1911/12 – Az FTC első külföldi portyája

1911. december 20. – 1912. január 15.

1911. novemberében napvilágot látott a hír, hogy az FTC „footballistái” karácsonykor Hamburgban, majd Brémában és Berlinben lépnek pályára, sőt ezenkívül egy angol országi szerződés irányában is tárgyal az FTC.

Bizony sokan a fejüket csóválták, s a szaksajtó is méltatlankodott: „mi a magunk részéről ezt a hosszú túrát nem helyeseljük. Gyönyörű és sportszerű ajándék a lelkes csapattagoknak, de egyrészt vereségekkel jár, másrészt letöréssel fog végződni. Pedig ott még nem tartunk, hogy az FTC-t nemzetközi viszonylatainkban nélkülözni tudjuk.”

Nem is kellett „nélkülözni” az FTC-t, hiszen ezen a portyán sorra születtek a szebbnél szebb eredmények. Az ország vitathatatlanul legelső labdarúgó-csapata az FTC volt. A csapat azonban nem tudta lemérni igazi tudását nemzetközi szinten. Azt a néhány nemzetközt mérkőzést, amelyeket az elmúlt évek folyamán vívott, nem lehetett igazi fokmérőnek tekinteni. Hosszú levelezés és tárgyalás után sikerült az egyesület vezetőinek létrehozni a mérkőzéssorozatot. Lapozzuk fel egykori kiváló kapusunk, Ungár Gyula jegyzeteit, s a korabeli újságcikkeket, ezekből megtudhatjuk, hogyan túrázott az első magyar csapat 66 évvel ezelőtt.

December 20.

„Este 6 óra. Vonatunk lassan, méltóságteljesen kigördült a Nyugati Pályaudvar csarnokából. Sok szurkoló, vezető kísérte ki csapatunkat, s az MLSZ elnöke, Kárpáti Béla meleg szavakkal búcsúztatott. Most, hogy elindult a vonat, kissé meghatódva ültek mellettem a játékostársak, hiszen sokáig távol leszünk Budapesttől, szeretteinktől. Malaky Mihály a túra szervezője, a csapat „atyja”, kis nemzetiszínű zászlócskákat adott minden játékosnak. A túrával kapcsolatban az egyik sportot kedvelő utas kérdéseire Malaky így válaszolt:

Tekintettel arra, hogy játékosaink színtiszta amatőrök, a vasúti költségen és ellátáson kívül semmi néven nevezendő anyagi juttatást nem kaptak. Általában 200 korona zsebpénzt hoztak magukkal, ami bizony nem kis pénz. De figyelembe véve, hogy a cigarettától kezdve a képeslapig mindent saját pénzükön kell megvenni, szükségünk van erre az Összegre. Most a vonaton csak tizenketten vagyunk, én mint a túra vezetője, Uhlyarik Béla vezetőségi tag és tolmács, a játékosok közül pedig: Ungár, Manglitz, Geiser, Weinber, Blum, Weisz, Koródi, Pataki, Szeitler és Fritz, aki tulajdonképpen csak jutalomból jön velünk, novemberben ugyanis az egyik mérkőzésen eltörte a karját, öt válogatott játékosunk Rumbold, Payer, dr. Borbás, Bródy és Schlosser csak Berlinben csatlakozik hozzánk. Ők öten már vasárnap Münchenben a válogatottban játszottak, s győztek 4:1-re.

December 21.

„A Friedrichstrasse-i pályaudvarra érkeztünk. Slóziék már vártak bennünket, s így együtt volt az egész társaság. Villamoson átmentünk egy másik pályaudvarra, s már indultunk is Hamburg felé. Első mérkőzésünket a Viktória Hamburg ellen játszottuk.

December 24.

FTC—Viktória Hamburg 5:3

Már az első percekben kitűnt fölényünk, s a 4. percben Schlosser Pataki beadásából helyezett gólt rúg. Azután mégjobban kidomborodik a magyar fölény, ami két kornerben nyilvánul meg. A 10. percben Pataki lövi a második gólt. A tempó azután lanyhult, a magyarok mindig a német kapu elött vannak, a hátvédek egész a félvonalig jönnek előre. A 23. percben esik az első német gól, ami a center és a balösszekötő szép összmunkájának az eredménye, mit a közönség csak udvarias tapssal honorált. A magyarok továbbra is fölényben játszanak, de a szokatlan fűpálya lövéseiket nagyban befolyásolja, és Schlosser két labdát közvetlen közelről a kapu mellé vág. A 38. percben Zilgas lövi a második német gólt, mellyel kiegyenlíti az eddigi eredményt.

