Ezúttal elmaradt a már szokásosnak mondható téli túra, a csapat itthon készült most már a bajnokság fő esélyeseként.

1926. január 20.-án jelent meg a Nemzeti Sportban „Riport a téli FTC-ről” címmel Haberern György írása. A Fradisták hangulatát, a készülődést és bizakodást híven tükröző cikkből idézzük a következő részleteket:

 

 

 

 

FTC! — Az egyetemes magyar sport történetében fogalom ez a legendás három betű, mely az egykor diadalmas magyar futball egyik legragyogóbb, legdicsőségesebb korszakát jelenti. Hallatára nagyszerű zöld-fehér győzelmek, diadalok emléke zeng fel mindnyájunk lelkében. Amikor nemcsak idehaza volt verhetetlen a zöld-fehér trikót viselő tizenegy, hanem végig a vén Európán diadalt diadalra halmozva szerzett elévülhetetlen dicsőséget a magyar sportnak! Ez volt egykor az FTC és ilyen volt a zöld-fehérek mindennél fanatikusabb, lelkesebb publikuma, amikor még magasan ragyogott a ferencvárosiak és egyben a magyar futball szerencsecsillaga. Aztán nehéz idők jöttek. A világháborúban elhalványult az FTC és a magyar futball. A tízezernyi tömeg pár ezerre fogyott le, a többiek kedvüket vesztve ki sem jártak már a meccsekre, hanem vártak! Várták a jobb időket! És eljött ez az idő. Sok küzdelmes esztendő és még több csalódás után a zöld-fehér gárda végre minden akadályt legyőzve, becsületes munkával és régi franzstadti lelkesedéssel küzdve ott áll ismét a legelsők élén. A zöld-fehérek reneszánsza tehát bekövetkezett! Most látszott csak, hogy hány embernek a szíve mélyén él még izzó szeretet az FTC iránt. Egyik napról a másikra szinte az egész város FTC párti lett ismét! És ez érthető is, mert a zöld-fehérek népszerűségének egyik fő oka, hogy összes csapataink közül az FTC az, amely leginkább magába összpontosítja a játékintelligenciát, a gyorsaságot, ötletességei és főleg a mindent beleadó lelkes, csupa tűz, az utolsó percig egész szívvel és lélekkel küzdő játékmodort.

Pataki Mihály, a régi gárda tagja is nagy bizakodással beszél: – A téli szünet alatt mindent elkövettünk, hogy a csapat nagy céljai érdekében teljesen frissen induljon a tavaszi szezon nehéz küzdelmeibe. Ez volt a fő ok annak is, hogy a télen nem mentünk túrára. De hogy már az első meccseken is fittek legyünk, az egész téli szezon alatt hetenként háromszor szorgalmasan tornáztunk.

Kétezernél több tagja van az FTC-nek, s ezek közül ötszáznál több az aktív sportember. Mindnyájunkat egy érzés hat most át, ismét naggyá tenni az FTC-t!

A bajnoki nyitány előtt két nemzetközi mérkőzést játszott az FTC, MTK, NSC és Vasas négyes alkotta tizenegy. Az Üllői úton 3-3-as döntetlent ért el a vegyes csapat, majd a kék-fehérek otthonában rendezett mérkőzésen 2-0-ra legyőzték a DFC Praha csapatát.

Az első fordulóban a középmezőnyhöz tartozó 33FC látogatott az Üllői útra és vitte el az egyik bajnoki pontot a gólnélküli mérkőzésen. A szurkolók nehezen viselték el a pontvesztést, és keresetlen szavakkal illették a játékosokat. Potya ki is fakadt:

- Mi teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy örömet szerezzünk híveinknek, de a közönségnek a vasárnapihoz hasonló viselkedése igazán nem alkalmas arra, hogy csapatunkban a lelkesedést fokozza.

A következő fordulóban az ETC-t 3-1, majd a harmadik körben Sándor négy góljával 4-1 arányban a Vasast is legyőzték Patakiék. Már a negyedik tavaszi fordulót játszották labdarúgóink. Azonban a BEAC elleni  mérkőzést nem kellett végigjátszani …

Határtalan lelkesedéssel és lendülettel kezdett a BEAC és hamarosan 2:0-ás vezetést szerzett. Ezután az egyetemisták két játékosát a bíró reklamálás miatt kiállította. Az izgalomtól fűtött légkör megzavarhatta a játékvezetőt, mert ezután egy tiszta tizenegyest nem adott meg az FTC javára. Szünetben az egyetemisták annyira idegesek voltak, hogy nem akartak a második félidőre kivonulni a bírói ítéletek miatt. Nagy nehezen a vezetők kituszkolták a csapatot, de miután az FTC kiegyenlített és a játékvezető egy jogtalan szögletrúgást ítélt a BEAC ellen, az 55. percben levonultak a pályáról.

