A Fradi naptára, augusztus 20. – A 2., 10. és a 14. Magyar Kupa-győzelem

tempo-naptar

Évfordulók:

95 éve született Biró István
110 éve született Szaniszló Zoltán
41 éve született Zöld Zoltán

Mérkőzéseink ezen a napon:

1910. UTE – FTC 2:2, Edzőmérkőzés
1913. FTC – TTC 2:0, Edzőmérkőzés
1916. FTC – KAOE 4:0, Edzőmérkőzés
1920. Hatvani AC – FTC 0:6, Edzőmérkőzés
1922. FTC – UTE 1-0, MK döntő
1926. Bástya – Ferencváros 1:1, Edzőmérkőzés
1932. Austria – Ferencváros 4-1, nemzetközi barátságos
1933. Temesvári Kinizsi – Ferencváros 1-8, nemzetközi barátságos
1950. Szombathelyi Lokomotiv – ÉDOSZ 2-1, NB1
1954. Bp. Kinizsi – Bp. Vasas 3-1, Esti kupa
1956. Tatabányai Bányász – Bp. Kinizsi 1-1, NB1
1958. Ferencváros – SBTC 2-1, MK döntő
1961. Komló – Ferencváros 2-2, NB1
1966. Bp. Honvéd – Ferencváros 3-2, NB1
1967. Ferencváros – Pécsi Dózsa 2-1, NB1
1974. Ferencváros – Borussia Mönchengladbach 2-4, MLSZ kupa
1975. Ferencváros – CSZKA Moszkva 1-1, MLSZ kupa
1976. Rába ETO – Ferencváros 1-1, NB1
1978. Ferencváros – PMSC 4-2, MK döntő
1979. Real Celta Vigo – Ferencváros 2-2, Nemzetközi torna
1981. Kecskeméti SC – Ferencváros 0-0, Edzőmérkőzés
1983. Murcia – Ferencváros 1-0, nemzetközi barátságos
1985. Csengőd – Ferencváros 0-4, MK
1988. Ferencváros – Vác 3-2, NB1
1993. Ferencváros – Haladás 2-1, NB1
1994. Békéscsaba – Ferencváros 5-2, NB1
2007. Budapest XI. – Ferencváros 0-5, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 9 győzelem, 5 döntetlen, 6 vereség, 44-35 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1933. Tamássy Zoltán
1950. Pamuki Tibor

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1950. Tihanyi II. András

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2003. Kapic, Adem

MK-1921-22“Nagy közönség gyűlt egybe, hogy tanúja legyen a Magyar Kupa megismételt döntőjének. Amikor a csapatok felálltak, általános volt a hit, hogy az UTE nyeri a meccset, mert az FTC négy legjobb játékosa: Pataki, Blum, Schwarz és Szabó nélkül állott fel, mí­g az UTE-ból ezzel szemben csak a tilalom alatt álló Fogl III. hiányzott. A zöld-fehérek gyenge összeállí­tása azonban nem járt súlyos következményekkel, sőt igen nagy meglepetésre az FTC tartalékos csapata került ki győztesen a küzdelemből. A játék ní­vója nem elégí­tett ki. Az első félidőben kapkodva, rendszertelenül dolgozott mind a két csapat s az UTE részén élénk hajlandóság mutatkozott a durvaságokra. A második félidőben azonban lecsillapodtak a kedélyek s némileg élvezhetőbb mederbe terelödőtt a játék. Az FTC csapata lelkesen, elevenen dolgozott, az UTE mereven játszott. Az FTC csapatában Amsel végleg bizonyí­totta, hogy rendkí­vül tehetséges kapuvéd, aki még sok sikerhez fogja segí­teni az FTC-t. A bekkek közül Takács volt a jobbik, Hungler II. még fáradtnak látszott. A fedezetsorban Wilhelm I. kitűnő játékot produkált, az UTE balszárnya egy pillanatig sem tudott élni mellette. Führmann nagy technikával tűnt ki, sok veszélyes helyzetben mentett. A csatársorban Héger gyors lefutásaival tűnt ki, lövéseivel azonban már nem volt szerencséje. Az ifjúsági Wágner szép fejes gólján kí­vül két remekül lőtt lapos gólfával aratott elismerést. Technikája is megfelelő, a labdát azonban még nem tudja magánál tartani. A kupagyőzelmet éri gól a második félidő 2. percében esik: Ivanovszky szabadrúgásból a kapura irányí­tja a labdát és Wágner négy méterről védhetetlenül befejeli.” (1922 – UTE)

“A Ferencváros “javí­tott” Temesvárt. Sárosi 4, Toldi és a balösszekötőt játszó Kemény 2-2 gólt lőtt.” (1933 – Temesvári Kinizsi)