A magyarok ismét erős tempóhoz látva, két perc alatt, Schlosser lévén, két gólt érnek el. A félidő vége előtt Ungár ellen szabadrúgást ítélnek a 16-os vonalról, mivel a labdát három lépésnél tovább vitte, a rúgás azonban kapu mellé ment. Újrakezdés után a 6. percben Schlosser 5-re szaporítja góljaink számát, míg a 25. percben a Viktória jobbösszekötője lövi a 3. német gólt. Ezen félidőt is erős fölényünk jellemezte. Számos magas és mellé kerülő lövés fejezi be a magyarok akcióit, de a németek sem bírnak komolyan támadni, így az eredmény 5:3, az FTC javára.

December 25.

FTC—Bremen SC 5:0

Bréma értesülve az előző napi hamburgi FTC győzelemről az I. félidőben csak védekezett, s hat embere állandóan a kapuban volt, úgyhogy a ferencvárosiak csak 1 gólt tudtak rúgni Pataki révén. Szünet után a harmadik és 5. percben Koródy és Schlosser gólt lőttek, mire Bréma ismét védeni kérdett, így Koródy és Borbás csak a 35. és 36. percben tudták a gólok számát Ötre szaporítani.

A Bremen SC ellen 5:0-ás győzelemmé! a tarsolyunkban rózsás hangulatban utaztunk vissza Hamburgba. Itt búcsúzóul nagyszabású vacsorát rendeztek tiszteletünkre.

* * *

A következő napokat Berlinben töltöttük. Megnéztük a múzeumokat, voltunk a fedett jégcsarnokban, bementünk a világhírű Wertheim-féle áruházba. Megcsodáltuk az egész Berlint behálózó büfé-rendszert. Egy 20 pfenninges pohár sör mellett annyi zsemlét lehetett elfogyasztani, amennyit az ember csak akart. Egyáltalán semmiféle étkezőhelyen a kenyérért külön nem kellett fizetni.

December 30.

FTC—Hertha Berlin 4:2

Leírhatatlan örömet keltett Budapesten az FTC győzelme. Délután 6 óra volt, amikor Az Újság kirakatában megjelent a híradás, hogy Hamburg és Bréma után a német fővárost is meghódította az FTC. A németek első góljukat a Bródy „kézhibája” miatt megítélt 11-esből érték el.

* * *

Látványos volt a szilveszter este Berlinben. Az utcákon ember-ember hátán tolongott, s dudálva, kereplőket forgatva várták az újévet. Mi szép csendben hazamentünk és az otthoniakra gondoltunk. Éjfélkor a szálló bárjában egy-egy kiskupica likőrrel kívántunk egymásnak Boldog Új Évet. Ezután mindenki felment a szobájába.

Január 1-én a német bajnokcsapat, a berlini Preussen volt az ellenfél. Ez a csapat jobban, szebben is játszott, mint a Hertha, s mivel az FTC is tudása legjavát adta, nagyszerű mérkőzés kerekedett. A közönség nagy tapssal köszönte meg a szép élményt, még azt sem bánta, hogy kedvenceit 7:2-es vereség érte.

Este a vendéglátók nagy vacsorát adtak tiszteletünkre, éjfél körül egyenesen a pályaudvarra mentünk, s beszálltunk a hollandiai Vlisingen kikötőváros felé induló gyorsvonatba. Megérkezésünk után átszálltunk a hajóra, amely az angliai kikötő felé hamarosan el is indult.

Január 3-án éjfél körül megérkeztünk Londonba. Az Angol Labdarúgó Szövetség képviselői English Wanderers vezetősége és egy pár játékos várt, köztük a híres középcsatár, Wiwian Woodword.

Londoni tartózkodásunk alatt megtekintettük a világhírű British Museumot. Gyönyörködtünk az évezredes régiségekben. Elmentünk a National Galeriba, ott eredetiben láthattuk a világhírű képeket Rubens, Goya és még sok-sok világhírű festő alkotásait.

Január 8.

Magyar labdarúgó-csapat először győzött angol földön! Az FTC—Woking mérkőzésről ezeket írták.

A Woking kezd és Koródy már az első percben kiszabadul az angol védelemből s gólt lő. Öt perc múlva Schlosser 1—2 yarddal gól mellé lő. Ekkor a játék legnagyobb része az angol térfélen folyik, mikor Weisz egy gyönyörű centerét Koródy ismét gólba helyezi. Borbás, kit a Woking közönsége „The Doktor” néven biztatott, gyönyörű lefutás után mellé lő. Rumbold egy könnyű foulja miatt megítélt tizenegyest Alexander, a Woking centerhalfja főié lövi. Hullámzó játék után a félidő 2:0 a mi javunkra. A második félidőben a Woking erősen belefekszik és a most már erősebb esőben és még jobban felázott talajon a rövid, gyors magyar passzok el-elakadnak a sárban. Védelmünk is hibázza a sárban elakadó nehéz labdát, mindazáltal Borbás és Pataki is egy-egy helyzetet kihasználatlanul hagynak és Borbás egy centerét Ede a saját kapuba helyezi, majd Bell menti a biztosnak látszó negyedik gólt. Salisbury lerohanását Ungár fényesen menti, de a jobbszélről a centerhez, Marlwockhoz került labda gyönyörű, éles lövéssel megy a magyar kapuba a 15-ik percben. Ezután adok-kapok játék folyik, melynek végén ismét Kyle centeréből Bevan közvetlen közelről nyomja be az angolok második gólját. Mindkét csapat ezután erősen küzd a nehéz idő- és pályaviszonyokkal, mire Mr. Puliinger bíró, a Surrey Wanderers főtitkára, lefújta a mérkőzést, melyet erősen az angolok javára vezetett, amennyiben sok szép magyar támadást semmisített meg. A mérkőzés után egy kis banketten voltunk a Woking vendégei, melyen teával koccintottunk az elhangzott beszédek után, majd felvonultunk az emeleten levő klubhelyiségbe, ahol zongoraszó mellett énekeltünk.

* * *

Idehaza rendkívül meleg hangon méltatták a ferencvárosi sikereket. Az FTC eredményeire az egész ország büszke volt. A sok szép írás közül a Nemzeti Sport 1912. január 14-i vezércikkét idézzük dr. Nagy Béla tollából:

A Ferencváros diadalútja. Az FTC futballcsapata diadalmenetben vonult végig a nagy, hatalmas, gőgös birodalmon, s aztán átlépte a csatornát, s a modern sportok tanítómesterein: az angolokon is aratott egy fényes diadalt. E szereplésével arra kényszerített egy félmillió embert, hogy a futballról, odakint egy másik félmilliót, hogy a magyarokról beszéljen. Itthon — mily lélekemelő látvány ez — leomlottak a válaszfalak és klubkötelékek, barát és ellenfél egyformán tomboló lelkesedéssel fogadta a győzelmek hírét. Talán egy árnyalattal pirosabb a Ferencvárosban lakó polgártársaink arca, tán egy hanggal erősebb lelkesedésük, mert hiszen a diadalmas csapat az ő soraikból került ki, ők rajonganak, áldoznak érte hosszú küzdelmes esztendőkön át: ám ezért a győzelem öröme, lelkesedése közös minden magyar szívével, hisz a magyar sport, a magyar erő, a magyar virtus diadalát ünnepeljük. És megdöbbenve, szótlanul állanak azok is, akik eddig ellenségei voltak a futballnak. Soha nem volt jobb alkalom hozzájuk szólani. Ti jámbor emberek, akik ellenségei vagytok vagy voltatok a sportnak, akik lemosolyogták a mi emésztő, verejtékes munkánkat, akik beszéltetek és írtatok a futball erkölcsi és szellemrontó hatásáról, durvaságairól, tudjátok-e, hogy történt és mit jelent ez a diadalát? Tudjátok-e, hogy 15 esztendő rettenetes munkája kellett ahhoz, hogy a magyar futball sport odáig emelkedjék, hogy tanítványból mester lehessen. Gondoljátok el, hogy mennyit küszködött egy külvárosi, elhagyott, pártfogó nélküli egyesület, míg világhódító körútra indulhatott?

