1989.XI.15. VB selejtező, Spanyolország – Magyarország 4:0

Úgy látszik, Spanyolországban nincs érdektelen futballmeccs. A rendezők előzetes félelmei nem igazolódtak a szerdai, sevillai Spanyolország – Magyarország világbajnoki selejtezővel kapcsolatban, mert ha telt ház nem is lett – ,,hála,, a délután 15 órai kezdési időpontnak -, azért sokezren foglaltak helyet a Ramon Sanchez Pizjuan-stadion lelátóin. Már délelőtt a város utcáit járták a piros-sárga spanyol és zöld-fehér andalúz zászlókat lobogtató szurkolók, akik – tanulva a dánok és az angolok példájából – még az arcukat is nemzeti szí­nűre pingálták. A spanyol válogatott nem sokkal a kezdés előtt érkezett meg a várostól 20 kilométerre fekvő Hotel Oromanából. A magyaroknak csupán át kellett sétálniuk a stadionnal átellenben épült Hotel Los Lebrerosból. A gondos rendezők azonban még erre a 150 méteres útra is autóbuszt bocsátottak Bognárék rendelkezésére.

A hangulatot nem javí­totta az utánpótlás együttes délelőtti megérkezése. Nem csoda, a fiatalok kedden este kikaptak Benidormban, s ezzel ki estek. A nagyválogatott egyik csatára, Kovács Kálmán mindenesetre megjegyezte a liftben reggelihez menet: ezzel a 0:1-es eredménnyel ő is kiegyezne.

(Ehhez csak annyi kommentárt lehet fűzni: furcsa az olyan labdarúgó, aki már eleve a vereség tudatában lép pályára.)

Az öltözőfolyosón, a szövetségi kapitányokkal beszélgetve semmilyen összeállí­tási furcsaságra nem derült fény, mindkét szakember az előre megadott összeállí­tásban küldte pályára csapatát.

VB-selejtező, európai 6. csoport:

Spanyolország – Magyarország 4:0 (3:0)
Sevilla, 50.000 néző, v: Biguet (francia)

Spanyolország: Zubizarreta – Chendo, Juanito, Sanchis, Jimenez – Michel (Eusebio 67.), Milla, Fernando, Villarroya – Manolo (Salinas 67.), Butragueno

Magyarország: Disztl P. – Simon, Pintér, Bognár Z., Keller – Kozma, Kovács E., Bognár Gy. (Szalma 90.), Szekeres – Fischer (Bácsi 64.), Kovács K.

Gól: Manolo (8.), Butragueno (25.), Juanito (41.), Fernando (64.)
Sárga lap: Pintér (40.)

Az első percekben a spanyolok várakozó álláspontra helyezkedtek, í­gy azután a magyar legénység egy-két akciót vezethetett is. A 7. percben Szekeres a baloldalon húzott el. Az ötös magasságából, pontosan tálalt Keller fejére, a balhátvéd próbálkozását azonban Zubizarreta könnyed vetődéssel megszelidí­tette. Az ellenakciónál Kozma – nem tudni miért? – lezserül és röviden Disztl kapuja felé gurí­totta a labdát. Az ajándéklehetőséggel Manolo élt, kicselezte a magyar kapust. Az sem lepte meg, hogy közben erősen balra sodródott, a 16-os oldalvonaláról az üresen hagyott magyar kapuba í­velt (1:0). Egyszeriben eltünt a hazaiak látszólagos ,,álmossága,,, kezükbe kaparintották a kezdeményezést. A 15. percben Manolo a baloldalon száguldott el, pontos beí­velését Butragueno 6 méterről alaposan mellécsúsztatta, holott a magyar védők az esetnél előzékenyen asszisztáltak. A spanyolok már a magyar védőharmadban letámadtak, s nem kellett különösebben erőszakos megoldásokat alkalmazniuk a labda megszerzéséhez, mert a vendég-futballisták feltünően könnyedén szabadultak a játékszertől… A 17. percben Kozma jobboldalról í­velt középre, a spanyol kapus először tanácstalankodott, majd amikor Kovács K. lőni próbált, merész lábravetődéssel tisztázott. A 25. percben Manolo, ezuttal eredeti helyén, a jobbszélen vezetett akciót. Most is pontosan – és magasan – adott be (Pintér még kézzel sem érte el a labdát), és a berobogó Butragueno öt lépésről a kapu baloldalába fejelt. Disztl kí­sérletet sem tett a mentésre (2:0). Rá egy percre Fernando fejelt lesgólt. Úgy festett, a magyar védősor összeomlik. A 30. percben Keller forgolódott sokáig a spanyol 16-oson, végül ügyesen Kovács K. elé emelt. Az Auxerre légiósa kapásból, jobbal lőtt, de Zubizarretában ezuttal is emberére akadt. Különösebb megerőltetés nélkül, jól játszott a spanyol együttes, és a 41. percben megszerezte harmadik gólját. Egy a 16-os vonalára í­velt labdát Pintér kézzel ,,vett le,,. A szabadrúgást az ujonc Juanito a sorfal mellett laposan elcsavarta, és mivel Disztl ezuttal is csak ,,bámészkodott,,, a dologból ismét gól lett (3:0).

