközelebbi mérkőzésének időpontja, ajánlatos lesz reggel és pedig azon pályán tartani, melyen a nemzetközi match végbe fog menni. A training-mérkőzéseken ki fognak tűnni mindenesetre mindazok, kik a representativ csapatba való felvételre leginkább méltók, Ezeket aztán egy csapatba válogatva kell az utolsó három training-mérkőzésen egy erős, lehetőleg valamely jó egyesület I. csapatával játszatni. Úgy bizonyára nem leszünk kitéve annak, hogy utolsó pillanatban kell a csapatot összekombinálni s egy csapatban együtt még nem játszott s egymást nem ismerő játékosokat oly erős csapat ellen kiállí­tani, mint a milyen múlt vasárnapon a bécsieké volt. Akkor talán nem fogunk olyan szégyent vallani, mint múlt vasárnap s fel fog virradni a magyar football-sportra is a dicsőségnek rég várt napja.

(—ós—, Sport-Világ, 1902. október 19.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.

Egy hozzászólás a(z) 11101101110ejegyzéshez

  • Felettébb érdekes hogy erről a mérkőzésről, nem került elő fotó ezidáig…Sokkal jelentéktelenebb nemzetközi mérkőzéseken is volt csapatkép. Annak ellenére is furcsa hogy csak Bécs-Budapest meccsnek számí­tott régebben…viszont… Nemrégiben találtam egy fotót, egy újságban ami a mérkőzés után három-négy héttel jelent meg, Philipp Nauss kapust ábrázolja osztrák válogatott mezben a következő képaláí­rással: -A legjobb bécsi hálóőr. 90% hogy a mérkőzés napján készült, tehát van remény hogy létezik közös csapatfotó is a válogatottakról. Nyáron egy bécsi kirándulás keretében utánajárok…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
04.25. 17:00, M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