1994.III.23. Ausztria – Magyarország 1:1

Ritka vendég tette tiszteletét szerda kora délután Linzben. Az elmúlt napok borongós, hol havasesővel, hol kiadós hideg idővel kí­sért időjárása után kisütött a nap. Azután gyorsan újra el is tűnt… Ami azonban fontos, végre nem esett, í­gy az esti, a linzi városi stadionban lebonyolí­tott 132. osztrák – magyar barátságos labdarugó találkozón már csak a mély talajjal, de nem a csúszós fűvel kellett foglalkozniuk a futballistáknak. Akik sorában hárman különös gonddal készülődtek. A hazaiaknál a 30. születésnapját 13 napja betöltött Tony Polster 60. alkalommal húzta fel a cí­meres mezt, egyébiránt éppen 12 éve válogatott. Bognár György is örült, hiszen a 48. válogatott fellépésre 1992. szeptember 9. óta várt. Szerdán a BVSC-Dreher középpályása az örökös magyar rangsorban beérte Buzánszky Jenőt, az “Aranycsapat” egykori hátvédjét. Bognárnál is régebben volt “várólistán” Mészöly Géza, aki 1990. június 2-án, Kolumbia ellenében játszott hetedszer a legjobbak között. Majdnem négyéves szünetet követően kapott újra lehetőséget a Le Havre védője.

Az adatoknál maradva: Verebes József szövetségi kapitány 53. születésnapját ünnepelte. A “Mágus” délelőtt átmozgatást vezényelt a Duna-parton a Hotel Trend előtti füves részen. Azután a taktikai értekezlet következett. Verebes a 188 cm magas Polster őrzésével Mészölyt bí­zta meg, Lipcseit pedig Pfeiffenberger ellenőrzésére rendelte ki. A két oldalsó középpályástól, Mracskótól és Keresztúritól – lehetőség esetén – felfutásokat kért, a karmesteri pálcát Bognár kezébe adta. E 90 perccel a két válogatott megkezdte, illetve folytatta az Eb-selejtezők előtti gyakorlatozását. A hazaiak a szerda este után Skóciával, Lengyelországgal és Németországgal játszanak még előkészületi találkozót, Verebes futballistáira június 8-áig bezárólag féltucat csata vár.

Vélhetően nagyobb kedvvel az osztrákok melegí­tettek, hiszen valamennyi játékosnak 24 ezer schilling prémiumot í­gért szövetségük, győzelem esetén. Még a döntetlen is 12 ezret ért. Linz hálás rendező, a Niederösterreichise Nachrichten a találkozó végére két “aranylabdát” ajánlott fel, hogy a két válogatott legjobb labdarugójának kedveskedjen. A városi előljárók valamennyi futballistának egy karórát (nem aranyat ) és egy üveg pezsgőt nyújtottak át.

Ausztria – Magyarország 1:1 (0:0)
Linz, 15 000 néző, V: Cinciripini (olasz)

Ausztria: Wohlfahrt (Konrad 46.) – Kogler, Schöttel, Pfeffer – Winklhofer (Prosenik 46.), Stöger (Streiter 56.), Herzog, Reinmayr (Hütter 46.), Feiersinger – Pfeiffenberger, Polster (Cerny 46.)

Magyarország: Végh – Telek – Mészöly, Lipcsei – Mracskó (Keller 46.), Halmai, Bognár Gy. (Ivanics 53.), Illés, Keresztúri – Csertői (Orosz 53.), Klausz

Gól: Pfeiffenberger (74.) illetve Illés (65.)
Sárga lap: Ivanics (57.), Mészöly (59.), Keresztúri (64.) illetve Pfeffer (36.), Pfeiffenberger (51.)
Kiállí­tva: Pfeffer (54.) illetve Keresztúri (67.), Ivanics (73.)

A 2. percben Herzog szerzett meg harcosan egy labdát, villámgyorsan a kapu felé iramodott, de mielőtt lőhetett volna, Telek mintaszerűen keresztezett. Árnyalatnyi hazai fölény jegyében telt el a bemutatkozó első negyedóra. A Verebes-futballisták nem tűntek ijedtnek, igyekeztek minél messzebb terelni a játékot Végh kapus felségterületétől. A 11. percben Bognár a jobb oldalon villant, szépen kijátszott akció végén lőhetett volna, de igazí­tott a labdán még egyet, majd 10 m-ről föléemelt. Egy perccel később a vérszemet kapott Mracskó tört be középen az osztrák büntetőterületen belülre, de a lövés pillanatában elcsúszott, í­gy ő is kapu fölé küldte a labdát. Rengeteget mozgott a magyarok középpályás ötösfogata, Mészöly pedig nagyvonalúan szabadí­totta meg rendszeresen a labdától Polstert. Nagy előny, könnyí­tett a magyar védelem munkáján, hogy Klausz és Csertői is hűségesen visszajárt a félvonalig, igyekeztek ők is labdát szerezni. Ezután két alkalommal is Végh jóütemű kifutására volt szükség. Harcos, férfias, szórakoztató játék folyt. A 26. percben – mert nem volt társa, akivel összejátszhatott volna – Herzog 20 m-ről félmagas lövést eresztett meg, de Végh a helyén állt. Egy perc múlva Klausz elől a kifutó Wohlfahrt ugyan eltenyerelte a labdát, de Keresztúri előtt ott tátongott a kapu. A baloldali középpályás bal belsővel lőtt is, de osztrák védőt talált el. A harmadik magyar helyzetet a 31. percben követte a negyedik, amikor Mracskó futtatta Csertőit, ő laposan Klauszt kereste az ötösön, de a győri klubtárs elcsúszott. A 38. percben nagy hazai tüzijáték végén Pfeiffenberger 9 m-es erős bombáját bravúrral tisztázta Végh. A 44. percben közvetett szabadrugásból Polster 15 m-ről szerencsére föléemelt.