Az esti mérkőzések már a negyvenes évek elején népszerűek voltak. A Latorca utcai Elektromos pályán a Szt. István Kupáért igen nagy csatákat ví­vtak a csapatok. A hangulatos mérkőzéseket a közönség megkedvelte, telt házak előtt játszották a mérkőzéseket. A Ferencváros kétszer is megnyerte a kupát és a hagyomány a felszabadulás után is folytatódott. Ekkor már Esti Kupa néven í­rták ki a mérkőzéseket. 1954-ben az FTC (akkori nevén Bp. Kinizsi) sorra győzte le ellenfeleit, s a döntőben a Vasas elleni 3-1, a kupa elnyerését jelentette. (A képen ez a kupa látható) Még emlékezetesebb az 1957-es siker. Az FTC Ausztráliában túrázott, s az itthonmaradt játékosokból álló „kis Fradi" alaposan kitett magáért. Előbb a lengyel Ruch Chorzozov ellen 2-0-ra. majd a Haladás ellen 1-0-ra győztek a fiatalok. Ezeket a találkozókat villanyfénynél rendezték. A döntőre azonban a Népstadionban délutáni világosságban került sor. (A Népstadionban akkor még nem volt világí­tás!) Nagy küzdelemben a „kis Fradi" legyőzte a jó erőkből álló MTK. csapatát. A Fradi fiataljai óriási lelkesedéssel játszottak, szinte végigrohamozták az egész mérkőzést. Rákosi Gyula ezen a találkozón szerezte első gólját az FTC csapatában: a 46. percben Tarsoly, Dálnoki volt a labda útja. A jobbszélső beadását Rákosi előrevetődve, mintegy 6 méterről védhetetlenül fejelte a kapu bal oldalába. Ezzel már 2-0-ra vezettek a fiatalok. A következő percekben — bár Gregort a játékvezető kiállí­totta, és Horváth kapus is megsérült — sikerült egy góllal megúszni az MTK-rohamokat. Az FTC emberhátránya a 75. percben megszűnt. Bukovi az MTK edzője a Rákosiba durván belerúgó Karádit lehí­vta a pályáról. Nem a játékvezető, hanem Bukovi állí­totta ki a sportszerűtlenül Játszó fedezetet! Végezetül jegyezzük fel a két évtizeddel ezelőtti kupagyőztes „kis Fradit": Horváth, Thomann, Forgács, Erdész, Simon, Hruby. Dálnoki, Rákosi, Takács, Pető, Gregor, Csere: Tarsoly, Csekő.“Kevesen gondoltak arra, hogy a Bp. Dózsa ellen nagyszerűen játszó és rendkí­vül gólképes Bp. Vasas a Bp. Kinizsi elleni mérkőzésen egyetlen gólt lő csak, s azt is 11-esből. A Bp. Kinizsi ezen a találkozón is, akárcsak az Esti Kupa eddigi összecsapásain, határtalan lelkesedéssel, teljes erőbedobással harcolta végig a 90 percet, s a mérkőzés egyes részeiben – különös az I. félidőben – kitűnő, korszerű játékkal lepte meg a hatalmas nézősereget (50.000). Az élelmezési játékosok, főleg az összjáték tekintetében csillogtatták képességeiket, sa játékidő első felében komoly mezőnyfölényt harcoltak ki. A Bp. Kinizsi az I. félidő közepe táján számos formás és fergeteges támadást vezetett. Szünet után némileg megváltozott a játék képe, ekkor a Vasas támadott többet és veszélyesebben is. Gólt mégis a Kinizsi ért el az 59. percben Orosz fejelt a Vasas kapujába. A 73. percben szépí­tett a Vasas, de két perc múlva Bundzsák szabálytalanságáért megí­télt büntetőt Dalnoki biztos lábbal értékesí­tette, beállí­tva a végeredményt.” (1954 – Bp. Vasas)

MK-1955-56Tempó, Fradi!: Végre kupadöntő! – lelkesedett a Népsport újságí­rója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó í­rásában. Végre kupadöntő! – lehetett itt lelkesedni egyáltalán? Talán ennek a hiánya, plusz a félelem és a néma tiltakozás miatt is, csak 10 ezer drukker előtt kezdődött a találkozó a Ferencváros és a Salgótarján csapatai között. Ehhez jött még az időjárás is, mely a mérkőzés kezdete előtt a ragyogó nyári jellegét mutatta, de ahogy Virág sí­pjelére megkezdődött a mérkőzés, már sötét fellegek gyülekeztek, és erős széllel az eső is megérkezett. Talán a sors fintora volt az időjárás, de í­gy utólag a bí­ró szerepeltetése is. Egy fricska a kor szellemének. Mert gondolom, Virág elvtársat sem kell bemutatni Bacsó Péter filmjéből, és bár tudom, hogy a két Virágnak nincs köze egymáshoz, de tudom azt is, a véletlenek néha szándékosan játszadoznak velünk. Mert „az élet nem habos torta, Pelikán.” Ahogy a kupadöntő sem volt az csapatunk számára, mert kemény küzdelemben sikerült győznünk 2:1-re Friedmanszky duplájával úgy, hogy Oroszt a második gólunk előtt, az 58. percben a bí­ró kiállí­totta. És bár ezután többet birtokolta a labdát a Salgótarján együttese, csapatunk magabiztosan őrizte az előnyét. Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállí­tásában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi. Végre kupadöntő! – lelkesedett az újságí­ró. Maga a mérkőzés örömteli volt, hiszen csapatunk megszerezte tí­zedik kupagyőzelmét. Az egyéni apró örömökön túl, más jó nem nagyon történt 1958-ban. Egy reményteljes forradalom leverése után, a terror évei következtek. Csak úgy jöttek mentek a Virág elvtársak és gázolták át embereken és kényszerí­tették ránk a hazugságot. De kibí­rta az ország, kibí­rta a csapat, és kibí­rta a zöld-fehér szellemiség. (1958 – Salgótarján)

