1994.III.9. Magyarország – Svájc 1:2

Szerda este, 18 óra 55 perc, Népstadion: jótékony sötétség fedte a gyepet. Azután 19 órakor felgyúltak a reflektorok, akkor derült ki, hogy a 38. magyar – svájci barátságos válogatott labdarúgó találkozó résztvevői a sötétben már javában bemelegítettek. A lelátókon viszont jószerével egy kézen meg lehetett számolni a szurkolókat, akik ezen az estén vették a fáradtságot, hogy a helyszínen tekintsék meg a hazai legénység idei “belépőjét”.

Ez volt ugyanis a magyar csapat bemutatkozó csatája, mindjárt a vb-finalista Svájc ellen. A vetélytárs még akkor is erősnek tűnt, ha nélkülözte két, német földön légióskodó csatárát, Chapuisat-t és Knupot. A Verebes József szövetségi kapitány vezérelte magyar válogatott június 8-áig bezárólag összesen nyolc előkészületi összecsapást vív, azért, hogy minél jobban felkészüljön az őszi két Európa-bajnoki selejtezőre. A nézőtéri érdeklődés nem volt jelentős, ám a sajtópáholyban számos osztrák újságíró is ott volt, jelezve: március 23-án Linzben rendeznek Ausztria – Magyarország mérkőzést.

Magyarország – Svájc 1:2 (0:2)
Népstadion, 5000 néző, V: Kadosi (szlovák)

Magyarország: Végh – Mracskó, Urbán (Lipcsei 46.), Bánfi (Márton 46.), Keresztúri – Pisont, Balog T. (Illés 68.), Détári (Halmai 46.), Hamar (Eszenyi 46.) – Klausz, Vincze I.

Svájc: Pascolo – Hottiger, Herr, Geiger, Quentin – Ohrel, Bregy, Sforza (Wyss 46.), A. Sutter (Fournier 77.) – Subiat,  Grassi

Gól: Eszenyi (76.) illetve Sforza (10.), Subiat (32.)
Sárga lap: Urbán (36.)

Néhány gyors, ám teljesen veszélytelen, jobbára lesen elhalt magyar akciót követően a 10. percben egy jobboldali beadás állította sakk-matt helyzet elé a hazai védelmet. A dél-olasz származású, de Svájcban futballozó Sforza kényelmesen “leemelte” a levegőből a labdát, s mintegy öt méterről, nagy erővel a léc alá bombázott (0:1). A 17. percben Pisont harcolt eredményesen egy labdáért, Vinczéhez továbbított, ő habozás nélkül kapura lőtt. A labda megpattant a fanyűvő termetű Herr lábán, csaknem meglepte Pascolót, aki ha nehézségek árán is, de mentett. Ha a futball csapatjáték – márpedig az -, akkor azt Svájc mutatta be. Magas, pontos, 50-60 méteres távolságra meglőtt, súlypontáthelyező átadásokkal operáltak a vendégek, akik futógyorsaságban toronymagasan a Verebes-gárda tagjai fölé nőttek. Az első negyedórában a jobboldali védő, Hottiger azt a bátorságot is vette magának, hogy otthagyja Vinczét, serényen részt vállalt a társak támogatásából. A hallatlan erős fizikumú Subiatról pedig gyorsan kiderült, igaz az, amit a svájci újságírók állítanak, miszerint csaknem olyan jó, mint a távol maradt Chapuisat. Semmi sem utalt arra, hogy a magyarok valamiféle veszélyes megoldással képesek előállni. Annál inkább a helvétek, akik a 32. percben növelték az előnyt. A hórihorgas Grassi a bal oldalon húzott el, pontosan tálalt középre, a magányosan hagyott Subiatnak volt ideje arra is, hogy még igazítson egyet a labdán, majd laposan, nagy erővel a kapu bal oldalába lőtt (0:2).

