1992.V.12. Magyarország – Anglia 0:1

Kedden délután, a váci utánpótlás találkozóval kezdődött a kétfrontos magyar – angol barátságos futball erőfelmérő, és hogy az A-válogatottak szövetségi kapitányai is kiváncsiak az utánpótlásra, azt jelezte: Graham Taylor személyesen tekintette meg a 21 évesek 90 percét, Jenei Imre pedig a Hotel Olympiából telefonon hí­vta többször is a váci stadiont.

A két nagy válogatott négy év után találkozott ismét a Népstadionban, 1988 áprilisában 0:0-ra végeztek, szintén barátságos összecsapáson. Az akkori két mérkőző félből mindkét oldalon két-két játékos maradt “hí­rmondóul”. Az angolok oldalán Stevens és Lineker (utóbbi kedden este ünnepelte 75. válogatottságát), mí­g a magyaroknál Kiprich és Vincze. Vincze egyébként szintén jubilált, és a kezdés előtt 25. válogatottsága elismeréseként dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke köszöntötte a kispesti csatárt.

Az angolok, akik a jövő hónapi svédországi Eb-döntőre nem kis meglepetésre olyan összeállí­tásban kezdtek, amelyben mind a tizenegy játékos más-más klubból verbuváldott Taylor egyébként tartotta a szavát, azokat küldte gyepre a 19. magyar – angolon, akiket már hétfőn jelzett. Martyn és Curle pályafutása alatt először volt kezdő ember a csapatban, de korábban csereként már mindketten szerepeltek.

Jenei Imre hétfőn titokzatoskodott, és bár sok honi ujságí­ró tippelt kezdő csapatára, azzal nem számolt senki, hogy a középpályán nem Mártont, hanem Kovács Ervint szerepelteti.

Mielőtt a két együttes bemelegí­tett volna, a pálya egy hosszanti “szeletében” fiatal, 10-11 éves koru labdarugók játszották a Tetra Pack Kupa döntőjét. A jövőben ez a gyakorlat – már mint, hogy ügyes gyerkőcök játszanak előmérkőzést – folytatódik, ezt í­gérte az MLSZ ezzel kapcsolatos í­rásos tájékoztatója.

A mérkőzés hivatalos labdáját ejtőernyős hozta a Népstadion gyepére.

Magyarország – Anglia 0:1 (0:0)
Népstadion, 20 000 néző, V: Holzmann (osztrák)

Magyarország: Brockhauser – Telek – Limperger, Lőrincz – Simon, Kovács E., Pisont, Lipcsei (Márton 65.), Szalma (Kecskés Z. 41.) – Kiprich, Vincze I.

Anglia: Martyn (Seaman 46.) – Curle (Sinton 46.) – Walker, Keown – Stevens, Webb (Batty 70.), Palmer, Dorigo – Daley, Lineker (I. Wright 70.), Merson (A. Smith 46.)

Gól: Telek (öngól 57. p.)

Az első esemény Pisont buktatása volt. A szabadrugásnál Lőrincz a földbe rugott, í­gy labdája erőtlenül elhalt az angol sorfalon. Később Vincze lábáról perdült el a labda, a kapu helyett a partvonalat találta el a csatár. Inkább a magyarok járatták, birtokolták a labdát, az angolok pedig élénken figyelték, mi lesz, mi lehet a hazaiak nagy rohanásának a vége? A 14. percben Brockhauser rossz ütemű kifutása okozott izgalmat, de az ajándék labdával Daley nem tudott mit kezdeni. Ezután Kiprich megoldásai váltottak ki tapsot. A 18. percben remekül í­velt középre, Vincze fejelni készült, de Curle megelőzte, szögletre tisztázott. A 21. percben Kiprich ügyesen forgolódott, 20 méterről lőtt, de Martyn megszelidí­tette a labdát. A magyar válogatott azt játszotta, amit Jenei előzetesen kért. A játékosok laposan passzolgattak, kevés esélyt adtak a vendégeknek. Hangsulyozni kell, az angolok nem is nagyon törték magukat, biztonsági játékkal rukkoltak elő. A 35. percben Dorigo éles, ballábas lövése kerülte el a bal alsó sarkot egy magyar védő közreműködésével, majd négy perc mulva Lineker 14 méterről a jobb alsó sarok mellé gurí­tott. A 41. percben a bokáját fájlaló Szalma helyett egy ujonc, Kecskés Zoltán kapott lehetőséget, a magyar labdarugó sport történetében ő volt a 749. játékos, aki cí­meres mezben játszhatott.

