44 év szorí­tásában – A felemelkedés éve?

11 hozzászólás a(z) 44 év szorí­tásában – A felemelkedés éve? bejegyzéshez

  • Ha már Marseille szóba került.
    A napokban került a kezembe a Sportélet 1971-es egyik kiadványa, benne a Marseille után c. cikkel.
    A cikkben leí­rják, hogy a TF-esek mérték a futásmennyiséget, gyorsaságot, sprinteket, vizsgálták a dinamikát.
    A Manchester City -- Honvéd meccsen két angol játékos is 6000 métert futott. Ugyanezen a meccsen a Honvéd jó nevű játékosa 1500 métert.
    Később tovább vizsgálták a meccseket és a 6ezres adathoz képest fele ill. harmada volt a vizsgált játékosok teljesí­tménye.
    (Persze, hogy milyen posztokat hasonlí­tottak össze az nem mindegy.)

    Jóval később Pintér Sándor, a Honvéd kiválósága egy interjúban annak (is) tulajdoní­totta a ’78-as VB-re való kijutást, hogy futtatták őket.
    Persze mások meg a pokolba kí­vánták ugyanezt.

    • Jó, ha Colin Bellt és Kocsis Lajost hasonlí­tották össze … egyébként igaz, ez SZAKMAI kérdés! Onnan kezdett rohamosan zuhanni a magyar edzők addig fantasztikus presztí­zse!!! “Majd a magyaros technika …” utána már az sem maradt, de futni igazából a mai napig nem tanultunk meg … pedig az nem olyan nehéz! Egyébként, Kutast lehet szidni -- biztos lehet!-, de a sokat szidott, átkozott -- tényleg túl mechanikus- követelményrendszernek is (mondom: IS!) köszönhető volt, hogy a hetvenes évek közepére előrébb léptünk, szerényebb játékosanyaggal is, mint amilyen még a ’70-es évek elején volt!
      Nemcsak az, hogy kijutottunk a ’78-as 16 csapatos VB-re(!!!), hanem a válogatott 75-77 közötti eredményei, a Fradi KEK-döntője, vagy, hogy egy MTK 8 közé jutott a KEK-ben (!!!)- ahol nem is alázta meg a későbbi győztes HSV- … az, hogy az NB I-ben majd 10 ezer volt a nézőátlag, de a III.osztályban is majdnem annyi, mint most a “mennyeiben” … Nyilasi Tibit 21 évesen Európa 5-6. legjobb játékosának választották!!! Soroljam?

  • 1969 a Magyar futball nemzetközi sikerének végpontja ?

    Albert az 1969-es lí btörése utí n vissza tudott jönni még ?

    1969 utí n a Fradi í tadta a Dòzsí nak a stafétabotot ?

    • Laci, ha csak egy pontot szerzünk Dániában -az is óriási kudarc lett volna akkoriban!!!-, vagy ha a CSÁSZÁR nem sérül meg … vagy ha győzünk Prágában 3-1-ről … nos, akkor lehet, hogy sok minden máshogy alakul … sem a szurkolókkal, sem a futballistákkal nem utáltatják meg a futballt, és egymást … bár, a fene tudja … valahol szükségszerű, hogy a kis, csóró országok egy idő után elindulnak lefelé … Svájc évtizedekig ott volt a VB-ken a legjobb 8 között, ma őrjöngve ünneplik a sok koszovói játékosukat, hogy kijutnak egy EB-re … fene se tudja … a Fradi akkor tényleg átadta a stafétabotot a Dózsának, de mindkettő Európa legnagyobb csapatai közé tartozott … azért, AZ a Dózsa nem semmi volt, legyünk őszinték!
      Mintha mostantól a következő években nem a Bayern, hanem a BVB lenne a német bajnok … (bár í­gy lenne! 😀 ), attól még a német futballnak nem kellene összezuhanni …

      • lacimadí r drusza,

        “… sem a szurkolókkal, sem a futballistákkal nem utáltatják meg a futballt….”

        Ez szí momra (elnézésedet kérem) még egy kis magyarí zatra szorulna, hiszen nem Magyarorszí gon éltem í t azokat a 60-es éveknek a végét.

        Ahogy megértettem a hozzí szòlí saidbòl akkor az az 1969-es év nem csak a Csí szí r, hanem a Magyar futball összezuhaní sí t is jelentette volna.

        Ennek — ahogy értesültem — politikai okai lehettek, hiszen Kí dí rék le vették a kezüket a sportròl és a labdarùgí sròl.

        A 60-es évek vége azonban nem csak a fociban, hanem politikailag is egy nagy kìjòzanodí st hoztak magukkal. Vegyük csak a dií klí zongí sokat, mikor belí ttí k a fiatalok, hogy itt valami nagy “business”-nek ültek fel.

