1994.XII.14. Mexikó – Magyarország 5:1

Magyar vereség Mexikóban. A mexikóvárosi barátságos találkozót helyi idő szerint szerdán késő este játszották le, 30 ezer néző előtt.

Mexikó – Magyarország 5-1 (3-1)
Mexikóváros, Azték-stadion, 55 000 néző, V: Argelio Sabillon (hondurasi)

Mexikó: Campos (Navarro 63.) – Jorge Rodriguez, Gutierrez (Vidrio 75.), Claudio Suarez – Bernal, Aspe Garcia, Ambriz, Del Olmo – Ramon Ramirez, Hermosillo, Alves Zague (Salvador 75.)

Magyarország: Hajdú (Brockhauser 54.) – Simon, Bánfi, Váczi (Mracskó 71.), Bérczy, Szlezák – Kozma, Véber (Illés 63.), Duró (Sándor T. 84.) – Kovács K. (Hamar 46.), Klausz

Gól: Hermosillo (21., 37.), Claudio Suarez (43.), Ramon Ramirez (60.), Galindo (71. – 11-esből) illetve Klausz (2.)
Sárga lap: Alves Zague (39.), Del Olmo (89.)

Az MTI munkatársa telefonon szerzett információkat a részletekről. A mexikóvárosi Christal Zona Rosa Hotelben a csapat egyik játékosát, Véber Györgyöt kapcsolták. Az újpestiek középpályása a következőket mondta:

– Az előre megadott összeállí­tásban kezdtünk, tehát Hajdu védett, Váczi, Simon, Bérczy, Bánfi és Szlezák alkotta a védelmet, középen Kozma, jómagam és Duró játszottunk, elől pedig Kovács és Klausz próbálkozott. Csereként Brockhauser állt be Hajdu helyére, Váczi helyett Mracskó, Duró helyett Sándor Tamás, mí­g Kovács helyett Hamar szerepelt, engem pedig Illés váltott fel. A második percben Klausz révén szereztünk vezetést, utána még vagy tí­z percig irányí­tottuk a játékot, de ezt követően a hazaiak magukhoz tértek, s később egyértelműen fölényben játszottak. A mexikóiak nagyon jó formát mutattak, ám az sem hallgatható el, hogy nem kevés támogatást kaptak a hondurasi játékvezetőtől is.

Véber György arról is beszámolt, hogy a magyar küldöttség több tagját kellemetlen meglepetés érte, amikor visszamentek a szállodába. Böröndjeiket ugyanis felnyitották, s néhányuknak elvitték a pénzét is.

A gólok története:

2. perc: Véber átadásából Kovács Kálmán remekül indí­totta Klauszt, aki kissé kisodródva is kicselezte a kapust, majd mintegy nyolc méterről a jobb alsó sarokba lőtt (0-1).
21. perc: Hajdú előbb Bernal, majd Jorge Rodriguez lövését védte, de az utóbbi kí­sérlet során csak kitenyerelni tudta a labdát, a jó ütemben érkező Hermosillo pedig négy méterről kegyetlenül bombázott a bal sarokba (1-1).
37. perc: Aspe Garcia a tétova magyar védők között visszagurí­tott Hermosillo elé, aki minden állí­tgatás nélkül nagy gólt lőtt a magyar kapuba (2-1).
43. perc: A mexikóiak jobb oldali szöglete nyomán Hajdú hibáját használta ki Claudio Suarez. A csepeli hálóőr mellényúlt a labdának, Suarez pedig közvetlen közelről gurí­tott a kapuba (3-1).

60. perc: Lesgyanús helyzetben kapott labdát Ramon Ramirez, mivel a játékvezető nem állí­totta meg az akciót, a csatár továbbvitte a labdát, és a kifutó Brockhauser mellett a gólvonal mögé gurí­tott (4-1).
71. perc: Ramon Ramirez, a negyedik gól szerzője adott a jobb szélről középre, Bánfi és Hermosillo harcolt a labdáért, a játékvezető pedig a kispesti védő mozdulatát szabálytalannak í­télte. A 11-est Galindo végezte el, aki a kapu jobb oldalába lőtt (5-1).

A magyar labdarúgó válogatott az 1994-es esztendő 12. hivatalos nemzetközi fellépésén sem tudta megszerezni első győzelmét. A honi labdarúgás 1902 óta í­ródó nemzetközi történetében ez volt az ötödik olyan 12 hónapos periódus, amelyben győzelem nélkül zárt a magyar nemzeti tizenegy. A szomorúan emlékezetes évek: 1902, 1905, 1920, 1973 és 1994.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a következőket nyilatkozta a mérkőzésről: – Nagyon jól kezdtünk, de a korai vezetés után mintha megijedtünk volna a kí­nálkozó lehetőségtől. Az első félidő közepén egyenlí­tettek a hazaiak, majd nem sokkal a szünet előtt két gólt is szereztek. Igaz, 2-1 után Váczi is lőtt egy kapufát. A második játékrész első felében újabb gólt kaptunk, ezúttal egyértelmű leshelyzetből, ekkor elszabadult a pokol, nemcsak a játékosok reklamáltak, hanem én is. Ennek az lett az eredménye, hogy el kellett hagynom a kispadot, s a hátralévő időben csak a nézőtérről figyelhettem a játékot. A mexikóiak nagyon jók, nincs szükségük ilyesfajta bí­rói segí­tségre még egy barátságos találkozón sem. Ami a mienk teljesí­tményét illeti: többen nagy csalódást okoztak, meg sem közelí­tették a remélt formát. Egyúttal ismételten engem igazoltak, nem véletlenül állí­tom, hogy elsősorban a külföldön szereplőkre kell épí­tenem a válogatottat. Persze, velük sem lett volna sokkal könnyebb, hiszen a mexikóiak nagyon jó játékerőt képviselnek. Összességében a négygólos vereséget túlzottnak tartom. Abban, hogy í­gy alakultak a dolgok, nagy szerepet játszott a hondurasi játékvezető és két mexikói segí­tője. Úgy érzem, a 3-1 reálisabb eredmény lett volna. Mindenesetre hasznos volt ez az összecsapás, rámutatott a hiányosságokra, a hibákra is. Azonban egyelőre korai részletes elemzésekbe bocsátkozni, higgadtabb értékelésre van szükség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ
HOZZÁSZÓLÁSOK