A mérkőzés két pontját 0:0-ás gólaránnyal az FTC kapta. Egy fordulóval később a Törekvés sem okozott gondot, 3-0-ra győztek Sándorék.

Háromhetes bajnoki szünet következett, természetesen nem eseménytelenül. Előbb az FTC és UTE alkotta vegyes csapat szenvedett vereséget a Sparta-tól, majd a Fradi már újpesti játékosok nélkül győzte le 3-0-ra a Rapidot.

Április elején a húsvéti serlegért küzdöttek a csapatok. 1-1 a Slavia, majd a csereként pályára lépő Palcsek duplájával 2-1-es siker az UTE ellen. Április 5.-én a döntő mérkőzés következett:

Olyan álmosan indult az FTC—MTK mérkőzés, hogy senki sem gondolhatott még csak a második félidő elején sem arra, hogy idő előtt félbeszakad ez a játék és méghozzá olyan botrányos jelenetek között. A II. félidő hangulata már meglehetősen izzó volt a sok fault miatt. Amikor a 27. perben Braun öreg játékostársával Blummal szemben egy eléggé el nem ítélhető szándékos durvaságot követett el, el volt vetve a botrány magva. A tribünről látni lehetett, amint a kiállított Braun megindul lefelé a pályáról és ugyanakkor befelé futott Nádler, akit egy perccel előbb sérülten vittek ki a salakra. Ekkor tűnt fel a kijáró irányából egy rendőrtiszt alakja, aki belépett a pályára. Először Nádler futott hozzá és látszott, hogy vitába szállt a rendőrrel, hogy mit keres a pályán, aminek az lett a vége, hogy Nádlert két rendőr vitte le a pályáról. Az MTK csapata hirtelen összefutott és a tumultusban most már összekeveredtek a pályára befutó nézők a rendőrökkel, játékosokkal és bírókkal. Még azt is látni lehetett, hogy Molnárt is kivezetik a rendőrök. Utána nyomban levonult az egész kék-fehér csapat. Közben a rendőrök rendet teremtettek a pályán, ahol az FTC csapata, magára maradva várta, hogy mi történik tovább. Ezalatt a tribün alatt izgatott volt a hangulat. Az MTK öltözője hangos volt a szinte magukon kívül levő, idegesen magyarázó játékosok vitájától. Közben egy rendőrfogalmazó közölte a csapat vezetőivel, hogy semmi akadálya sincs a mérkőzés folytatásának, sőt a leigazolt játékosok, Nádler, Molnár és Kocsis is játszhatnak tovább. A játék folytatását a bíró is közölte. Az MTK vezetősége rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy a csapat nem áll ki a mérkőzés folytatására.

Az FTC berkekben általános volt a vélemény, hogy a mérkőzés két pontját a Fradi kapja, hiszen levonuláskor ez mindig így történt. Az egész Ferencváros mámorosan ünnepelte a Húsvéti-serleg győzelmet.

Vasárnap éjjel a körúton. Csend, némaság. Csak az Üllői út felől hallatszik kurjantás és víg nótázás. Arrafelé tartunk. A Széchenyi kávéházban telt házat találunk. Gebauer tulajdonos kétszeresen boldog. Csak mindig győzne az FTC! —mondja örömtől repeső arccal. Őt nem annyira az üzleti érdek vezérli kijelentésében, mint a Fradi iránti szeretet, hiszen ő is az alapítók közt volt, s az ő nővérének választására vette fel az FTC a zöld-fehér színt. Ős ferencvárosi drukkerek húzatják a jól nevelt cigánnyal a klubnótákat: “Hej de! Nem lehet az FTC-vel kikukoricázni! …” A pezsgőt nem győzik a pincérek hordani. A kávéház kórusban nótázik. Átmegyünk a szemben lévő Lindmayer vendéglőbe. A csapos már nem bírja a munkát. Itt is zsúfoltan ülnek. A nótának se vége, se hossza. A Hébel és a Valéria kávéház, Horváth Dani bácsi vendéglője, Gál bácsi kocsmája, a Szivós étterem mind-mind az üllői úti tribünök drukkerseregével van tele. Érdekes ez a Ferencváros. Mint egy nagy család forr össze vasárnaponként a meccsek után. Futballból kivénült apák feleségestől, gyerekestől rándulnak ki a meccsre, s már a kis gagyogó gyerekbe belenevelik az FTC szeretetét. De közben kiérünk az FTC klubházába. Itt van a nagy együttes. Csendesek, jókedvűek. Wogenhuber Oszkár zongora virtuóz szórakoztatja a társaságot. De nem iszik sokat egyik sem. Még hátravan sok nehéz meccs. Egyik sem elbizakodott, szerények s csendesen dúdolják a fülbemászó melódiát a zongoraszó mellett. Már záróra van, amikor visszaballagunk az Üllői úton. A kocsmákból tódul a tömeg. Újra és újra csoportokba ütközünk. Itt is, ott is harsog a nóta: “Zöldre van a, zöldre van az FTC ing festve …”, majd egy másik nóta: “Nincsen pénzem de majd lesz, ha a Ferencváros bajnok lesz …”

