2017.XI.18. Paks – Ferencváros: 0-2

Mumusa otthonában is győzött a Ferencváros

A fővárosi zöld-fehérek sorozatban a kilencedik meccsükön szereztek pontot.

A labdarúgó NB I 16. fordulójában a Ferencváros Joseph Paintsil korai és Amadou Moutari hajrában szerzett találatával 2–0-ra legyőzte a Paksot idegenben, í­gy megszakí­totta a tolnaiak ellen 2016 áprilisa óta húzódó nyeretlenségi sorozatát.

Nyilatkozatok:

Csertői Aurél: – Azzal kezdem, hogy a listavezető látogat el hozzánk, tehát, hiába vagyunk hazai pályán, mégsem mi vagyunk az esélyesei a mérkőzésnek. A Ferencváros a magyar bajnokságban bármelyik pályán is futballozzon, mindig győzelmi eséllyel lép pályára. Nagyon erősek, remek labdarúgókkal rendelkeznek, és keményen játszanak. Mi szeretnénk megtartani helyünket a középmezőnyben, és ehhez bravúrokra van szükségünk. A Fradi elleni bármilyen számunkra kedvező eredmény ebbe a kategóriába tartozna. Amennyiben mindenki kihozza magából a legtöbbet, akkor sikerülhet meglepetést okoznunk. Nekünk türelmesnek kell lennünk, okosan kell fociznunk, és ami a legfontosabb, nem szabad egyet sem hibáznunk. Ugyanakkor bí­zunk abban, hogy az ő játékosaik elkövetnek majd bakikat, amelyeket nekünk igyekeznünk kell kihasználni. Mind fizikálisan, mind szellemileg megterhelő, nehéz, de jó mérkőzésre számí­tok.

Thomas Doll: –

A mérkőzés:

Paks — Ferencváros: 0-2 (0-1)
Paks, 1.643 néző.
Vezette: Berke Balázs (asszisztensek: Kóbor, Bornemissza; alapvonali jv.: Solymosi, Bogár; tartalékjv.: Becséri)

Paks: Verpecz — Vági (Nikházi, 76.), Zachán, Gévay, Szabó J. — Simon Á. — Kulcsár D., Papp K., Bertus, Bartha (Haraszti, 56.) – Szakály D. (Hahn, 75.)
kispad: Molnár P., Báló, Kecskés T., Hajdu Á.
vezetőedző: Csertői Aurél

Ferencváros: Dibusz — Botka (Leandro, 63.), Otigba, Blazic, Pedroso — Spirovski, Gorriarán — Lovrencsics G., Paintsil (Moutari, 82.), Priskin — Böde (Lovrencsics B., 75.)
kispad: Holczer, Batik, Hajnal, Bőle
vezetőedző: Thomas Doll

Gól: Paintsil (5.), Moutari (90+3.)
Sárga lap: Nikházi (90.)

Azt mondják, a statisztika olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja.

Noha november 18-án már ritkán húz bikinit az ember (férfiember végképp…), a fenti idézet ugrott be, amikor a huszadik Paks–Ferencváros összecsapást megelőzően elmerültünk a számok világában. Ha arra nem is vehettünk mérget a kezdés előtt, hogy 1–1 lesz a vége, arra nagy tételben érdemes lett volna fogadni, hogy – legalább – egy-egy gólt szerez mindkét csapat. A Tolna megyei zöld-fehérek ugyanis olyasmivel dicsekedhettek, amivel senki más: április 22. óta minden hazai mérkőzésükön betaláltak, a Ferencvárost abban a tudatban látták vendégül, hogy páratlan sorozatuk immár kilenc találkozó óta tart.

Az semmi! – kiálthattak volna fel a fradisták, akik két okból kifolyólag is verdeshették a mellüket, mielőtt Berke Balázs a sí­pjába fújt: egyfelől idén övék az NB I leghosszabb veretlenségi szériája (nyolc meccse nem találtak legyőzőre), másfelől akár odahaza, akár idegenben játszottak, az előző tizenegy bajnokijukon rendre eredményesek voltak (ha már itt tartunk, jegyezzük meg: legutóbb, még augusztus hatodikán a Debrecen volt képes arra, hogy „lenullázza” az FTC-t).

A Paks elleni kilencedik győzelmére készülő Ferencváros vezetőedzője nem azzal húzott váratlant, hogy Lovrencsics Gergőt a kezdő tizenegybe jelölte, hanem azzal, hogy hosszú idő után újra jobbszélsőként vetette be. Mindjárt az ötödik percben kiderült, hogy ez jó döntés volt: tetszetős Lovrencsics, Botka, Paintsil összjáték végén a ghánai támadó juttatta vezetéshez a csapatát (a fővárosiak gólját ezzel ki is pipálhattuk…). A tizedik percben még közelebb kerülhetett volna a Fradi ahhoz, hogy 2016 áprilisa hatodika után újra legyőzze a Paksot (azóta két döntetlent ért el, és ugyanennyi vereséget szenvedett), ám Joseph Paintsil második próbálkozását Verpecz István bravúrral hárí­totta – a kapusról kipattanó labdát ugyan Böde Dániel a hálóba lőtte, Bornemissza Norbert kiszúrta, hogy lesről, s mivel személyében az asszisztenst tisztelhettük, középkezdés helyett szabadrúgás következett.