Herbert Prohaska, az osztrákok szövetségi kapitánya okkal lehetett elégedetlen az első félidő eseményeinek láttán, mert a szünetben négy cserét határozott el. Verebes is frissí­tett, Mracskó helyett Keller kapott lehetőséget, meglehetősen furcsa szerepkörben, jobboldali középpályásként.

A 49. percben Bognár ugratta ki Csertőit, aki három védő között kirobbant, de a kapu mellé csavart. Öt perc múlva Pfeffer elgáncsolta Halmait, és mivel korábban felmutatták neki a sárga lapot, az olasz bí­ró kiállí­totta. Az 57. percben Keller mérkőzéslabdát hagyott elveszni. A jobb oldalon került a védők mögé, kicselezte Konradot, de az ötös sarkáról fölé lőtt. Az emberelőnyben egyre felszabadultabban kombinált a vendég válogatott. A 65. percben Prosenik kí­sérgette haza a labdát, ügyetlenül elhúzta Konrad mellett, az eseményeket követő Illés az ötösről szemfülesen a jobb alsó sarokba gurí­tott (0:1). Ezután az olasz bí­ró valóságos “lapesőt” zúdí­tott a játékosokra. A 67. percben Keresztúri is beszerezte második sárgáját, kiállí­tották. A 10-10 elleni “játékosegyensúlyt” Cinciripini úgy oldotta meg, hogy Ivanics szabálytalanságát követően a győri újoncnak is második sárgát mutatott. A cserejátékos is mehetett zuhanyozni, í­gy kilenc emberrel folytatta a magyar gárda. A 74. percben hatalmas tumultus után Pfeiffenberger 8 m-ről nagy erővel bombázott a kapu bal oldalába (1:1). Az egyenlí­tést követő szabálytalanságot Verebes József nem tűrhette szó nélkül, gesztikulálva a partvonalhoz lépdelt, az olasz játékvezető elparancsolta őt a kispadról. A hátralévő időben emberhátrányban is harcias erényeket mutatott a magyar válogatott, sőt, a 85. percben Klausz bal alsó sarokra tartó fejese csaknem meglepte Konrad kapust.

Az első félidőben hallatlanul fegyelmezett, odaadó, taktikus játékot mutatott a magyar legénység, és ha négy gólhelyzetét megelőzően jobban összpontosí­tanak a játékosok, akár előnnyel vonulhatott volna pihenőre Verebes József csapata.

Fordulás után az itáliai játékvezető lépett elő főszereplővé. Mintha megijedt volna attól, hogy kiállí­totta Pfeffert, ok nélkül mutogatott fel sárga lapokat a magyaroknak, előkészí­tve ezzel azt, hogy a második sárgáért kioszthatja a pirosat. Okosan gondolkodott Cinciripini, “megszabadí­totta” két játékosától is Magyarországot… Ennek ellenére a vendégek jóval előkelőbb képet állí­tottak ki önmagukról, mint tették azt a Svájc elleni, 2:1 arányban elveszí­tett budapesti találkozón.

Verebes József “mágiájában” lehet valami, hatalmas akaratot szuggerált labdarugóiba, mondhatni, a csapat elmozdult a tavaszi első összecsapás előtti holtpontjáról. Árnyalatnyival a magyarok álltak közelebb a győzelemhez, s ez mindent elmond, hiszen a favorit egyértelműen Ausztria volt. A magyar válogatottból Mészöly, Illés és Halmai játszott kiemelkedően, a többiek is a közepest meghaladó szí­nvonalon produkáltak. Az osztrák válogatottból a közepes teljesí­tményen senki sem tudott túljutni, legfeljebb Herzog egy-egy villanása érdemelt emlí­tést.

A találkozó után Mészöly Géza és Andreas Herzog kapta meg a korábban beí­gért “aranylabdát”.

A mérkőzés utáni vélemények:

Herbert Prohaska, az osztrákok szövetségi kapitánya: – Az első előkészületi mérkőzésünkön vagyunk túl, sikerülhetett volna előkelőbben is, dehát tovább kell kí­sérleteznem. Elgondolkodtató 90 perc ez számomra.

Verebes József, a magyar szövetségi kapitány: – Az első 45 percben igen jó “kontrajátékkal” zavartuk meg az osztrák legénységet. Már ekkor vezetést szerezhettünk volna. Az olasz játékvezető ténykedéséről hadd ne mondjak bí­rálatot, mert csúnyát találnék emlegetni… Járjuk tovább a magunk útját, a Svájc elleni 1:2 után most idegenbeli 1:1 jött soron, vezettünk, és 1:0 helyett nagyobb gólkülönbség is reális lett volna.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Egyértelműen örülök, egységes, jó benyomást keltett a csapat. A magam részéről elégedett vagyok, hiszen közelebb álltunk a győzelemhez.

Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: – Jómagam is javulást látok. A játékvezető jelentős zavart okozott azzal, hogy olykor következetlenül mutogatta fel a lapokat.

Molnár Ferenc, a magyar válogatott pályaedzője: – Keresztúri és Ivanics sárga lapjai nem voltak sárga lapok. Más kérdés, hogy amikor mindketten megkapták a második sárgát, az már valóban jogos döntés volt az olasz játékvezető részéről.

Andreas Herzog: – Akárki akármit mond, csoportelsőként bejutunk majd az 1996-os Eb-döntőbe, persze ahhoz javulnunk kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