        A 60-as évek vége meg a nagy telekommunikí ciòs ví lsí got is hozta magí val, ùgy hogy talí n az emberek nem is akartak mí r kijí rni a pí lyí kra, hanem szépen otthon, a képernyôkrôl, fröccs és egyébb mellett, akartí k élvezni otthon a meccseket.

        Vagyis: A labdarùgí snak, mint közösségi és közönségi sportnak kivették ìgy a talajt a lí bai alòl.

        • Ebbe a nagy összezuhanásba én nem nagyon hiszek. Tragédia volt Marseille, ahogy Bern is 54-ben, de talán nem kellett volna a vödröt a fejünkre húzni. Jó lenne megfejteni, hogy vajon miért is ivódik belénk magyarokba egy-egy vereség ilyen mélyen. Miért nem tudunk másnap már talpra állni és nem évtizedeken át nyalogatni a sebeinket.
          Ha 69-nél húzzuk meg a vonalat, akkor hová helyezzük 1970-1986 közötti időszakot? Bár 1976-ban és 1980-ban nem volt ott az EB-n, de nem is szerepeltünk le. Ráadásul a VB-ken meg ott voltunk. Aztán jött a 0:6 és ismét gyászoltunk.

          • Köszönöm lalolib a ví laszodat.

            A 60-as évek (legalí bb szí momra, aki akkor született), mindig valami bûvös, rejtélyes és arany idôszaknak szí mìtott, amikor fellazultak sok feszes 50-es évek-beli kötelékek.

            A 60-as években “minden lehetségesnek” tûnt.

            Jöttek a 70-es évek. Ezek azoknak szí mí ra, akik (nem csak mint én, mint 10-en évesek) akkor voltak 20 (vagy több) évesek nagy sokknak szí mìthatott, hogy a civilizí lt euròpai tí rsadalom felült valamilyen vonatra, amelyen nem volt vészfék, és nem tudni volt, hova is indult.

            Milyenek is voltak valòjí ban, Magyarorszí gon, azok a 60-as évek, ahol a Népstadion 80.000 embert is vendéglí tott egy derbyre.
            Az enyülés politikí ja, vagy csak egy ravasz politikai sakkhùzí s, hogy eltereljük a figyelmet a valòdi problémí kròl (ahogy ezt lacimadí r emlìti) ?

            Ha a labdarùgí s valòjí ban kikerült (volna) a Politika kezeibòl, akkor a 70-es évek megint rí tették volna ùjjí  a kezét ?

            Az Alberték 60-as éveit szí momra valamilyen ragyogò fénysugí r veszi körül.

            Talí n YSE-t kellene megkérdezni, hogy valòjí ban olyan fényes volt-e.

            Hogy összegezzek:

            A 60-as évek akkor: egy nagy felszabadulí s
            A 70-es évek és toví bb a Politikí ban valò ùjabb befogí s. Vagyis: kijòzanodí s.

          • Lalolib, egyetlen példa, 10 éve hivatkozom rá társaságban: 2006-ban a németországi VB-n Argentí­na -- Szerbia 6-0! Emlékszik még rá valaki? Mert 1/2 év múlva már a szerbek sem! Aznap el voltak keseredve, 3 napig dünnyögtek, utána kész! De nem gazdagodott meg a fél ország abból, hogy “Miért beteg a szerb futball?”, meg “Gyógyí­t6atlan” stb. könyvek tucatjait adták volna ki … Itt igazad van, a vödröt a fejünkre húzzuk, a ví­zzel kiöntjük a gyereket is … Sajnos, már emlékszem Marseille-re is (kölyökként), Szófiára, Dortmundra, Irapuatora (hogy a többiről, az azt követő gyalázatokról -- Reykjaví­k, Vaduz, La Valletta stb.- ne is beszéljek) … mások mégis túl tudtak lépni a legarcpirí­tóbb vereségeken is … mi meg rögtön: “nemzethalál, sóbánya, szántsuk be a futballpályákat” stb. -- speciel ez utóbbi sikerült a ’90-es években :(((
            ’80-as években a “jugók” 6-1-re !!! kikaptak Skóciától valami tétmeccsen … 3-4 hónappal később kérdeztem egy zentai -amúgy horvát- ismerősömet, hogy most mi van? Legyintett, rég volt már, azóta győztünk XY akárki ellen … na, erre nem vagyunk mi képesek … ez talán tényleg a nemzetkarakter része … amikor a jég elveri a szőlőt, a magyar gazda pedig nekiugrik a megmaradt tőkének fejszével: Lássuk uram, mire megyünk ketten? -- Szeretünk szenvedni, sajnáltatni magunkat, és túl sokáig zokogni …
            Persze, szükségszerűen lemaradt a magyar futball a régi (60-as évekig tartó) elitszintjéhez képest … de a közhangulat rosszabbnak érzékelte a ’80-as évekig, mint amilyen volt … azóta viszont tényleg olyan …

  • Megjegyzés Hofihoz és Véghez. Akkoriban CSAK az jelenhetett meg vagy hangozhatott el (főleg nagy példányszámban, illetve nagy közönség előtt), amit a “Fehér Házban” jóváhagytak… (vagy esetleg még biztatták is az illetőt…

    • Igen, erre céloztam én is … akkoriban jöttek rá, hogy az elégedetlenséget jobb átterelni egy, amúgy népszerű műfajra … akkor nem volt bulvársajtó … manapság ezt úgy oldják meg, hogy ár/adó emelés előtt milliós példányszámban közzéteszik: VV “Hülyőke” szakí­tott VV “Méghülyőkébbel” … és lesz téma a munkahelyeken (már, azon a kevésen, ami megmaradt, és ahol lehet még napközben néhány szót váltani egymással) … Imre bácsi! Állí­tom, hogy a magyar futball egyik (nem egyetlen, nem is a legfontosabb) hátráltatója az volt, amikor a “MAGAS POLITIKA” -- az ’50-es évekkel ellentétben- rájött, hogy jobb, ha a nép a futballt, a focistákat utálja … MAI NYELVRE lefordí­tva: mintha Argentí­nában az lenne az állandó téma, hogy Messi milyen lusta, nem csinál semmit, csí­pőre teszi a kezét, el kellene küldeni kapálni … és az elkeseredett, szegény népből sokan mondanák ott is, hogy: IGEN!
      Itt évtizedek óta divat -sőt, bizonyos körkben kötelező!- utálni a labdarúgást, a Magyar Válogatottat, a FRADIT … évtizedekig ilyen körökben mozogtam, tudom! Ha bejelentettem, hogy átmennék a másik szobába, mert magyar/Fradi meccs kezdődik, úgy nézett rám mindenki, mint egy vérszomjas, elmebeteg sündisznóra: “Micsoda? Focimeccs? Magyarok? Fradi?” -- Örültem, ha nem dobtak ki …

  • Ragyogó í­rás … akkoriban lett milliomos a Végh Antal nevű firkász a “Miért beteg a magyar futball?” c. firkálmányból … ami tele volt pletykákkal /azért xar a magyar foci, mert a focisták Picasso-szobrokat (???) dobálnak ki a vonatból/, részigazságokkal /voltak bundameccsek, lanyhult a játék irama/, döbbenetes hozzá nem értésről bizonyságot tevő, “megdönthetetlen” okosságokkal /Miért a Vasas megy Dél-Amerikába, miért nem valamelyik szegény vidéki csapat? Hát azért, mert a Vasast HíVTÁK!!!/ Idióta barom volt Anti bácsi, de elsőként érzett rá -na jó, Hofi után másodikként/, hogy jó nagyokat kell rúgni a magyar labdarúgásba, népszerű, tuti üzleti siker, és a pártelit is rájött, hogy jobb, ha a futballt szidja a nép, ha amiatt dühöng … a magyar futballszakma pedig sértődötten begubózott, bezárkózott … pedig semmi más nem történt, akkoriban esett ki (örökre?) a világ elitjéből Ausztria, Svájc, Magyarország … kiderült, hogy SOKKAL több meló kell ahhoz, hogy egy ilyen kis ország a középmezőnnyel tartani tudja a lépést … persze, ahol szilveszteri, évtizedek óta is emlegetett kabarétréfa lehetett, hogy az együgyű -hülye- gyerek, aki azt sem tudja, ki volt Petőfi, “természetesen” futballista akart lenni … nos, okok-okozatok végtelen és folyamatos összefüggésben vannak egymással … A politika igazán Marseille után hagyta magára a futballt -és részben a magyar sportot-, nem a rendszer/gengszterváltás után … Kádárék rájöttek (tanulva ’54-ből!!!), hogy nem kell olyan szorosan a rendszerhez láncolni a sportot, mert a sportban veszí­teni is lehet … viszont, ha kudarc ér bennünket a sportpályán, az kiváló szelep a düh, méreg, csalódottság levezetéséhez … innentől kezdve nem volt megállás … szinte 2015-ig (norvég-meccsek!) szégyellni való volt, ha egy szülő focizni vitte a gyerekét … ergo: intelligens családból kevés gyerek veselkedett neki, maradtak azok, akik kevés munkával akartak divatos cuccokkal, kocsival stb. villogni a butuska libácskák előtt … ördögi spirál indult lefelé … már az ötvenes évek vége óta, csak akkor még volt annyi klasszis játékosunk és csapatunk, hogy ez sokáig nem látszott … no, és külföldi futballt szökőévenként láttunk … egyszerűen nem volt napi összehasonlí­tási alap … de erről a témáról könyvtárakat lehetne í­rni …

Hozzászólás a(z) Nagy Lí szlò -- lackòmackò bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