1927/28 – Bajnoki, és kupagyőzelem

A nagysikerű egyiptomi túráról hazatért ferencvárosi csapat nem sokáig pihenhetett. Már januárban megkezdődött a felkészülés az év hazai és nemzetközi feladataira. Az első edzésen -január 25-én- már a két új szerzemény, Toldi és Berkessy is bemutatkozott.

A februári folytatásban két sima győzelemmel nyitott a Fradi. A magyar kupában tizenegyet lőttek a III. kerületnek, kilencet a Dorognak. A bajnokságban 3:1-es győzelem a nyitányon a Vasas ellen, míg a Budai 33 ismét nyol­cat kapott, ezúttal Kohut szerzett négy gólt, majd következett az Újpest elleni rangadó.

Ez a mérkőzés nem a jó játék miatt került be különlegességként a krónikákba, hanem azért, mert ekkor utaztak először együtt a játékosok idegenbeli bajnoki meccsre.

A Ferencváros csapata az IBUSZ pompás társasautóján ment le Új­pestre. Autókról, villamosokról is lépten-nyomon felismerték a népszerű csapat még civilben levő tagjait és természetesen ovációval kísérték mindenütt, ahol elsurrant a kitűnő kocsi.

A jó játék ugyan elmaradt a Megyeri úton, de ennek ellenére “pontosan” távozott a csapat. Bár a lilák a második félidő elején fejessel megszerezték a vezetést, a hajrában Kohut – szintén fejesgóllal – egyenlített. Ferencváros—Újpest 1:1

A Sabaria elleni mérkőzés előtt a jugoszláv Beogradski látogatott az Üllői útra. A Fradi 5:0-lal küldte haza az előző évi KK sorozatban résztvevő csapatot. A szombathelyieknek volt miért visszavágni, hiszen ősszel 3:1-re verték a Ferencvárost az Üllői úton:

Nagyszerű mérkőzés gyanánt kell feljegyezni a futball annaleseibe ezt a Ferencváros—Sabaria találkozást, amely adott szép játékot, végig nagy iramot, pompás kombinációkat, sok gólhelyzetet, három élvezetes gólt, jó sportot, jó stílust.

A győztes csapattól most már reálisan nem lehet elvenni a bajnok­ságot, és ez a cím megérdemelten marad birtokában. A csapat egységes, halfsora kitűnő, védelme megbízható. Csatársora jól kombinál és eredmé­nyes. Ezeket a tulajdonságokat még fejleszteni lehet természetesen és külö­nösen a gólképesség volna még fokozandó. Ez sem változtat azonban azon a tényen, hogy a zöld-fehér csapat ma legnagyobb képességű együttesünk.

A három gólból a legszebb az utolsó előtti percben így született:

Rázsó bravúrosan lefut és félmagas beadásába a nagy sebességgel jövő Takács II. beledobja magát és a labda védhetetlenül száll a kapuba. Régen látott ritka szép gól volt. Kezdés után a bíró csakhamar lefújja a mérkőzést. A pályára betóduló közönség vállaira kapva viszi ki Takács II.-t az öltözőbe. Ferencváros – Sabaria 3:0.

Takács II. József

Aztán a folytatásban a Bocskai, majd a III. Kerület csapatainál is egy góllal jobbnak bizonyultak Takácsék.

Április első napjaiban a Húsvéti serleg összecsapásai következtek a négy legerősebb magyar csapat részvételével. A Sabaria az őszi mérkőzés után ismét megtréfálta a Fradit (1:4), de az Újpestet 4:2-re, a Hungáriát 2:1-re legyőzték a zöld-fehérek.

A Ferencváros biztos győzelmét a Hungáriánál is jobban akadályozta a bíró! …

Bukovié volt az egész pálya és mintha minden labda babonásan enge­delmeskedett volna neki. Az eredményesség azonban már elmaradt. És ennek nemcsak az a bizonyos futballszerencse volt az oka, mely nem áll feltét­lenül a jobb mellé, hanem elsősorban a bíró. Nagy László ugyanis olyan félreismerhetetlen elfogultsággal kezelte a szabályokat a Ferencváros ter­hére, hogy tevékeny és határozott része volt a félidő további folyamának eredménytelenségében.

