1926/27 – Eseménydús nyár

Az országos bajnoki döntő befejeztével német túrára indult a Fradi.

A túra eredményei:

Tennis Borussia – Ferencváros: 1-3, Arminia – Ferencváros: 7-0, Bremen SV – Ferencváros: 1-3, Guts-Muths – Ferencváros: 3-2

Négy mérkőzésből 2 győzelem és 2 vereség. Az egyik vereség azonban kissé mellbevágta a hazai közvéleményt:

 

 

Arminia—FTC 7:0! Magyarázatul a következő idézet szolgál:

Berlini mérkőzésünk után a csapat Hannoverbe indult. Útközben a vonaton elfogyasztott uzsonna után a stendali állomáson a mozgó büféhez leszállott Huber, Müller és Furmann. Minden jelzés nélkül elindították a vonatot. A még lassú mozgásban levő vonatra való felszállásban a vasúti személyzet megakadályozta őket. Csapatunk déli 12 órakor nélkülük ért Hannoverbe.

Mivel a mérkőzést fél 4-kor kezdték és addig Huberék nem érkeztek meg, a megmaradt 11 játékos alkotta a csapatot. Takács, Blum és Varga sérülten lépett pályára, a kapuba pedig Hungler II-t állították … A mérkőzés közben a szükségkapus is megsérült. Az eredmény ezek után már érthető volt.

Hazafelé előbb Bécsben a Rapid ellen mérkőzött meg az FTC! Ez a találkozó már a mutatott játék szempontjából is biztató volt. FTC—Rapid 2:2

Az FTC az eldöntetlen eredmény ellenére is nagyszerűen szerepelt különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fárasztó német túra után állt ki a csapat. Régen látott a bécsi közönség ilyen energiával és ambícióval küzdő magyar csapatot, amely az utolsó percig diktálta az iramot.

A Rapid a II. félidő 11. percében már 2:0-ra vezetett ugyan, de az FTC 18 perc alatt kiegyenlített! A találkozó után Blum Zoltán, a csapatkapitány így nyilatkozott:

- Azt hiszem a közönség is meg volt elégedve a játékkal, amely izgató és szép volt az utolsó percig. Hogy mi váratlanul ilyen heves játékot mutattunk be, az a német túrára vezethető vissza, ahol ellenfeleink túl erélyes játéka jó iskola volt számunkra.

A bécsi mérkőzést a pozsonyi találkozó követte: FTC—Pozsonyi válogatott 2:0.

Az FTC csapata végig kiváló játékot produkált. A több húzásra alapított kombinációs játék bemutatása tökéletesen sikerült a zöld-fehéreknek. Emellett érdekes, hogy végig óriási lelkesedéssel, hatalmas tempót diktálva játszotta végig a mérkőzést az FTC. Egyénileg alig lehet valakit is kiemelni, annyira egyöntetűen jó volt a csapat minden embere.

A szép játék, a szép győzelem egy korszak utolsó állomása volt. A nagy amatőr FTC ekkor és itt játszott utoljára! A következő hónapokban Magyarországon is bevezették a profizmust, így jelentősen megváltoztak a hazai viszonyok.

1926. július 1 -jén az MLSZ tanácsülése kimondta a profi és az amatőr futball szétválasztását. Az egyesületeknek jelentkezési határidőül július 20.-át jelölték meg. Elsőként a Pesterzsébet, utolsónak a Bocskai (Debrecen) jelentkezett (a Ferencváros is csak huszonegyedikként nevezett). Az egyesületek 1.000 pengős nevezési díját végül 23 klub fizette be az 1926. július 27-kén alakult Magyar Professzionista Labdarúgó Szövetségnek.

 

Hogy miért is volt erre szükség? Hoppe László Labdarúgóbajnokságok c. könyvéből idézünk:

Fordulóponthoz érkeztünk. A profizmus, bevezetéséhez. A magyar labdarúgók kis világa még megünnepelte játéka életének 25. évfordulóját, azután hosszú évek izgalmas vitái, elkeseredett veszekedések lezárásaként rászánta magát arra, hogy bevezesse a nyílt professzionalizmust, hivatásos játékosok és kereskedelmi vállalatok formáját felvevő sport-alakulatok rendszerét.

A változtatásra elsősorban a külföldi példa késztette a labdarúgás akkori vezetőit. Meisl Hugó, az osztrákok szövetségi kapitánya már egy esztendővel előbb kiverekedte, hogy Ausztriában bevezessék a profi rendszert. A kezében hamarosan kialakuló válogatott csapat, a „Wundermannschaft” sikerei mintha csak igazolták volna elképzelése helyességét.

„Rendszeresen és jól fizetett játékosok biztosíthatják csak a játék színvonalának emelkedését!” — hangoztatta Meisl…

Tény, hogy a csehszlovákok hamarosan követték új útján az osztrák labdarúgást. Közép-Európának ez a két hatalmas labdarúgó nemzete — magával sodort bennünket is. Annál is inkább, mert Meisl eredeti nagy terve, a közép-európai bajnokság (a három ország négy-négy vezető csapatának közös bajnoki küzdelme) valóban csak úgy volt elképzelhető, hogy az érdekelt és sok vonatozgatás elé néző játékosok függetlenek, nem köti őket „civil” állás, szabadon rendelkeznek idejükkel.

A magyarországi professzionalizmus bevezetését sokkal inkább indokolta az, hogy a százszámra külföldre távozott jeles játékosaink csak úgy voltak hajlandók hazatérni, ha hivatásos játékosokként való elhelyezkedésüket idehaza biztosítják. A rendszeres kereset lehetősége egyben a még itthon levő, de már külföldre kacsintgató játékosokat is meggondolásra és maradásra késztette.

A kedvencek valóban kezdtek hazatérni — eleinte csak ritkásan, később tömegesen. Kétségtelen, hogy a profizmus nagy hanggal, nagy reklámmal történt bevezetése a nézőszámot is alaposan megemelte, körülbelül — a vidéki gyarapodást is beszámítva — 70-75 százalékkal. (Fodor Henrik adatai a PLASZ, a profi alszövetség évkönyveiben.)

Kétségtelenül nagy előnye, hogy az új rendszerű bajnokság lehetővé tette a legerősebb vidéki csapatok bekapcsolódását is a labdarúgás országos vérkeringésébe, illetve lehetőséget nyitott a vidéki futballkörök előtt is, hogy csapatot alakítsanak és azt benevezzék a legmagasabb szintű labdarúgó-vetélkedésbe. Megszűnt a főváros egyeduralma!

Eredetileg úgy tervezték, hogy a profi ligabajnokság két osztályból áll, mindegyikbe 12 csapat jut, mégpedig egyenlő arányban 6—6 pesti és vidéki. Ez a jónak látszó elgondolás azonban hamar megbukott. A vidék nem tudott kétszer hat profi alakulatot létrehozni, a pesti vezetők pedig a jelentkezőket nagyon is megrostálták.

A döntés a „nyolcak” kezébe került. Így nevezték az utolsó amatőr bajnokságban az első nyolc helyet elfoglaló klubok vezetőinek tömörülését.

FTC: Szigeti Imre, MTK: Fodor Henrik, Vasas: Reiner Sándor, UTE: Langfelder Ferenc, NSC: Reichard Ottó, Kispesti AC: Mayer Béla, III. ker. TVE: Vértes Imre, 33FC: Barna Sándor. Az MLSZ részéről Malaky Mihály és Kiss Tivadar kapcsolódott be a tárgyalásokba.

A nyolcak és az MLSZ vezetői hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a profi első ligába csak 10 csapatot vesznek be, “régi jogon” az utolsó amatőr bajnokság első nyolc helyezettjét, azon kívül a szegedi Bástyát (SZeAK) és a szombathelyi Sabariát (SZoAK). A többi jelentkező közül a legjobban megalapozott 14-et a II. ligába tömörítették.

Mindezek alapján az MLSZ 1926 nyarán a következő bajnokságokat írta ki: Ligabajnokság professzionalista alapon működő csapatok, illetve alakulatok részére egy 10 tagú I. és egy 14 tagú II. osztályban. Ennek lebonyolítására létrehozták a PLASZ-t. Amatőrbajnokságok hét alszövetség rendezésében. (Kelet, Nyugat, Észak, Dél, Dél-nyugat, Közép és Budapest.)

1926. július 26-án, egy hétfői napon megalakult az FTC profi labdarúgó alakulata, a Ferencváros.

A Részvénytársasági alapon működő proficsapatnak nemcsak a pénzét volt nehéz összegyűjteni, hanem az új név választása is sok fejtörést okozott. Először FRADI TC néven akarták megalakítani, de végül a komolyabb FERENCVÁROS névnél maradtak. A profi Ferencváros mellett az amatőr csapat továbbra is FTC néven szerepelt.

A többi klubnál is megtartották a „keresztelőket”: az MTK HUNGÁRIA, az UTE ÚJPEST néven adta le nevezését a profi bajnokságra. A vezető „nagy hármas” mellett a következő új nevekkel ismerkedhettek meg a labdarúgó szurkolók: BOCSKAI FC (Debreceni VSC), SOMOGY (Kaposvári AC), ATTILA (Miskolci Atlétikai Kör), KISPEST (KAC), VASAS (Vas- és Fémmunkások SC), III. ker. FC (III. ker. TVE), NEMZETI (NSC), BUDAI 33 (33 FC), Bak FC (BAK), VÁROSI AC (VAC), BÁSTYA (a Szegedi AK elnökének bástyai Holzer Tivadar előnevét kapta a SZAK profialakulata), HÚSOS (Húsos SC), ERZSÉBETVÁROS (ESC), PESTERZSÉBET (ETC), KOSSUTH (ETSC — nevét Pesterzsébet egy kisebb részének Kossuthfalvának nevéből alakították ki), TURUL FC (a Főv. TK és a Zugló fúziójából keletkezett), SABARIA (a Szombathelyi AK, a profi csapat a város római kori nevét kapta).

Augusztus 3.-án az FTC klubházban a játékosok nagy része aláírta a profiszerződést. Pataki, Müller dr. és Huber bejelentették, hogy amatőrök maradnak, de természetesen mindhárman az első csapatban kívántak szerepelni. A zöld-fehér proficsapat játékosai tehát aláírták a szerződést. Ízelítőül néhány pont a visszatért Schlosser Imre szerződésből:

Szerződés köttetett a Ferencváros FC és Schlosser Imre úr között 1926. augusztus 3-án, Szigeti Imre úr jelenlétében, aki a Ferencvárosi FC-t teljhatalommal képviseli és annak meghatalmazását felmutatta …

3. A játékos köteles mindent elkövetni, hogy magát a legjobb kondícióban tartsa és a leghathatósabb szolgálatokat nyújthassa klubjának. A klub illetékes szerveinek erre vonatkozó utasításait, vonatkozzanak azok tréningre vagy életmódra, köteles a legszigorúbban betartani.

5. A játékos nem vállalhat állást a klub beleegyezése nélkül és nem lakhat olyan helyen, melyet a klub erre alkalmatlannak tart.

8. Alulírott játékos a szabályok gondos áttanulmányozása után kötelezőleg kijelenti, hogy aláveti magát a szerződés pontjainak és feltételeinek, mellyel szemben szerződő klub kijelenti, hogy nevezett játékosának hetenként 60 pengőt fizet és pedig 1926. augusztus 15-től 1927. augusztus 15-ig. A szerződő szövetkezet kijelenti, hogy győztes mérkőzéseken való szereplés esetén 40 pengőt, döntetlen mérkőzéseken való részvétel alkalmával 24 pengőt fizet a szerződtetett játékosnak.

Schlosser Imre tehát visszatért a Fradiba, régi sikereinek színhelyére, így az első profi bajnokság rajtjánál őt is ott találjuk a küzdők sorában. Schlosser mellett szintén külföldről jött haza a BTC egykori “Káposztája” Horváth, Bukovi és a csapat korábbi játékosa, Obitz Gábor. A Fradinál folytatta a II. osztály gólkirálya, Dán Vilmos, továbbá az Ékszerészek csapatából Rázsó.

Ekkor szerződtetett a klub először főállású, hivatásos edzőt is. A Ferencváros első mestere, a klub kitűnő válogatott játékosa, Tóth Potya István lett, aki a Guts-Muths ellen szerepelt utoljára játékosként az FTC-ben. A korábbi edzők amatőrök voltak, jobbára a csapat kapitánya látta el a tréneri teendőket.

Augusztus 4.-én kisorsolták a profi liga mérkőzéseit és megtörtént az amatőr csapatok osztályba sorolása is. Az FTC-t az I. osztályú amatőr-bajnokság Springer csoportjába osztották be (az amatőr csapat mérkőzései itt találhatóak). Az FTC amatőrjeit Schlosser Imre trenírozta, a szakosztály elnökéül Springer Ferencet, (az alapító elnök fiát) választották. Vezetőségi tagok voltak: Tibold Károly, Bródy Sándor, Klement Sándor, Izsák Károly, Kiss Béla és Woggenhuber Oszkár.

1926. augusztus 15.-én került sor az ország első nyilvános profi mérkőzésre, melyet 2.000 főnyi közönség előtt játszotta le az FTC és a Bocskai Debrecenben, a Diószegi úti pályán.

A jelentős eseménynek megfelelően a csapat vezetői a mérkőzés előtt kölcsönös üdvözletet váltottak. Ezután kezdődött Nagy Dániel sípjelére az érdeklődéssel várt barátságos mérkőzés. Az első félidőben teljesen egyenlőek az ellenfelek, a mezőnyben a Ferencváros technikailag és taktikailag jobb, azonban a Bocskai lelkesedéssel egyensúlyozza ezt a fölényt. A 18. percben esik a Ferencváros gólja. Horváth lefut, centerét Fried kornerre menti. A kornert Pataki a kapus mellett közelről gólba helyezi. A második félidő első 20 percében a Bocskai szinte odaszegezi a Ferencvárost a kapujához, majd teljesen kifulladnak a debreceniek és nem tudják meggátolni a Fradi finist.

Steczovits kettő és Pataki gólja állította be az első profimérkőzés végeredményét: Ferencváros—Bocskai 4:0.

A Ferencváros összeállítása ezen a bemutatkozó barátságos mérkőzésen ez volt: Huber — Takács I., Hungler II. — Lyka II., Bukovi, Blum — Mácsai, Horváth, Pataki, Fischer (Steczovits), Tóth

A magyar válogatott 1926. évi mérkőzéseiről bővebben.

Nagy Béla és Hoppe László írásainak, a huszadikszazad.hu anyagainak felhasználásával

Előző rész: 1926 tavasz – Következő rész: 1926 ősz