TFU_19831200_Fml_008_0003-19580820

“Ferencváros I. félidőbeli nagy mezőnyfölényéből arra lehetett következtetni, hogy az éllovas zöld-fehér együttes nagyarányú győzelmet arat majd. A hazaiak végig irányí­tották a játékot, nagyon sokat támadtak, a pálya közepén sokat birtokolták a labdát, de támadásbefejezéseik nem sikerültek, mert a pécsiek szí­vósan védekeztek, s a csatárokból némelykor hiányzott a határozottság az átütőerő. A pécsiek kiegyenlí­tő gólja után egy negyedórán keresztül meglepően ügyesen játszottak a lila-fehérek, jól tartották a labdát, s volt bátorságuk kezdeményezni, támadni is. A mérkőzés sorsát végül is egy védelmi hiba döntötte el a Ferencváros javára. A közepes szí­nvonalú mérkőzésen váratlanul nehezen, de megérdemelten győzött a Ferencváros.” (1967 – Pécsi Dózsa)

1975

MK-1977-78Tempó, Fradi!: Július 26-án kezdtünk a Győr ellen, majd szinte háromnaponta volt mérkőzés. Nem volt könnyű menetelés, ráadásul az elődöntőt az Újpesttel ví­vtuk EGY NAPPAL a döntő előtt! Ilyen előzmények után futottak ki a csapatok a Népstadion gyepére 1978. augusztus 20-án. Mindkét csapat számára a kupán felül a nemzetközi szereplés lehetősége volt fontos, de igazán a Fradinak volt „veszteni” valója, hiszen ahhoz, hogy ki tudja engesztelni a szurkolókat, győznie kellett. Tompán kezdett a Fradi, mire feleszméltek a zöld-fehérek, a Pécs már 2:0-ra vezetett és bár a félidő végén már nyomasztó fölénybe játszottunk, úgy mentünk pihenőre, hogy ahhoz óriásit kell változnia a játéknak, hogy fordí­tani tudjunk. Amilyen hamar szerezte meg a Pécs az első félidőben a vezetést, olyan hamar szépí­tettünk is a második félidő elején. Mivel a vendégek ekkor már bunkerfocit játszottak csatár nélkül, í­gy Bálint is előrejött a középpályára, Martos meg szinte jobbszélsőt játszott és Pusztaival felváltva rohamozták a pécsiek kapuját. Bálint gyors gólja után mindenki várta a fordulatot, mely először nem éppen úgy következett be ahogy a szurkolók remélték. Ebedli Zolit lekönyökölték, le is kellett cserélni, Mészöly állt be helyette. Ettől aztán pillanatok alatt a küzdelmes mérkőzés megkapta a durva minősí­tést, előbb Nyilasit kaszálták el, majd az amúgy is zaklatott lelkiállapotban játszó Nyí­l rúgta meg Dárdait, amit Pádár kiállí­tással honorált (Ebedli K.O. kiütését azonban nem vette észre). A „háborús” viszonyok főleg a Fradit paprikázták fel és tí­z emberrel is a kapujukhoz préselték a pécsi csapatot. Amikor a 72.percben Pogány belőtte a jogosan megadott büntetőt, már a zöld-fehérek voltak helyzeti előnyben. A szurkolók hangorkánja közepette az Ebedli-Nyilasi tengelyt vesztett Fradi, Bálint irányí­tásával totális offenzí­vába kezdett és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a már a rendes játékidő alatt eldöntsük a kupadöntőt. Ez nem sikerült, í­gy következett a hosszabbí­tás, ami örökre emlékezetes marad. Szokolai góljával már a hosszabbí­tás negyedik percében eldőlni látszott a mérkőzés. A Pécs egyre fáradtabban tűnt, Dárdai mellett Kincses is csak sántikált a pályán, a Fradi meg olyan elánnal támadott, mintha most kezdődött volna a találkozó. Martos adta meg a kegyelemdöfést amit önfeledt fieszta követett a nézőtéren. (1978 – Pécsi MSC)

npl-1978-0010-19780820

1978

1985

1988

1993

1926

1945

1947

1965, 58 nappal a VVK-győzelem után

1980

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