1908.VI.10. Magyarország – Anglia 0:7

TV-19080628-00-19080610

Az angol válogatott csapat Budapesten
Angolok győznek 7:0


Az angol-magyar szövetségi mérkőzés. Óriási, eddig még nem tapasztalt érdeklődés előzi meg az angol és magyar szövetségi reprezentatív csapatok találkozását. Szerdán, junius 10-én lesz e mérkőzés a millenáris pályán este 6 órakor. A MLSz nagyszabásúvá kívánja tenni e mérkőzést, s a külső fény emelése czéljából a társadalmi és politikai előkelőségeket mind meghívta a mérkőzésre, kik majdnem mindannyian biztosra ígérték megjelenésüket. Múzsa Gyula orsz. képviselő pedig a pünkösdkor Bécsben ülésező football kongresszus tagjai között indított mozgalmat, e match meglátogatása végett, s amennyire ezidő szerint előre látható, a kongresszusi tagok igen nagy része el is fog jönni e mérkőzésre. A válogató bizottság a követekező csapatot állítja ki a junius 10-iki mérkőzésen az English Football Association csapata ellen: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Csüdör (MTK) — Ficzere (BTC), Bródy (FTC), Simon (BTC) — Rónay (FTC), Károly (MTK), Korodi (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC).

Az angolok válogatottjai a következő összeállításban fognak játszani: Bailey (Leicester) — Crompton (Blackburn R.), Corbett (Birmingham) — Warren (Derby Count), Wedlock (Bristol C.), Hawkes (Luton J.) — Rutherford (Newcastle U.), Woodward (Tottenham H.), Hilsdon (Chelsea), Windridge (Chelsea), Bridgett (Sunderland).

Biró: Meisl Hugó (Oest. Fussb. Verb.)

A magyar csapat ez idő szerinti legjobb játékosainkból van egybeállitva, kik mindenesetre lelkes játékkal igyekeznek maguknak s a magyar névnek becsülést szerezni. Mindenesetre nagyon érdekes lesz e mérkőzés, már csak azért is, mert ennek lefolyása és eredménye alapján alkothatunk képet magunknak az esetleg, őszszel a londoni olimpiádon részt vevő magyar válogatott csapat szereplésére vonatkozólag.

És érdekes összehasonlítást fog nyújtani e match az alig egy évtizedes magyar labdarúgás és a több száz év óta fennálló angol footballsport között. Magukról a játékosokról és az ő eddigi szereplésükről csak a mérkőzés után fogunk birálatot mondani. E mérkőzésre jegyek már most kaphatók a szokott elővételi helyeken. A pénztárnál való tolongás elkerülése végett ajánlatos a jegyeket már előre megváltani.

(Sport-Világ, 1908. június 6.)

A hétről. Az idei hatalmas tavaszi footballszezon gazdag volt eseményekben. Mozgalmas lefutását a legkülönfélébb mérkőzések tarkították. Arattunk győzelmeket, szenvedtünk vereségeket. Footballsportunknak szép napja volt a cseh reprezentativok elleni győzelem és fájdalmas csapás a bécsi vereségünk. Még egy nagy erőpróbánk van. Junius 10-ikén fog megjelenni magyar földön első izben az angol footballsport erejének hivatalos képviselője, az Englis Football-Association válogatott XI.-e. Az alább közölt összeállitás azt bizonyítja, hogy a leküldött csapat a legjobb professzionistákat és a legjobb amatőröket egyesíti. Nem reklámképen állítjuk, hogy a legjobbak, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy azok a professzionisták, akik e csapatban szerepelnek, mind résztvettek abban a legendás angol-skót mérkőzésen, mely 135 ezer ember előtt 1:1 arányban eldöntetlen maradt, egy évre eldöntetlenné téve a két nemzet footballsportja elsőbbségének kérdését. Az amatőrök mind többszörös nemzetközi játékosok, kik részt vettek az EFA. amateur nemzetközi versenyein. A csapat összeállítása a következő (A csillaggal jelöltek amatőrök): H.P. Bailey* (Lecester Fosse.)  — Crompton (Blackburn Rovers), W.S. Corbett* (Birmingham) — Warren (Derby County), K.R.G. Hunt* (Wolwerhampton W.), E.H. Lintott* (Queen Park Rangers) — Rutherford (Newcastle), W.J. Woodward* (Tottenham H.), H. Stapley* (West Ham U.), Windrige (Chelsea), Briget (Sunderland). Tartalékok: Bradshaw (Sheffield Wed.) és Ducat (Woolwich Arsenal). Mint honoreri menezser Mr. C.J. Hughes kiséri a csapatot.

