A Somogy FC önálló egyesület volt, 1927-től működött 1935-ig. Csődbe ment és megszűnt. Több éven át játszottak a profi bajnokságban. Somogy megyében a húszas években több egyesület is alakult, profi “tagságot” csak a Somogy FC és a Rákóczi ért el.
A Kaposvári Rákóczi 1923-ban alakult. Az egyesület hivatalos honlapjának múltidézése sem említ kapcsolatot a Somogy FC-vel.
Nekem csak annyi kérdés-észrevételem lenne, hogy a ’30-as évekbeli Somogy nevű, NB I-ben is szereplő csapat mennyire jogfolytonos a Rákóczival, mennyire elődegyesület? Mert ott Toldiék idejében már játszott a Fradi anno. (A kaposvári focitörténelemnek nyilván része, csak hogy szándékosan vagy véletlenül nem került be mindez ide?)
Köszönjük az elismerő szavakat. Szerkesztőségünk elérhetősége az “Oldalak” menü -- “Szerkesztőség” alatt érhető el.
Ami a mez témát illeti, ismét olyan információ merült fel, mely után további “kutatásra” lesz szükség.
Ha nem gond, az email címünkre (info@tempofradi.hu) megadhatnád az elérhetőségedet.
Próbáltam keresni egy email-címet a honlapon, de nem leltem, így ide írok, remélem, megtaláljátok e sorokat.
A tegeződést már felajánlottam, hadd ismételjem meg, annál is inkább, ment a fentiekből az derül ki, hogy gyakorlatilag egykorúak vagyunk, én 1957. decemberében születtem.
Erről a honlapról korábban is tudtam, ám ritkábban néztem bele. Pár hete sűrűbben, mert egy vállalásom miatt (Bánki József kérésére írok a Zöld és Fehér című magazin minden számába egy rövidebb esszét), rákényszerültem -- szerencsére. Szívből gratulálok az egész vállalkozáshoz, egyszerűen káprázatos a bőség, az alaposság, ráadásul ömlik belőle a józan szeretet, s mindhárom szerző remekül ír, az „átlagújságíró” színvonalát meghaladóan.
S még valamit.
Múlt héten volt egy hosszasra duzzadt szócserénk az ÉDOSZ-korszak színeit illetően. Azzal fejeztem be, hogy meg vagyok győzve, az ÉDOSZ színe zöld-fehér maradt még. Nos, Lakat T. Rudas sorozatának mai részéből azt hiszem kiderülnek a tények. Gyanítom, hogy a szerző a mi szócserénket is olvashatta (korábban, a hatodik részben még ő is piros-fehér színre utalt), s alaposabban utánanézett, utánakérdezett a dolognak. Ezek szerint a színváltás már 1950. februárjában megtörtént, illetve meg kellett volna történnie, ám sikerült a gyakorlatban „szabotálni” a dolgot. A Fradi rendszerint tiszta fehérben játszott s ebbe nem nagyon lehetett belekötni, s úgy látszik egy ideig a hatalmasok sem nagyon firtatták a dolgot. Aztán jött 1951. január 31-e, amikor már parancsszerűen mondatott ki, hogy az országban minden, az élelmiszeripar felügyelete alá rendelt csapat Kinizsi, s minden csapat fehér-piros (az emlékezetben piros-fehér) és kész, nincs apelláta. Erre a parancsra, kényszerre nyilván minden kortárs élénkebben emlékszik, s ez rögzülhetett aztán. így a korábbi egy évre, mint zöld-fehér korszakra is emlékezhetnek sokan, az általam említett Juhász Klára is. Lakat T. írásának újabb részlet most már részletesen elmondja a történetet, s így az egész nemcsak tényszerűen, de lélektanilag is logikus.
Befejezem, mert már vagy hat-hét órája ezt a honlapot böngészem, nem lehet betelni vele. Olyan írás-kollázst, mint a mexikói túráról szóló élmény olvasni, a száz esztendős Sárosira emlékező pedig torokszorító is, a temetői videóval együtt.
