1905.IV.9. Magyarország – Ausztria 0:0

Az osztrák—magyar mérkőzés

Szövetségek mérkőzése 0:0.
Eldöntetlen.

Alább közöljük a tavaszi válogatott csapatot, mely ugyancsak kihí­vja a szigoru kritikát. A csatársor összeállí­tásába még csak bele lehet nyugodni, bár a magunk részéről jobb szeretnők Weisz Ferencet a jobb összekötő, Grosz-t a bal összekötő helyre tenni. A leghatározotabban hibáztajuk azonban a fedezetsor mostani összeállí­tását Kisfaludy-val mostani formája alapján még csak kibékülünk, hanem Ordódy és Kiss Gy. betétele semmivel sem indokolható Bródy-val, Gorszky-val, Bayer-tel és Kolhanek-kel szemben. Kiss Gy. már nem a régi, rugalmas játékos, Ordódy pedig egy klasszissal rosszabb a többinél. Lelkesedéssel magával matchet nyerni nem lehet. Csüdör játéktudásával szemben igen nyomós érvek szólna a mellett, hogy a csapatban ne kapjon helyet. Remélhetőleg ez az összeállitás még átalakul.

A magyar válogatott csapatot, mely április 9-én fog játszani az osztrák válogatott csapat ellen, az intéző bí­zottság a következőképen alakí­totta meg: Kapus: Holics (MUE.); hátvédek: Bienenstock (Postás), Csüdör (MUE.); fedezetek: Kiss (33FC.), Ordódy (BEAC.), Kisfaludy (BTC.); csatárok: Borbás (MAC.), Weisz (FTC.), Pokorny (FTC.), Koch N. (33FC.), Blazsek F. (BTC). Tartalékok: Károly (MTK ), Gross (BAK ), Kolhanek (Postás), Bródy (FTC.), Nagy F. (MTK ), Major (MAFC.).

(Nemzeti Sport, 1905. március 19.)

Az osztrák-magyar mérkőzésre az OeFV. ideiglenesen a következő csapatot jelölte ki: Schlesinger (Rapid) — Fischer (WAC.), Leuthe (Cricketer) — Grossmann (Cricketer), Wilczek (Sportvereinigung), Dettelmayer (WAC.) — Hussak, König, Stainfield (Cricketer), Studnicka, Taurer (WAC.).

*

A szövetségi csapat a következő összeállí­tásban játszik: Holics — Bienenstock, Nagy Ferenc — Kiss Gyula, Kolhanek, Kisfaludy — Blazsek, Koch Nándor, Pokorny, Weisz Ferenc, Borbás. Tartalékok: Giba, Skrabák, Major, Ordódy, Szűcs, Gorszky, Grosz, Bosnyákovits, Buda, Károly, Niessner.

(Nemzeti Sport, 1905. április 2.)

E heti mérkőzések. Az osztrák-magyar mérkőzés.

A magyar labdarúgás erőpróbája lesz a vasárnap, április 9-én a millenáris versenypályán tartandó osztrák-magyar mérkőzés az Oesterreichische Fussball Verband és a Magyar Labdarugók Szövetsége által kiválasztott két legjobb „tizenegy” között. A mérkőzés rendkí­vül izgató lesz s nem lehet tudni, melyik csapat kerül ki győztesként. Az osztrák csapat csekély változással ugyanaz, amely Berlin ellen szerepelt a mult hónapban s mivel Studnicka betétele kétségtelenül csak erősödés ez az osztrák csapat erősebb, mint a Berlin ellen játszott. Nagy előnye továbbá az osztrák csapatnak az, hogy már ismételten együtt játszott és összeszokott, mig ezzel szemben a magyar csapatnak össztréningje nincs, amit igen nagy mulasztásnak tartunk. Viszont a mi javunkra í­randó az, hogy saját pályánkon játszunk és hogy gyorsabbak vagyunk. Azt hisszük, ha a magyar védelem Studnickát, Stanfieldet és Königet jól le tudja fogni, akkor a mérkőzés a magyar szinek diadalával fog végződni. A két csapat a következő lesz:

Az Oe. FV. válogatott csapata: Wagner (Cricketer) — Fischer (WAC.), Leuthe (Cricketer) — Dettelmayer (WAC.), Wilczek (Sportvereinigung), Grossmann (Cricketer) — Hussak (Cricketer), König (Cricketer), Stanfield (Cricketer), Studnicka (WAC.), Taurer (WAC.).
A MLSz. válogatott csapata: Holics (MUE.) — Bienenstock (Postás), Nagy F. (MTK.) — Kiss Gy. (33FC.), Kolhanek (Postás), Kisfaludy (BTC.) — Blazsek F. (BTC), Koch N. (33FC.), Pokorny (FTC.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.).

