Az 1972-es Európa-bajnokságra selejtező magyar válogatott tudott utoljára gólt, sőt gólokat szerezni Bukarestben. Akkor a románokkal a legjobb négy közé jutásért küzdött nemzeti együttesünk, és a hazai 1–1 után a román fővárosban 2–2-es döntetlent ért el az Illovszky Rudolf által vezényelt együttes. A semleges pályán, Belgrádban rendezett harmadik mérkőzésen pedig a Ferencváros örökös bajnoka, Szőke István 87. percben szerzett találatával kiharcoltuk a legjobb négy közé jutást.
A bukaresti találkozón 1972. május 14-én Szőke már az ötödik percben vezetéshez juttatta a magyar válogatottat, sőt a 2000-ben, 53 esztendősen elhunyt Kocsis Lajos révén 2–1-re is vezettünk egészen a 81. percig.
„Bene Ferenc szabadrúgásánál valahogy ráéreztem, és a kipattanót hét-nyolc méterről belőttem – emlékezett vissza Szőke István, az FTC 13-szoros válogatott, kétszeres bajnok jobbszélsője. – Az itthoni mérkőzésen csere voltam, kint viszont a kezdőben kaptam lehetőséget. Tartottunk a románoktól, pláne, hogy itthon ikszeltünk velük, és azért mégiscsak ötven-hatvanezer ember előtt fociztunk Bukarestben, igaz, akkoriban egy Fradi–Dózsára volt, hogy hetvenezren is kíváncsiak voltak.”
„Engem nem zavart a publikum, általában nagy önbizalommal léptem pályára, és ha az elején bejött egy-két csel, felszabadultabban játszottam. Nyilván volt bennünk egyfajta drukk, mert roppant fontos meccs volt az a bukaresti, nagy téttel. Talán Kű Lajos volt a legizgatottabb, de amint elkezdődött a találkozó, nyoma sem volt a határozatlanságnak. Rudi bácsi a felkészülés alatt nagyon odafigyelt ránk, mindenkivel külön elbeszélgetett étkezések, pihenők alkalmával. Ezekből a csevegésekből pedig sok információt leszűrhet egy jó edző. Nagyon bízott bennünk, a bukaresti mérkőzés előtt nem kért semmi különlegeset, csak azt, amit máskor is. Mindenkinek külön elmagyarázta, mit vár tőle taktikai szempontból, kérte, hogy segítsünk egymásnak, merjünk futballozni, és akkor nem lesz gond. Telepakolt minket önbizalommal. Jólesett, hogy törődtek velünk” – folytatta Szőke István.
Az önbizalom lenne a kulcs a bukaresti gól(ok)hoz?
„Ahhoz, hogy valaki gólt szerezzen, nyilván magabiztosnak kell lenni. Bárki betalálhat, ám ehhez társak is kellenek. Büszke vagyok, hogy egy csapatban szerepelhettem Albert Flórival és Varga Zolival a Fradiban, de ehhez azért valamit tudni kellett, valamit le kellett tenni az asztalra.”
Dárdai Pál személyében a német futballkultúrát és mentalitást alaposan ismerő tréner készíti fel Dzsudzsák Balázsékat a bukaresti ütközetre.
„Lehet, hogy Dárdai Pali jó edző, de nincs még rutinja ezen a szinten – véli a Fradival BEK-negyeddöntőig jutó Szőke. – Én is önbizalmat próbálnék pumpálni a játékosokba, ám ha az a pályán nem látszik meg… Az a baj, hogy nem Dárdai Pali játszik.”
Mire számíthatunk szombaton?
„Rettentő nehéz mérkőzés vár ránk. A románok nyertek Görögországban, ami nem kis eredmény. Mi pedig itthon kikaptunk Észak-írországtól… Remélem, nem kapunk három-négy gólt, talán egy bravúrgyőzelem összejöhet, de egy iksz is jó lenne. Mindenestre drukkolni fogunk. Azt várom, hogy ne tojjunk be a hangulattól, ne ijedjünk meg, ha gólt kapunk. Szalai Ádám visszatért, jó formában van, de kérdés, mennyire viselte meg az ominózus huzavona a válogatottal. Nikolics Nemanja az NB I-ben ontja a gólokat, tőle és Dzsudzsáktól remélhetünk gólt, Gera Zolira sajnos már nem építhetünk hosszú távon. A lényeg, ha valaki felveszi a válogatott mezét, annak kutya kötelessége mindent kiadni magából. Nagyon mélyen van most a labdarúgásunk helyzete, ennek javításáért is harcoljon az, aki a címeres mezben futballozik. Küzdjünk, tegyünk meg egymásért mindent, hajtsunk, és tereljük jobb irányba régóta sínylődő focinkat!” – tette hozzá Szőke István, aki gólt szerzett 1972-ben.
bocsánat, annyi helyesbítés, hogy a románok nem ’70-ben jutottak ki először vébére, a háború előtti három “hőskori” világbajnokságon -- ’30, ’34, ’38 -- már ott voltak korábban.
Erdekes szí momra mindig az a tény, hogy a bajnoksí gban olyan hevesen egymí s ellen küzdô csapatoknak a tagjai hogyan tudnak egy ví logatottban megférni egymí s mellett. Nem csak megférni, hanem ki is egészìteni egymí st.
Az klubbok elfogultsí gai — legalí bb lalolib ìrí sí ban ùgy tûnt nekem — inkí bb a szövetségi edzôk egy bizonyos klub elkötelezettségeikbôl veszik eredetüket.
Vajon a Fradi jí tékosait a megszokott pozìciòjukon engedték-e jí tszani, vagy egész mí s “hatí skörük” volt a ví logatottban ?
Minden esetre ebbôl a szemszögbôl érdekes volt megtekinteni a Fradi jí tékosainak a belekapcsolòdí sí t az MLSz keretében. Nem probléma-mentes jelenleg a kapcsolat a Fradi és az MLSz közt.
Vajon mi lehetnek az okai ?
A 70-es éveket nem csak a labdarùgí sban érezték sokan hideg zuhanynak. Kijòzanodtak a felek a “vad” 60-as évekbôl.
Hát ha sors ad meg vissza is ad, mint ’72-ben, akkor jelzem neki, hogy volt itt Bp-en tavasszal egy védelmi szerencsétlenkedést román szabálytalankodással betetőző 92. perces gól…
Három meccsen “vertük agyon”a románokat, csak mi vezettünk, mégis, majdnem sikerült kiesni. mert már akkoriban is ment a károgás, hogy “ezek milyen jók”… Hát nem! Mi vagyunk a jobbak! Egyébként, ez volt az a meccs, amit Kű Lajos a II. félidőben óriási kötéssel a térdén játszott végig, igaz? HAJRÁ MAGYAROK!!! HAJRÁ MAGYAROK!!! HAJRÁ MAGYAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
“Az olimpiára kijutottunk,” írod , kicsit pontosítanék, nem kellett selejtezőt játszanunk, mert címvédők voltunk.
https://youtu.be/qzoXS0D959o
köszönjük
Az 1972-es Európa-bajnokságra selejtező magyar válogatott tudott utoljára gólt, sőt gólokat szerezni Bukarestben. Akkor a románokkal a legjobb négy közé jutásért küzdött nemzeti együttesünk, és a hazai 1–1 után a román fővárosban 2–2-es döntetlent ért el az Illovszky Rudolf által vezényelt együttes. A semleges pályán, Belgrádban rendezett harmadik mérkőzésen pedig a Ferencváros örökös bajnoka, Szőke István 87. percben szerzett találatával kiharcoltuk a legjobb négy közé jutást.
A bukaresti találkozón 1972. május 14-én Szőke már az ötödik percben vezetéshez juttatta a magyar válogatottat, sőt a 2000-ben, 53 esztendősen elhunyt Kocsis Lajos révén 2–1-re is vezettünk egészen a 81. percig.
„Bene Ferenc szabadrúgásánál valahogy ráéreztem, és a kipattanót hét-nyolc méterről belőttem – emlékezett vissza Szőke István, az FTC 13-szoros válogatott, kétszeres bajnok jobbszélsője. – Az itthoni mérkőzésen csere voltam, kint viszont a kezdőben kaptam lehetőséget. Tartottunk a románoktól, pláne, hogy itthon ikszeltünk velük, és azért mégiscsak ötven-hatvanezer ember előtt fociztunk Bukarestben, igaz, akkoriban egy Fradi–Dózsára volt, hogy hetvenezren is kíváncsiak voltak.”
„Engem nem zavart a publikum, általában nagy önbizalommal léptem pályára, és ha az elején bejött egy-két csel, felszabadultabban játszottam. Nyilván volt bennünk egyfajta drukk, mert roppant fontos meccs volt az a bukaresti, nagy téttel. Talán Kű Lajos volt a legizgatottabb, de amint elkezdődött a találkozó, nyoma sem volt a határozatlanságnak. Rudi bácsi a felkészülés alatt nagyon odafigyelt ránk, mindenkivel külön elbeszélgetett étkezések, pihenők alkalmával. Ezekből a csevegésekből pedig sok információt leszűrhet egy jó edző. Nagyon bízott bennünk, a bukaresti mérkőzés előtt nem kért semmi különlegeset, csak azt, amit máskor is. Mindenkinek külön elmagyarázta, mit vár tőle taktikai szempontból, kérte, hogy segítsünk egymásnak, merjünk futballozni, és akkor nem lesz gond. Telepakolt minket önbizalommal. Jólesett, hogy törődtek velünk” – folytatta Szőke István.
