1993.IV.28. VB selejtező, Oroszország – Magyarország 3:0

Tulzás lenne azt állitani, hogy szerda este a moszkvai Luzsnyiki stadionban (ki ne emlékeznék az 1980-as nyári olimpia központjára?) sok munka várt a jegyszedőkre. A futballhistória harmadik orosz-magyar hivatalos találkozója előtt egy órával ugyanis inkább katonák és rendőrök üldögéltek a verőfényes, de meglehetősen hűvös időben a lelátókon, amelyeket bizony alaposan megviselt már az idő. A két nemzet labdarugói jó régen, 1912-ben mérkőztek először, akkor két alkalommal is, majd szovjet-magyar erőpróbák eredményeivel teltek a sportévkönyvek az azóta eltelt évtizedekben.

Ezen a napon a magyar csapat az európai 5. csoportban az ötödik találkozóján lépett fel, mig Pavel Szadirin szövetségi kapitány együttese a negyedik mérkőzésén öltözött szerelésbe. A két válogatott helyzete közötti szakadéknyi különbséget jól jelzi a “Szport” cí­mű lap szerdai cime: “A kulcs a zárban van. Kinyilik-e az ajtó?” Ez utalás arra, hogy az oroszok korábbi három vb-selejtezőjükön nem veszitettek pontot, gólt sem kaptak, jó uton haladnak a jövő nyári, az Egyesült Államokban esedékes vb-finálé felé. Egyáltalán: a korábbiakban egyetlen, vb-döntőért folyó hazai összecsapásukon sem kaptak ki, mindössze egyszer, 1974-ben játszottak döntetlent, Chile ellen, interkontinentális rájátszás során. Azaz, csupa-csupa hazai diadal.

A magyar válogatott iránt az 50-es években nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. 1956. szeptember 23-án például – Czibor góljával 1:0-ra nyert az “Aranycsapat” – 105 ezren jelentek meg. A vendégcsapat jelenlegi szövetségi kapitányát, Puskás Ferencet 1954. szeptember 26-án üdvözölhették a pályán a moszkvai drukkerek. A régi, szép históriából mára mindössze Puskás játékos glóriája maradt meg mutatóba.

Pavel Szadirin nagy “bombát” robbantott, mert a kedden ujjtörést szenvedett Csercseszov kapus helyett az eddigi vb-selejtezőkön még szóhoz nem jutott, Angliából utólag hazahí­vott Dmitrij Harint állí­totta a “kalickába”.

Az oroszok oldalán kilenc, a magyar válogatottban pedig öt idegenlégiós futballista jutott szóhoz. Amikor a belga Guy Goethals a sipjába fujt, mintegy 30 ezren ültek a lelátókon, azaz a végére csak megnőtt az érdeklődés.

Vb-selejtező, európai 5. csoport:

Oroszország – Magyarország 3:0 (0:0)
Moszkva, Luzsnyiki stadion, 30 000 néző, v: Goethals (belga)

Oroszország: Harin – Kancselszkisz, Gorlukovics, Onopko, Ivanov – Kornyejev (Kulkov 56.), Salimov, Dobrovolszkij, Kolivanov – Kirjakov (Mosztovoj 73.), Juran

Magyarország: Petry – Telek – Csábi, Lőrincz – Balog T. (Vincze I. 64.), Márton, Détári, Pisont, Duró (Bánfi 64.) – Kiprich, Kovács K.

Gól: Kancselszkisz (54.), Kolivanov (61.), Juran (85.)
Sárga lap: Juran (76.)

Feltétlenül üdvözlendő módon Márton megugrása jelentette az első eseményt. A kispesti középpályás tört előre a jobboldalon, de beadása szögletre pattant az orosz védőkről. Ezután a várt viharos hazai rohamok sorozata következett, szerencsére Petrynek nem sok izgulnivalója akadt. Szorgosan méregette egymást a két válogatott, teljesí­tményük között nem volt lényeges különbség az első húsz percben. A 15. percben baloldali beadást követően Kancselszkisz szorongatott helyzetből gyatrán mellé fejelt. Rá két percre Détári pöccintett Pisont elé, akinek ballábas, jó erejű bombája nem fogott ki Harinon. A 21. percben azután csak Fortuna segí­tett a magyarokon: Juran térült-fordult, kiugratta Kirjakovot, aki középen tiszta helyzetbe került, de 12 m-ről a jobb alsó sarok mellé durrantott. Két perc múlva Kirjakov jobbról laposan Jurant kereste beadásával, Csábi szépségdí­jas bevetődéssel szögletre mentett. Ujabb két perc telt el, amikor Kiprich a balösszekötő helyén meglódult, Onopko elkaszálta. Goethals játékvezető még csak gondolkodni sem gondolkodott azon, hogy figyelmeztesse az oroszt, pedig egy sárgát azért elővehetett volna. Détári szabadrugás elkerülte a jobb alsó sarkot. A 28. percben Lőrincz 45 m-es szabadrugása egy védőről visszaperdült a belgiumi légiós elé, ismételt, de Harin szoborként lecövekelve várta a labdát, ami az övé is lett. Az orosz akciók ugyan szorgosan szövődtek, veszélyesek is voltak, de a Csábi – Lőrincz “gát” többnyire jól szűrte meg azokat.