A II. félidőben még megadott egy 11-est a Hungária javára és ezzel már el is dőlt a Húsvéti serleg sorsa. A mérkőzés után Szigeti Imre így nyi­latkozott:

– A mérkőzés szép, élvezetes és fair játékot hozott. A csapat já­tékával meg vagyok elégedve, teljesítménye kielégített. Hogy a serleg meg­nyeréséhez szükséges gólarányt el nem értük, az Nagy bíró lelkén szárad.

A népszerű „kis Taki” ott folytatta, ahol a bajnokságban abbahagyta. Sorra betalált a következő bajnoki összecsapásokon is. Először a kispestiek ellen:

A Ferencváros újra nagy játékainak egyikét adta. Különösen a halfsor gépszerű összjátéka, problémákat leegyszerűsítő játékmodora diadalmasko­dott. A csatársor stílusa folyton fejlődik. Mindig jobban játsszák azt a folyton mozgó, félmeredek passzokkal dolgozó, előretörő stílust, csak a befejezés tökéletesítése van még hátra. Rengeteg gólhelyzetet dolgozott ki ez a csa­társor, amiknek igen kis hányadából esett gól. Egyénileg Takács II. elől, Bukovi középen és Hungler hátul nyújtott kimagasló teljesítményt. Takács II. kígyózó lefutásai pompásan mentek, nagyszerűen adta-vette a labdákat, csak úgy sziporkázott ötletektől a játéka, éppen hogy csak a góllövéssel nem volt szerencséje.

Két gólt azonban még így is szerzett: Ferencváros – Kispest 5:1. Aztán a miskolci Attilának már négyet rúgott.

Takács II. nagy sikerű mérkőzése volt ez is. Már az 1. perc­ben hálóba juttatta a labdát. Ez ugyan les miatt érvénytelen volt, de 3 perc múlva már tipikus Taki-gólnak tapsolhattak a szurkolók. Az ellenfél dermedt játékosai között Takács “lövé­se” lassan begurult a kapuba. A mérkőzés nem volt egyoldalú, ezt mutatja a szögletarány, amely 6:2 volt az Attila javára. Ferencváros-Attila 5:1.

A sajtó ódákat zengett róla:

A csatársorban Takács II. nagyszerű játéka volt a szenzáció. Ennek a fiatal fiúnak kivételes tehetsége mind gazdagabb színekben pom­pázik.

A Ferencváros magabiztosan vezette a tabellát a Hungária elleni rangadó előtt. A Hungária a második helyért harcolt az Újpesttel, akik aztán később vereséget szenvedtek a debreceni Bocskaitól. A Bocskai a kiesétől menekült meg, a lila-fehérek a Hungáriaval szemben maradtak alul a dobogó második fokáért vívott párharcban.

Takács II. szemfüles góllal szerezte meg a vezetést: Fehér, a Hungária kapusa ki akarta rúgni a labdát. Amikor a lába elé dobta, Takács II. ott-termett és a hálóba nyomta a labdát anélkül, hogy Fehérhez hozzáért volna. A Fradi kapusa, Amsel is nagyot hibázott mindkét gólnál. Tehát a „főszerepet” ezen a találkozón a kapusok játszották. Hungária – Ferencváros 2:1.

A magabiz­tosan menetelő Ferencváros ezzel elszenvedte első, és egyetlen tavaszi vereségét. A vereség ellenére a Ferenc­város továbbra is biztosan vezetett a bajnoki tabellán és már csak két bajnoki mérkőzése volt hátra. A következő játéknapon a középmezőnyhöz tartozó Nemzeti nem jelenthetett leküzdhetetlen akadályt. Így a Ferencváros 4:1-es legyőzésükkel ismét elhódította a bajnoki címet.

A tavasz végén nemzetközi meccseken lépett pályára a csapat. Pünkösdkor a csehszlovák Slavia Prága és az az angol Blackburn Rovers ellen küzdhettek meg Bukoviék.

Megérkeztek a Blackburn Rovers labdarúgói és szemlét tartottak az üllői úti pályán. Nagyon tetszett nekik a hatalmas tribünsor, de megdöbbenve vették észre, hogy a pálya talaja nem füves, kopár talaj. El kellett mondani, hogy füves volt a talaj, de a háború utáni években nem volt szabad locsolni, mert még a vízzel is takarékoskodni kellett a magyar fő­városban, és akkor végleg kipusztult az amúgy sem dús fűtakaró.

Persze a pesti közönség mindjárt reagált a ,,fű-kérdésre”:

– Hallottad? Az angolok nem értették, hogy miért nincs fű az üllői úti pályán, Majd én megmagyaráztam volna nekik.
– Mivel? Hogyan?
– Hát, ahol a Mari néni játszik, ott nem nő fű!

Piros pünkösd ünnepe minden képzeletet felülmúló nagy sikert hozott a magyar bajnok Ferencvárosnak. Kétszer győzött a zöld-fehér együttes, két olyan győzelmet aratott, melyhez a bomba forma csak szerény jelző. A prágai Slavia volt az első áldozat, melyet a ferencvárosiak első nap ha­talmas fölényükkel 5:1 arányban intéztek el. Már ez az eredmény egyma­gában elismerésre méltó. A ferencvárosi fiúknak azonban nem szállt fejükbe az első nap dicsősége…

Közös csapatkép az angolokkal

A Blackburn elleni 6:1-es győzelem után a sportsajtóban büszkén álla­pították meg:

A magyar bajnok viharzó lendülete elsöpörte az Angol ku­pagyőztest! A Ferencváros vállalkozását bizonyos kishitűséggel fogadta a futball társadalma. A fárasztó, ezer küzdelemmel teljes futballév végére két ilyen ellenfelet szembeállítani a bajnokcsapattal, bizonyos főikig merészség­nek tűnt. A Slavia ellen mindenkor nagyon meg kell küzdenie a legjobb csapatnak is, ha sikerrel akar elvonulni a pályáról. A zöld-fehérek nem fukarkodtak erejükkel, kivívták a győzelmet, mely fölényes, biztos, nagyszerű volt. De ezután a küzdelem után mindenki csak arra számított, hogy a nagy angol ellenféllel szemben legfeljebb becsülettel állja meg helyét a bajnok­csapat. S a játék elűzött minden kishitűséget, eloszlatott minden kétséget, ami a starthoz kísérte a zöld-fehér tizenegyet. Az első perctől az utolsóig ott élt a pályán ennek a félelmetesen nagyszerű tizenegynek minden tudá­sa, ott csillogott a magyar futballnak minden szépsége, és elsöpörte a nagy ellenfelet, hogy percről percre diadalmas mámorba ringassa a húszezernyi nézősereget. Aki látta ezt a mérkőzést, sohasem felejti el, aki nem látta, örökké sajnálhatja. Az a húszegynéhányezer ember aki az elsőnapi pompás győzelem tudatában féktelen örömmel újjongta végig a második, világszen­zációt jelentő mérkőzést, az egész magyar sporttársadalom nevében fejezte ki elismerését, háláját és nyilvánította megelégedését a bajnokcsapattal szemben, amikor a játékosokat a vállán vitte le a pályáról. Amint a kedves Potya mester nyugodt bizakodással, csendes megelégedéssel nézte a pálya szélén csapata pompás játékát, a nézősereg tudta mivel tartozik neki. A mérkőzés végén hozzárohantak, össze-vissza csókolták, szinte a rendőröknek kellett az ölelő karokból kibogozni őt. A káprázatos siker egybeolvasztotta az egész pályát. A nézősereg együtt élt, együtt érzett a zöld-fehérekkel, akik a magyar futball nevében harcolták ki a boldogító sikert.

Június 2-án tartotta az FTC 29. közgyűlését az egyesület klubházában:

A nagy­termet zsúfolásig megtöltötte a zöld-fehérek lelkes tábora. Először Maillinger Béla emelkedett szólásra:

– … Szo­morú is ez az este, mert az FTC-nek egyik legkiválóbb vezetője lemondotta tisztségét, mégpedig azért, mert magáévá tette az OTT azon felfogását, hogy professzionista alakult felelős vezetője ne legyen az amatőr egyletnek is ve­zetője. Így fájó szívvel kell lemondanunk az ő aktív alelnöki szerepléséről. A legválságosabb időben és a legkétségbeejtőbb helyzetben jött Szigeti Imre a legkiválóbb vezetőnek az FTC-hez, ahol hervadhatatlan érdemeket szerzett. Meg vagyok győződve, most, hogy távozik, szeretete az FTC-vel szemben továbbra is a legnagyobb marad. Megemlékezésül a legnemesebb ércbe faragott plakettet nyújtom át neki klubom nevében, jelképül annak, hogy Szigeti Imre a legnemesebb értékeit nyújtotta az FTC-nek. Az aranyplakett átnyújtása alatt szűnni nem akaró hatalmas taps hangzik fel, majd nagy várakozás mellett Szigeti Imre válaszol:

–      A búcsú, amit ma az alelnöki széktői azért veszek, hoqy minden időmet a professzionalista alakulatnak a Ferencváros javára szenteljek, az FTC és a közöttem levő viszonyban semmi változást nem jelent. Ez a le­mondás legfeljebb arra volt alkalmas, hogy a mindnyájunk által szeretett Maillinger Béla kedves szavait és ezt a szép plakettet átvehessem és meg­köszönhessem. A zöld-fehér színek további diadalára ürítem poharam!

Míg a csapat a Viennát is legyőzte (3:1), a vezetők a szegedi mérkőzésre toborozták a szurkolókat. Két sátrat is felállítottak az üllői úti pályán: egyet az A, egyet a B-tribün előtt, ahol a jelentkezőket fogadták a Fradi szegedi különvonatára. Öt nap múlva bejelentették, a vonat megtelt! Szegeden is nagyban készültek az angol kupagyőztest „kiütő” Ferencváros ünnepélyes fogadtatására. A bajnokságzáró kilencven percet tehát Szegeden játszották. Zsúfolásig megtelt a dél­-alföldi városba indított különvonat. A helyiek nagy ovációval fogadták a Fradit,

Végig élvezetes, magasnívójú mérkőzést vívott a szegedi együttes a bajnokkal. A meccs maga minden ízében méltó lett volna az ünnepélyes kerethez, ha a végén egy kellemetlen botrány nem következett volna be.

Baumgartner labdát fogott és kirúgni készült, mikor Turay odaért és bele­talpalt a labdába, oldalról. A labda egyenes szögben a taccsvonal felé repült és túljutott a vonalon. A meglepett szegedi kapus lefeküdt és vo­naglani kezdett. Szabályos támadás volt. A közönség azonban betódult, karok, botok emelkedtek, a Ferencváros játékosai védőn körülfogták Turayt, de a túlerő győzött és zuhogtak a botok, pofonok csattantak és olyan pa­rázs verekedés támadt, amilyenre alig van példa a magyar futballtörténelemben. Az ijedten lesiető Szigeti elnököt is inzultálni akarta egy rendőr­tiszt, civilben. Aztán kardok repültek ki a hüvelyből és nagy nehezen hely­reállt a rend. A lovasrendőrök már későn érkeztek. A pesti sajtó és a jobb­érzésű szegedi publikum megdöbbenve szemlélte az eseményeket. A kedé­lyek már nem is csillapodtak le teljesen és a mérkőzés végét jelző sípjel a nagy megváltást jelentette. A szégyenletes szerencsétlenségben csupán az a szerencse, hogy a pesti különvonat közönsége a nagy tribünön volt elhe­lyezve és nem tudott a pályára hatolni. Elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a kedvenceit féltő hatszáz pesti drukker belevegyülhetett volna a verekedők tömegébe. A meccset különben ez a 600 rutinirozott ferencvárosi drukker nyerte meg. Ezek már az első perctől kezdve olyan ütemes tapso­lást rendeztek, s olyan begyakorolt buzdítást tartottak, úgy tempóztak, hogy a szegedi közönség e fölött egészen meglepve elfelejtett csapatának druk­kolni. Ferencváros—Bástya 2:1.

A szurkolók hamar napirendre tértek a botrányos jeleneteken és a ha­zatérők a különvonaton vígan éltették a kedvenceket, akik győztesen fejez­ték be az 1927/28. évi bajnokságot. A bajnokság mindkét részében egyenletes, jó teljesítményt nyújtott a Fradi. Biztosan nyerte mérkőzéseit, a legjobb csa­társora és a legszilárdabb védelme volt.

Az 1927/28. évi szezonban bajnoki mérkőzésen pályára lépett játékosok névsora és pályára lépésük száma: Kohut(22), Furmann(22), Hungler II.(22), Szedlacsik(22), Takács I.(22), Takács II.(22), Obitz(21), Rázsó(20), Turay(20), Bukovi(20), Amsel(16), Huber(6), Fröhlich(3), Toldi(2), Sándor(1), Berkessy(1)

Az 1927/28. évi szezonban bajnoki mérkőzésen gólt szerző játékosok névsora és góljainak száma: Takács II.(31), Szedlacsik(17), Kohut(14), Turay(9), Rázsó(4), öngól(1), Fröhlich(1)

A Ferencváros -kis túlzással- tizenegy mezőnyjátékossal játszotta végig az idényt. Tóth mester a szezon végén már lehetőséget biztosított Berkessynek és Toldinak is a bemutatkozásra. A csapat legeredményesebb játékosa, ezzel magyar gólkirály Takács II. József lett 31 góllal. Az év játékosa egy másik ferencvárosi játékos lett: a kiváló fedezet, Bukovi Márton. Hoppe László így jellemezte Bukovit:

Bukovi Márton

“A szaklapok abban az időben kezdték pontozni a játé­kosok teljesítményeit. 5, 4, 3, 2, 1 és nulla pontokat osz­togattak az egyes játékosoknak, teljesítményeik alapján. Az egyéni teljesítmény-statisztika élére ebben az évben óriási fölénnyel a Ferencváros középfedezete, Bukovi Márton került. Huszonegy bajnokin vett részt (egyről agyráz­kódás miatt hiányzott), 18 mérkőzésen mutatott átlagon felüli teljesítményt, egyszer elérte a nagyon-nagyon szűk­markúan osztogatott 5 pontot, s összesen 57 pontot sze­rezve 15-tel többet kapott, mint Kohut, 16-tal többet, mint Takács II, 17-tel múlta felül Ströcköt, 21-gyel Hirzert, — a többieket pedig több, mint 25 ponttal.

Nem lehetett vitás: ennek az évnek kimagaslóan leg­jobb teljesítményét Bukovi produkálta. A nagyvonalú, az egész pályát pillanatok alatt áttekintő, kiválóan irányító játékos, az uralkodó egyéniségek közé tartozott. Remek technikája, kiváló lövőereje, erőteljes beavatko­zása a támadások szétrombolásába és a mérkőzések egész irányát, egyben iramát, tempóját megszabó nem is csak okos, hanem szinte bölcs játéka élmény volt! Az Éksze­részből Olaszországba távozott, onnan 22 éves fejjel a Ferencváros bajnokcsapatának tengelyébe került játékos persze nemcsak a bajnokságnak volt nagyágyúja. A Fe­rencváros első, Uruguayt verő diadalmas dél-amerikai útja után róla írták a tengerentúli lapok, hogy „meg­mutatta, mi a modern futball”. Káprázatos megoldásai, művészien végrehajtott húzásai, amelyekkel újra meg újra falhoz tudta állítani az ellenfelet, nem hiába kész­tették a szakembereket egész tanulmányok írására játé­káról. Sajnos, későbbi, sűrű sérülései erősen befolyásol­ták pályafutását. Bukovit ugyanis játékának tisztasága az erőszakos ellenfél prédájává tette. Franciaországban átnyúló briliáns játékos pályafutását óriási sikerrel dolgozó edzőként, szövetségi kapitányként, szaktanács­adóként folytatta főleg Jugoszláviában, majd itthon az MTK-ban.”

A bajnokság ugyan véget ért, de ekkor még hátra voltak a Magyar Kupa elődöntői és döntője. Még a szegedi mérkőzés előtt a Pécs-Baranya csapatát ütötte ki a Fradi 9:3-ra, majd az elődöntőben a Megyeri úton vívta ki a döntőbe jutást (2:1). A fináléban az első osztályból kiesett Attila nem okozott gondot és 5:1-re lépték le a miskolci csapatot Kohuték. A Ferencváros lekopírozta az előző szezon teljesítményét: Bajnok és kupagyőztes.

* * *


A csapat bécsi, majd felvidéki mérkőzésekkel zárta a szezont készülve a Közép-Európa Kupára.

A Ferencváros és a Hungária Bécsben vendégszerepelt. A nemzetközi tornát az Admira nyerte, mivel az első napon a Fradit 6:1-re legyőzte! A zöld-fehérek csak a Rapid elleni 4:2-es győzelemmel vigasztalódhattak. Az úgynevezett mestertornán a Ferencváros csak a 3. helyet szerezte meg. Hugo Meisl, az osztrák futballvezér mégis a Ferencvárost dicsérte:

– A számszerű eredmények engem nem befolyásolnak, amikor ítéletet mondok. A Ferencvárosról vagyok a négy csapat közül a legjobb véleménnyel.

Meisl remek szakember hírében állt. Mint kiderült véleménye ezúttal is megalapozott volt.

* * *

A Ferencváros felvidéki túrájáról jelent meg az alábbi hír: Hazaérkezett a Ferencváros a „nyaralásos” túráról. Az élményekről Klement Sándor, a Ferencváros titkára így nyilatkozott:

– Az összes mérkőzések könnyűek voltak, s nagyszerűen érezték a játékosok magukat. A több mint kéthetes túrán az együttes két helyen is nyaralt. Először a Hungáriával együtt Vaskutacskán töltöttek szép napokat. Vaskutacska az Erdős Kárpá­tokban van, nagyon kis helység. Mindössze két-három házcsoportból áll, de a ferencvárosiak itt érezték legjobban magukat. A házcsoportok körül tava­kat, tengerszemeket találni, s itt nyaralt a Fradi. A játékosok teljesen le­vetkőzve, meztelenül heverésztek a tó partján és fürödtek. Ez a nagy sza­bad természeti élet azonban megbosszulta magát. A játékosok teljesen le­vetkőzve állandóan a nap sugarainak tüzében tartózkodtak, úgyhogy egy­kettőre vérpirosra sültek le, s mikor elérkezett a zsolnai mérkőzés, minden embernek úgy fájt a háta, hogy alig tudták magukra húzni a futballinget. A csapat alig akart kiállni a Zilina ellen, hiszen a hátégés óriási fájdal­makkal járt. Nagy nehezen azért 2:1-re így is győztünk. Az első percben egy lehetetlen gólt kaptunk: az egyik zsolnai csatár kapu elé rúgta a lab­dát, Huber fogja magát, hogy a labda után menjen, mely a kapuvonaltól négy méternyire álló labdaszedő gyereknél állt meg. A gyerek Huber felé rúgja a labdát, közben azonban a bíró azt sem fütyülte, hogy a labda kijutott, s amikor a gyerek visszarúgta a labdát a bíró a félpályáról intett, hogy nem állította meg a játékot, erre a zsolnai csatár a hatosról gyorsan a kapuba rúgta a labdát, a bíró pedig gólt ítélt!

Zsolna után Rózsahegyen látták vendégül a Fradit. A rózsahegyi és a két kassai mérkőzésen a Ferencváros iskolajátékkal győzött. Közben a rózsahegyi mérkőzés után a másik nyaralóhelyre a Tátrába mentek. Itt azon­ban már nagyon vigyáztak a csapatra. Senkit sem engedtek turistáskodni, mindenhol vicinálissal és drótkötélpályán utaztak, emellett azonban megnézték az összes tátrai nevezetességeket, így a Csorba-tavat, Tátralomnicot, Tátrafüredet, a tarpataki vízesést és minden mást. Ilyenformán a kassai meccsek előtt az együttes nem volt fáradt, hanem gyönyörű játékkal hálál­ták meg a kassaiaknak a vendéglátást. Mert az aztán vendéglátás volt! Olyan fogadtatást, mint amilyent az az ezer kassai rendezett éjfélkor a Ferencvárosnak, még nem láttak a pesti fiúk, pedig hát várták már őket Pesten vagy tízezren is az egyiptomi túra után. Magyarok, csehek, tótok mind egyformán üdvözölték a magyar bajnokcsapatot, s különösen annak örültek meg, hogy a Ferencváros legjobb együttesével jött Kassára.

Maga a túra inkább erkölcsi sikereket hozott. A bevételeket a játéko­sok zsebpénzre fordították, no meg ebből nyaralt az együttes. A csapat végeredményben öt felvidéki meccset játszott, mind az ötször győzött, gólaránya pedig 29:7 volt. Most egy pár napig, a nagy melegek idején pihennek a játékosok, azonban hamarosan tréningbe állnak, mert hiszen köze­legnek a KK mérkőzések.

Vaskutacska

A csapat tagjai által aláírt képeslap Vaskutacskáról

Az amatőr csapat:

Az FTC amatőr labdarúgói gólzáporos győzelmet arattak a BEAC ellen (5:0) és a Springer-csoport élére kerültek március elején. Ekkor még ők rúgták a legtöbb gólt (59-et) és az FTC védelme volt a legjobb (csak 19 gólt kaptak). Ké­sőbb sajnos elromlott a szép teljesítmény pedig Pataki is már az amatőr csapatot erősítette. A bajnokság “döntő” mérkőzése a Testvérség elleni találkozó volt.

Az amatőrderbi minden ízében derbi volt. Változatos, végig bizony­talan kimenetelű meccset hozott. Tetszetős kombinációk, váratlan fordula­tokban bővelkedő játék, gyors lefutások nagy hatással voltak a profimeccsek közönségére is. A játék elején az FTC nagy elánnal fekszik a küzdelembe, s a nagyszerű Pataki irányításának rövid percek alatt megvan a hatása. A 7. percben Pataki kapásból lőtt labdája kerül a hálóba, majd egy perc múlva Oberfrank gurít újabb gólt. Már mindenki nagy gólarányú FTC-győzelmet vár, amikor a Testvériség hatalmas lelkesedéssel magához ragadja a játék irányítását, s szél ellen három gólt ér el a félidő előtt.

A II. félidőben még három gólt kapott amatőrcsapatunk és ezzel a ve­reséggel (3:6) az FTC át is engedte első helyét legyőzőjének. A Testvériség nyerte meg a Springer csoportot, a 33 FC előtt. Az FTC a harmadik helyen zárt három ponttal lemaradva az első helyezettől.

A magyar válogatott 1928 évi mérkőzéseiről bővebben.

(Nagy Béla és Hoppe László írásainak felhasználásával)

Előző rész: 1927/28 télKövetkező rész: 1928 ősz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: MK 02.20. 18:00 FTC-Kisvárda (TV: M4)
Következik: 02.23. 17:00 FTC-Puskás (TV:M4 stream)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
HOST