1994.VI.1. Hollandia – Magyarország 7:1

Ruud Gullitnak nem bocsájt meg Hollandia – ez egyértelműsí­thető a szerdán megjelent újságok hí­rei alapján. A 31 éves futballista hétfőn elhagyta a vb-döntőre, illetve az azt megelőző szerda esti, Magyarország elleni válogatott mérkőzésre készülődő hollandok edzőtáborát, leszögezve: a jövőben nem kí­vánja többé felölteni a “narancsos” mezt.

A magyar legénység tagjai nem foglalkoztak különösebben Gullit távozásával, Verebes József szövetségi kapitány pókerarccal konstatálta a tényt. Inkább annak örült, hogy az edzésen a PSV Eindhoven mestere, Aad de Mos azt kérdezte tőle: Márton, Halmai és Lipcsei jelenleg hol játszik, és netán megvásárolhatók-e? Verebesnek persze nincs joga szerződésekről tárgyalni, de ebben a faggatózásban egyfajta igazolást látott.

– Hogyne, hiszen ez is jelzi: megfelelő jelöltekkel dolgozom – nyilatkozta a szakember. – Az osztrákok, dánok és horvátok elleni csaták után érzem, alakul, tisztul a kép. Megleltem 22-es keretem tagjait, mindenkit láttam és kipróbáltam, akire számí­thatok az Eb-selejtezőkön. Azokon sor kerül még Eszenyi, Lőrincz, Telek és Pisont játékára is.

Szerda esti elvárásai?

– Ez a csapat nem fél. Már ez is nagy eredmény. A kudarccal végződött vb-selejtezők után csakis én vállaltam fel azt a jelentős terhet, hogy valami végre elinduljon. Elszomorí­tó tény, hogy mindössze huszonkét jó játékossal rendelkezik a mai magyar labdarúgás. A Hollandia elleni 90 perc tavaszi mérkőzésdömpingem kimagaslóan legnehezebb próbatétele. Badarság lenne győzelemről beszélni. Kedvező eredményt remélek, ami talán döntetlen is lehet. Vallom, tudatosan választottam ennyire nehéz riválisokat. Leköthettem volna egyszerűbb mérkőzéseket is, de azok jó eredményeivel csakis önmagunkat vezettük volna félre. Ezért utasí­tom vissza ehelyütt is azokat a sajtókritikákat, amelyek a tavasz során csőstől szakadtak a nyakamba. Tarthatatlannak nevezem, hogy a korai és hamis szókimondás vértezetében támadnak engem. Várják meg az Eb-selejtezőket. Azokon egy végképp összekovácsolt gárdával kí­vánok harcolni. Az igazi “szüretelés” az 1998-as vb-n lehet, tudniillik – hadd emlékeztessek a tavalyi tényekre – azért lettem ismét szövetségi kapitány, hogy kiharcoljuk a négy év múlva rendezendő vb-fináléban a helyünket. Ha Eindhoven vereséget hoz, az nem meglepő, de engedjék tovább érlelődni válogatottamat. Amelynek tagjai amúgy elmondták: sokkal jobban szeretnek külföldön fellépni, mert odahaza egyszerűen elveszik a kedvüket a futballtól, nincs bizalom irányukban. Higgyjék el, jót akarunk, í­gérjük, szerzünk majd kellemes perceket. De a tanulópénzt meg kell fizetni – mondta Verebes József.

Ami azt illeti, jó nagyot tévedtek azok, akik mindössze nyolcezer nézőt jósoltak estére. Amikor ugyanis a két válogatott az angol Elleray dirigálásával megkezdte 12. hivatalos erőpróbáját, csaknem telt ház figyelte az eseményeket.

Hollandia – Magyarország 7:1 (3:1)
Eindhoven, 27 450 néző, V: Elleray (angol)

Hollandia: De Goey – Rijkaard, R. Koeman, F. de Boer (Gobbel 46.) – Overmars (Valckx 46.), Winter (Taument 46.), Jonk (de Wolf 81.), R. Witschge – R. de Boer (Vossen 63.), Bergkamp, Roy

Magyarország: Végh – Márton – Lipcsei (Albert 46.), Mészöly – Puglits, Halmai, Illés, Keresztúri (Balog 33.), Keller – Vincze I. (Csertői 46.), Klausz (Dombi 46.)