Mennyit kellett harcolni a közönnyel, elfogultsággal, hánynak volt pénzbeli nehézsége, mikor a labdát sem tudta kifizetni, hányszor akarták elnyomni erősebb, gazdagabb, hatalmasabb egyesületek a zöld mező és a zöld asztal mellett. Sejtitek-e, hogy hány ezer ifjút ragadott ki a kávéházak és még rosszabb helyek kedvteléseiből, míg a győzedelmes 11-et kiképezte. Hiszitek-e, hogy minő munka, lélekvesztő erőlködés kellett ahhoz, hogy közönyös, szabadjegyes társadalmunk lelkesedését oly mértékben megnyerje, hogy az ócska, szűk, elhagyott üres terekről Európa egyik legszebb és legnagyobb futball pályára körözhessen.

Van-e fogalmatok arról, hogy az a Malaky Mihály, akiről most az újságok öles cikkeket írnak, közel 15 esztendős, emberfeletti munkájának jutalmát egyedül a jól teljesített kötelesség öntudatában találhatja, hiszen a diadalok feletti örömét megosztja mindnyájunkkal, velünk, akik jóakaratú érdeklődéssel néztük fáradozásait és veletek, akik annyi gáncsot vetettetek lábai elé. Csak őt említem, mert a körút szervezése az ő nevéhez fűződik, de a klub mérföldes léptekkel való fejlődésében egy sereg társa részes, hogy csak Springer Ferencet, Schneider Bélát és Horváth Ferencet említsem.

Gondoltatok-e valaha arra, hogy 8—10 esztendő kell arra, hogy valakiből Schlosser, Borbás vagy Rumbold legyen. Sok-sok ezer ifjú dolgozott egy évtizeden át tikkasztó melegben, jeges esőben, hóban, sárban, kerülve minden mulatságot és kicsapongást, amíg belőlük egy-egy világhírű tehetség kivált. Ha van fegyelem a világon erőszak nélkül, a sport fegyelme az. Senki sem vigyáz úgy önmagára és társaira, mind a sportember, éspedig főként a csapatsportokban, ahol egyetlen tagnak egy félrelépése egy egész esztendő keserves munkáját veszélyezteti. Harcolni egy célért, el nem csüggedve a balszerencsén, el nem kábulva a sikerektől. És e küzdelem egész éven át tart vereség és győzelmek között.

Megértitek-e most már, mit jelent az, hogy a futball oly óriási mértékben elterjedt hazánkban, hogy ma már azt akar játszani minden magyar ifjú, a paloták elkényeztetett fiai és a műhelyek dolgoskezű munkásai egyaránt.

Január 10.

Nagyon kellemetlen reggelre ébredtünk. A városban átláthatatlan londoni köd uralkodott, a smog. Nem lehetett kétlépésre sem ellátni. A játékosok kétségbeesve néztek egymásra, s tekintetük szinte ezt mondta: így bizony ma nem lesz mérkőzés. Idegesen várakoztunk a szálló haltjában. Kedvderítőnek Malaky jó hazai ebédet jelentett be. A szálloda konyhájában felügyelete alatt a magával hozott hazai paprikával fűszerezve, nagyszerű gulyáslevest főzetett.

Délben egy rövid ebéd, melynél Malaky kijelentette, hogy ilyen időben ki sem megy a csapattal a pályára és elhalasztásról beszélt, míg végre valakinek az az ötlete támadt, hogy kitelefonált a Chelsea pályára, hol megkérdezte, milyen az idő kint. Megnyugtató válasz után megindultunk nagy ködben a földalatti állomásra, s egy negyedórai földalatti utazás után, mint a börtönből szabadultak fel a kedélyek, midőn a föld színén a leggyönyörűbb verőfényes nap fogadott.

2 óra 38 perckor az angolok kezdenek és Wright egy gyönyörű centerét Berry hibázza. Koródy kiszabadul és lövését Lemoine rávetéssel menti. Az angolok első gólját Fitchie lövi a hetedik percben, mely után a magyarok kerülnek fölénybe és Pataki, majd Koródy közvetlen közelről hibáznak, az angol védelem pedig több magyar támadást kornerre ment. Az angolok támadásai a szélsők révén történnek és Ungár ezen félidőben Fitchie, majd a gólfa Woodward egy mesés lövését menti. A 37. percben sikerül csak az angol támadóknak a gólok számát kettőre emelni. Ezután a magyarokat határozott balszerencse üldözte. Az angolok fokozott iramát a végén már csak Ungár ügyes védései teszik ártalmatlanná, miközben meg is sérül, de szerencsére nem komolyan. Különösen a Berry lábáról leszedett labda tetszett, a jelenlévő szakértő közönségnek, melyért másnap egyes lapok fotográfiáját is hozták  “A briliáns magyar kapuvéd” címmel. A közönség igen szimpatikusan fogadta a pályáról lejövő magyar fiúkat.

