A magyar válogatott legnagyobb sikerei (szerintem):
1-2. a két VB ezüst
3. az EB bronz
4. az EB 4.helyünk
5-7. a három olimpiai bajnoki cím
Utána lehet említeni a 8 közé jutást a ’66-os vébén, a további olimpiai érmeinket, stb.
Na most ezekhez képest mi is a Magyar Labdarúgás Napja?
A 6:3 évfordulója, ami fantasztikus meccs volt, remek teljesítmény, minden tiszteletet megérdemel.
De akkor is BARÁTSÁGOS meccs volt, nem tétmérkőzés!
És kb 20x, 50x annyit foglalkoznak vele, mint a többivel, kivéve 1954-et.
Mindent pontosan tudsz!
Gyetvai Laci bácsi tagja volt a huszonkettes keretnek, ám -- költségkímélés stb. -- csak tizennyolc játékos utazott. így maradt itthon Sárosi III Béla is, aki május végén meg is betegedett (nem azért, mert itthon hagyták). Eredetileg Titkos mellett a másik balszélső Gyetvai lett volna, aztán rájöttek, ott a Kohut, aki jól is játszik, nem kerül pénzbe az utaztatása, ráadásul a hely- és nyelvismerete révén segíteni is tud a csapatnak.
Laci bácsi valóban 1938 decemberében -- a döntőt követő első válogatott meccsen! -- Skóciában játszott először a nemzeti tizenegyben. Emlékeit -- röviden -- elmondta a Zöld és Fehér 2012 decemberi számában is.
Uraim, hálás köszönet. Tiszteletre méltó, fontos vállalkozás. Nekünk, fradistáknak pedig “testhezállóbb” is, mint 1954. És ne felejtsük el, hogy a ma is köztünk élő Gyetvai Laci bácsi -- Isten éltesse még sokáig -- játékostársa volt ezeknek a hősöknek, sőt, ha jól tudom, még a vébé évének végén be is mutatkozott a válogatottban (mintha olyasmi is rémlene, hogy ha a már-már veterán és évek óta messze játszó -- a kor viszonyait tekintve a szemek elől eltűntnek mondható -- Kohutot nem reaktiválják a válogatott számára a Marseille-ből érkező hírek alapján, akkor Laci bácsi is kerettag, 19 és fél évesen -- na nem mintha Vilink szégyent vallott volna). Talán fel is lehetne idéztetni az emlékeit.
Kedves Mihály!
Köszönjük az észrevételét. A címen mi is sokat gondolkodtunk, de az elmúlt évek tapasztalata, kutatása azt bizonyítja, hogy sajnálatos módon igenis nagyon keveset foglalkoznak az 1938-s VB ezüstéremmel. Nézzen csak szét a ma reggeli híradásokban, látogasson el a sportoldalakra, nem nagyon emlékeznek meg a 75 évvel ezelőtti VB kezdetéről. Abban is biztos vagyok, ha most felmérést készítenének arról, hogy a magyar válogatott melyik évben nyert VB ezüstöt (1938 -- 1954) a legtöbben csak az 1954-t jelölnék meg. Szerkesztőségünk éppen ezért vállalkozott egy olyan összeállításra mely talán egy kicsit közelebb viszi a kedves olvasót az első világbajnoki ezüstérmünkhöz. Mert arról sajnálatos módon elfeledkezett a magyar sporttársadalom.
Remek anyag , de méltatlanul gyenge címmel , javaslom az azonnali megváltoztatását !
Hiszen pontosan ismerhetjük a magyar és ezen belül a Fradi futballtörténelmet,
s fradistaként még büszkébbek lehetünk arra a ’38-as VB-ezüstre !
A magyar válogatott legnagyobb sikerei (szerintem):
1-2. a két VB ezüst
3. az EB bronz
4. az EB 4.helyünk
5-7. a három olimpiai bajnoki cím
Utána lehet említeni a 8 közé jutást a ’66-os vébén, a további olimpiai érmeinket, stb.
Na most ezekhez képest mi is a Magyar Labdarúgás Napja?
A 6:3 évfordulója, ami fantasztikus meccs volt, remek teljesítmény, minden tiszteletet megérdemel.
De akkor is BARÁTSÁGOS meccs volt, nem tétmérkőzés!
És kb 20x, 50x annyit foglalkoznak vele, mint a többivel, kivéve 1954-et.
Kedves L.I. alias kispufi!
Mindent pontosan tudsz!
Gyetvai Laci bácsi tagja volt a huszonkettes keretnek, ám -- költségkímélés stb. -- csak tizennyolc játékos utazott. így maradt itthon Sárosi III Béla is, aki május végén meg is betegedett (nem azért, mert itthon hagyták). Eredetileg Titkos mellett a másik balszélső Gyetvai lett volna, aztán rájöttek, ott a Kohut, aki jól is játszik, nem kerül pénzbe az utaztatása, ráadásul a hely- és nyelvismerete révén segíteni is tud a csapatnak.
Laci bácsi valóban 1938 decemberében -- a döntőt követő első válogatott meccsen! -- Skóciában játszott először a nemzeti tizenegyben. Emlékeit -- röviden -- elmondta a Zöld és Fehér 2012 decemberi számában is.
N. Pál József
Uraim, hálás köszönet. Tiszteletre méltó, fontos vállalkozás. Nekünk, fradistáknak pedig “testhezállóbb” is, mint 1954. És ne felejtsük el, hogy a ma is köztünk élő Gyetvai Laci bácsi -- Isten éltesse még sokáig -- játékostársa volt ezeknek a hősöknek, sőt, ha jól tudom, még a vébé évének végén be is mutatkozott a válogatottban (mintha olyasmi is rémlene, hogy ha a már-már veterán és évek óta messze játszó -- a kor viszonyait tekintve a szemek elől eltűntnek mondható -- Kohutot nem reaktiválják a válogatott számára a Marseille-ből érkező hírek alapján, akkor Laci bácsi is kerettag, 19 és fél évesen -- na nem mintha Vilink szégyent vallott volna). Talán fel is lehetne idéztetni az emlékeit.
Kedves Mihály!
Köszönjük az észrevételét. A címen mi is sokat gondolkodtunk, de az elmúlt évek tapasztalata, kutatása azt bizonyítja, hogy sajnálatos módon igenis nagyon keveset foglalkoznak az 1938-s VB ezüstéremmel. Nézzen csak szét a ma reggeli híradásokban, látogasson el a sportoldalakra, nem nagyon emlékeznek meg a 75 évvel ezelőtti VB kezdetéről. Abban is biztos vagyok, ha most felmérést készítenének arról, hogy a magyar válogatott melyik évben nyert VB ezüstöt (1938 -- 1954) a legtöbben csak az 1954-t jelölnék meg. Szerkesztőségünk éppen ezért vállalkozott egy olyan összeállításra mely talán egy kicsit közelebb viszi a kedves olvasót az első világbajnoki ezüstérmünkhöz. Mert arról sajnálatos módon elfeledkezett a magyar sporttársadalom.
Remek anyag , de méltatlanul gyenge címmel , javaslom az azonnali megváltoztatását !
Hiszen pontosan ismerhetjük a magyar és ezen belül a Fradi futballtörténelmet,
s fradistaként még büszkébbek lehetünk arra a ’38-as VB-ezüstre !