A következő napokban azonban kiderült, hogy az MTK-t csak részben találták hibásnak, ezért a hiányzó 18 percet zárt kapuk mellett április 15-én le kellett játszani … A 18 perces „mérkőzés” 22 szabadrúgással telt el! Hangulatképek a furcsa esemény színhelyéről:

Nem ismeri a pesti meccslátogatót az, aki azt hiszi, hogy a közönség kizárásával rendezett pótmeccsre senki sem megy ki. Ha előre kihirdetnék egyszer, hogy a tribün a nézők fejére szakad, akkor is megjelenne az a pár ezer fanatikus, aki tegnap ott álldogált a pálya körül, kukucskált a kerítés hasadékain keresztül, húszféle trükkel próbálta áttörni az ellenőrök frontját végül pedig fára, a villanyvezetéket tartó oszlopra, kerítésre mászott vagy betörte a palánkot, hogy tanúja lehessen a Fradi győzelmének. Mert franzstadtista volt valamennyi. Tapsoltak, éljeneztek amikor az FTC pályára lépett.
A labdát leállítják ott, ahol Blumot faultolta Braun húsvétkor. A bíró odamegy és néhány centiméterrel odébb tolja a labdát. Meg is szólal valaki a palánkon: Tyüh, milyen memóriája van neki! — Nem memória az! Kereszttel van megjelölve az a nevezetes pont.
Rúgás. Szóval megindult a játék. Játék? Szó sincs róla! Csapkodás, kapkodás — lárma, fütyülés. A nézőtér persze csendben van. Egy ítéleténél azonban felzúg a kerítés mellett a tömeg. Ekkor vették csak észre, hogy a klubház mellett valami sebezhető pontot fedezett fel a kint rostokoló tömeg, s pillanatok alatt a kerítésen belül voltak. De a tömeg nem élt vissza a helyzettel. Ott maradt a klubház tövében, a kerítés mellett is csak egyszer hallatta hangját. Amikor azonban vége volt a játéknak, mindenki befelé nyomult. Most már a kaput is kitárták, s pillanatok alatt ezrek rohantak be a nézőtérre. Az FTC csapata még trenírozgatott, kapura rugdalt, s a tömeg tapsolt, éljenezett, ünnepelte kedvenc csapatát, mely megnyerte a Húsvéti serleget!

A nagy érdeklődéssel várt 18 percet egyébként a Corvin filmgyár munkatársai rögzítették és napokig játszották a fővárosi mozikban …

Április 11-én az NSC elleni majdnem végzetes mérkőzés következett. Az ősszel remeklő ellenfél, akik még a tabellát is vezették korábban ugyan tavaszra visszaesett, de a zöld-fehéreket kishíján megtréfálták. Az NSC már 2-0-ra is vezetett, de Pataki előbb szépített, majd egyenlített és a 90. percben Kohut 20 méteres bombája révén a győzelmet is megszerezte a Fradi, melyet a Kispest elleni 4-1-es siker követett. Az osztrák Amateure csapatától elszenvedett 4-0-ás vereség után jött az MTK elleni mérkőzés.

A döntőnek beillő összecsapáson Kohut kihagyta a megítélt tizenegyest, majd Varga I. a Fradinak szerzett vezetést, melyet Jeny még az első félidőben kiegyenlített, így 1-1-es döntetlent hozott a mérkőzés 30.000 néző előtt a Hungária úton. A két klub ezúttal is külföldi bírót kért, melyet a Bírói Testület elutasított. Klug Frigyes játékvezető közmegelégedésre vezette a találkozót.