(Nemzeti Sport, 1908. június 6.)

1908. június 10., 18:00, Budapest, Millenáris, Magyarország — Anglia 0:7 (0:4)
vezette: Hugo Meisl (osztrák)
nézőszám: 7 – 8 000
Magyarország: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Csüdör (MTK.) — Ficere (BTC.), Bródy (FTC.), Simon (BTC.) — Rónai (FTC.), Weisz (FTC.), Kórody (FTC.), Schlosser (FTC.), Borbás (MAC.)
Anglia: H. P. Bailey (Leicester Fosse.) — Crompton (Blackburn Rovers), Corbett (Birmingham) — Warren (Derby County), Wedlock (Bristol C.), Hawkes (Luton J.) — Rutherford (Newcastle), V. J. Woodward (Tottenham H.), Hilsdon (Chelsea), Windrige (Chelsea), Bridgett (Sunderland)
Gól: Woodward (13., 48.), ? (28.), Windrige (30.), ? (38.), ? (71.), Rutherford (88.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Lőwenrosen Károly, Steiner Hugó, Yolland Artúr és Stobbe Ferenc szövetségi kapitány.

Anglia—Magyarország 7:0. (Millenáris pálya.) Múlt szerdán, tehát lapunk zárta után folyt le e korszakalkotó mérkőzés s azért csak rövid vonásokban ismertethetjük azzal, hogy jövő számunkban a mérkőzést óriási jelentőségéhez képest méltóan fogjuk ismertetni.

A hétköznap dacára óriási néptömeg kereste fel a mérkőzés szinhelyét s a nézőközönség száma megközelítette a 7 ezret, ami a hétköznapot véve tekintetbe, szinte egyedül áll az egész kontinensen. Az angol csapat nem abban a felállításban játszott, mint azt mult számunkban jeleztük, hanem az utolsó pillanatban megváltoztatva, ugyanazon csapattal jött a kontinensre, amely a skótok ellen játszott, azzal, hogy a kapuban Bailey és a balhátvéd helyén a kiváló amatőr nemzetközi játékos W. O. Corbett játszott. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Domonkos (MTK.) — Rumbold (FTC.), Csüdör (MTK.)  — Ficere (BTC.), Bródy (FTC.), Simon (BTC.) — Rónai, Weisz, Kórody, Schlosser (FTC.) és Borbás (MAC.).

Az angolok tüneményes játékot produkáltak. Ami szép, férfias és művészies van a footballsportban, azt mind érvényre juttatták. Kiemelendő az a tény, hogy ennél fairebb mérkőzést keveset láttunk hazánkban. Az angol csatársor összmunkája a footballjáték abszolút tökéletességével ekvivalens. A csatárok gyorsasága olyan, hogy majdnem mind egyikük erősebb volt a két magyar hátvédnél, kik pedig a leggyorsabb magyar hátvédek jelzőjével dicsekedhetnek. A magyar csapat nem felelt meg a várakozásnak. Nagyon jó volt Koródy, Ficere és a két hátvéd. Abszolút gyenge volt Rónai és Weisz. Borbás alig kapott labdát. A magyar csapat természetesen nagyon ritkán jutott támadáshoz, akkor is erélytelenül dolgozott. Félidő 4:0. Biró: Meisl (Cricketter) Bécs.

(Nemzeti Sport, 1908. június 13.)

Az angol válogatott csapat Budapesten

Bármilyen intézménynek, de különösen egy még erősen fejlődésben lévő sportágnak vannak bizonyos eseményei, melyek egy ujabb fejlődési fokozatot jelentenek, s amelytől egy ujabb, az előbbihez viszonyítva lényegesen fejlettebb kordatálódik. Ilyen eseményt és dátumot jelent a magyar footballsport történetében a junius 10-ike. Az elmúlt 10 esztendő alatt sok mindenféle csapat fordult meg nálunk. Figyelmünket és érdeklődésünket azonban legjobban felébresztette a Corinthián FC. tüneményes játéka és ezen az iskolán és a náluk tapasztalt játék szisztémán épült fel a magyar footballsport is. A professzionisták játékában megcsodáltuk a mesés technikai készséget, a tartalmas kombinációképességet, de mindig nélkülöztük a gyorsaságot, az ambíciót, ami pedig a footballsportot olyan varázslatossá teszi. Fel is épült hamarosan az a teória, hogy a professzionista játékot a lapos passjáték, lassu előrehaladás és kombinációs helyzetekre való törekvés jellemzi. Ez tulajdonképen nem igaz. A lassu előrehaladás, amit a prof. játékosoknál eddig láttunk, a lustaságnak volt folyománya. Mulatni jöttek a kontinensre s óriási felsőbbségük tudatában egy pár góllal biztosították győzelmüket s azután laposan paszolgattak félórákon át.

A most nálunk játszott angol válogatott csapatban a mezőnyben 7 prof. játékos játszott és csak négy amatőr. Az unalmas, lapos és lassú játéknak azonban nyoma som volt, pedig ha az lenne a tulajdonképeni prof. stilus, a profeszszionisták a csapatban többségben lévén, annak kellett volna érvényesülni. Ahelyett láttunk egy széditő, szinte káprázatos iramú mérkőzést, melynek kimagasló elve a gyors térnyerésre való törekvés volt s a legtöbb és legszebb támadás a szélsők szédületes gyors lefutása nyomán adódott ki. A tanulság ebből az, hogy az igazi footballjátéknál, akár amatőrök, akár professzionisták játszák, nemcsak maga a kombináció fontos, de még fontosabb a gyorsaságnak az a fokozata, amelylyel azt keresztül viszik.

A reprezentatív angol csapat által itt bemutatott játék körülbelül megüti, legalább a mi felfogásunk szerint, azt a nivót, amit legtökéletesebbnek lehet nevezni. E felé törekedvén, ezt akarván elérni, elsősorban azt kell megtudnunk, miből következik, illetve minek az eredménye az az óriási különbség, amely a két nemzet válogatott csapatának játékánál olyan szembetűnően mutatkozott. Labdatechnikájuk klasszis differenciákkal jobb, mint a mieinké. Footballjátékosaink híresek a gyorsaságukról; az angolok még gyorsabbak. Játékunk azt bizonyítja, hogy játékosaink általában szívósak; az angolok összehasonlithatlanul szívósabbak. Jobban kombinálnak, jobban helyezkednek, fürgébbek, bátrabbak és ravaszabbak. Mi ennek az oka! Nagyon egyszerű. Anglia XI. játékosa mind meglett, kifejlődött férfiember, teljesen kifejlődött szervezettel, izomzattal és idegzettel. A legnagyobb megerőltetésre és munkabírásra képesek. Egy emberöltőt töltöttek már el footballal; azt, amit ellehetett sajátítani, azt mind megtanulták. Nálunk a footballt angol értelemben, legnagyobbrészt gyerekek játszák s épen azért a mérkőzés egyenetlen. Majd akkor leszünk méltó ellenfelek, ha nálunk is férfiak fognak majd kiállani — 15 éves footballmult után — férfiakkal szemben. Ezért jobbak az angolok az egész vonalon.

Az itt járt csapat minden egyes tagja megállapodott hírnevű s hazájának egyik legjobb játékosa. Játékukat tehát inkább tanulmányozni kell, mint birálni! Újat nem láthattunk már tőlük sem, legfeljebb a keresztülvitelben van különbségi fokozat. Legfeltűnőbb az volt, hogy a csapat minden egyes tagja gyorsaság tekintetében akár Borbás, akár Korodyval legalább egyenrangu volt. Általában még gyorsabbak voltak s épen ezért játékuk mindig lebilincselően szép és változatos. A csatársorban a legjobb ember az amatőr Woodward volt, ki játékát a művészi trükök egész sorozatával tarkitotta. A halfsor minden egyes tagja egyforma erős volt s keresztülmenni rajtuk a mi fogyatékos és rosszul keresztülvitt kombinációinkkal szinte lehetetlennek mutatkozott. Crompton-nak nem volt valami jó napja, mert sok tacsot rúgott. Lekapcsolásai azonban elsőrendüek voltak.