A két szövetség válogatott csapata eddig ötször mérkőzött, mindig az a csapat győzött, amelynek pályáján a mérkőzés lefolyt. (1902-ben Bécs 5:0, 1903-ban Budapest 3:2, Bécs 4:2,1904-ben Budapest 3:0, Bécs 5:4) Tehát osztrákok győztek 3-szor, mi kétszer. Gólarány 16:12 Ausztria javára.

Megelőzőleg a II. osztályú egyletek első és az I. osztályú egyletek II. csapataiból alakí­tott válogatott csapatok mérkőznek.

(Nemzeti Sport, 1905. április 9.)

A mérkőzés délután négy órakor kezdődik a csömöri-uti pályán. A mérkőzés előtt a II. osztályú csapatok, és az I. osztályú csapatok 2-ik csapatainak válogatottjai fognak egymással küzdeni.

(Budapesti Hí­rlap, 1905. április 9.)

1905. április 9., 16:00, Budapest, Millenáris, MLSZ csapat — ÖFV csapat 0:0
vezette: Herczog Ede (magyar)
nézőszám: 7 000 – 8 000
MLSZ csapat: Holics (MUE.) — Bienenstock (Postás), Nagy F. (MTK.) —  Kiss (33FC.), Kolhanek (Postás), Kisfaludy (BTC.) — Blazsek (BTC.), Koch (33FC.), Pokorny (FTC.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.)
*ÖFV csapat: Prager (WAC) — Fischer (WAC), Leuthe (Cricketer) — B. Lowe (Cricketer), K. Stürmer (WAC), Grossmann (Cricketer) — Hussak (Cricketer), Krug (Cricketer), Stanfield (Cricketer), König (Cricketer), Taurer (WAC)
Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte Stobbe Ferenc javaslata alapján)

A mult hét főeseménye az osztrák-magyar mérkőzés volt, amely iránt eddig még soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott. A csapathoz fűzött reményeink nem teljesültek, a balszerencse is üldözte csatársorunkat s igy — habár joggal számí­tottunk a győzelemre — meg kell elégednünk azzal a tudattal, hogy legénységünk fölényben volt ellenfele fölött. A mérkőzés tanulságait azonban le kell vonnunk: többé csapatot megfelelő össztréning nélkül kiállí­tani nem szabad. A másik tanulság pedig az, hogy a sportszerű előkészí­tés és a társadalmi rendezés munkáját többé egy emberre bizni nem lehet, mert a felszaporodott teendőket egy emberrel jól elvégezni immár lehetetlen. A jövőben az előkészületeket korábban kell megejteni és a munkát meg kell osztani.

Sajnos, de ugy látszik, hogy állandóan foglalkoznunk kell e helyen a birokkal is. Ez alkalommal Herczog Ede bí­ráskodásától kell ismét megemlékeznünk. Herczog-ot a bécsiek ajánlatára a sors az osztrák-magyar matchen való bí­ráskodáshoz juttatta. Feladatának általában véve jól meg is felelt volna, ha el nem néz ismételten a bécsieknek olyan szabálytalanságot, amelyért a magyarokat ismételten lefütyülte. Ilyen volt a labdának kézzel való érintése. Egyizben a világ minden szabálya szerint büntető rugást kellett volna í­télnie a bécsiek terhére és ő szabadrúgást adott. Nem akarjuk pártossággal vádolni, mert nem volt az: de figyelmeztetjük biráinkat, hogy az ilyen í­télkezés igen alkalmas arra, hogy a játszó csapat lelkesedését kioltsa.

