1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1

2 hozzászólás a(z) 1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1 bejegyzéshez

• 

  lacimadár on 2012. november 16. péntek - 09:20

  Sok szóbeli utalás van arra, hogy a 48-as meccset “odaadtuk”, Illovszky Rudi bácsi könyve szerint bár senki nem mondta, de a Vasas-játékosok is í­gy tudták, persze ezt az elkeseredettség is mondathatta. A Csepel 45 előtt kifejezetten jobboldali csapatnak számí­tott, (mint a csepeli munkások nagy része), 41-től nagy derbik voltak (az akkori sajtó szerint ez lépett a Fradi-MTK helyébe), í­gy talán több volt a közös pont, mint az új kedvenccel. Ha jól tudom, 59-ben is ellenünk lettek bajnokok, egy békés X, de ez csak nekik osztott-szorzott, nekünk nem.

  Válasz
• 

  N. Pál József on 2012. november 14. szerda - 02:35

  Kedves lalolib és K@rcsi!

  Ez a cikk is jó. Egy megjegyzésem lenne. Igaz vagy sem, sose tudjuk neg pontosan, de a történet ettől még tanulságos. Az 1947/48-as bajnokság záró, Csepel-Fradi meccsén Gyetvai Laci bácsi szerint (ő ezen a meccsen játszott utoljára) Henni Géza szándékosan ejtette ki a labdát az utolsó percben, a Pintér nevű csepeli meg bevágta. Ezzel nyert a Csepel 4:3-ra s lett bajnok. Henni tán arra gondolhatott: a bí­ró mindjárt lefújja, s ha mi már nem tudunk gólt rúgni, akkor rúgjon a Csepel, legyen ő a bajnok, csak a kommunisták által támogatott Vasas ne legyen (döntetlen esetén a Vasas lett volna a bajnok ugyanis).
  Valójában nem is ezért í­rtam, hanem azért, mert a minapi polémiában akarom elismerni a vereségemet. Az 1950 februártól 1951 január végéig ÉDOSZ néven szerepelt Fradi bizony zöld-fehérben játszott még. Gyenes András Dalnoki Jenőről í­rt könyvének 76. oldalán Juhász Klára , aki 1948-tól az aktuális elnökök titkárnőjeként évtizedekig a Fradinál s a Fradiért dolgozott ezt határozottan állí­tja. márpedig ha egy titkárnő határozottan állí­t valamit, az úgy is volt. Minden valamire való munkahelyen a jó titkárnő tud mindenről!
  Hélisz Józsi bácsi tehát jól emlékezett.
  Én meg sokadszor jövök rá, hogy mindig tanulhat az ember.
  Tisztelettel: N. Pál József

  Válasz