A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Nádas Adolf

nadas-adolf-3„Derék zoknigyáros” – így jellemezte Dalnoki Jenő, a Ferencváros örökös bajnoka Nádas Adolfot, aki 1945 szeptemberétől 1948-ig bezárólag volt az FTC első embere.

Ez az időszak az ország, s egyben a magyar labdarúgás újjáépítéséről szólt a II. világháború esztelen pusztítása után. A magyar nép demokráciáról álmodott, s e röpke háromévnyi álmodozást követően keserű volt az ébredés „az ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet katonák szuronyai és a totális hatalomra törő kommunisták között…

Amint azt Buják Attila „Fejesek a Fradiban” c. publicisztikájában (168 óra, 2007. szeptember 5.) írja, „az áldozatkész Nádas Adolf vette gondjaiba az erkölcsileg és játékában is megroppant Fradit. Fociban sikerült az újjáépítés, a háború után tolongtak a pályákon a tehetséges srácok”. A klubelnök munkáját dicséri, hogy a Fradi a fővárosi klubok közül az elsők között állt talpra.

.

Sárosi Béla külföldre szerződése is beszédtéma volt. A Népsport újságírója feltette neki a kérdést, hogy igazak-e az Olaszországba távozásával kapcsolatos hírek:

– Valóban foglalkozom a távozás gondolatával – jelentette ki kertelés nélkül. – Akkor érlelődött meg bennem az elhatározás, amikor Nádas elnök úr egyízben kijelentette, hogy mindenki őszintén beszéljen kívánságairól, terveiről, esetleges távozási szándékáról. Én őszinte voltam. Nem akartam úgy eltávozni, ahogy az mostanában divattá vált. Őszintén feltártam gondjaimat, sérelmeimet és megmondtam, hogy az egyik olaszországi nagyegyesülettel tárgyalok.

– Legyen hozzánk őszinte. Nem túlozta el a sérelmeit? Magyarországon mindenki szereti magát…

– Ami azonban édeskevés ahhoz, hogy megéljek – vág bele a mondatba Sáosi Béla. Egészen nekikeseredve folytatja:

– Felettem is eljár az idő. Egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik pályafutásuk alatt semmit sem szereztek. Mindig csak vártam, reméltem. Most kértem a Ferencvárostól a pályavendéglő bérletét. Nem én kaptam meg.

– Nézze Béla, rendes állása van.

– Ez az! – horkan fel mérgesen. – Ezzel esek én mindig két szék között a pad alá. Szolgálati helyemen most ért a legkellemetlenebb meglepetés: vártam az előléptetésemet, ehelyett rendőrhadnagyi rangomat alhadnaggyá fokozták. Nagyon rosszul esett és elkeserített.

– Itt tudná hagyni a Ferencvárost?

– Örökké semmi esetre sem! Csak egy rövid ideig. De valamit már én is szeretnék felmutatni, hiszen nem sokáig bírják a lábaim a 90 perceket…

.

Az 1947-es, kékcédulásnak nevezett választási csalások eredményeképpen megerősödő kommunista párt népfrontpolitika ürügyén bedarálta a korszak demokratikus pártjait, így a Független Kisgazdapártot, a Nemzeti Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot is, és nyíltan hozzálátott a pártállami diktatúra monolitikus struktúrájának kiépítéséhez.

A kommunisták ebbéli szándéka a sportéletben is megmutatkozott, szovjet mintára kívánták átszervezni a hazai labdarúgóklubok életét. Nádas Adolf többször összehívta a játékosokat, jelezvén a klub ege felett gyülekező viharfelhőket. Figyelmeztette őket: úgy alakulhat a jövő, hogy az élelmiszeripari-dolgozók szakszervezete átveszi az egyesületet. A legendárium szerint erre így válaszoltak a játékosok: „nem baj főnök, legalább kaja lesz”. Igaz, név- és klubszínváltozásról ekkor még nem esett szó…

Akkoriban úgy hívták a zöld-fehéreket: aranycsapat gyémánt csatársorral. Nem véletlen az elnevezés, a Ferencváros támadószekcióját ugyanis az alábbi négyes alkotta: Deák, Budai, Kocsis, Czibor. A csapat gólaránya az 1948/49-es szezonban lejátszott 30 mérkőzés alatt 140:36 volt, ebből Deák „Bamba” egymaga jegyzett egy híján hatvan találatot. Ez a idény azonban más miatt is emlékezetes: 1948. október 31-én játszotta a Fradi 1000. bajnoki mérkőzését, az ellenfél a Tatabánya volt. S bár a szezon első négy mérkőzését az Üllői úti stadion füvesítése miatt idegenben játszották a zöld-fehérek, végül már négy fordulóval a bajnokság vége előtt újra bajnok lett a Ferencváros.

1948. november 18-án végképp kiéleződött a konfliktus a kommunista párt és a Ferencváros között. Az Üllői úton megrendezett FTC – Vasas mérkőzésen – amelyet egyébiránt 4:2-re nyert meg a Fradi, bár a kék-pirosak kétszer is vezettek –a zöld-fehér B- középben antikommunista megnyilvánulásokra került sor. A hatalom ezért be akarta tiltani a klubot, azonban Nádas Adolf Rákositól kért és kapott kihallgatást. Személyes közbenjárásának eredményeképpen Sztálin legjobb magyar tanítványa kegyet gyakorolt, így a Fradi büntetését enyhítették. (A követező négy mérkőzésen kizárólag idegenben léphetett pályára a IX. kerületi klub).

Sokáig azonban már nem küzdhetett a „derék zoknigyáros” az egyre erőszakosabbá váló hatalommal szemben, s rövidesen elváltak a klubelnök és a Ferencváros útjai.

Nádas Adolfra úgy emlékezzen a hálás utókor, mint egy olyan klubelnökre, akinek áldozatos munkája nélkül aligha állt volna újra talpra a II. világháborút követően az Erkölcs, Erő, Egyetértés csapata, s aki a lehetőségekhez mérten mindent megtett az FTC függetlenségének megtartásáért.

Déri Tibor

3 Vélemény a cikkhez: A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Nádas Adolf

  • Emlékezzünk Nádas Adolfra, hiszen nélküle egyikünk sem lenne Fradista! Minden TISZTELET, a derék zokniárusnak! Nem először próbálják elnyomni, ellehetetleníteni a Fradit, de minket kivégezni nem lehet, mert az Isteni gondviselés melletünk áll! Erre felhívnám a mai sportvezetők figyelmét is! Minél inkább próbálják elnyomni a Ferencvárost, mi annál inkább megerősödve jövünk ki az elnyomásból! Déri Tibornak pedig köszönöm, hogy ismét történelmi kincsekkel ajándékozott meg minket!

  • vajon az utódok ismerik elődeiket és tisztában vannak a saját felelőségükkel?

  • Rákosinak sajnos ma is vannak követői…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 09.23. 18:00 FTC-DVTK (Stream:m4sport.hu)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