Fordulás után az ibériaiak saját térfelüket szállták meg, nem mintha tartanivalójuk lett volna a vendégektől, csupán arra vártak, hogy hosszú labdákkal beindí­tsák két ékjüket. Ebben az időszakban a magyar lescsapda jól működött, jobbára magyar lábakon vándorolt a labda, helyzetig azonban nem jutottak el Fischerék. Az 53. percben Michel 11 méteres lövését Disztl lábbal, spárgázva hárí­totta. A 64. percben Bognár Gy. kezdő játékos módjára csetlett-botlott, elveszí­tette a labdát. Butragueno pár lépés után Fernandót futtatta, és a középpályás 14 méterről a kapu közepébe helyezett (4:0). Négy perc múlva Keller indí­totta a csereként beállt Bácsit, aki 7 méterről kevéssel helyezett a bal kapufa mellé. Rá 5 percre újra az U. Dózsa debütánsa veszélyeztetett, 16 méteres lövését Zubizarreta vetődve hárí­totta. A hazaiak tessék-lássék alapon játszottak, különösebb erőfeszí­téseket nem tettek már, hagyták, hadd teljenek a percek.

A futball rendkivül egyszerüen áttekinthető játék, egyebek között ennek is köszönheti világszerte hallatlan népszerüségét. A Sevillában történtek után azonban meg kell kérdőjelezni ezt az állitást, ugyanis Bicskei Bertalan szövetségi kapitány – amikor beért az öltözőbe – a következőket mondta:

– Az én időmben még egyszer sem játszott ilyen jól a magyar csapat.

Ezek után csak egyre gondolhat a tudósitó: nem ugyanazt a mérkőzést látták… A magyar válogatott ugyanis csapnivalóan futballozott, az elképzelésnek még a szikráját sem lehetett felfedezni játékában, a két cserével együtt pályára lépett 13 labdarugó közül egyedül Bácsi Sándor nevét lehet megemeliteni, aki beállása után két pompás lövéssel és egy fejessel vétette észre magát. A többiek? Disztl Péter – talán még nem heverte ki a Benficától kapott 9 gól okozta sokkot – szerepeltetése valószinüleg hiba volt. A védelemben az ujonc Simon mellett Keller állta meg ugy ahogy a helyét. A többiek csak futkároztak, mint pók a falon. A középpályán Kozma tévedés, Bognár György pedig élete leggyengébb teljesitményét nyujtotta válogatott mezben. Mindketten gólpasszt adtak – csak az a baj, hogy az ellenfélnek. A kéttagu ,,csatársorról,, szinte semmit sem lehet mondani. Akadtak ugyan lehetőségeik, de Fischer és Kovács is elpuskázta azokat.

Sommásan talán azt lehetne irni, hogy a magyarok asszisztáltak a spanyol fiestához, ahhoz a remek előadáshoz, amellyel Luis Suarez kapitány tanitványai világbajnoki döntőbe jutásukat ünnepelték. Mit lehet mondani erről a spanyol csapatról? Csak a legjobbakat. Az a szakvezető, amely három ilyen ujoncot ,,akaszthat le,, a fogasról, mint Juanito, Fernando és Milla, annak irigylésre méltó a helyzete. A három debütáló közül ketten góllal mutatkoztak be, semmivel sem tüntek szürkébbnek, mint a világhirü Butragueno, vagy Michel és Sanchis. Butragueno egyébként ,,külön szám,,. Valószinüleg ott van a világ legjobb három csatára között, semmi sem látszott rajta sérüléséből, akkor és ugy került helyzetbe, ahogy akart.

A sevillai közönség nem véletlenül viseli immár 25 éve a spanyol válogatott tizenkettedik embere megtisztelő elnevezést. Most ugyan csak félház volt a sevillai arénában, de az a 50 000 ember is olyan hangulatot produkált, ami mesébe illő. El lehet képzelni, mi volt itt hét évvel ezelőtt, az 1982-es Mundial idején…

A szakvezetők mérkőzés utáni nyilatkozatai:

Luis Suarez: – Megnyugodtam, jó uton járunk. Nagyszerü tartalékok, beugrásra kész fiatalok állnak a rendelkezésemre, nem kell tartanom a jövő évi világbajnokságtól. Több mint egyéves kapitányságom egyik legjobb játékát produkálta a csapat, köszönet nekik és a közönségnek. A magyarokról nem akarok elmarasztalóan nyilatkozni. Csak annyit mondhatok, hogy az első gól után szétestek, összeroppantak, feladták.

Bicskei Bertalan: – Ismétlem, nem játszottunk rosszul, csak éppen a gólokat a spanyolok rugták. Egyébként a spanyol válogatott döntő szerepet fog játszani a Mondialén, szerintem körülbelül az olaszokkal állnak egy szinten. Az pedig a világszinvonal a javából. Szivesen cserélnék egy olyan szövetségi kapitánnnyal, mint Luis Suarez, akinek 20-25 egyforma képességü játékos áll a rendelkezésére.

Ezek után az MTI munkatársa feltette az ilyenkor kötelező kérdést a kapitánynak: hogyan tovább, marad-e még jelenlegi posztján?

– Értesültem róla, hogy otthon nagy a nyomás, sokan a lemondásomat követelik. Most csak annyit mondhatok, hogy rövidesen meglátjuk, mi lesz.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Szégyenletes ez a teljesitmény, komolyan mondom, hogy már az első gólnál – amikor Kozma kiugratta Manolót – kishiján szivinfarktust kaptam. Természetesen megvan a véleményem a látottakról, Bicskei edző felelősségéről, de egyelőre, forró fejjel erről még nem szeretnék beszélni. Majd otthon, igen rövid időn belül.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