A 48. percben Kornyejev húzott kapura, de jobboldali beadására Petry jó ütemben vetődött ki. Három perc múlva nagy lehetőséget szalasztott el a vendég válogatott: Détári és Kovács “cicázott”, mindkettőjüknek lett volna lehetősége gólszerzésre, de vélhetően nem merték vállalni a kockázatot. Kár. Ezt követően ugyanis döntésre vitte a dolgot az orosz csapat, kellemetlen percek következtek. Az 54. percben Kancselszkisz a jobboldalon közepes iramban lopta a távolságot, s mivel Telek és Lőrincz sem mutatott hajlandóságot arra, hogy leszereljék, a Manchester United védője a kapu bal oldalába lőtt (1:0). A 60. percben Kolivanov a bal oldalon rohamozott, lövőtávolságig ért, lapos lövését azonban Petry megfogta. Miután újra játékba került a labda, Juran a jobb oldalról pontosan tálalt a felfutó Kolivanov elé, ezúttal már szerencsésebb volt a hazai játékos, mert 14 m-ről kilőtte a bal alsó sarkot (2:0). A 63. percben Csábi buktatta Jurant. Goethals most nagyon jószí­vű volt a kispesti futballistával szemben, mert nem adott 11-est. A magyar védelem fokozatosan ébredt a kábulatból, de az az igazság, az oroszok egy-két gyors roham kivételével már nem törekedtek különösebben a gólkülönbség javí­tására. A 79. percben Kulkov 25 m-es bombája zúgott el a jobb felső sarok mellett, rá négy percre Petry messze kifutott kapujából, Salimov távolról í­velt, de a gólvonal előtt helyezkedő Telek visszafejelte a labdát. Öt perccel a lefujás előtt kifogástalan összjáték végén Juran 16 m-ről óriási lövést zúdí­tott a bal felső sarokba (3:0).

Mintha lekopí­rozta volna a magyar válogatott a svédek elleni legutóbbi, Népstadionbeli mérkőzését. Akkor jóval több mint egy órán keresztül állta a sarat a skandináv rohamokkal szemben, s csak Balog bakija indí­totta el a földcsuszamlást. Budapesten 2:0-ra kapott ki a magyar csapat, most eggyel nagyobb különbséggel maradt alul. Körülbelül tehát bő egy félidőre hitelesí­tett erőnlét és összpontosí­tó képesség dolgában Puskás Ferenc megbí­zott szövetségi kapitány csapata. A mostani összeomláshoz Telek és Lőrincz közös hibája kellett, 0:2 után már formalitásnak számí­tott a folytatás. Az oroszok pihentek egy kicsit, majd formás rohamokkal szórakoztatták szurkolóikat a lefújásig.

Az első félidőben azért egy-két bí­ztató dolgot mutatott a vendégcsapat, de ilyen nagyságu feladat megoldására képtelen. Az első 45 percben Csábi és Kiprich megoldásai tetszettek, fordulás után időnként Pisont és Détári elfutásai jegyezhetők fel, más kérdés, ezek vége szinte sohasem alakult ki gólveszélyes helyzet. Az oroszoknál Juran és Kirjakov nagyszerű negyedórával ijesztgetett, utána elveszí­tették a fonalat. Azt az egész orosz válogatott nem is találta meg a félidőig. Szadirin kapitány a Kornyejev – Kulkov cserével nyerő lapot húzott, utóbbi ugyanis a középpálya baloldali sávjában fűrészként nyí­rta szét a magyar védelmet.

A hazai válogatottból tulajdonképpen senkit sem kell külön kiemelni. Ez a csapat úgy jó, ahogy van. Az európai elitben (Olaszország, Anglia, Franciaország, Németország, Portugália) edződnek kiválóságai, egészen más gyorsaságú labdarúgáshoz szoktak, s erről vallottak a második félidőben. Szerdai biztos diadalukkal többmérföldes lépést tettek a jövő évi amerikai vb-döntő felé.

A csoport állása:

1. Görögország 5 4 1 – 5- 0 9 pont
2. Oroszország 4 4 – – 10- 0 8
3. Magyarország 5 1 1 3 4- 6 3
4. Izland 4 1 – 3 2- 4 2
5. Luxemburg 4 – – 4 0-11 0

Nyilatkozatok:

Pavel Szadirin orosz szövetségi kapitány: – A harmadik hazai győzelmünket ünnepelhettük. Valamennyi légiósom igazolta, hogy nem ok nélkül játszhatnak európai élcsapatoknál. Vb-döntő? Ez egy lényeges diadal volt, most már a görögökre kell összpontosí­tanunk, de az ellenük esedékes két selejtezőt lényegesen kevesebb lelki teherrel ví­vhatjuk meg.

Puskás Ferenc szövetségi kapitány: – Nincs mit szépí­teni, takargatni, a második félidőben egy jobb csapat győzött le bennünket.

Novák Dezső, a magyar válogatott edzője: – Az első negyvenöt perc során még “egálban” voltunk, ám ahogy jött az első súlyos védelmi megingás, az oroszokat már nem tudtuk feltartóztatni.

Kiprich József: – Ha az első félidőben kicsit gyorsabban és gólratörőbben játszunk, akkor talán másként alakul a végeredmény. Talán, de ezt halovány meggyőződéssel mondom, mert egy olyan együttestől kaptunk ki, amelyik nagyszerűen képzett játékosokból áll. Amelyik csapat pedig jobb, az többnyire győz is.

Sztanyiszlav Csercseszov, aki keddig kezdő kapusként jött számí­tásba, de az edzésen kézujját törte, í­gy nem védhetett: – Azt hallottam, hogy a magyarok soraiban sok technikás labdarúgó szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy attól még jó egy válogatott. Az első félidőben nem vendégeink voltak jók, hanem nekünk nem ment a játék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