Félidő 4:0. Végeredmény 7:0. Biró: Meisl (Cr. Wien).

Az angol csapat: H. P. Bailey* — Crompton, Corbett* — Warren, Wedlock, Hawkes* — Rutherford, V. J. Woodward*, Hilsdon, Windrige, Brigett.

(A csillaggal jelöltek amatőrök.)

(Nemzeti Sport, 1908. június 20.)

Angol—Magyar mérkőzés.

Angolok győznek 7:0.

Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt már óriási érdeklődés előzte meg az angol legjobb XI-nek a magyar reprezentativekkel való mérkőzését. Minden sportember kíváncsian várta e mérkőzést, mely mintegy fokmérője volt a magyar labdarugó sportnak, mely összehasonlításra nyújtott alkalmat az alig tiz esztendős magyar labdarugó s az évszázados angol football-sport között. Az angolok a bécsi football-kongresszusról jöttek ide azzal a csapattal, mely az osztrákokat 11:1 arányban verte meg.

Az angol szövetségnek ez idő szerint legjobb csapata volt a szerdán nálunk szerepelt csapat, melynek gentlemanekhez illő sportszerű viselkedése és játéka, ellentétben a múltkor nálunk szerepelt angol csapattal, általános elismerést és rokonszenvet keltett.

Az angoloknak játékán mindvégig meglátszott, hogy a magyarokat komoly ellenfélnek tekintik, kiket legyőzni teljes erejükből törekedtek. Az angol csapat játéka mintaszerű és mesteri volt. Labdalefogásuk olyan volt, minőt az eddig itt járt angol csapatoktól nem láttunk. A leggyorsabban jövő labdát is egyetlen mozdulással megállítják s az a másik pillanatban már rendeltetése helyén van.

A csapat játékosai egytől-egyig kiválóak voltak. Ha trükkjeiket mind felakarnánk sorolni, hasábokat lehetne azokról irni.

Így csak a pompásan helyezkedő és lővő Woodward-ot és a vörös haja miatt mihamar a közönség kedvenczévé vált Hawkes balfedezet agilis, briliáns játékát emlitjük. Wedlock a czenterhalf olyan játékos, mint amilyet még nem volt alkalmunk látni.

A magyar csapatnak bármit megkíséreltek is, csak nagy ritkán sikerült. A kapus is az első félidőben nagy indispozitióval küzdött, ő ugyan a második halftimeben már belejött a játékba, de a csapat néhány tagja még később is nagy lámpalázzal játszott. Azért azonban, hogy mindvégig csüggedés nélkül mindent megkísérelve törekedtek, ellenfelüket visszaszorítani, elismerés illeti a csapat minden egyes tagját. Hogy ez nem sikerült, az sem nem a válogató bizottságon, sem őrajtuk, hanem egyes-egyedül az angol reprezentativek mesés, a miénket messze fölulmuló játékán múlott.

A közönség, mely daczára a hétköznapnak, 7—8000 főre menő számban töltötte meg a tribünöket, szintén mintaszerűen viselkedett. Megvolt elégedve a játékkal, bíróval, sőt még a magyar csapat egynéhány játékosával is. Ez a közönség a biztos záloga annak, hogy a mi labdarugó sportunk, ha talán nem is egy-két év múlva, de biztosan el fogja érni az angol labdarúgás nívóját.