A Somogy FC önálló egyesület volt, 1927-től működött 1935-ig. Csődbe ment és megszűnt. Több éven át játszottak a profi bajnokságban. Somogy megyében a húszas években több egyesület is alakult, profi “tagságot” csak a Somogy FC és a Rákóczi ért el.
A Kaposvári Rákóczi 1923-ban alakult. Az egyesület hivatalos honlapjának múltidézése sem említ kapcsolatot a Somogy FC-vel.
Nekem csak annyi kérdés-észrevételem lenne, hogy a ’30-as évekbeli Somogy nevű, NB I-ben is szereplő csapat mennyire jogfolytonos a Rákóczival, mennyire elődegyesület? Mert ott Toldiék idejében már játszott a Fradi anno. (A kaposvári focitörténelemnek nyilván része, csak hogy szándékosan vagy véletlenül nem került be mindez ide?)
Kedves József!
Köszönjük az elismerő szavakat. Szerkesztőségünk elérhetősége az “Oldalak” menü -- “Szerkesztőség” alatt érhető el.
Ami a mez témát illeti, ismét olyan információ merült fel, mely után további “kutatásra” lesz szükség.
Ha nem gond, az email címünkre (info@tempofradi.hu) megadhatnád az elérhetőségedet.
Tisztelt lalolib, k@rcsi, kedves szerkesztőség!
Próbáltam keresni egy email-címet a honlapon, de nem leltem, így ide írok, remélem, megtaláljátok e sorokat.
A tegeződést már felajánlottam, hadd ismételjem meg, annál is inkább, ment a fentiekből az derül ki, hogy gyakorlatilag egykorúak vagyunk, én 1957. decemberében születtem.
Erről a honlapról korábban is tudtam, ám ritkábban néztem bele. Pár hete sűrűbben, mert egy vállalásom miatt (Bánki József kérésére írok a Zöld és Fehér című magazin minden számába egy rövidebb esszét), rákényszerültem -- szerencsére. Szívből gratulálok az egész vállalkozáshoz, egyszerűen káprázatos a bőség, az alaposság, ráadásul ömlik belőle a józan szeretet, s mindhárom szerző remekül ír, az „átlagújságíró” színvonalát meghaladóan.
S még valamit.
Múlt héten volt egy hosszasra duzzadt szócserénk az ÉDOSZ-korszak színeit illetően. Azzal fejeztem be, hogy meg vagyok győzve, az ÉDOSZ színe zöld-fehér maradt még. Nos, Lakat T. Rudas sorozatának mai részéből azt hiszem kiderülnek a tények. Gyanítom, hogy a szerző a mi szócserénket is olvashatta (korábban, a hatodik részben még ő is piros-fehér színre utalt), s alaposabban utánanézett, utánakérdezett a dolognak. Ezek szerint a színváltás már 1950. februárjában megtörtént, illetve meg kellett volna történnie, ám sikerült a gyakorlatban „szabotálni” a dolgot. A Fradi rendszerint tiszta fehérben játszott s ebbe nem nagyon lehetett belekötni, s úgy látszik egy ideig a hatalmasok sem nagyon firtatták a dolgot. Aztán jött 1951. január 31-e, amikor már parancsszerűen mondatott ki, hogy az országban minden, az élelmiszeripar felügyelete alá rendelt csapat Kinizsi, s minden csapat fehér-piros (az emlékezetben piros-fehér) és kész, nincs apelláta. Erre a parancsra, kényszerre nyilván minden kortárs élénkebben emlékszik, s ez rögzülhetett aztán. így a korábbi egy évre, mint zöld-fehér korszakra is emlékezhetnek sokan, az általam említett Juhász Klára is. Lakat T. írásának újabb részlet most már részletesen elmondja a történetet, s így az egész nemcsak tényszerűen, de lélektanilag is logikus.
Befejezem, mert már vagy hat-hét órája ezt a honlapot böngészem, nem lehet betelni vele. Olyan írás-kollázst, mint a mexikói túráról szóló élmény olvasni, a száz esztendős Sárosira emlékező pedig torokszorító is, a temetői videóval együtt.
Csak így tovább!
Üdvözlettel: N. Pál József