1996.VI.1. Magyarország – Olaszország 0:2

Nyárestét idéző melegben fél órával a mérkőzés előtt megjelentek a Népstadion gyepén az átmozgató melegítésre a magyar-olasz barátságos előkészületi labdarúgó-mérkőzés főszereplői. A magyar olimpiai válogatott és a 21 éven aluliak hazai nemzeti együttesének kedvcsináló mérkőzése nem csalogatott túl sok nézőt a lelátóra, de a nagyválogatottak összecsapásának kezdetéig gyarapodott a nézőszám, ami érthető volt, hiszen Arrigo Sacchi szövetségi kapitány Európa-bajnokságra készülő legénysége igencsak bővelkedik sztárokban. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a hangosbemondó a melegítés alatt hosszasan sorolta az azzurrik játékosainak dicsőséglistáját.

Magyarország – Olaszország 0-2 (0-1)
Népstadion, 15 000 néző, V: Mateo Beusan (horvát)

Magyarország: Hajdu – Bánfi – Plókai, Sebők V. (Hahn 81.) – Mracskó, Urbán (Telek 86.), Lisztes (Illés 75.), Balog T., Nagy N. (Aranyos 39.) – Vincze I. (Egressy 69.), Torma

Olaszország: Peruzzi (Toldo 46.) – Torricelli, Costacurta, Maldini (Apolloni 46.), Carboni (Fuser 46.) – Di Livio, Di Matteo (Rossitto 71.), Albertini, Del Piero (Donadoni 64.) – Casiraghi, Ravanelli

Gól: Casiraghi (7.), Bánfi (46. – öngól)
Sárga lap: Lisztes (15.), Nagy N. (35.), Sebők (60.) illetve Costacurta (46.)
Jók: Lisztes, Sebők illetve Casiraghi, Torricelli, Albertini

Tekintélyt parancsoló olasz támadásokkal kezdődött a találkozó, Ravanelliék helyenként a nézőközönséget is látványos megmozdulásokkal szórakoztatva ijesztgették a magyar védelmet. A 4. percben éppen Ravanelli adott munkát először Hajdúnak, a 25 méterről leadott szabadrúgást azonban védte a magyar hálóőr. A 7. percben az embereiket nehezen találó magyar hátvédek között könnyedén találták meg a gólhoz vezető utat a vendégek. Di Matteo remek labdával ugratta ki középen Casiraghit, aki 10 méterről a bal kapufa segítségével lőtt a hálóba (0-1). Az előnyt jelentő találat után kiengedett a népstadionbeli illusztris vendég, így végre a Csank-legénység is átmerészkedhetett az ellenfél térfelére. Sőt, a 18. percben könnyedén megszerezhették volna az egyenlítést is, hiszen Lisztes remek labdát tálalt Vincze elé, aki azonban Peruzzi kapus lábát találta el. Két perccel később már a másik oldalon megcsillantott tudás okán hördült fel a közönség, Albertini végzett el szabadrúgást úgy, hogy Maldinihez emelt, aki kapásból nem sokkal a magyar kapu mellé bombázott. A 23. percben Casiraghi tornáztatta meg Hajdút, majd az első félóra záró momentumaként Albertini tette meg ugyanezt egy 28 méterről leadott ,,suhogós,, lövéssel. Ezzel mintha meg is elégedett volna első félidei teljesítményével Arrigo Sacchi szövetségi kapitány együttese, hiszen ezután magyar percek következtek. Legalábbis olyan helyzetek alakultak ki az olasz kapu előtt, amelyből nagyobb csoda volt nem egyenlíteni, mint hibázni. A 36. percben Mracskó futott el a labdával az alapvonalig, majd a középen jó ütemben érkező Tormához passzolt, aki azonban melléperdített. A 40. percben Urbán szerzett labdát az olasz térfél közepén, és még azzal a lendülettel a védők mögé kerülve, robogott Peruzzi kapuja felé. Az olasz hálóőr kifutott, Urbán pedig emelt, a labda azonban a lelátóról felhangzó szurkolás ellenére is a kaput elkerülve jutott az alapvonalon túlra. A félidő utolsó perce mintha azt bizonyította volna, hogy ezen az estén átok ül a magyar csapaton: Vincze a bal oldalról adott középre, az olasz védők röviden tisztáztak, a labda Balog elé pattant, aki azonban rosszul lőtt. Ezzel sem volt vége a helyzetnek, hiszen Torma került így ordító helyzetbe, de a belga idegenlégiós mindenki álmélkodására négy méterről a kapu fölé lőtt – igaz, a játékvezető már lest jelzett. Ez egyben az első játékrész utolsó kapu előtti eseményét is jelentette, így az olaszok vonultak egygólos előnnyel pihenőre.