A szünetben eszközölt négy hazai csere jótékony hatással járt, a magyarok megszilárdították frontjaikat. Főként a védelem, ahol Márton egyedül többet tett, mint korábban Bánfi és Urbán együttesen. Mivel középen nyugalom jellemezte a hazai védősort, Hottiger kapta a feladatot, a jobb oldalon menjen fel és veszélyeztessen. Meg is tette, beadásai olykor életveszélyesek voltak. Az 56. percig kellett várni az első szemrevaló magyar megoldásra. Akkor Lipcsei 24 méteres bikaerős lövését Pascolo tolta szögletre. Valami megindult Balog kifejelte a svájci kapus kezéből a labdát, de sajnos, nem a háló felé. A 61. percben Grassi a bal oldalon szólózott, hatalmas lövése fölészállt. A 69. percben Klausz hagyott ki olyan helyzetet, amit ilyen szinten bűn elhibázni: Halmai remek pontosságú szabadrugását hat méterről fejelte kapura, Pascolo nagy bravúrral, meg némi szerencsével mentett. A 76. percben a robbanékonyságával addig is kitűnt Eszenyi ugrott ki középen, s 17 méterről profi módon ívelt a bal felső sarokba (1:2). A 83. percben Vincze a bal oldalon tiszta helyzetből, kissé éles szögből az oldalhálóba bombázott. A hajrára megfogyatkozott a magyar csapat, Eszenyi sérülés miatt lejött a pályáról. A 90. percben Subiat szólózott, egyedül húzott kapura, lövését Végh szögletre tolta.

Negyvenöt percet tökéletesen elvesztegetett a Verebes-csapat. Az első félidőben ugyanis négy olyan középpályást szerepeltetett, Verebes-kapitány, akik közül egyiknek sem kenyere a labdaszerzés. Megjegyzendő: Urbán is a számára idegen söprögető szerepkört kapta, nem érezte magát jól, mondhatni szenvedett. A svájciak így nyugodtan játszadozhattak.

Fordulás után a megfelelő helyeken cserélt Verebes József. Rövid negyedóra lepergését követően Svájc is láthatta, most már van ellenfél, nem folytathatja az egyoldalú futballozgatást. Márton határozottsága felbátorította a középpályásokat, Eszenyi gyorsasága pedig megriasztotta a helvét védelmet. Kiegyenlítettebb lett a játék, olykor a vendégek is kapkodtak. Nagy kár, hogy Eszenyi élményszámba menő gólja kicsit későn jött, bár kérdés: az első félidőben pályán sem lévő csapat megérdemelte volna a döntetlent?

Svájc az első félidőben két dolgot is bebizonyított. Egyrészt előrébb tart a formábahozásban (1:1 az Egyesült Államokkal, 5:1 Mexikó ellen), másrészt pedig profibb, szervezettebb játékot tud. A Verebes-csapat idén formailag megtette az első lépést, amely tulajdonképpen csak fél lépés. Egy dolog biztosan állítható: Verebes (tudatosan vagy, mert éppen így alakult…?) a lehető legrosszabb összeállítású gárdát választotta, s igen jól teszi, ha március 23-án, Ausztria ellen a második 45 percben szerepeltekre épít. Eszenyit kihagynia egyenesen bűn lenne, különben is, a belgiumi légiósok közül ő és Márton nagy napot fogott ki. Mellettük Halmai és Lipcsei villantott fel valamit tudásából. A vendégek részéről Subiat, Hottiger és Grassi tűnt ki, Pascolónak akadt egy óriási, évente talán egyszer előforduló kapusbravúrja.

A két szövetségi kapitány véleménye:

Roy Hodgson, a svájciak skót szakvezetője: – Hallottam, mennyire rossz az idegenbeli svájci mérleg Magyarország ellen. Örülök, hogy az én vezetésemmel évtizedek után sikerült újra nyerni Budapesten. Hatvan percen keresztül tökéletes fizikummal harcoltunk, az utolsó fél órában viszont akadtak megingások, a mieink közül többen nem fogták elég szorosan emberüket. Lesz még mit javítani a nyári vb-döntőig, de a győzelem optimizmussal tölt el.

Verebes József: – Nem ok nélkül vb-finalista Svájc. Ha csak a második félidőből állt volna a mérkőzés, mi nyerünk 1:0-ra… Az első játékrészben többen is mélyen tudásuk alatt játszottak… Ezen az úton kell tovább haladnunk. Meggyőződésem, végig fogjuk járni az utat, s akkor beérik a vetés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST