Igazából az egyik angol edző sem tudott maradandót alkotni. Shortnak könnyebb dolga volt, jobb volt a játékosállomány. Davidson nem tudta kihasználni azt a többletet, amit a szurkolóktól kapott volna és amit a zete elleni első fordulóban ott volt a levegőben.
Érdekes egy év volt és nagyon tanulságos is. Lehetne egy mélyebb, szubjektívebb dolgozatot is írni, mert szerintem hátteret igazából a fenti írás sem mutatta meg. Sejtem, hogy miért, de a jövőnek tudnia kéne a teljes igazságot.
Akkor egy kicsit le vagyok maradva. Morrison helyett akkor hozni kell valami, de nagyon gyorsan! Abdi meg Tutorics meg lehet, hogy most Prukner érkezésével maradni fog. Nagy szükségünk lenne rájuk, főleg Tutoricsra. Bizom abban is, hogy Prukner egy kicsit felkavarja az álló vizet.
Csak gratulálni tudok ezért az értékelésért. Tárgyilagos, de nem nélkülözi a személyes véleményt sem. Ráadásul olvasmányos is. Nem véletlenül dicsérem csak az írást, mert magát a szezonról nem nagyon tudnák mit írni. Az persze engem is foglalkoztat, amit YSE feszeget, hogy vajon Davison mit tudott volna nyújtani, ha olyan “fenyvereket kap a hazájától”, mint Short. Mert a játékosállomány között volt különbség, ez tény. Ettől függetlenül szerintem a Short féle csapatban is több volt, nem nagyon értette, hogy Abdit és Schembrit miért jegelte olyan sokáig.
Azért még értékek is vannak ebben a csapatban, csak meg kéne őket tartani: Megyeri, Tutorics, Kulcsár, Abdi, Tóth, Elding, Morrison, Schembri. Rájuk lehetne építeni a nyár csapatát, de ahhoz igazolni is kéne minden csapatrészhez 2-2 játékost.
A csata még nincs veszve, én még bizakodok és remélek.
Valamikor az ősz elején újra elolvastam Montgomery tábornagy emlékiratait, és (ismételten) felfigyeltem arra a részre: a legnehezebb feladat megállapítani, hogy az adott parancsnok magasabb szinten hogyan teljesít. mert lehet valaki kiváló dandárparancsnok, de a hadtest élén tehetetlenné válik. (Magyar pélát is tudnék hozni). És rájöttem, hogy így van ez az edzőkkel is. Lehet valaki kiváló edző alsóbb szinten, és csődöt mond feljebb. Neki is akartam kezdeni, ám egy másik hadtörténeti könyvben a midway-i csatával kapcsolatban azt olvastam, hogy “mindenki olyan fegyverrel harcol, amit a hazájától kap”. Ez némileg vulgárisan azt jelenti focinyelvre lefordítva, hogy minden edző azzal a kerettel dolgozik, amit a tulajdonostól kap. Ekkor egyelőre letettem az összehasolító tanulmányról.
Ám Davison és Short emberi és szakmai különbséget bizonyítja, hogy mit értek el ugyanazzal a kerettel.
Azt kihagytam az előbb, hogy tetszett a szembesítés. Itt a Robinson és a McCabe nyilatkozatokra gondolok. Tanulságos volt újra olvasni.
Igazából az egyik angol edző sem tudott maradandót alkotni. Shortnak könnyebb dolga volt, jobb volt a játékosállomány. Davidson nem tudta kihasználni azt a többletet, amit a szurkolóktól kapott volna és amit a zete elleni első fordulóban ott volt a levegőben.
Érdekes egy év volt és nagyon tanulságos is. Lehetne egy mélyebb, szubjektívebb dolgozatot is írni, mert szerintem hátteret igazából a fenti írás sem mutatta meg. Sejtem, hogy miért, de a jövőnek tudnia kéne a teljes igazságot.
Akkor egy kicsit le vagyok maradva. Morrison helyett akkor hozni kell valami, de nagyon gyorsan! Abdi meg Tutorics meg lehet, hogy most Prukner érkezésével maradni fog. Nagy szükségünk lenne rájuk, főleg Tutoricsra. Bizom abban is, hogy Prukner egy kicsit felkavarja az álló vizet.
Zsolt, Morrison már elment, Abdi és Tutoric maradására minimális az esély,míg Kulcsárnak lejárt a szerződése.
Csak gratulálni tudok ezért az értékelésért. Tárgyilagos, de nem nélkülözi a személyes véleményt sem. Ráadásul olvasmányos is. Nem véletlenül dicsérem csak az írást, mert magát a szezonról nem nagyon tudnák mit írni. Az persze engem is foglalkoztat, amit YSE feszeget, hogy vajon Davison mit tudott volna nyújtani, ha olyan “fenyvereket kap a hazájától”, mint Short. Mert a játékosállomány között volt különbség, ez tény. Ettől függetlenül szerintem a Short féle csapatban is több volt, nem nagyon értette, hogy Abdit és Schembrit miért jegelte olyan sokáig.
Azért még értékek is vannak ebben a csapatban, csak meg kéne őket tartani: Megyeri, Tutorics, Kulcsár, Abdi, Tóth, Elding, Morrison, Schembri. Rájuk lehetne építeni a nyár csapatát, de ahhoz igazolni is kéne minden csapatrészhez 2-2 játékost.
A csata még nincs veszve, én még bizakodok és remélek.
Valamikor az ősz elején újra elolvastam Montgomery tábornagy emlékiratait, és (ismételten) felfigyeltem arra a részre: a legnehezebb feladat megállapítani, hogy az adott parancsnok magasabb szinten hogyan teljesít. mert lehet valaki kiváló dandárparancsnok, de a hadtest élén tehetetlenné válik. (Magyar pélát is tudnék hozni). És rájöttem, hogy így van ez az edzőkkel is. Lehet valaki kiváló edző alsóbb szinten, és csődöt mond feljebb. Neki is akartam kezdeni, ám egy másik hadtörténeti könyvben a midway-i csatával kapcsolatban azt olvastam, hogy “mindenki olyan fegyverrel harcol, amit a hazájától kap”. Ez némileg vulgárisan azt jelenti focinyelvre lefordítva, hogy minden edző azzal a kerettel dolgozik, amit a tulajdonostól kap. Ekkor egyelőre letettem az összehasolító tanulmányról.
Ám Davison és Short emberi és szakmai különbséget bizonyítja, hogy mit értek el ugyanazzal a kerettel.