Az önbizalom lenne a kulcs a bukaresti gól(ok)hoz?
„Ahhoz, hogy valaki gólt szerezzen, nyilván magabiztosnak kell lenni. Bárki betalálhat, ám ehhez társak is kellenek. Büszke vagyok, hogy egy csapatban szerepelhettem Albert Flórival és Varga Zolival a Fradiban, de ehhez azért valamit tudni kellett, valamit le kellett tenni az asztalra.”
Dárdai Pál személyében a német futballkultúrát és mentalitást alaposan ismerő tréner készíti fel Dzsudzsák Balázsékat a bukaresti ütközetre.
„Lehet, hogy Dárdai Pali jó edző, de nincs még rutinja ezen a szinten – véli a Fradival BEK-negyeddöntőig jutó Szőke. – Én is önbizalmat próbálnék pumpálni a játékosokba, ám ha az a pályán nem látszik meg… Az a baj, hogy nem Dárdai Pali játszik.”
Mire számíthatunk szombaton?
„Rettentő nehéz mérkőzés vár ránk. A románok nyertek Görögországban, ami nem kis eredmény. Mi pedig itthon kikaptunk Észak-írországtól… Remélem, nem kapunk három-négy gólt, talán egy bravúrgyőzelem összejöhet, de egy iksz is jó lenne. Mindenestre drukkolni fogunk. Azt várom, hogy ne tojjunk be a hangulattól, ne ijedjünk meg, ha gólt kapunk. Szalai Ádám visszatért, jó formában van, de kérdés, mennyire viselte meg az ominózus huzavona a válogatottal. Nikolics Nemanja az NB I-ben ontja a gólokat, tőle és Dzsudzsáktól remélhetünk gólt, Gera Zolira sajnos már nem építhetünk hosszú távon. A lényeg, ha valaki felveszi a válogatott mezét, annak kutya kötelessége mindent kiadni magából. Nagyon mélyen van most a labdarúgásunk helyzete, ennek javításáért is harcoljon az, aki a címeres mezben futballozik. Küzdjünk, tegyünk meg egymásért mindent, hajtsunk, és tereljük jobb irányba régóta sínylődő focinkat!” – tette hozzá Szőke István, aki gólt szerzett 1972-ben.
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/hogyan-torjuk-meg-1972-ota-tarto-bukaresti-golcsendunket-2368479
bocsánat, annyi helyesbítés, hogy a románok nem ’70-ben jutottak ki először vébére, a háború előtti három “hőskori” világbajnokságon -- ’30, ’34, ’38 -- már ott voltak korábban.
Erdekes szí momra mindig az a tény, hogy a bajnoksí gban olyan hevesen egymí s ellen küzdô csapatoknak a tagjai hogyan tudnak egy ví logatottban megférni egymí s mellett. Nem csak megférni, hanem ki is egészìteni egymí st.
Az klubbok elfogultsí gai — legalí bb lalolib ìrí sí ban ùgy tûnt nekem — inkí bb a szövetségi edzôk egy bizonyos klub elkötelezettségeikbôl veszik eredetüket.
Vajon a Fradi jí tékosait a megszokott pozìciòjukon engedték-e jí tszani, vagy egész mí s “hatí skörük” volt a ví logatottban ?
Minden esetre ebbôl a szemszögbôl érdekes volt megtekinteni a Fradi jí tékosainak a belekapcsolòdí sí t az MLSz keretében. Nem probléma-mentes jelenleg a kapcsolat a Fradi és az MLSz közt.
Vajon mi lehetnek az okai ?
A 70-es éveket nem csak a labdarùgí sban érezték sokan hideg zuhanynak. Kijòzanodtak a felek a “vad” 60-as évekbôl.
Hát ha sors ad meg vissza is ad, mint ’72-ben, akkor jelzem neki, hogy volt itt Bp-en tavasszal egy védelmi szerencsétlenkedést román szabálytalankodással betetőző 92. perces gól…
Három meccsen “vertük agyon”a románokat, csak mi vezettünk, mégis, majdnem sikerült kiesni. mert már akkoriban is ment a károgás, hogy “ezek milyen jók”… Hát nem! Mi vagyunk a jobbak! Egyébként, ez volt az a meccs, amit Kű Lajos a II. félidőben óriási kötéssel a térdén játszott végig, igaz? HAJRÁ MAGYAROK!!! HAJRÁ MAGYAROK!!! HAJRÁ MAGYAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!