Három forduló volt még hátra, de az egy megszerzett pont az FTC újabb, immár kilencedik bajnoki címét jelentette. A szezon finisében így már szerény módon ünnepelte a csapat bajnoki címét, legalábbis az eredmények tekintetében. Május 16.-án a III. ker. elleni 5:5-re végződött mérkőzés következett:

A játék úgy indult, hogy az FTC a magyar bajnokhoz méltó stílusban lelépi a III. kerületet. Az első félórában a két gólon kívül négy kapufát lőttek a zöld-fehérek, általában azonban meglátszott a csapaton az elbizakodottság. Könnyen, sőt könnyelműen vették a játékot, s a lelkes kerület végeredményben megérdemelte a pontot.

A kerületiek egyébként az utolsó percben egyenlítettek, kezdésre már nem is volt idő … Egy hét múlva a tizedik helyen záró VAC (1-2) csapata volt az ellenfél:

A mai gyanús légkörben igen nehéz feladat előtt állt az FTC, mert a tabella rangsora után ítélve olyan különbségnek kellett volna a két csapat között lenni, ami eleve kizárt volna minden meglepetést. És mégis aki látta a mérkőzést, az láthatta azt is, hogy ennek az eredménynek igazán semmi köze a ma olyan divatossá vált lefekvéshez. Az FTC a szezon végére határozottan dekadenciába került és bármennyire igyekezett a csapat, nem tudta gólokra átváltani sok-sok holtbiztos eredményt ígérő akcióját.

1926. május 30.-án következett az FTC utolsó amatőr bajnoki mérkőzése: UTE—FTC 3:1. Az izgalmas mérkőzésen az UTE jobban küzdött, szebben játszott és — legyőzte az újdonsült bajnokot. Szigeti Imre a találkozó után így nyilatkozott:

A csapat abban a pillanatban amikor a bajnokságot bebiztosította visszaesett formájában, mert hiszen nem is volt számára jelentősége az erőlködésnek. Tisztában van azonban az FTC bajnoki kötelezettségével és az országos bajnoki meccsekig hátralévő időt a legszigorúbb keretek között végzendő munkára fogja felhasználni, hogy játéka méltó legyen a bajnoki címhez.

Az FTC utolsó amatőr bajnoki találatát Héger Ferenc szerezte.

Június 3-án az FTC, MTK, UTE játékosai alkotta vegyes csapat 4-1-es vereséget szenvedett a Viktoria Ziskovtól, majd következhettek az országos bajnoki döntők. Az FTC könnyen vette ezeket a nem túl nehéz akadályokat… Az Üllői úti kettős mérkőzésre mindössze 6.000 néző volt kíváncsi. Az erősnek beharangozott vidéki csapatok bizony nagy csalódást okoztak. Az elődöntőben: FTC—Szegedi AK 3:0, Miskolci VSC— Nagykanizsai TE 6:2.

Az FTC is gyengélkedett, bár Tóth Potya szerint szándékosan:

Az FTC az első perctől fogva tudatában volt annak, hogy győzelme nem lehet kétes és azért nem is erőltette meg magát túlságosan. A harmadik gól után a vasárnapi döntőre való tekintettel teljesen lefékezett a csapat.

Az országos bajnoki döntőben: FTC—Miskolci VSC 4:0. Mindössze 6.000 néző, unalmas játék, félidőnként két-két góllal. Így jellemezhetnénk tömören a rosszul sikerült döntőt. Nem véletlen, hogy utolsó volt labdarúgásunk történetében.

Örvendetes volt viszont, hogy az FTC ifjúsági csapata a nagy rivális klub ifijeit gólzáporral győzte le: FTC—MTK 5:0! A siker egyben az FTC fiataljainak újabb bajnokságát is jelentette: 1. FTC 40 p., 2. Nemzeti SC 36 p., 3. MTK 36 p.

Az 1925/26. évi szezonban bajnoki mérkőzésen pályára lépett játékosok névsora és pályára lépésük száma: Furmann(22), Takács I.(22), Sándor(22), Huber(22), Blum(22), Hungler II.(21), Pataki M.(18), Steczovits(17), Mácsai(17), Müller(14), Tóth-Potya(13), Kohut(10), Varga I. György(7), Héger(5), Kevitzky(2), Palcsek(2), Varga II. György(2), Nikolsburger(2), Pócz(1), Takács I. Lajos(1)

A tavaszi szezonban mutatkozott be a csapatban: Száger M., Varga II. és Lyka II. Antal.