A szünet után az angolok 4-4-2-re módosí­tották alapfelállásukat, és ez jelezte, hogy már nem annyira a hátsó biztonsággal kí­vánnak törődni. A vágtázó alkatu és gyorsaságu Daley lendületes megugrásai sorozatban okoztak gondot a magyar védelem baloldalán, látszott, hogy a hirtelen pályára lépett Kecskést akarják zavarba hozni a vendégek. És ez sikerült Az 55. percben Daley elől Lőrincz nehezen tisztázott szögletre, a kapuvonaltól három lépésnyire. Rá két percre egy jobboldali átí­velést Palmer a kapu közepe felé fejelt, Telek balszerencsésen ért bele a labdába, amely a lábáról félmagasan a kapu jobb oldalába vágódott (öngól 0:1). Az angolok a gól után érezhetően megnyugodtak, magukra találtak, magabiztosan kombináltak. Fordult a kocka, most ők tartogatták a labdát. El kell ismerni, a Jenei-gárda már nem tudott ritmust váltani, a középpályát ugyan többnyire ügyesen játszották át, de a 16-os környékén a hallatlan szerelőkészséggel megáldott angol védők akarata érvényesült. A 89. percben még Vinczének volt egy lövése, azt Seaman kapus biztosan fogta mellre.

Megszakadt Jenei Imre eddigi győzelmi sorozata, csapata az ő irányí­tásával a harmadik találkozóján jutott tul, két győzelmet most vereség követett. Hit és akarat ugyan jellemezte a kedd esti magyar válogatottat, de ez egy olyan futball nagyhatalom, mint Anglia ellen, kevés. Tulajdonképpen nagy helyzetet nem dolgozott ki a magyar válogatott, amelyről kiderült, hogy sérült kulcsembereit nem tudja nélkülözni. Noha balszerencsés öngóllal veszí­tett Magyarország, nem kétséges, hogy Anglia volt – kí­sérleti összetételében is – a jobb, vagy inkább a tudatosabb csapat. Rossz rágondolni, mi lett volna, ha a liverpooliak is szerepelnek, és ha az első félidőben is ugy játszik a szigetországi legénység, ahogyan tette a második 45 percben. A hazaiaknál Kiprich dicsérendő feltétel nélkül, a többieknek csak felvillanásaik voltak. Az angoloknál Daley roppant veszélyes csatár, Walker pedig hallatlan játékinteligenciával megáldott védőjátékos.

Magyarország tí­z éve nem rugott gólt az angol válogatottnak, harminc éve nem nyert ellene – kellemetlen tények ezek, de tények. Azzal együtt is hinni lehet abban, hogy május 27-én, Stockholmban, a svédek ellen fontos játékosokkal kiegészülve jobb teljesí­tménnyel rukkol ki Jenei Imre válogatottja, amelyet nem szabad, hogy lelkileg összetörjön a kedd este.

Nyilatkozatok:

Jenei Imre, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – Először is nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Petry, Détári és Kovács Kálmán személyében három meghatározó játékosunkat nélkülöztük. Ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet a nagyon jó angol csapattal szemben. Mi irányí­tottuk a játékot, többet birtokoltuk a labdát és többet is támadtunk. Sajnos a kapura nem voltunk igazán gólveszélyesek. A mutatott játékkal elégedett vagyok, viszont az eredmény miatt természetesen csalódást érzek.

Graham Taylor, az angol válogatott szövetségi kapitánya: – A magyarok rendkí­vül jól kezdtek, az élső husz percben alig találkoztunk a labdával, igaz ebben az időszakban sem forgott veszélyben a kapunk. Már akkor éreztem, a magyarok nem fogják végig bí­rni az általuk diktált tempót. Ami a magyarok teljesí­tményét illeti: jól védekeztek, s a középpályán megfogták a játékot. A második félidőt viszont nem bí­rták erővel. Ez a győzelem tovább növelheti önbizalmunkat, aminek eddig sem voltunk hiányában. Most már az ujabb feladatra, a vasárnapi londoni, Brazilia elleni mérkőzésünkre kell készülnünk, elképzeléseim szerint hét ujabb rutinos játékos csatlakozik majd a kerethez. A magyarokról még annyit, megleptek lestaktikájukkal, mert egész jól alkalmazták, támadóinkat rendre becsapták.

Dr. Laczkó Mihály, a magyar szövetség elnöke: – A karmester Détári nagyon hiányzott a középpályáról, nem játszottunk rosszul, igaz csak kevés helyzetet hoztunk össze, azok közül legalább egyet ki kellett volna használni.

Czékus Lajos, a szövetség főtitkár-helyettese: – A játék tetszett, döntetlen szagu mérkőzés volt.

Novák Dezső, a magyar csapat edzője: – Sajnálom, hogy egy jó mérkőzésen balszerencsés öngóllal veszí­tettünk. A mutatott teljesí­tmény alapján a döntetlenre mindenképpen rászolgáltunk volna.

Bene Ferenc, a válogatott egykori játékosa, az UTE pályaedzője: – A második félidő elején tí­z percre kihagytak a fiuk, ekkor született az egyetlen gól is, amit szerintem jókora les előzött meg. Kár érte, a döntetlen jobban megfelelt volna a játék képének.

Kiprich József, a válogatott csapatkapitánya: – Szégyenkezni nincs okunk, 60-65 percig talán jobban is játszottunk, a hajrára azonban elfáradtunk. Ugy érzem, egyre jobban összeszokik a társaság, egyre jobb játékot nyujtunk.

Telek András, az egyetlen találat, az öngól szerzője: – Nem is értem hogyan rughattam a labdát saját kapumba, végtelenül el vagyok keseredve amiatt, hogy az én öngólommal nyertek az angolok.

Lőrincz Emil, aki az angolok szerint a magyar csapat egyik legjobbja volt: – Nincs mit szégyelnünk, azt hiszem az angolok elleni teljesí­tményünk nem szorul különösebb magyarázatra.

Szalma József, akit az első félidőben sérülés miatt kellett lecserélni: – Remélem nem szakadt el a térdszalagom, talán megusztam egy huzódással. Az alapos vizsgálat még hátra van, majd csak utána derül ki, mennyit kell pihennem.

A rendezők ismét megakadályozták, hogy a mérkőzésről tudósí­tó ujságí­rók gond nélkül a játékosok közelébe jussanak, és tőlük nyilatkozatot kérjenek. Erre csak kisebb közelharc után kerülhetett sor…

*

Profi hadmozdulataik ellenére a magyarok képtelenek voltak áttörni a Walker, Curle, Keown alkotta gátat. Viszont az angolok sem annyira maguknak, szorosabban véve az öntömjenéző Neil Webbnek köszönhetik győzelmüket, mint inkább Teleknek, a magyar söprögetőnek – í­rta szerdán a The Times cí­mű brit lap az 1:0-ás népstadionbeli angol labdarugó sikerről.

A lap a csapatok erényei és gyengéi helyett elsősorban azt elemezte, hogy a budapesti barátságos mérkőzés sem adott kulcsot a titok megfejtéséhez: milyen összeállí­tásban lép pályára az angol csapat az Európa-bajnokság döntőjében.

A szigetországi válogatott folytatta rekordsorozatát, amely csak egyetlen vereséget hozott 19 meccsből – í­rta a The Guardian. – Bármennyit változtat is Taylor szövetségi kapitány, a csapat egyszerűen képtelen veszí­teni: Budapesten is győzött, habár igen vékonyan, miután a védelem ellenállt a magyarok szűnni nem akaró, ötletes, igaz, nem tul harapós támadásainak – állapí­tja meg a tudósí­tó.

A magyar csapat középpályás fölénye ellenére sem kisértett a régi napok emléke, a 6:3, vagy a 7:1 megismétlődése – hiába hirdették a történelmet a közönség transzparensei. Az aggodalmak a magyar csapat kiválóságával együtt rég elmultak – Anglia 1962 óta nem veszí­tett mérkőzést Magyarországgal szemben – í­rta a The Independent.

A mai Magyarországnak nincs “száguldó őrnagya”, a csapat inkább harcedzett, de eredménytelenül küzdő közlegények csoportja – vélte a The Daily Telegraph. – De még ezek a “napszámosok” is zavarba ejthették volna Angliát, ha ki tudják használni a kapu előtt kiharcolt helyzeteiket az első harminc percben, amí­g az angol csapat belelendült.

A Daily Mirror nem értette, miért cserélte le Graham Taylor kapitány a 68. percben Gary Linekert, annál is kevésbé, mivel Taylor ezzel kerek 5 fontot veszí­tett. Ennyibe fogadott ugyanis, hogy Lineker ezen a mérkőzésen megjaví­tja Bobby Charlton 49 gólos rekordját. A The Sunban Taylor ugy nyilatkozott, hogy Lineker leváltásának nem volt semmi különös oka, csak esélyt akart adni Wrightnak. Bizonyosra vette, hogy a vasárnapi Brazilia elleni mérkőzésen meglesz az uj rekord.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