A játék lefolyása a következő volt: Az angolok választanak s igy a magyar csapat kerül a nappal szemben lévő oldalra Meisl bíró sípjelére megkezdődik a játék. Az angolok támadnak s miután két offside állásukat a biró lefütyülte, a 3 perczben kornert érnek el, mit egy perczczel később ugyancsak egy szépen beadott sarokrúgás követ, melyet Domonkos véd ki. A magyarok is lábra kapnak s Borbás, Weisz és Rónai lefutnak, de Rónai hibáz s igy a labda mihamar az angoloknál van, kik a játékot rögtön a kapu elé terelik. Rumbold gólkickjét Woodward elfogja s oly erős lövéssel küldi a kapuba, hogy az a belső kapuléczról a mezőnybe pattan. (13 p.). Az angolok e váratlan gólja nagyon meglepi a magyar csapatot, mely most igyekszik a játékot az angolok térfelébe terelni. Sikerül is a 18 p.-ben kornert elérniök. Egy darabig a játék középen folyik. A mieink nagyon határozatlanul játszanak, sokat hibáznak, különösen a bal fedezetnek nem sikerül semmi akcziója.

Az angol czenterhalf igen veszélyes szabadrúgását Domi kornerre kivédi (24 p). Majd Borbás kapja a labdát, lefut, de lefutását a remekül játszó angol hátvédek igen könnyen szerelik le. Épugy Korodynak messziről jött lövését is a kapus könnyen védi ki.

Ismét a magyar kapu elé terelik a játékot. Woodward mesésen stoppol s labdáját, mely már-már gólnak látszik, Domonkos szépen védi. Néhány perczczel ezután, már egy sokkal védhetőbb labdát a kapuba ereszt (28 p). Két perccel utóbb az angol balösszekötő rug gólt (30. p.). A két, egymást gyorsan követő gól kissé lehangolja a magyarokat, kik egy ideig valósággal tehetetlenül nézik az angolok pompás játékát. A 36. p.-ben kornert véd ki Domonkos. Az angolok folyton támadnak s valósággal lehetetlen helyzetekből lőnek a kapura. A 38. p -ben Domonkos rávetéssel akar védeni, de elszámítja magát, mert mire védeni akarná a labdát, az már a kapuba került. A további perczek is az angolok fölényes támadásával telnek el. Borbás ugyan megkísérel még egy lerohanást, de az általa Weisznek s ettől Rónaihoz adott labdát, utóbbi elhibázza. Félidő 4:0.

Szünet után ismét angol támadás nyitja meg a félidőt. Azonban a mieink is elég gyakran átmennek az angol kapu elé, de a mesterien játszó hátvédek mindent meghiusitanak. A harmadik perczben esik a félidő első gólja. A jobbszélső remek beadását, Woodward fejjel juttatja a magyar kapuhoz. Az angolok további támadása ismét foglalkoztatja Domonkost, ki e félidőben sokkalta jobban véd mint az elsőben. Rónai és Korody meg-megkisérlik a lefutást, de mindjárt lefogják őket. A 18 p.-ben az angol jobbszélső viszi a labdát s oly erővel rúgja a kapuba, hogy az ismét visszapattan. A biró nem látván határozottan a gólt, meg sem adja. Rónai ujabb lefutását is meghiúsítják. Az angolok támadása a 26. p.-ben ismét gólt eredményez.

A magyar válogatottak most az angol térfélre viszik át a játékot. Egy ideig támad a csapat, de a kapusig sohasem kerül a labda. E támadásnak egyetlen pozitív eredménye a 34. p.-ben elért korner. De már a 37. p.-ben a magyar kaput veszélyezteti az angolok kornerje. Domonkos és főként Ficzere igen sokat mentenek Az utolsó perczekben éri el Anglia utolsó gólját, a jobbszélső csatár révén.

Meisl Hugó-nak (Bécs) pártatlan, körültekintő és igazán kiváló bíráskodásáért, feltétlenül mindenkinek elismeréssel kell adóznia.

A csapatok a következő összeállításban játszottak:

Anglia: H. P. Bailey — R. Crompton, W. S. Corbett — B. Warren, W. Wedlock, R. Hawkes — J. Rutherford, V. J. Woodward, G. Hilsdon, J. W. Windridge, A. Bridgett.
Magyarország: Domonkos — Rumbold, Csüdör — Ficzere, Bródy, Simon — Rónai, Weisz F., Korody, Schlosser, Borbás.

Biró: Meisl Hugó (Bécs). Határbirák: M. T. Roberts (EFA), Herczog E. (MLSz.)

(Sport-Világ, 1908. június 14.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 11.10. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST