1937.IX.12. KK Döntő, Ferencváros – Lazio 4:2

A magyar labdarúgás történetében kevés csapatnak adatott meg, hogy a nemzetközi kupákban jelentős sikert érjen el. A Ferencvárosnak sikerült és nem csak az 1995-ös BL szereplésével. Bár manapság a BL a legjelentősebb, de az elmúlt száz évben több és főleg változatosabb európai kupasorozatban lehetett bizonyí­tani, ami a zöld-fehér hí­vek legnagyobb örömére, több esetben sikerült is.

Ezek közül volt olyan, mely európai mércével is jelentős sikernek számí­tott (1965, VVK, a mai UEFA-kupa), de volt olyan sorozat is (Közép-európai kupa), mely az idők folyamán megszűnt és a feledés homályába merült, de azért minden ferencvárosi szurkoló számára kellemes és szí­vet melengető emléket jelent a mai napig is. Az 1937-es kupasorozat ezen események sorába tartozik. A Ferencvárosnak hét mérkőzésre volt szüksége ahhoz, hogy a döntőbe kerüljön, ahol az olasz Lazio csapata volt az ellenfél.

A Lazio, teljes nevén: Societa Sportivo Lazio, római sportegyesület, mely Európa egyik legnagyobb klubja, 37 sportággal. Legfontosabb természetesen a labdarúgás. 1900-ban alakult, első jelentősebb sikerüket 1937-ben érték el, amikor szerződtették az olasz labdarúgás első igazi világsztárját, Silvio Piolát, akinek a vezetésével másodikak lettek az olasz bajnokságban. Érdekesség, hogy a csapat egyik indulója az „Avanti Ragazzi di Budapest” cí­mű dal, ami az 1956-os magyar forradalom emlékére készült, és amit a Lazio ultrái a mai napig is énekelni szoktak a meccseken. A klub életében az olasz bajnoki ezüstérem mellett, az 1937-es KK sorozat jelentette az európai hí­rnevet.

Sárosi, Christ és Piola a mérkőzés előtt

Annak ellenére, hogy manapság elsősorban már csak a résztvevő klubok történelmével is foglalkozó honlapok emlékeznek meg erről a sorozatról, a hí­radásokban nagyon jelentős helyet foglalt el az akkori döntő. Egy kupagyőzelem felidézése mindig öröm, tartsanak velünk és olvassuk közösen a 73 éves újság hasábjait. Kezdjük az első mérkőzés beszámolójával.

Harmincezer néző az Üllői úton, borongós idő és feszült várakozás. Vajon sikerül-e 1928 után újra a bravúr és a Ferencváros ismét egy rangos európai kupát tud nyerni? Vajon tényleg olyan ördöngösen tud cselezni Silvio Piola? Az első igazi „összecsapás” már a térfélválasztáskor összejön. A két csapatkapitány, Sárosi és Piola néz farkasszemet egymással. Mindketten tudják, az egész csapatjátékra, sőt az egész mérkőzésre ki fog hatni, hogy ők milyen formában vannak. Európa talán két legjobb támadójának első „összecsapását” Sárosi nyeri, neki kedvez a szerencse és a város felőli kaput válassza.

Piola indí­totta a játékot, de a kezdeti percek Ferencvárosi fölényt hoztak. Zúg a „huj, huj hajrá!”, támad a Fradi, de igazi gólveszélyt nem tudunk kialakí­tani, az olaszok nagyon szí­vósan és masszí­van védekeznek. Az olaszoknál Busani és Piola okoz gondot Tátrainak és Korányinak, de a Fradi védői is magabiztosan állják a rohamokat. A Fradi fölény a 22. percben érik góllá, amikor is Toldi közeli bombalövéssel juttatja vezetéshez a csapatot. Az öröm nem tarthat sokáig, mert néhány perc múlva egy vitatott leshelyzet után, Busani egyenlí­teni tudott.

A szünetben mindkét csapat öltözője egy kicsit ideges utasí­tásoktól hangos. Springer Ferenc, a klub elnöke is tanácsot ad: „Figyeljétek jobban a labdát”. A taktika bejön, mert a második félidő remekül indul a zöld-fehérek számára. Előbb Sárosi cselezi ki az egész olasz védelmet (2:1), majd a Kemény buktatásáért megí­télt büntetőt helyezi magabiztosan a jobb alsó sarokba (3:1). A szépí­tés gyorsan jön, és a nagy olasz sztár, Piola szépí­t a 19. percben. Arról, hogy Sárosi tovább „gyakorolhassa” a büntetőrúgást, Toldi gondoskodik, aki „ügyesen” esik el a tizenhatosan belül. A bí­ró ismét büntetőt í­tél, az olaszok olyan hevesen tiltakoznak, hogy a végén Viola edzőnek kell közbeavatkozni, sőt maga az edző rakja a labdát a büntetőpontra, amit először Viani dühösen a közönség közé rúg (akkor még nem járt az ilyenért kiállí­tás). A kí­nos közjáték nem zavarta meg Sárosit abban, hogy magabiztosan értékesí­tse a büntetőt (4:2).

A gól el is döntötte a találkozó sorsát, bár a hátralevő percekben Piola vezetésével mindent megpróbálnak az olaszok, de gólt már nem sikerült lőniük. A meccs után elszabadulnak az indulatok, Sárosi az olasz edzővel keveredik vitába, Viani mindenkibe beleköt, akivel csak találkozik, a közönség tapsol és kifütyüli az olaszok sportszerűtlen magatartását. Az öltözőkben tapintható a feszültség, még a Fradi játékosok is elégedetlenek a bí­róval és a csapat teljesí­tményével (mi lett volna ha nyerünk?). Az olaszok vádaskodnak, Toldiról azt állí­tják, hogy már a mérkőzés előtt megfenyegette Piolát, hogy „kikészí­ti”. A végén már mindenki vádol mindenkit, érdemes elolvasni az újságot, ahol elég részletesen beszámolnak az eseményekről, melyek azért a mai futball közegben inkább csak „babazsúrnak” számí­tanának.

1937. szeptember 12.-én, a KK döntő első mérkőzését a Ferencváros nyerte 4:2-re. A két nagy sztár különmérkőzésén is a Fradi nyert, hiszen Sárosi doktor háromszor volt eredményes, mí­g Piola csak egyszer. A visszavágó még hátra volt, melyről október 24.-én fogunk részletesen beszámolni. Érdemes lesz velünk tartani, mert egy ritkán látható hatalmas mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa, és ahol Sárosi és Piola olyan gólpárbajt mutatott fel, melyre egész Európa felfigyelt.

– lalolib –

1937.09.12., Üllői út: Ferencváros – Lazio 4-2, KK Döntő 1. mérkőzés

NEMZETI SPORT

SPORTHíRLAP