Eldöntetlen! 0:0. A hatodik osztrák-magyar mérkőzés nem hozta meg a magyaroknak a várt győzelmet, hanem gólképtelennek bizonyult csatársoruk miatt kénytelenek voltak megelégedni a 0:0-ás eredménnyel, ami — tekintettel arra, hogy magyar pályán, magyar biró mellett folyt le a mérkőzés — az osztrákoknak fölér egy fél győzelemmel, nekünk egy fél vereséggel. Hogy nem győztek a mieink, abban egy kis része van balszerencséjüknek nagy része van a középcsatár Pokorny és jobb összekötő Koch gyenge játékának, legnagyobb része pedig annak a hallatlan indolenciának van, amelylyel a csapat tréningjét vezette a szövetségi kapitány. Hogy a mai modern játékstí­lus mellett ily fontos mérkőzésre egy egész ország labdarugó sportját képviselő „tizenegyet” egyetlenegy össztréning nélkül küldtük a küzdőtérre, az szomorú bizonyságát szolgáltatta annak, hogy sem a csapat előkészí­tését kötelességszerűen végző szövetségi kapitány, sem pedig a csapatba beosztott játékosok nem állottak hivatásuk magaslatán. Mert a szövetségi csapatba való jelölés nem csupán kitüntetése és elismerése az egyének játéktudásának; kötelességekkel is jár az, hogy minden játékos teljes tudásával és teljes szorgalmával járuljon hozzá a hazai szí­nek diadalra juttatásához. A tréningben való szorgalmas munka a legkevesebb, amit tőlük elvárhatunk. Hisszük, hogy a mostani csalódás és eredménytelen szereplés intő például szolgál a jövőre nézve.

A csapatok. Ami a két ország válogatott legénységét illeti, mind a két csapat kiváló klasszist képviselt. Az osztrákoknál mintaszerű volt a védelem, a magyaroknál ellenben a támadás két szárnyának munkája volt nagyon szép. Az osztrák csapat összeállí­tása a következő volt: Prager (WAC.) — Fischer (WAC.), Leuthe (Cricketer) — Lang, Lawe, Grossmann — Hussak, Krug, Stanfield, König (Cricketer), Taurer (WAC.). Az osztrák csapatban tehát 3 WAC. és 8 Cricketer játékos szerepelt. Az összeállí­tás általában igen sikerültnek és ésszerűnek mondható, ami kitűnt a csapat szép összjátékából is. A csapat legjobb embere Prager kapus volt, ki igen nagy szerencsével, de nem kisebb tudással is védett. Fő ereje a kitűnő helyezkedés. Stí­lusa általában Sí­posra emlékeztet. Méltó társai voltak a védelemben Fischer és Leuthe. Mindkettő nyugodtan, társát mindenben megértve, kitűnő helyezkedéssel és technikával védett. A lekicsinyelt osztrák fedezetsor bizony jó volt, mig a csatársorban főleg a két szélső Hussak és Taurer tűnt ki. A bécsi lapok által annyira reklámozott Stanfield fel sem tűnt.

A magyar csapat programmszerüleg igy állt fel: Holics (MUE.) — Bienenstock (Postás), Nagy F. (MTK.) —  Kiss (33FC.), Kolhanek (Postás), Kisfaludy (BTC.) — Blazsek (BTC.), Koch (33FC.), Pokorny (FTC.), Weisz (FTC.), Borbás (MAC.). A magyar csapat bizony csalódást keltett s szomorú elégtétellel állapithatjuk meg azt, hogy éppen azok a játékosok nem váltak be, akiknek szerepeltetését mi mindig elleneztük. Pokorny talán már évek óta nem játszott olyan rosszul, mint most; legalább két be nem adott gólt í­rhatunk rovására. Miként a mult évben, ugy az idén sem vált be Koch. Hogy mellette Blazsek mégis remekelt, azt csak az ő istenáldotta tehetségének és önfeláldozásának köszönhette. A baloldalon Weisz Borbás értették még legjobban meg egymást: de itt is kitűnt, hogy megbocsáthatatlan hibát követtek el azok, akik Weiszet elvitték a jobboldalról. Hí­res lövései baloldalról gyengébbek és kevésbbé veszélyesek voltak. A fedezetsor általában gyenge volt. Kiss a szélen idegen volt; se csatárait nem támogatta, se Taurert le nem fogta. Kolhanek helylyel-közzel szép dolgokat csinált, játéka azonban egészben véve szí­ntelen, lélek nélküli volt. Lelkesen igazán csak Kisfaludy dolgozott s neki is nagy része van abban, hogy Borbás ezúttal ismét a régi félelmetes csatár volt. A védelem a szokott jó volt, bár Bienenstocktól többet vártunk; sokat mentett, de elkalandozásaival sokszor veszélyes réseket is engedett ellenfeleinek.

A játék. Lelkes tapsvihar üdvözli a két csapatot, amint a pályán megjelennek. Általános izgalom közepette kezdődik a játék s már az első percekben Blazsek és Koch révén komoly veszélybe jut az osztrák kapu, amelyet marékkor remekül véd Prager. A támadást viszonozza az osztrák baloldal s König ügyes lövése Holics kezében akad meg, mig Weisz remek lövései az osztrák kapu mellett süví­tenek el. Már most kitűnik, hogy Weisz lövései a baloldalról nincsenek olyan jól helyezve, mint jobbról. A 10-ik percben Hussak szép lerohanása kornert szerez Bécs javára, melyet a 14-ik percben Stanfield még egygyel megtold, mig Borbás gyönyörű rohama, a magyaroknak szerez egy kornert, mely után óriási küzdelem fejlődik ki a bécsi kapu előtt. Rendkí­vül hevesen hullámzik a játék föl s alá; a magyarok támadásai azonban veszélyesebbek, í­gy pl. Weisz hatalmas, védhetetlennek látszó lövése a kapufáról pattan vissza. A jobb oldalon Blazsek gyönyörű támádásait a biró akasztja meg, mig Hussak a 40-ik percben kornert ér el, mely után a félidő végéig az osztrák kapu áll erős ostrom alatt, de egy korner árán megszabadul a góltól. Félidő 0:0.

A második félidőben Blazsek remek lefutása rögtön kornert eredményez. A szabadon hagyott Taurer viszont a magyar kaput hozza veszélybe, de Holics biztosan ment. A magyar csatárok is kezdik egymást megérteni s most már Weisz-Borbás igen szépen összejátszanak. A magyarok fölénye csakhamar nyilvánvalóvá lesz s most már látszik az is, hogy mennyire más, mennyire szí­nesebb a magyar stilus, mint a bécsi. A két szélső egymásután a szebbnél-szebb centerezéseket küldi középre, de ott mindent elhibáznak. A mérkőzés egyre izgatottabb lesz, mig a közönséget valósággal fölháboritja a biró túlságos jóakarata a vendégekkel szemben; midőn Leuthe, Weisz éles lövését kézzel leüti a kapu előtérben, az angol szabályok által is előirt büntető rúgás helyett csak szabadrúgást itél. A 15-ik percben Kis és Bienenstock elkalandoznak, Taurer lerohan, centerez s König már-már védhetetlen gólt lő, mikor Kisfaludy az utolsó pillanatban kornerra ment; viszont Prager mesteri játéka dacára csak két korner árán szabadul meg a góltól a 39. és 40. percben. Taurer még lefut egyszer-kétszer, egészben véve azonban az osztrák kapu áll végig ostrom alatt.

Ami a játékot magát illeti, azzal — eltekintve a jelzett hibáktól — általában meg lehetünk elégedve. Mindkét csapat igyekezett a lehető legjobbat bemutatni. S ha nem is győztünk, a szakemberek s a közönség igaz örömmel látták, hogy játékosaink stilus dolgában határozott nemzeti irányban fejlődtek. Örömmel jegyezhetjük fel egyúttal, hogy a mérkőzés teljesen fairen folyt le s mindenképpen hozzájárult a labdarúgás népszerűsí­téséhez. Herczog Ede (SFC.) bí­ráskodásával másutt foglalkozunk.

Szövetségi válogatott csapatok mérkőztek ezt megelőzőleg a következő összeállí­tásban: A II. oszt. egyletek első csapataiból válogatottak: Kozlák (III. k. TVK.) — Geizer (Typogr.), Grimm (Ujp. Tör.) — Schwarz (Typogr.), Gerő és Medveczky (BAK.) — Menschl (Ujp. Tör.), Hőnich (III. k. TVK.), Oldal, Weisz és Grosz (BAK.). Az I. oszt. egyletek második csapataiból válogatottak: Bádonyi (Postás) — Buócz (MTK.), Kanyarek (MUE.) — Stefán (FTC.), Weisz (MTK.), Székely (MAFC.) — Scheibel és Kórody (FTC.), Munk S. és Szedlyár (MUE.), Csonka (Főv. TC.). Különösen ez utóbbi csapatban sok tartalék játszott s ez az oka annak, hogy minden várakozás ellenére a mérkőzést elveszí­tette 3:4 arányban Biró: Gillemot Ferenc (MUE.) volt.

A rendezés. Bár a mérkőzés sportszerű előkészí­tése hiányos volt, az kétségtelen, hogy a külső rendezés kifogástalan volt. A csapatokat jelző zászlók a hatalmas időmutató, újí­tások voltak s igen jó hatást keltett a sajtóról való külön gondoskodás is. A mérkőzés reklámozása is elég jó volt s ennek is nagy része van abban, hogy a pályát több mint 7000 ember kereste fel. Örvendetes jelként jegyezzük még meg, hogy a közönség soraiban társadalmi életünk nem egy kitűnőségét láttuk. Ott volt Berzeviczy Albert dr. közokt. miniszter, a társszövetségek képviseletében gr. Teleky Sándor a MTSz., Gerenday György dr. a MASz. képviseletében stb.

(Nemzeti Sport, 1905. április 16.)

Az Osztrák Labdarugók Szövetségének válogatott csapata először küzdött eldöntetlenül a mieinkkel; eldöntetlenül éppen akkor, mikor külső pompa, fényes előkészületek, sikeres rendezés és amerikai reklám segitségével, magyar pályán eddig nem látott, vagy 8000 főre rugó lelkes közönség tüntető lelkesedése közepeit állt ki a gyepre a legjobb magyar tizenegy. Azaz pardon! Ehhez szó fér, tán nem is volt ez a legjobb tizenegy. Egy kis jóakarat, önzetlenebb gondolkozás, a »kedvencek« figyelmen kí­vül hagyása tán helyesebb kombinácziót szült volna. Láttuk mi ezt jó előre s hogy mégsem keltünk ki ellene — előzetesen — azért tettük, mivel tudtuk, hogy a M. L. Sz. intézőségében a sajtó szavára egyáltalán nem adnak, sőt ha jó dolgot ajánlott, azt képesek helyessége daczára is mellőzni, csak azért, mert az az »átkos« sajtótól ered, melynek legnagyobb érdem jut a magyar footballsport népszerűvé tételéből, de néha üt is, kritizál is és ez fáj. Tettük azonban főleg abból a szempontból, hogy a kiválasztottak közül általunk kifogásoltaknak ne vegyük el a kedvét. Feltétlenül igaz, hogy az idei összeállí­tás sikerültebb az előzőeknél, de még ez nem mentő körülmény.

Nézzük csak egyenkint a játékosokat. A magyar goalt a legjobb magyar kapuvédő, Holics őrizte. Kiváló, rutinus védelme, egyizbeni szerencsés kifutása a legnagyobb elismerést érdemli. A balback, a népszerű Nagy Ferencz, a csapat kapitánya, vagy hatodszor küzdött a magyar szí­nek diadaláért. Lelkes játéka, biztos lekapcsolásai, hatalmas rúgásai a legjobb magyar back czimére jogosí­tják, az ő klasszikus játéka használt legtöbbet a csapatnak. Partnere Bienenstock, jó játékos, bár négy-öt hasonló tehetségű hátvéddel dicsekedhetünk, beleillett a csapatba s azt a néhány hibát, melyet a játék” elején elkövetett, csakis lámpaláznak tulajdoní­thatjuk. A fedezetsor, mely eddig a válogatottak főerőssége volt, ezúttal nem állt feladata magaslatán. Egyedül Kisfaludy, fáradhatatlan, agilis játéka elégí­tett ki, mig Kiss Gyula már nem a régi, kiváló erő, észszerüség és technika pótolta ugyan a ruganyosság hiányát, de Taurer sokszor üres labdához és szabad pályához jutott mellette. Kolhanek nem váltotta be a róla forgalomban levő nagy hí­reket. Blazirt, élettelen centerhalfot láttunk s csak nagy ritkán állott kifogástalanul helyén, benne csalódtunk leginkább. A csatársorban Blazsek Ferencz nyújtotta a legjobbat. Hatalmas rushei, leleményes cselezése, mesés labdavitele, elsőrangú angol csatárnak is becsületére vált volna; nem az ő hibája, hogy a »tányéron« nyújtott labdáit középütt nem értékesitették. Méltó volt hozzá a balszélső Borbás. Weisz szépen játszott, de keveset lőtt s csak a játék végén lövöldözött sűrűn, de már későn. Koch Nándor nagyon hamar kifáradt s a mig játszott, sem mutatott mást, minthogy pontosan tud passolni, lőni alig mert. A ki utoljára maradt, az nem is érdemel jobb helyet. Hallottuk a sok kifogást, a mely Pokorny beállí­tását már előre is helytelení­tette és ez — sajnos — beigazolást is nyert. Elvégre az nem jogczim a válogatott csapatban való szereplésre, hogy valaki jó játékos volt. Tehetetlensége, lövőképességének teljes fogyatéka mellett, hogy kerülhetett be a csapatba, igazán érthetetlen. Többet ártott a csapatnak, mint használt. Öt-hat biztos goalt hibázott közvetlen a kapu előtt, sőt még társait is akadályozta összefutásával a goallövésben. Ha helyette Károly, vagy az első osztályú centerek közül Hoffer, Buda, Petz vagy Roóz játszik, biztos lett volna a magyarok fölényes győzelme, í­gy be kellett érnünk fölényes játékkal, terhelje ezért azokat a vád, kik még most is leborulnak a protekczió előtt.

Összjátékot nálunk csak nagy ritkán láttunk, legveszélyesebb támadásaink a »kick and rush« tempóval érettek el. Annál szebben kombinált a nagy ritkán támadó osztrák csatársor Stanfield ma sem igazolta a róla keringő csodás hí­reket. König játékát jobbra becsüljük. Kiváló játékosok a többi csatárok is, főleg Taurer. A fedezetsor a védelmi részben produkált kiválót, mig a backek önmagukat múlták felül. Leuthe Ausztria legjobb hátvédője A kapuban működő Präger meseszerü szerencsével, de kiváló helyezkedéssel és macska ügyességgel védte a legerősebb lövéseket is. Ő mentette meg csapatát a vereségtől.

Az ünnepi dí­szben pompázó pályán a hatalmas embertömeg gyönyörű látványt nyújtott. Mindkét tribün zsúfolva volt, az állóhelyen pedig félkört alkotva legalább 10 sor szorongott. A szövetségi másodklasszisu csapatok mérkőzése alatt már nyugtalankodott a közönség s csak akkor kezdett lelkesedni a közönség, mikor kevéssel négy óra után az osztrák tizenegy jelent meg a pályán, de az éljenzés és tapsvihar csak fokozódott, midőn a magyar fiuk vonultak ki, uj skarlátvörös dreszszükön a magyar czimerrel. Felejthetetlen szép látvány volt az a jelenet, midőn a végtelennek tetsző koloszus, mint egy ember üdvözölte a magyar becsületért sí­kra szálló fiukat. A csapatok összeállí­tása következő volt:

Holics (MUE.) — Bienenstock (Postás), Nagy F. (MTK.) —  Kiss (33FC.), Kolhanek (Postás), Kisfaludy (BTC.) — Blazsek (BTC.), Koch (33FC.), Pokorny (FTC.), Weisz Fer. (FTC.), Borbás (MAC.).

Prager (WAC.) — Fischer (WAC.), Leuthe (Cricketer) — Lang, Lowe, Grossmann — Hussak, Krug, Stanfield, König (Cricketer), Taurer (WAC.).

Bécs kezdi a játékot, de az első támadást a magyarok intézik. Blazsek éles lövését Leuthe testével fogja fel, Koch lövését pedig Prager. Majd az Osztrák csatársor vonul fel, de egy gyönge lövést Holics könnyen kifog. Ismét a magyarok jutnak offenzivába és Weisz gyönyörű lövése a kapu mellett süví­t el Koch szépen kidolgozott labdáját Blazseknek adja, ki az ellenfél védelmét lefutva a kapu fölé lő A 11. perczben Bécs cornerét König kifejeli, a Stanfield lövését követő corner is eredménytelen marad. A 14. perczben Borbás gyors lefutása a magyarokat is kornerhez juttatja. Taurer éles lövése a goal fölé megy mig egy szabadrúgásból eredő veszedelmet Bienenstock hárí­t el. A magyarok mindinkább fölénybe jönnek Weisz néhány rosszul helyezett lövését Prager jól védi, egy veszedelmes labdája a goalfáról pattan vissza; Pokorny fejesét ismét Prager védi. Egy-egy cornert rúgnak a csapatok, mire a félidő véget ért.

