FTC 22
Szeretné Szűcs Lajost igazán megismerni?
Ha igen, akkor szívből ajánlom ezt a könyvet, hiszen ebben nem csak a szakmai múltját és jelenét olvashatják el, hanem megtudhatják milyen férj és apa ő, mik a szokásai egy meccs előtt és egy meccs után, sőt azt is, hogy például gyerekkorában utált fogat mosni, ma pedig, már naponta ötször is képes rá, ha úgy hozza az élet.
Tovább olvasom
Ha én ezt a klubokról elmesélem
Amikor arra gondoltam, hogy Hrutka János sztorijáról érdemes volna könyvet írni, nem számítottam arra, hogy ez egyben egy pályafutás összegzése is lesz. 29 évesen ugyanis, kevesen döntenek úgy a profik közül, hogy abbahagyják a focit, főleg, ha abból havonta biztos jövedelemre tehetnek szert. Rudiról pedig, ez elképzelhetetlen lett volna, hiszen évek óta arról írtak az újságok, milyen jó szerződéseket köt külföldön is, tehát miért választana éppen ő magának egy másik foglalkozást?
Rudi azonban, nyár végén már a nyilvánosság előtt arról beszélt, hogy nem szerződik sehová, és a tanulás mellett inkább saját cégével foglalatoskodik.
Egy kicsit el is szomorodtam, amikor ezt megtudtam, hiszen szurkolóként olyan sok szép emlék maradt meg bennem, azokból az időkből, amikor a Ferencvárosban futballozott. A Fradi szív tehát, régóta összeköt minket, de csupán alig egy éve beszélgettem vele először személyesen, akkor, amikor Szűcs Lajos portrékönyvén dolgoztam, és Rudi is mesélt nekem gyerekkorukról és a kaiserslauterni időkről. A történeteiből éreztem, hogy sok érdekességet tudna mesélni a saját életéből is, így amikor legközelebb beszéltünk telefonon, már a róla szóló könyvről társalogtunk.
Úgy döntött, elmond mindent Tovább olvasom
Fradi Gyászinduló
Üllői út 21. Itt lakott a nagy költő, innen nézte az általa megénekelt fákat. Tábla őrzi emlékét a ház falán. A lakónévjegyzékben pedig Rajkovics nagyapámét, aki a múlt század elején költözött a külső Üllői útról ide, a város belsejébe, a négyemeletes házba. Innen indult a frontra tizenkét gyereke közül a legidősebb, aki 1915-ben mindössze 21 évesen esett el Oroszországban. A családi legenda megőrizte emlékét. Anyám mindig büszkén emlegette: „Én született Üllői úti lány vagyok”. Szeretett bátyjáról gyakorta idézte fel, hogy remek futballista volt, kapus. A Fradiban védett. A korán eltávozott nagyszerű Fradi krónikással, Nagy Bélával minden lehetséges nyomon elindultunk, kutattunk, de bizony semmi írásos emléket nem leltünk arról, hogy nagybátyám akárcsak egyszer is a zöld-fehér színekben lépett volna pályára. A családi szájhagyomány szerint, pedig ő még villogott is, robinsonádokat mutatott be. Kiderült, hogy az „öreg” tényleg jó kapus volt, gyakorta meg is tapsolták őt, de nem a Fradiban. A Ferencvárosi Vasutasban, vagy ahogy a szurkolók jobban ismerték, a FER Vasutasban, őrizte a hálót. Anyám mégsem tévedett, elvégre az is franzstadti csapat volt.
Ilyen zöld-fehér emlékek fűznek engem a született angyalföldit, aki Újpesten nőttem fel, a Fradihoz. Tovább olvasom
Emberkísérlet
Mi folyik itt, kérem?
Megpróbáljuk összefoglalni.
Itt van ugye, a Ferencváros, az ország egyik legjobb reklámhordozója, amelyik mégis mindig anyagi gondokkal küzd, csődhelyzetbe kerül.
Miért?
Nyilván azok keverik a kártyákat, akik kivetették rá a hálójukat, akik olcsón akarnak hozzájutni, akik mindenáron hozzá akarnak jutni.
Kik akarnak hozzájutni?
Először is: minden időben, minden korban, minden rendszerben – a politika.
Amely 1949-ben majdhogynem a földdel tette egyenlővé, elvette nevét, színét, Budapesti Kinizsit csinált belőle és piros-fehérbe öltöztette.
Aztán ugyanez a politika beépített emberek, “téglák” sorát küldte a különböző vezetői pozíciókba, avagy éppen a Ferencváros sportolóit építette soraiba, csinált, bizony, még sokszoros válogatottakból is ügynököket, akik pontosan tájékoztattak, mi folyik a kulisszák mögött, ki viselkedik jól, ki rosszul.
Aztán jött a rendszerváltás 1990-ben, de furcsamód a politika ott maradt.
Tovább olvasom
Fradi-körkép
Néhány gondolat – befejezésül
Ennyi hát a történet – legalábbis egyelőre. Az egyesület problémái világosak és valóságosak. Az események itt nem állnak meg, ez a meccs még hosszú lesz. A Fradinak pedig nincs könnyű dolga, mert az ellenfél olykor láthatatlan, vagy nehezen felismerhető. Sokszor a szabályokat sem tartja be: kézzel ér a labdához, magaslábazik, lesből lő gólt.
A bírónak meg nincs sípja, hogy jelezzen. De nemcsak hogy sípja nincs, még a szája is be van tömve!
A közönség pedig egy betonfallal van elválasztva a pályától, sokszor azt sem tudja, kinél van a labda, kinek szurkoljanak.
FRADI – TITKOK
Szakértői jelentés
a Ferencvárosi Torna Club
és hatáskörébe tartozó szervezetek
működésének és gazdálkodásának
átvilágításáról
A vizsgálatra dr. Torgyán József a club társadalmi elnöke, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter megbízásából került sor.
SIMI
Egykori játékostársam és barátom, Simon Tibor személyében olyan egyéniséget vesztettünk el az a tragikus áprilisi napon, aki nagyon sokat tett a kilencvenes évek sikeres Ferencvárosért és a magyar futballért. És még sokkal többet tehetett volna a jövő labdarúgásának felemelkedéséért…
Simi karizmatikus figura volt. Fanatizmusával összetartotta a csapatot, ha kellett, vért izzadt a sikerért, és ha a helyzet úgy diktálta, jó értelemben vett védelmet nyújtott nekünk, a társainak, a pályán.
Felkarolta a csapat fiatal játékosait, mindent megtett azért, hogy beleverje a fejükbe, mit jelent a szó, „Ferencváros”, és mit a klub címerében a három E-betű. Elmagyarázta nekik, a pálya szentély, ahol nem elég csupán fellépni, tenni is kell, hogy vastaps legyen a köszönet a produkcióért. Tovább olvasom
Zöld-fehér vér
Tibi! Neee! A kiáltás Simon Tibornak szólt. Ez év márciusát írtuk, hosszú hetek utánjárása után úgy tűnt, végre interjúvégre lehet kapni a középpályást, aki az egyik edzésnap végén, az Üllői úti pályán, a Springer-szobor árnyékában már éppen az első válaszra nyitotta a száját, amikor Gál László, a Fradi labdarúgó-szakosztályának technikai igazgatója megakadályozta, hogy egy hangot is kiejtsen.
A csapattagok izzadságtól lucskosan szállingóztak vissza az öltözőbe, s a férjére váró Dragonernéra és a néhány héttel korábban született gyermekére mosolyogtak, ám az élet egy pillanatra megállt, amikor Gál kiáltása után Simon sajnálkozva széttárta a karját: rajta nem múlt, de igazán. Pedig már csak az ő interjúja hiányzott, hogy teljes legyen a kötet. Azaz így nem teljesen igaz az állítás. Akkor és most is hiányzott, hiányzik a vezetőedző, Nyilasi Tibor nyilatkozata. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK