2017 ősz – Harmincadik felé, félúton

Közzétéve: 2017. december 28. csütörtök | Szerző: lalolib

Kategória: Jegyzetek | Címke: 2017/18

5 hozzászólás a(z) 2017 ősz – Harmincadik felé, félúton bejegyzéshez

YSE on 2018. január 3. szerda - 14:19

Laci barátom gyakorlatilag mindent megírt a tavalyi évről, ezért csak néhány dolgot teszek hozzá.
Dibusz szerintem nem volt rosszabb kapus az előző félévben sem, amikor annyit szidták, csakhogy most az ősz második felében sokkal jobb védelem játszott előtte, másrészt csak most vallotta be, hogy a tavasz zömét sérülten védte végig. Mindenesetre ősszel ő volt az egyetlen kapus, aki kevesebb gólt kapott, mint ahány meccsen játszott.
A védelem a jelek szerint összeállt, egyedül Lovrencsics Gergő játéka a kérdéses. Ugyanis hol kiválóan játszott (Videoton), hol sürgősen le kellett cseréli (Vasas). Sokat tűnődtem ezen, s végül rájöttem, hogy ez az ellenféltől függ. Egy nagyon régi hasonlat jutott az eszembe: az 1948/49-es csodacsapatnál sokan nem értették, hogy mi alapon cserélgette Lyka a középhátvéd posztján Kispétert és Csanádit. Csak jóval később kezdték/kezdtük kapizsgálni, hogy ez ellenfélfüggő volt. Ha az ellenfélnek erős csatársora volt, Kispéter magbiztossága kellett; ha nekünk kellett támadni, és az ellenfél csatársora veszélytelennek látszott: a betonvédelem feltöréséhez egy játékosabb embere volt szükség, hiszen Kéri is és Lakat is védekező játékos volt. Figyelmesen olvasva a régi tudósításokat, észrevehető ezekből is, hogy nagyon sokszor valójában Kéri volt a középhátvéd, és Csanádi mozgatta a támadásokat. Dehát annál a csapatnál mindenki csak a csatársorra figyelt…
Apropó középpálya. Leó beállítása nagy húzás volt. Nem akarok hazabeszélni, de nálunk (először Karcsi egyik hozzászólásában) már jóval korábban felvetődött, hogy ki kéne azt próbálni. És itt jön az egyik nagy probléma: ha Gera Zoli felgyógyul, ki maradjon ki??
Ugyanez a probléma a csatársornál is: ha mindenki egészséges, ki maradjon ki? Tán Varga Roli helye – ha megközelít őszi formáját – biztos egyedül.
Ám ezektől főjjön Doll feje.
És most mutatkozik meg annak a hátránya, hogy megszüntették a Ligakupát. A „váltótársak” hol lendüljenek játékba? És rendes tartalékbajnokság sincs, mert ami az NB III-ban történik, annak nincs sok értelme. De ez már az MLSZ „bölcsességéhez” tartozik…

Válasz
- lalolib on 2018. január 3. szerda - 15:45
  
  Titokban abban bízom, hogy a középpályára Spirovski és Gorriaran “közé” igazolunk egy robbanékony, sokat futó, előre játszó játékost. Bármennyire is kedvelem Leo-t és Gerzsont, nekik csak kiegészítő szerep juthat (ami lehet fontos is!).
  
  Válasz
Pisti on 2017. december 29. péntek - 09:48

Kedves Lalolib!

Tetszik a kép, amit mellékeltél. Ahogy nézem, a sok vargabetű és kacskaringó után már csak a célegyenes van hátra 3 pont előnnyel. Jó lenne ha ilyen egyszerű lenne. Az Ünnepek hatására hajlamosak vagyunk pozitívan látni a dolgokat és ez így van rendjén. Ebben az évben nyertünk egy kupát, a 2006-07-es bajnokság csúnyára sikeredett. Az EL megint hozott tanulnivalót. Ebben a szezonban a Kupabotlás megbocsáthatatlan ilyen szintű csapat ellen, a bajnokság szépen néz ki a végére, de gyötrelmekkel teli sorozat után. Mindent összevetve nekem csak annyi a kérésem, hogy a vezetők ne hülyítsék a jónépet feleslegesen, a csapat hozza ki magából a maximális potenciált, a szakvezető pedig tanuljon a hibákból és hallgasson néha az Aréna közönségére, mert sok mindent valósabban látunk (igaz sokszor dühből és felindultan reagálunk).Ha ezek a kívánalmak érvényesülnek, szerintem előbbre juthatunk. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a foci egy szórakoztató játék, ami a közönségért van. Ha a csapatban megfelelő játékosok játszanak, megfelelő bérért és megfelelő teljesítményt adnak le, akkor a csapat valószínűleg nyer. Ilyenkor nézők is szívesebben kimennek, ami extra bevételt generál, több mez stb fogy el , amiből még jobb játékosokat tudunk megvenni vagy az utánpótlásra költeni. Ez “nagyon nagy bölcsességnek” tűnik, de ez ilyen hihetetlenül egyszerű. Mindenki mindenkiért van. Számomra a szenvedély a legnagyobb hiányzója a jelenlegi Fradinak ( ami megvan a kézi vagy egyéb csapatainkban). Remélem 2018 ezt is elhozza nekünk. BUÉK és Hajrá Fradi!

Válasz
- lalolib on 2017. december 29. péntek - 10:01
  
  Kedves Pisti!
  Igazad van, ahogy én is írtam, kétarcú volt a csapat. Ilyen esetben -- amikor még vezetjük is tabellát -- könnyebb egy kissé optimistábbnak lenni a kelleténél.
  Mivel két szereplőre szűkült a bajnoki cím kérdése (kétlem, hogy bárki beleszólhat a “nagyok” dolgába), így reálisan 50 % esélyünk van a harmincadikra. 🙂
  
  Válasz
Takács Gábor on 2017. december 28. csütörtök - 12:01

Ami a férfi FUTBALLcsapatot illeti, MAXIMÁLISAN elégedett vagyok 2017-tel. A HARMADIK KUPAGYŐZELMÜNKET arattuk zsinőrban. Erre legutóbb 1993-95-ban volt példa. A dánoktól elég furcsa körülmények között kaptunk ki a SZENTÉLYBEN (lám külföldön is születnek Kassaik…)
ELSŐK VAGYUNK, én ezt feleslegesnek tartom megmagyarázni… Gorrioran, Paintsil és Roli NAGYSZERŠ°, a többiek pedig jók.
REMÉLEM, jövő májusban A 30.-IKAT IS BEHÚZZUK.
NAGYON BOLDOG, SIKERES ÚJ ÉVET KíVÁNOK A TEMPO FRADI STÁBJÁNAK, íRÓINAK, OLVASÓINAK, MINDEN FRADISTÁNAK!
EGYÉBKÉNT KÉZIS LÁNYAINKBAN, MINDKÉT VíZILABDA CSAPATUNKBAN ÉS FOCISTA LÁNYAINKBAN IS NAGYON BíZOM !!

Válasz