Fordulás után nem kellett sokat várni arra, hogy az olaszok növeljék előnyüket. A 46. percben Casiraghi a jobb oldalról adott középre, Bánfi pedig olyan szerencsétlenül “szabadított fel”, hogy a labda a magyar kapuban kötött ki (0-2). Az első félidő kihagyott magyar helyzetei után a vendégeknek ajándékozott újabb gól nem éppen jótékony célúan hatott az iramra. Az olaszok a biztos vezetés tudatában kiengedtek, de arra azért ügyeltek, hogy újabb százszázalékos ziccert már ne engedélyezzenek a hazai legénységnek. Az 57. percben Di Livio lövőkedve adott munkát Hajdúnak, aki ezúttal biztosan állt a helyén. A félidő derekán olyannyira eseménytelen játékba fulladt a találkozó, hogy az unatkozó közönség hullámzással kezdte szórakoztatni magát. A hangzavar sem hatott ébresztően a csapatokra, a magyarok hiába kísérleteztek elkeseredetten, mezőnyfölényre sem igen futotta az erejükből. A helyzetek nélkül való “szabadjáték” edzésjelleget kölcsönzött a mérkőzésnek, amelyen a véget jelző sípszóig már nem történt említésre méltó esemény. Az olasz válogatott csupán annyit adott ki magából, amennyi a biztos győzelemhez volt elegendő, többre nem igazán vállalkoztak, de ez tulajdonképpen a közelgő kontinensviadal miatt érthető is. Arrigo Sacchi legénysége megérdemelten nyert a helyzeteit érthetetlen módon rendre elpuskázó magyarok ellen.

Szövetségi kapitányi vélemények:

Arrigo Sacchi: – A belgák elleni szerdai mérkőzés után nem jelentett számomra meglepetést, hogy a fáradtság jelei mutatkoztak a játékosaimon. Az általam vártnál azért még talán frissebben is mozogtak, és ez pozitív megnyilvánulás volt. A magyarok elleni mérkőzéssel nem vagyok igazán elégedett, bár 70 percig az elvárásaimnak megfelelően teljesített a csapat. A támadást próbáltuk erőltetni, gyakorolni, és az első gól ennek ékes bizonyítéka volt. Ez a találat már önmagában is győzelmet ért. Összességében annyit, hogy előre ugyan nem léptünk, de vissza sem, az Európa-bajnoki jó szerepléshez vezető úton haladunk továbbra is.

Csank János: – A negyedik vereséget is elkönyvelhetem, de az ellenfelek ismeretében ez tulajdonképpen nem is különösebb meglepetés. Tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi magyar mezőny legjobbjai túl vannak életük harmincadik esztendején, és a válogatottba jelöltek nem jó bajnokságban játszanak. Ezzel együtt néhány biztató jel is akadt, valamennyi feladatát ugyan egyik játékos sem oldotta meg tökéletesen, de néhány megmozdulást értékelhetőnek tartok. Ha a sérültekkel kiegészülünk, és a jövőben Lipcseire vagy Nyilasra is számíthatunk, akkor erősebbek lehetünk.

Az MTI munkatársának azon kérdésére, hogy a szövetségi kapitányi poszt betöltését illetően milyen további tervei vannak Csank Jánosnak, a szakember így válaszolt:

– Ebben a pillanatban úgy gondolom nincs értelme erről beszélgetni. A szövetség elnökségi ülés előtt áll, nekem is át kell gondolnom sok mindent, szóval várjunk még az egyértelmű jövőképpel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.22.18:00 ZTE-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 09.25. 15:00 Iváncsa-FTC (TV: -)
Következik: 09.29.16:00 FTC-Kisvárda (TV:M4stream)
Következik: 10.03.18:55 EL csoportkör FTC-Ludogorec (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST