A Fradi naptára, június 20. – A 24. bajnoki cí­m

Évfordulók:

23 éve született Baturina, Roko
118 éve született Berkessy Elemér
117 éve született Friesz Rezső
138 éve született Fritz Alajos
71 éve született Hegedüs Gyula
113 éve született Móré János

Mérkőzéseink ezen a napon:

1915. Rapid – FTC 4:2, nemzetközi barátságos
1920. Viktoria Magdeburg – FTC 0-4, nemzetközi barátságos
1925. Eintracht Frankfurt – FTC 2-2, nemzetközi barátságos
1926. Arminia – FTC 7-0, nemzetközi barátságos
1943. Újvidéki AC – Ferencváros 1-2, NB1
1946. Ferencváros – DVSC 1-0, NB1 rájátszás
1954. CDNA Szófia – Bp. Kinizsi 2:1, nemzetközi barátságos
1955. Bp. Honvéd – Bp. Kinizsi 4:4, NB1
1964. Ferencváros – Kremser AC 6:0, nemzetközi barátságos
1965. Ferencváros – MTK 2:4, NB1
1970. Wiener SC – Ferencváros 3:4, nemzetközi barátságos
1971. SZEOL – Ferencváros 3:5, NB1
1973. Ferencváros – SBTC 6:0, NB1
1992. Diósgyőr – Ferencváros 0-2, NB1
2001. Ferencváros – Vasas 2-0, NB1 rájátszás
2018. Ferencváros – Villány 9-0, Edzőmérkőzés
2020. Ferencváros – Újpest 1-0, NB1
2021. Ferencváros – Legia Warszava 2-0, nemzetközi barátságos

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség, 46-30 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1915. Szécsi Géza
1925. Palcsek Antal
1946. Anda László
1946. Csiszár István
1954. Henni II. Miklós
1964. Horváth László
2021. Jones, Zyen
2021. Mmaee, Ryan

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1915. Fritz Alajos
1926. Varga II. György
1943. Toldi Géza
1955. Bencsik János

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

1946. Földes Péter

Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:

2021. Stöger, Peter

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1912. Pataky Mihály
1964. Varga Zoltán

1920

1925

1937, Közép-Európa – Nyugat-Európa 3:1

“Újvidéken még sohasem nyilvánult meg olyan érdeklődés labdarúgó mérkőzés irányt, mint vasárnap a Ferencváros vendégszereplése alkalmával. Már a kora délelőtti órákban egymás után érkeztek a városba Zomborból, Hódságról, Ujverbászról, Őbecséről és Szabadkáról, valamint a bácskai községekből a kisebb-nagyobb szurkoló különí­tmények. A Ferencváros sétával töltötte a délelőttöt. Gyetvai a szállóban maradt, nem érezte jól magát, a torkát fájlalta, láza is volt. Toldi kijelentette, hogy kényszerűségből, kisebb sérüléssel a lábában vállalja a játékot. Amikor a két csapat megjelent a pályán, a nézőtér ünnepi külsőt mutatott. A szombati eső után derűs, napsütéses időben enyhe szél lengette a zászlókat. A 8000 főnyi közönség soraiban ez alkalommal először foglaltak helyet a sebesült katonák. Az első félidőben Welker góljával meglepetésre vezetett a hazai csapat. Szünetben az újvidékiekhez belátogat a főispán és minden játékoshoz van egy-két szava. Az újvidéki öltözőben általában örömteli a hangulat, a vezetők és edző egyaránt további lelkes játékra buzdí­tja a játékosokat. A Ferencváros öltözőben annál nyomottabb a légkör. A vezetők a csatárokat hibáztatják. A II. félidőben a Ferencváros fölénybe került. A 8. percben Toldi, majd tí­z percre rá újból Toldi volt eredményes, í­gy fordult a kocka. A II. félidőben a Ferencváros mintha feltámadt volna, egyre-másra vezette a támadásokat és megérdemelten nyert.” (1943 – Újvidék)

“Négy óra előtt néhány perccel indult el a közönség vándorlása az Üllői út felé. A Ferencváros előmeccset játszik! Ilyen sem volt még!…Igen helyes és életrevaló ötlet volt a Ferencváros vezetőségének császárvágása: hat ifjúsági játékossal felfrissí­teni a fáradt csapatot. A kí­sérlet bevált. Ha ez első mérkőzésen a fiatalok még nem is nyújtottak százszázalékos teljesí­tményt, játékuk biztató a jövő szempontjából. A játék nem mozgott valami magas szí­nvonalon. A helyzetek alapján a Ferencváros megérdemelte a győzelmet.” (1946 – DVSC)

1964

“Fülledt melegben futott ki a két csapat. A mérkőzés megkezdése előtt Krausz Sándor, a Kinizsi barátainak képviselője virágcsokrot adott át Puskás Ferencnek a Honvéd kapitányának. Közepes iramban, hullámzó játékkal kezdődött a mérkőzés. A mezőnyben egyenrangú ellenfél volt a Kinizsi, a kapu előtt azonban a nagyobb tudású Honvéd csatárok egy-két ötletes mozdulattal egymás után teremtették a gólhelyzeteket. A 17. percben már 3:0-ra vezetett a Honvéd, Machos és Puskás duplájával. Ezután lényegesen többet támadott a lelkes Bp. Kinizsi, de nem sikerültek a lövések. A sok próbálkozás után a 43. percben Orosz szépí­tett, de nem sokáig tartott az öröm, hiszen a lefújás előtt Czibor újra háromra alakí­totta a két csapat közötti különbséget. A szünet után heves támadásokkal kezdett a Kinizsi és megtörtént az, amiben nagyon kevesen hittek. A 65000 néző ámulattal figyelte, ahogy Borsos duplával egyre közelebb került a Kinizsi a pontszerzéshez. Továbbra is hullámzó volt a játék. A 76. percben Orosz Fenyvesi szöktette, a balszélső jobban nagyerejű, védhetetlen lövést zúdí­tott a kapura. A labda fejmagasságban a jobboldali léc mellett vágódott a hálóba. 4:4! A hátralévő időben mindent beleadott a Bp. Honvéd, időnkint igen nagy nyomás nehezedett a Kinizsi kapujára, nagy munkában volt Gulyás és a védők, de sikerült kihúzniok a döntetlent.” (1955 – Bp. Honvéd)

1970

“A várakozásnak megfelelően ferencvárosi győzelemmel végződött a SZEOL utolsó hazai NB I-es mérkőzése, de ez a győzelem már egyáltalán nem a várakozásnak megfelelően alakult ki. Ilyen ví­zilabda eredményre senki sem számí­tott, s a nyolc gól arról tanúskodik, hogy egyrészt a SZEOL nem értéktelen együttese a magyar labdarúgásnak, s ha Giliczének jobb napja van, még szorosabb is lehetett volna az eredmény. Másrészt viszonyt arra i s jó példa a mérkőzés, hogy még a bajnokság éllovasai közé tartozó csapat sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy kienged. Mindenesetre jó iramú, változatos és sok gól miatt emlékezetes mérkőzésen nyertek a zöld-fehérek.” (1971 – SZEOL)

“Gólzápor a Népstadionban…Biztos, hogy Moór Endre az SBTC edzője nem í­gy képzelte el a búcsút csapatától. Néhány játékosa azonban egy-két órával korábban vette ki a szabadságát – legalábbis játékán ez látszott! A vendégek szinte semmi ellenállást sem fejtettek ki a nagy kedvvel játszó FTC ellen. Ezen a délutánon klassziskülönbség volt a két együttes között, és ez nem kismértékben volt köszönhető a hatalmas területen játszó és gólokat szerző Juhásznak, valamint Muchának és Szőkének. E három játékos nemcsak jól, és eredményesen játszott, látványos és korszerű támadásokat vezetett, hanem gyakran technikai trükkökkel, szellemes megoldásokkal szórakoztatta a lelkes közönséget.” (1973 – SBTC)

Tempó, Fradi!: Ha azt mondod, Diósgyőr – kapásból vágom rá: 1992. június 20. Egy Fradi érzelmű szurkolónak meg ennyi elég is: “Azt beszéli már az egész város, bajnok lett a Ferencváros!”. A többinek igazából nincs is értelme, hiszen az egyenlő egy álomutazással…Pedig nem úgy indult az 1991/92-s bajnoki szezon: volt itt rossz őszi kezdés, volt óvás, amit újrajátszás követett egy szerencsétlen csere miatt (5 percen keresztül több légiós volt a pályán a megengedettnél), és volt egy győzelmi sorozat, melyet azóta is legendák öveznek. 1992. április 4-én 7:0-ra vertük az Üllői úton a Zalaegerszeget. Ezzel a gombócból is sok győzelemmel kezdődött a 10 mérkőzésből álló győzelmi sorozat. Ekkor már ott “loholtunk” a vezető Kispest mögött és a rákövetkező héten a Bozsik stadionban aratott 2:0-s győzelmünkkel be is jelentkeztünk az aranyra és ami ezután jött, az a Ferencvárosi labdarúgás történetének legfényesebb lapjaira való…Az igazság pillanata június 20-án jött el: Diósgyőr, harmincezer néző, vagy talán még több is. Órákkal a kezdés előtt egész Miskolc zöld-fehérbe öltözött, a szurkolók áradata elfoglalta az utakat, a járdákat, az ott lakók szinte ki sem mertek menni az utcára, mert amerre néztek, csak éneklő Fradistákat láttak zöld-fehérben. Az első „érzelmi bomba” már a harmadik percben robbant, amikor Fodor szögletéből, az apró termetű Wukovics a hazaiak hálójába fejelt. A teljes földindulás a 29. percben következett be, amikor a mérkőzés hőse ismételt, és Balogh fejese után néhány centiről kotorta be a labdát Knotz kapujába. Ami ezután történt, arra már nem lehet megfelelő jelzőket találni. A szurkolói öröm annyira elhatalmasodott, hogy majdnem „baj” is lett belőle, de Nyilasi Tibornak és Havasi Mihálynak végül is sikerült megfékezni, a „hatóság” által provokált közönséget. Nyí­l szinte imára kulcsolt kezekkel könyörgött a rácsokat kitépni szándékozó szurkolóknak, miközben aki elérte a trénert, az simogatta, ölelgette, csókolgatta. Bizarr, de egyben érzelmes pillanatok voltak, melyeket soha nem lehet elfedni. Egy életre meghatározta sokunk kötödését Nyilasi Tiborhoz. Nem elég, hogy vele együtt nőttünk fel, hogy a játékától és az egyéniségétől lettünk igazi Fradisták, ehhez jött 1992. június 20-a, a könyörgő, de nagyon határozott tekintet, az összekulcsolt kéz…Még Puhl Sándor is azt várta, mikor vethet már véget a meccsnek, nem is hosszabbí­tott, amikor az óra “elütötte” a kilencvenet, már fújt is hármat, de úgy, hogy talán még a tüdőjében volt az összegyűjtött levegő, de már rohant is az öltöző felé. Nem is tehetett mást, mert egyszerűen nem akarta, hogy a “fradi-tornádó” őt is felkapja, levetkőztesse és úgy cipelje körbe az egész pályán, mint egy boldog apa az első gyermekét a szülészet folyosóján. 11 év pauza után, több tí­zezer Fradista ünnepelte a 24. bajnoki cí­münket. Sokunk számára a mai napig ez csillog a legfényesebben. (1992 – DVTK)

2001

2020

1912

1964