Az 1925/26. évi szezonban bajnoki mérkőzésen gólt szerző játékosok névsora és góljainak száma: Sándor(*15), Varga I. György(8), Steczovits(8), Pataki M.(8), Mácsai(*7), Kohut(5), Tóth-Potya(3), Furmann(2), Palcsek(1), Kevitzky(1), Hungler II.(1), Héger(1)

(* a BEAC ellen lőtt mérkőzések góljaival együtt)

A csapat legeredményesebb játékosa Sándor József lett 15 góljával. A magyar gólkirályi cím Takács II. József-hez került, miután 29 góllal (ő szerezte a Vasas góljainak felét!) terhelte meg ellenfeleik kapuját. Az év játékosának az FTC középcsatárát, Pataki Mihályt választották.

 

Patakit így jellemezte Hoppe Pál:

Még a sok törzsökös taggal, csecsemőkortól a koporsóig hű fradistával rendelkező zöldfehérek között is kevés olyan egyéniség akad, mint Pataki Mihály, „a Patek”, „a Pityke”.
Alig, hogy bekerült a Mester utcai kereskedelmi padjai közé, még rövidnadrágos kisdiákként — már ott lábatlankodott a Soroksári úti régi pályán. Ott került be az ifibe, majd a nagy I-be és — még diák korában, nehezen kivívott igazgatói engedéllyel — a stockholmi olimpiára utazó magyar válogatott csapatba. Pedig igazgatója,
Kárpáti Béla, egyben az FTC, sőt az MLSZ elnöke is volt, de hát „nehéz ember”. (Az egyik évben hét tantárgyból bukott meg a Pityke, — Kárpáti egy szót sem szólt érdekében tanárainak.) Szereplésétől számítjuk az FTC első nagycsapatának kibontakozását, amit persze megkönnyített a többiek kiváló klasszisa is. Ennek az évnek legtöbbet vitatott, legnagyobb örömmel viszontlátott és a bajnokság kialakulására legdöntőbb jelentőségű játékosának újra ő bizonyult. Miután egyszer-kétszer már visszavonult, egy világháborút, hosszú hadifogságot már végigkínlódott, sok anyagi nehézségen is átvergődött.
Tizenöt évvel feltűnése után, tizenkettővel első válogatott szereplése után, immár 30 esztendős korában is egyik remek produkciója követte a másikat. Okos, korrekt, finom játékával az előkészítésben óriás, végrehajtásban soha sem késlelkedő vérbeli vezéregyéniség volt. Személyes varázsával lelket tudott önteni csüggedni kezdő társaiba is! Ő vitte diadalra az utolsó amatőr esztendőben és (megtartva egyszer elvesztett, de visszaszerzett amatőrségét) az ezt követő első profi évben is. Visszavonulása után is csak egy eszme éltette: klubja rendelkezésére állani és menteni a menthetőt. A most lezárult korszak egyik legnagyobbja volt, és ennek az évnek is legtiszteltebb futballhőse.

Az amatőr korszak (1901—1926) legtöbb bajnokságát, 12-t az MTK nyerte. Az FTC kilenc bajnoksága is tiszteletet parancsoló, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a világháborús évek mennyire szétszedték az FTC aranycsapatát. A két meghatározó csapat mellett csak a BTC tudott bajnokságot nyerni. Az FTC a hazai vándordíjak (Magyar Kupa, Ezüstlabda, Corinthian-díj stb.) mellett több híres külföldi túra sikeres résztvevőjeként is kitüntette magát és a labdarúgás népszerűsítésében hihetetlen propagandát fejtett ki. Az eredmények tehát beváltották az alapítók álmát:

nagy és híres lett az FTC csapata!

A Fradi tábor bízott benne, hogy az első profi bajnok is zöld-fehérben játszik majd. Addig pedig jóízűen majszolták 1926 nyarának sikertermékét, a Stühmer csokoládégyár által készített FTC-MTK nevű futballcsokit.

A magyar válogatott 1926. évi mérkőzéseiről bővebben.

Nagy Béla és Hoppe László írásainak, a huszadikszazad.hu anyagainak felhasználásával

Előző rész: 1925 ősz – Következő rész: 1926 nyár