Nem volt rossz a meccs, a 25. percben az egyik drukker mégis í­gy szólt a szomszédjához: „Te, Jóska, nem megyünk ki inni?” Jelentjük, Jóska nem ment ki, de a barátja igen, le is maradt Vági András kaput épphogy elkerülő fejeséről. Hibáztatta is érte cimboráját, mondván, kikérte az ő sörét is, amit aztán neki kellett legurí­tania… Több emlí­tésre esemény nem történt a szünetig, volt hát időnk megállapí­tani: ahhoz, hogy házigazdaként a Paks ne szenvedjen ötödször vereséget a Fraditól, fel kell javulnia – ha megelégszik azzal, hogy harmadszor játsszon döntetlent a 29-szeres bajnok ellen, akkor kicsit, ha a negyedik győzelmére tör, akkor viszont nagyon.

A második félidő elején mégsem a viharos hazai támadójátékra lettünk figyelmesek, hanem arra, hogy a 125. NB I-es mérkőzésén kispadon ülő Thomas Doll helyett Máté Csaba osztogatja az utasí­tásokat az edzői zónából. A német szakember néha felállt, és ellátta egy-két ukázzal a segí­tőjét, de aki meccselt, az a korábban Pakson is dolgozó Máté Csaba volt. Igaz, amikor a 73. percben Böde Dániel a combjához kapott, majd cserét jelzett, nyomban hátranézett: ki lépjen a helyére? Mire a csapatkapitány lebicegett a játéktérről, természetesen eldőlt, hogy Lovrencsics Balázs áll be – a korábbi paksi kedvenc 1643 néző vastapsa közepette vonulhatott le. Tí­z perccel később a cserecsatár gyakorlatilag gólpasszt adott a szintén a tartaléksorból előlépő Amadou Moutarinak, a nigeri légiós azonban hatalmas helyzetben hibázott. Különösebb veszély í­gy sem fenyegette az FTC győzelmét (Dibusz Dénesnek mindössze egy Haraszti-szabadrúgást kellett védenie), sőt a hosszabbí­tásban Moutari csak betalált, ami azzal járt, hogy miközben a Paks jó sorozatai megszakadtak, a bajnokaspiránsé tovább í­ródik.

A három pont mellett ez a lényeg.

További képek: fradi.hu, nso.hu

Nyilatkozatok:

A Ferencváros vezetőedzője, Thomas Doll szerint a lehetőségeket nézve nem arattak érdemtelen győzelmet.

„Nem volt egy jó bajnoki mérkőzés, mindkét oldalon nagy nyugtalanság érződött, amikor a játékosok birtokolták a labdát. A tradí­ció miatt a Ferencvárostól általában el szokták várni, hogy dominálja a meccseket, de nem olyan egyszerű, ha egy csapat védekezésre áll be. Jól kezdtünk, irányí­tottunk, gólt szereztünk, és azt gondoltam, hogy nyugodt lesz a folytatás. Sajnos ennek pont az ellenkezője következett be, passzí­vvá vált a játékunk, nem tudtunk jól belemenni a párharcokba, a középpályát átengedtünk a Paksnak. A játék ezen szakasza nem nézett ki jól. Meg kell tanulnunk, ha gólt szerzünk, nem dőlhetünk hátra, hanem meg kell mutatnunk az ellenfélnek, hogy meg akarjuk nyerni a mérkőzést. Minden néző azt szeretné látni, hogy kombinatí­v a játékunk, párharcok vannak, jól kidolgozott gólhelyzetek, lehetőségek a tizenhatoson belül. Ebben a hideg, nyirkos időben egyik csapat sem tudott bemelegedni. Az eredménnyel viszont elégedett vagyok, nagyon fegyelmezettek voltunk, nullára hoztuk a mérkőzést. Pakson futballozni nehéz, sok csapatnak lesz itt gondja.”

A német szakember hozzátette: csak Böde Dániel sérülése miatt szomorkodik.

„Dani azt mondta, úgy érezte, mintha a combját késsel megszúrták volna hátulról. Ha valaki ilyen szúró fájdalmat érez, az soha nem szokott jót jelenteni. Ez lehet izomszakadás vagy egy egész izomköteg szakadása, úgyhogy szerintem a következő hetekben már nem tud játszani.”

A Nemzeti Sport tudósí­tója ezután arról érdeklődött, egy idő után miért Doll segí­tőjét, Máté Csabát láthattuk inkább utasí­tásokat adni a kispad mellől?

„Az elmúlt napokban az edzőpályán kicsit elveszí­tettem a hangomat. Aki ismer, az tudja, hogy én a meccs első percétől az utolsóig érzelemdúsan élek együtt a játékkal. Az orvos azt javasolta, hogy próbáljam kicsit kí­mélni a hangomat, különben a következő három éjszakán nem tudok aludni.”

A paksiak mestere, Csertői Aurél is úgy látta, hogy az ellenfél kezdte jobban a találkozót.

„Gólt is rúgott a Fradi, de kegyes volt velünk, mert a huszadik perctől átvettük az irányí­tást. Kidolgoztunk pár helyzetet, mezőnyben jól játszottunk, de gólt nem tudtunk szerezni. Pontosabbnak kellett volna lennünk a végjátékokban, illetve jól is védekezett a Ferencváros.”

Tudósí­tónk ezután a góltalanság okát firtatta: vajon a bátortalanságnak tudható be?

„Azt gondolom, inkább kvalitás, hogy a tizenhatosnál egy lövőhelyzetet vagy egy jó beadást elvállalok. Szerintem az nem bátortalanság, hogy három méterről üres kapura kihagyjuk a fejest. A pontossággal van probléma. Vagy amikor ráfordulok ziccerben a kilencvenedik percben, aztán visszasarkazom a labdát. Ezt nem is tudom, hogy minek nevezzem.”

Joseph Paintsil:

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a Paks hivatalos honlapja valamint az MLSZ Adatbankja alapján)