A második félidőben állandóan Budapest támad, a bécsiek Taurer és Hussak szédületes lerohanásai révén közelí­tik csak meg a magyar kaput. Blazsek lefutása az első perezben cornert eredményez. Taurer lefutása után König szép lövését Holics bravúrral védi. Pokorny fejese nem hoz veszélyt az osztrák kapunak, mig egy biztosnak látszó goalt kiemel. A 9. perczben a magyarok cornere kevés hí­ján goalt eredményez. Weisz 30 méteres lövését Prager újabb corner árán menti. Majd Stanfield egyedül fut le, de a kirohanó Holics lábáról szedi le a labdát. König biztosnak tetsző goallövését nagynehezen cornerre menti Kisfaludy. Borbás passai után Weisz szép lövéseit Prager bámulatos szerencsével védi, egyizbeni lövését pedig a goal közvetlen közelében Pokorny ráfutása akadályozza meg. Hussak szédületes rohamát Nagy állí­tja meg. A 40-ik percben Kolhanek egy kornerből hozzá jövő labdát kapumellé lő. Mégegyszer mosolyog a győzelem reménye a magyarokra, de az éles lövést, egyenesen a kapusnak küldték. Mikor a biró füttye a mérkőzés végét jelezte, a goalszomjas publikum csalódottan hagyta el a mérkőzés szí­nhelyét

Biró: Herzogh Ede (Soproni F. C.) volt. Nincs okunk, kételkedni az ő jóhiszeműségében, még kevésbbé korrekt eljárásában, de legkevésbé pártatlanságában, amit leginkább az a körülmény igazol, hogy egyik csapat sem volt vele megelégedve. A különben kitűnő biró a közvélemény szerint ezúttal nem felelt meg a beléje helyezett bizalomnak; lehet, hogy a budapesti publikum, melynek a bécsi bí­róknak működéséről tudomása volt revansot remélt Herzoghtól, kit azonban a korrektségtől a sovén elfogultság sem tudott eltántorí­tani. Ez lehetett oka annak, hogy a publikum, mely lázas izgalommal várta a goalt, nem volt a bí­róval megelégedve, mert az nem segí­tett, s talán a közönség nézőpontjából meg is hiúsí­totta a magyarok győzelmét.

A mérkőzéssel kapcsolatban őszinte elismeréssel kell adóznunk Stobbe Ferencznek a szövetségi kapitánynak, páratlan agilitással és buzgalommal készí­tette elő a szövetségi mérkőzést, melynek rendezésével mindenki meg volt elégedve. Több ötletes újí­tásával igen üdvös s a publikum szempontjából igen kényelmes dolgot művelt, melyet különösen nemzetközi matcheket rendező egyesületeinknek figyelmébe ajánlunk. A sajtó elismerésére pedig annál is inkább rászolgált, mert a pálya közelében a tudósí­tók részére fentartott helyek által módot nyújtott a referenseknek a mérkőzés mozzanatainak közvetlen megszemlélésére.

Szövetségi csapatok matche. Az osztrák—magyar mérkőzést megelőzte a II-odosztályú I-ső csapatokból válogatott legénység küzdelme, az I. osztályú egyletek II. csapataiból válogatott csapat ellen. A mérkőzés folyamán csak a másodosztályuaktól láttunk szép dolgokat; Gerő kiváló játéka kimagaslott a két csapatból, de jók voltak — Grim kivételével — a többiek is. Az első osztályú játékosok még tartaléknak is gyengék voltak, csak Scheibel, Csonka és Búóc mutatott formát. A matchet a nagy fölényben levő II-od osztályúak nyerték meg 4:3 arányban Gillemot (M. U. E.) jól vezette a matchet.

(Sport-Világ, 1905. április 16.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