Sajnos nem sikerült a túrát győzelemmel befejezni, igaz tartalékos volt a csapat Rumbold sérülése miatt, továbbá szokatlan, nedves, füves pályán játszottunk. Kikaptunk 4:1-re a kitűnően játszó English Wanderers ellen.

Este London egyik legelőkelőbb vendéglőjében volt a bankett, melyen Woodward elnökölt és melyet a két barátságos nemzet uralkodóinak éltetésével nyitott meg, zongorakíséret mellett elénekelt angol és magyar himnusz után Simmons mondott toastot az FTC-re. Még számos beszéd hangzott el az estén, melyet angol és magyar nóták fűszereztek, mire 12 óra tájban felkerestük a fiúk előtt eddig ismeretlen éjjeli Londont, előbb azonban megnéztünk egy előkelő londoni zártkörű táncmulatságot is. Utolsó Londonban töltött napunk vásárlással, a délután pedig az amatőr szövetségnek válogatott Wales elleni mérkőzésének megtekintésével telt el. A mérkőzés az angol csapatnak, különösen a II. félidőben mutatott gyönyörű játéka után 10:0-ra végződött. Érdekes volt a walesi csapat, melynek minden egyes tagja saját klubjának dresszének színeiben játszott, minden játékosnak másmás volt az inge. Az angolok fehér ingben játszottak.

* * *

Csütörtök este 9 órakor indultunk hazafelé. A vasúti állomáson ismét ott találtuk szeretetre méltó házigazdáinkat, kik az egész ott-tartózkodásunk alatt mint vezetőink szerepeitek Londonban. Folkstoneban szálltunk hajóra, melyen reggel 4 óráig kényelmes kabinokban töltöttük az éjjelt, a vasúti utazást csak Hannoverben szakítottuk meg 2 órára és másnap, szombaton reggel egy órai késéssel érkeztünk Bécsbe, hol a National szállóban már vártak bennünket.

Vasárnap reggel 8 óra 55 perckor indult el az FTC Bécsből, s a játékosokat hozó vonat 1 óra 35 perckor robogott be a Keleti pályaudvarra. A kemény hidegben már délben gyülekeztek, 1 órára már olyan nagy volt a tömeg, hogy a kivonult díszruhás rendőrök csak nagynehezen tudták a rendet fenntartani.

Az ünneplő FTC, a ferencvárosi polgárság és a sportegyesületek képviselői ez alatt a Ferencvárosi Polgári Körben gyülekeztek, s innen vonultak ki hosszú kocsisorban a fogadtatáshoz. Míg folyt a készülődés, a csapatot az útvonalon már meleg ünneplésben részesítették. Magyar földre lépve üdvözlő táviratot kézbesített az állomásfőnök. Aradról küldték… Hegyeshalomnál a Pozsonyi TE küldöttsége várta a játékosokat, amely átadta a pozsonyi Líceum babérkoszorúját. Győrött volt az első nagy ünneplés. Itt négy babérkoszorúval lepték meg a fiúkat. A Győri ETO, a Győri TE, a győri főgimnázium és a győri sportbarátok kedveskedtek a hála jelvényével. Komáromban nagy közönség élén a Komáromi FC elnöksége köszöntötte a csapatot és nyújtotta át koszorúját.

Mialatt a vidék hódolt a csapatnak, s száguldott a bécsi gyors végállomása felé, azalatt a Keleti pályaudvar egész környékén mind sűrűbb lett az embertömeg. Amerre a szem ellát, örömteljes arcok. Megérkeztek a fiúk!

Frenetikus hurrázós, taps, éljenzés, zászlólobogtatás köszönti őket. Elképzelhetetlen az örömmámor, ami elfogta az embereket, amikor megpillantották Schlossert, Bródyt, Borbást meg a többieket Mindenki szeretett volna odafutni kedvencéhez, hogy megölelje és megrázza a kezét. A játékosok megálltak fönt a lépcsőzet legfelső fokán, s onnan köszöntötték az önfeledten éljenző közönséget.

Bárczy István polgármester messzire elhangzó hangon gyönyörű beszédben üdvözölte a diadalútjáról hazatért csapatot, majd a dalárda egy pompás győzelmi indulót énekelt. Ezután előlépett az NSC egy ifjú tagja és elszavalta az FTC-hez írt ódáját. Kárpáti Béla fejezte ki az MLSZ hálás elismerését, mire Malaky Mihály „a túra szervezője és vezetője mondott köszönő szavakat.

Végül elénekelték a Himnuszt, amit a dalárdával együtt zengett el a közönség is. A fogadás ezzel végetért, s megkezdődött az impozáns bevonulás: a Rákóczi úton, József körúton, Ferenc körúton és Mester utcán át az Üllői úti sporttelepre.

A játékosokat a tömeg vállaira kapva vitte el a várakozó autókig, lovashintókig. Alig tudtak a kocsik kihajtani az érdeklődők rettenetes áradatából, úgy hogy a csapatot vivő autók és a zöld-fehér zászlóval díszített fogatok csak nagy üggyel-bajjal indulhattok meg. A menetet díszbe öltözött lovasrendőrök nyitották meg. Utánuk jött a vége-hossza nélküli lobogós kocsisor, számszerint vagy 150! A zászlókkal és szőnyegekkel díszített házak ablakaiból integető és az útvonalon várakozó közönség lelkes éljenzésétől követve jutott ki a díszmenet az Üllői úti pályára, ahol a fejedelmi fogadtatás utolsó mozzanatai játszódtak le.

A tribünök egy érdekes mérkőzés képét nyújtották, annyian voltak rajta. Lent a salakpályán gyülekeztek az ünnepeltek, s hatalmas embergyűrű fogta körül őket. Elsőnek egy galambősz úr, lelkesedéstől áthatott szavakban a szurkolók nevében köszöntötte a csapatot és ezüst koszorút nyújtott át. Maleczki Román hatásos beszéd kíséretében a BTC üdvözletét tolmácsolta és a klub díszített ezüst érmeivel tüntette ki a túra résztvevőit. Sorra kifejezték jókívánságaikat az UTE, az FSC és a JAC, majd az MTK nevében Heteés Antal dr. pazar, ezüstből készült babérággal jelképezte a baráti együttérzést és elismerést.

Az FTC érzelmeit játékosai iránt Springer Ferenc dr., a klub elnöke tolmácsolta olyan megható, kedves szavakban, hogy könnyek gyűltek az ünnepeltek és az ünneplők szemébe. Elismerésének apró babérkoszorúkkal adott látható kifejezést Malaky Mihály mondott köszönetet a megindulástól alig hallható hangon, mire a nagyszerű ünnep végetért. A babérerdőt behordták a klubházba, s az úttól kissé megviselt játékosok elszéledtek övéik körében.

A hódolatot kifejező koszorúk között az MLSZ remek babérkoszorúja volt a legimpozánsabb. Vagy három méter az átmérője, s pompás hímzett szalagon ez állt: KÜLFÖLDI DICSŐSÉGES SZEREPLÉSE EMLÉKÉRE AZ FTC-NEK — és a hat külföldi mérkőzés dátuma.

A csapat érkezéséről, a bevonulásról, az Üllői úti ünnepségről az Apolló vállalat filmet készített… Arról nem készült film, de való igaz, hogy az FTC tiszteletére Kalocsán hatalmas máglyát gyújtottak, sorozatos győzelmek hatására Kassán, Győrött és Temesváron FTC baráti körök alakultak.

A dicső bevonulás után az ünneplés még hónapokig tartott. A Nemzeti Színház, a Magyar Színház és a Royal Orfeum díszelőadást rendezett az FTC tiszteletére!

Mai szemmel nézve már nem tűnik rendkívülinek az FTC hat mérkőzésből álló túrája. De akkor ez sportszenzációnak számított! Az FTC sikerei révén olyanok is felfigyeltek a labdarúgásra, akik addig közömbösen szemlélték a gyerekcipőben járó magyar sportot. Az FTC ezáltal híveket szerzett a magyar sportnak, s óriási elismerést a zöld-fehér színeknek. Nemhiába írták:

Ami ma az FTC-nek sikerült, sikerülhet holnap másnak, s csak egyet nem lehet tőle soha sem elvitatni. Az úttörő dicsőségét!

Nagy Béla írásainak felhasználásával

Előző rész: 1911/12 – Következő rész: 1912/13