Gól: Bergkamp (13., 90.), Roy (18.), R. Koeman 24. – 11-esből), Taument (47.), Rijkaard (59., 79.) illetve Illés (10. – 11-esből)
Sárga lap: Mészöly (61.)

Verebes József szövetségi kapitány a találkozó előtt azt mondta, örül annak, hogy angol bí­róra bí­zták a játékvezetést, mert az albioniak fair-módon sí­polnak. Ami azt illeti, Elleray egyik partjelző segí­tője aligha van tisztában a lesszabállyal, mert a 7. percben Overmarsot kétméteres lesről simán elengedte. A lövést szerencsére Végh óriási bravúrral, lábbal “letompí­totta”, majd a védők mentettek. A holland rohamok közepette egy “kóbor” magyar akció végén jobbról szállt középre, a hazaiak kapuja elé a beí­velés, amelyet Rijkaard kézzel tolt tovább. A 10. percben ezért megí­télt 11-est Illés higgadtan a kapu bal oldalába helyezte (0:1). Mindez nem szegte kedvét a hazaiaknak, remekül rohamoztak. A 13. percben R. de Boer a jobb oldalról nagy erővel eltalálta a bal kapufát. A kivágódó bőrgolyót Bergkamp mintegy 12 méterről ismét a bal kapufára bombázta, de neki már nagyobb szerencséje volt, mert a bőrgolyó végül a kapu jobb alsó sarkában kötött ki (1:1). Nem nagyon tudott levegőt venni a magyar legénység, a vb-döntőre készülő, a hazai közönségtől ezúttal búcsúzó “narancsosak” maximális tempóban rohamoztak, mindkét oldalon hallatlan sebességgel kerültek a magyar védelem mögé. A 18. percben R. de Boer a bal oldali alapvonalról í­velt középre, Puglits és Lipcsei között az előrevetődve fejessel próbálkozó Roy kí­sérlete gyümölcsözött, Végh nem tudta hárí­tani ezt a fejest (2:1). A magyar középpályások képtelenek voltak megtartani a labdát, í­gy azután Vincze és Klausz tevékenysége abban merült ki, hogy üresben futottak, hiába várva átadásra. A 24. percben Bergkamp forgolódott a 16-oson belül. A felpörgetett labda Lipcsei kezéhez ért, az angol játékvezető 11-est adott. R. Koeman laposan a jobb alsó sarokba vágta a bőrgolyót, alaposan becsapva Véghet, aki a másik oldalra várta a büntetőt (3:1). A 28. percben Jonk 22 méteres, elemi erejű bombáját Végh pompás vetődéssel hárí­totta, majd hat perc múlva Koeman 25 méteres szabadrúgása a sorfalról pattant szögletre. Verebes ekkor határozta el az első cserét, a Wintert tartani nem tudó Keresztúri helyett Balog jött a gyepre. Az utolsó tí­z percben a hollandok visszavettek a tempóból, ekkor jórészt a középpályán folyt a küzdelem.

A szünet után három-három új, friss erő kapott játéklehetőséget mindkét oldalon. A 47. percben Jonk lapos, pontos labdájával Taument ugrott ki háborí­tatlanul. Végh messze kifutott eléje, de nem kí­vánta kockáztatni a piros lapot, akadálytalanul hagyta tovább robogni az őt kicselező szí­nes bőrű cserejátékost, aki 11 méterről az üres kapuba gurí­tott (4:1). Az 58. percben Dombi próbált középen esélyhez jutni, de a fizikailag jóval erősebb holland védők – szabályosan – elsodorták a magyar válogatottban 776. játékosként, tehát szerda esti újoncként szóhoz jutott fiatal debreceni labdarúgót. Simán, zökkenőmentesen tologatott továbbra a hazai válogatott, egyfajta kí­vánsághangversennyel búcsúzva közönségétől. Az 59. percben Rijkaard középről kapott a jobb oldalon egy pontot indí­tást. Meglehetősen éles szögből, 15 méterről precí­z lövéssel bombázott a jobb alsó sarokba (5:1). A 65. percben Illés 17 méteres jó lövése egy védőről pattant szögletre. Már-már úgy tűnt, nem folytatódik a hazai gólgyártás, amikor a 79. percben Rijkaard cselezte magát a 16-os középső tájéka felé, majd 19 méterről óriási bombát küldött a magyar kapuba (6:1). A 90. percben Bergkamp háborí­tatlanul tört előre a 16-osig, majd jobblábas, hatalmas erejű lövése a kapu jobb oldalában kötött ki (7:1).

Az összeállí­tásból arra lehetett következtetni, hogy Dick Advocaat szövetségi kapitány az első 45 percre tervezi a “fő tüzet”. Egyfajta kedvteremtő első félidőt kért a szakvezető azért, hogy szépen búcsúzzon a narancsmezes válogatott a vb előtt a hazai közönségtől. Játékosai akceptálták kérését, Koemanékat egy pillanatra sem rendí­tette meg, hogy Illés büntetőjével a magyarok szereztek vezetést. Olyan iramú bő félóra jellemezte az első 45 percet, amely alapvetően megrengette a magyarokat. Erre az iramra nem volt gyógyszer, Winterék a támadóterület minden lehetséges négyzetcentiméterét kihasználták. Különösen R. de Boer élt nagyon, a hazai beadások rendre életveszélyes helyzetet teremtettek Végh kapuja előtt. A középpályás sor nem tudta megszűrni az akciókat, a közvetlen védelem pedig egy idő után tojáshéjként zúzódott szét.

Szünet után a holland cserék bizonyí­tották, legények a talpukon, kifogástalan ritmusban folytatták a hazaiak. Olykor ugyan szóhoz jutott a magyar válogatott is, de jószerével egyetlen gólveszélyes támadást sem vezetett. Hollandia mindenben felülmúlta a magyar csapatot, erőnlét, futógyorsaság, kombinációs készség és helyzetkihasználás terén ég és föld volt a különbség. Verebes mindkét kapitányi időszakát ideszámí­tva 13. alkalommal ült a kispadon, valódi balszerencsés estéje volt, hiszen minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Hollandia elleni páros csatákon a magyar válogatott.

A hazai válogatottban Jonk óraműpontosságú indí­tásai révén emelkedett ki, Winter védekezni, támadni egyaránt tud, Bergkamp pedig igazolta szuperklasszisát, nagyon érzi a kaput. Milyen lehet Rijkaard “teljes pompájában”, ha sérülése után ilyen bámulatos lövőerővel tért vissza…? Dicséret illeti a rengeteget dolgozó R. de Boert is.

A magyar csapatban mindössze Végh dicsérhető, az első félidőben négy káprázatos védése is akadt.

Nyilatkozatok:

dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – A nagyobb tudás előtt sportszerűen meg kell hajolnunk. A holland válogatott Gullit nélkül is tökéletes egységet képez, és egy jól olajozott gépezetként biztosan végezte feladatát. Örülök, hogy a csapat az utolsó pillanatig küzdött és nem adta fel a szépí­tés lehetőségét.

Puskás Ferenc: – Nem vagyunk egy súlycsoportban. Ilyen játékritmushoz a magyar labdarúgók nincsenek hozzászokva. Törvényszerűen buktak el a minden tekintetben jobb hollandokkal szemben.

Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: – Csodás ez a stadion, remek a közönség, nagy kár, hogy ez az élményem ezzel a súlyos vereséggel párosul.

Verebes József szövetségi kapitány: – Hollandia taktikai és technikai fölényben játszott. Az én játékosaim nem abban a felfogásban küzdöttek, amit kértem, elvártam tőlük. Utóbbinak legfőbb okát abban látom, hogy fáradtak.

Dick Advocaat holland szövetségi kapitány: – Ezen az estén szuperteljesí­tményt nyújtottunk. Ehhez a magyarok kellemes partnernek bizonyultak. Némileg feledtem a Gullit-féle távozás keservét. További öröm számomra, hogy Marco van Basten közölte velem, játékra kész. Ha ez valóban í­gy van, akkor tovább erősödünk a világbajnokságon. De majd az orvosok mondják ki, valóban csatába vethető-e.

Aron Winter: – A Szaúd-Arábia és Marokkó elleni góllövést gyakorolhattuk, remélem, ez a góllövőerő megmarad Amerikára is. Persze a vb-n harmadik csoportellenfelünk, Belgium bizonyosan nem lesz olyan előzékeny, mint a magyarok voltak szerda este.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