A Fradi naptára, május 7. – A 22. Magyar Kupa-győzelem

Évfordulók:

41 éve született Buzsáky Ákos
32 éve született Dilaver, Emir
44 éve született Maróti Béla
57 éve született Pintér Attila

Mérkőzéseink ezen a napon:

1905. FTC – MUE 5:2, NB1
1911. FTC – Cricketer 7:0, nemzetközi barátságos
1913. vegyes MTK, FTC, BTC, BAK, MAC – Sunderland 2:3, nemzetközi barátságos
1916. FTC – BSE 2:0, Edzőmérkőzés
1922. FTC – Kispesti AC 4-2, NB1
1932. vegyes Young Boys, Biel – vegyes Ferencváros, Hungária 3-3, nemzetközi barátságos
1933. Ferencváros – Bocskay 1-0, NB1
1939. Szolnoki MÁV – Ferencváros 1-1, NB1
1944. Vasas – Ferencváros 3-5, NB1
1950. Csepeli Vasas – ÉDOSZ 1-5, NB1
1955. Aarhus GF – Bp. Kinizsi 1-2, nemzetközi barátságos
1958. Lens – Ferencváros 6:0, nemzetközi barátságos
1960. BVSC – Ferencváros 1:4, NB1
1961. Tatabányai Bányász – Ferencváros 3:1, Edzőmérkőzés
1966. Dunaújvárosi Kohász – Ferencváros 3:1, Edzőmérkőzés
1969. Kecskeméti Dózsa – Ferencváros 3:7, Edzőmérkőzés
1977. Ferencváros – Csepel 3-3, NB1
1980. Rába ETO – Ferencváros 3-1, NB1
1983. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1-2, NB1
1986. SZEOL-Délép SE – Ferencváros 1-1, Edzőmérkőzés
1988. ZTE – Ferencváros 0-2, NB1
1994. ETO FC Győr – Ferencváros 3-1, NB1
1997. Ferencváros – PMFC 2-1, NB1
2011. Szolnoki MÁV – Ferencváros 2-3, NB1
2016. Újpest – Ferencváros 0-1, MK döntő
2022. Ferencváros – MTK 0-3, NB1

Összes díjmérkőzés: 21 mérkőzés, 13 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség, 52-36 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1905. Koródy Károly
1911. Krizsán Endre
1911. Wurfer Lajos
1922. Nikolsburger Mihály

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1939. Jászberényi Zoltán
1944. Polgár Gyula
1980. Nagy Mihály
2016. Lamah, Roland

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1975. Magyar István

Ezen a napon játszotta egyetlen válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1911. Szeitler Károly

“Csekély számú nézőközönség előtt folyt le ez a mérkőzés. Első félidőben a F. T. C. ugyan fölényben volt, de a M. U. E. csatárai közvetlen a kezdés után egy sikerült lerohanás alkalmával goalt rúgnak. Ezután Takács a F. T. C. balszélső csatára fut le, de a M. U E. hátvédje elbuktatja; a biró 11 méteres büntetőrúgást ad, mely goalt eredményez. Az első goalt két perczezel később egy másik követ. A második félidő elején a M. U. E. támad s a 20. perczben az eredményt kiegyenlí­ti. Erre a F. T. C. hevesen játszik, 10 percz alatt 3 goalt sikerült elérnie. Végeredmény 5:2 a F. T. C. javára.” (1905 – MUE)

“A játék a fürge zöld-fehér csatárok élénk támadásával kezdődik, amely alig pár perc múlva Varga helyezett lövése révén eredménynyel zárul. E vezető goal után is állandóan a FTK támad. Csatársora pompás kombinációkkal veszélyezteti a Kriketterek goalját. Különösen a balszélső Wurfer játszik jól, akit fedezete, a nálunk jól ismert Grossmann sehogy sem tud fogni. A félidő utolsó öt percében még két goalt rug a FTK. Helycsere után a Kriketterek a pálya sáros és használhatatlan voltára való tekintettel, nem akarják folytatni a játékot s csak hosszas alkudozás után, no meg a pályára érkezett osztrák győzelem hí­rére folytatják a játékot. Állandóan a magyar csapat támad s rövid időközökben négy goalt rúg. Közben a játék — a Kriketterek kezdeményezésére — elfajul — a biró Wurfert és Bendert kiállí­tja. Biró Szüsz Hugó volt.” (1911 – Cricketer)

“Blum, a FTC szimpatikus repräzentativ játékosa a Sunderland—magyar kombinált mérkőzésen fényes tanujelét adta annak, hogy minő gyorsan tanul. Vasárnap, dacára minden igyekezetének, ugy cicázott vele a világhí­rű Buchon-Mordue pár, ahogy akart, mert valahányszor ellenfelénél volt a labda, mindig ő támadott, ő mozgott előbb. A mozgásban levő játékost pedig egy nagytechikáju ellenfél könnyen kicselezheti. Ámde szerdán máskép volt. Valahányszor Mordue megállt a labdával, mindannyiszor megállt vele szemben Blum is és nem támadott mindaddig, mig csak Mordue meg nem mozdult. Igy ezután fordí­tott helyzet állott be, amelynek az lett eredménye, hogy Mordue korántsem tudott ugy boldogulni, mint vasárnap. Hanem azért ennek dacára elfogadnék őt jobbszélsőnek a válogatott csapatba. Vagy nem?” (1913 – Sunderland)

“Az FTC-ben Takács, Hungler II. és Pataky helyén Hungler I., Nikolsburger II. és Kővágóval állott fel. A csapat ebben az összeállí­tásban igen mérsékelt teljesí­tményt nyújtott, s csak annak köszönhette győzelmét, hogy éppen a KAC-al került szembe, amelynek a játéka ma messze van ez elsőosztályú klasszistól. A zöld-fehérek csatársora ma még talán akcióképtelenebb volt mint eddig, s ha nem lett volna mögött a kitünő halfsor, amely újabb és újabb gólhelyzeteket készí­tett elő a számára, bizony csalódással kellett volna távoznia a küzdelem szí­nhelyéről.” (1922 – Kispesti AC)

“A régi, szép idők emléke elevenedett fel tegnap az Üllői-úton. Nem csak azért, mert a nézőtér lényegesen teltebb volt, mint a tavasz eddigi fordulóin, de azért is, mert a szemben álló csapat olyan nagyszerű mérkőzést ví­vott, amilyet bajnoki találkozáson már régen nem láttunk. A Ferencváros rácáfolt legutóbbi ernyedtségére, a Bocskai pedig teljesen méltón az egész mérkőzés alatt egyenrangúnak mutatkozott nagy ellenfelével. Hatalmas iram, játékbeli szépségek és az utolsó pillanatig tartó izgalom jellemezte ezt a játékot, amelyet í­gy méltán állí­tunk a tavasz szezon első helyére. A Bocskai pályára lépést igen élén tetszésnyilvání­tás kí­séri, de természetesen, hogy a Közép a Ferencvárost ünnepli lelkesen, tomboló hanggal. Különösen nagy az öröm, hogy Toldi is megjelenik a pályán (Tempó, Fradi!: Vele lett “teljes” a legendás T-betűs csatársor: Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut). A nagyszerűen játszó Bocskai ellen, az utolsó pillanatig izgalmas mérkőzés sorság a Toldi lövéséből eredt egyetlen gól döntötte el: Toldi leveszi a levegőből a bekk mellett, s hatalmas lövéssel a felső kapufát találja el, a kapus előremozdult a labdáért, de vesztére, mert a lepattanó labda a könyökébe vágódik, s onnan a hálóba jut…A közönség egetverő tapssal és éljenzéssel fogadja az eredményt, amely sorsdöntő volt.” (1933 – Bocskay)

“Hüvös szeles időben hatalmas tömegekben zarándokol a közönség a nagy érdeklődéssel várt összecsapásra. A Kinizsi öltözőjében nagy csendben készülődnek. Egyszer csak Gyetvai, a Ferencváros balszélsője jelenik meg az ajtóban és Kiszelyt keresi (Kiszely István 1939-1942 között 91 alkalommal lépett pályára a Fradi szí­neiben – Tempó, Fradi!): — Gyere be Gyetvás, most még szí­vesen látunk téged – hí­vják a ferencvárosi fiút…Igen nagyiramú játékot ví­vott a két csapat. Az első perctől kezdve nagy hevességgel csaptak össze és ez a nagy hevesség egészen a mérkőzés befejezéséig tartott. A Kinizsi talált először magára és jól használta ki a zöld-fehér védők kezdeti bizonytalanságát. így sikerült is hamarosan gólt elérnie. A Ferencvárost a gól nem zavarta meg, fokozatosan jött fel és azután a félidő végéig ő volt a határozottabb, a többet támadó és megérdemelten fordult a második félidőre egygólos előnnyel. A második félidőben a Ferencváros erősen rákapcsolt és amikor 4:1-re vezetett, úgy látszott, hogy még néhány gólt fog rúgni. Ekkor azonban erősí­tés helyett lelassí­tott a csapat és a nagy lelkesedéssel játszó Kinizsi kétessé tudta tenni hosszú időn keresztül a ferencvárosiak győzelmét.” (1944 – Kinizsi) | Tempó, Fradi!: A mérkőzés tudósí­tásnál az újság Kinizsi-Ferencváros meccsről í­r, de tudni kell, hogy 1943-ban a nehéz anyagi körülményekkel küszködő Vasas a Magyar Kommunista Párt “látókörébe” került. Úgy gondolták, hogy a sporton keresztül lehet nagyobb tömegeket megnyerni a mozgalomnak. A Vasasra esett a választás, a pénzbeli támogatás mellett megkapták a Pasaréti úti sportterületet is, a nevük Nemzeti Nehézipari Munkások Kinizsi SC-re változott, amit a második világháború után újra Vasas-ra változtattak. Ez idő alatt a klub elnöke Kádár János volt.

“Végig erős iramú, helyenként szí­nvonalas mérkőzést láttunk. Az első félidőben a csepeli fedezetpár pompás játékkal uralta a mezőnyt és tömte a csatársort jobbnál-jobb labdákkal. A csepeli csatárok azonban a gólhelyzetek egész sorát hagyták ki. Az ÉDOSZ támadósor ritkább támadásai mindig veszélyt jelentettek. Szünet után megváltozott a játék képe. Ez elsősorban a két ÉDOSZ fedezet feljavulásának tulajdoní­tható. Ekkor az ÉDOSZ legalább annyit támadott mint a Cs.Vasas, s a gólhelyzeteket a csatárok ki is tudták használni.” (1950 – Csepeli Vasas)

“Az Aarhus GF ez alkalommal ünnepelte fennállásának 75-ik évfordulóját.” (1955 – Aarhus)

“Nem úgy indult a mérkőzés, hogy a Ferencváros ilyen nagy gólaránnyal győz. Az I. félidő heves küzdelmében a BVSC is ugyanúgy kivette a részét, mint a zöld-fehér csapat. De mí­g a ferencvárosi csatársor ebben a játékrészben jobban ki tudta használni a helyzeteit, addig a BVSC csatárok holtbiztos helyzetekben is hibáztak. Szünet után igen egyoldalúvá vált a játék. A BVSC fedezetpárja erősen visszaesett, hátvédhármasa is gyakran jött zavarba és í­gy nem tudták megakadályozni a mintegy félórán keresztül rohamozó ferencvárosiak újabb góljait.” (1960 – BVSC)

1977

“Viharos erővel kezdett a Ferencváros, s miután már az első percekben gólt ért el, mindenki azt hitte, hogy könnyű lesz az útja a győzelemig. A meg-megújuló rohamokat a Dózsa átvészelte, s aztán igazán dicséretes módon egyre többször próbálkozott kezdeményezéssel, a játék irányí­tásával. Támadójátéka azonban elég nehezen bontakozott ki, s a Ferencváros egy negyedórás megtorpanás után újból ritmust tudott váltani. A Dózsa 2:0 után sem adta fel, s nagyon ügyesen érvényesí­tette azt a lélektani előnyét, hogy ezen a mérkőzésen nem sok vesztenivalója van. A Ferencváros í­gy örülhet a nehezen kiharcolt két pontnak, amelyek ezen a mérkőzésen elsősorban küzdőképességének és Zsiborásnak köszönhet. A lelátón összeverődtek a tenyerek, a közönség egy része lelkesen ünnepelte Zsiborás Gábort, aki ezen a mérkőzésen gólnak látszó lövéseket védett, s kitűnt határozottságával, magabiztosságával. Korlátlan úr volt a levegőben.” (1983 – Újpesti Dózsa)

“Küzdelmes, de meglehetősen mérsékelt szí­nvonalú mérkőzést láthattak a nézők. Már az első félidőben is az FTC játszott valamivel jobban, fordulás után pedig minden tekintetben felülmúlta a harmatgyenge teljesí­tményt nyújtó egerszegi együttest…A 60. percben Dukon kezdeményezett akciót, jó cselekkel középre verekedte magát, majd Dzurjákot inditotta, aki jobbról pontosan guritott középre és Fischer pár lépésről nem hibázott (1:0)…69. percben Dukon tört be a 16-oson belülre, ahol Szabó elbuktatta. A jogos 11-est Pintér biztosan értékesí­tette. (2:0).” (1988 – ZTE)

“A Ferencvárostól többet várt közönsége, a nézők a végén mégis ünnepelték a csapatot. A fegyelmezett vendégeket csak egy hajszál választotta el a pontszerzéstől.” (1997 – Pécsi MSC)

“… a zöld-fehérek az első tí­z percben öt hatalmas gólhelyzetet alakí­tottak ki Pölöskey Péter, Rósa Dénes és André Schembri révén. Hálóba viszont nem találtak (bár egy Pölöskey-fejes a gólvonalig azért eljutott). A 20. perctől viszont már nem csak a szél rezgette a hálókat: egy újabb ajándéklabdát gólra váltva előbb Pölöskey megszerezte a vezetést a Ferencvárosnak, majd Zsolnai Róbert egyenlí­tett pontos fejessel, de a Rósa forintos labdáját gólra váltó Schembrinek köszönhetően hamarosan újra a vendégek vezettek. Szó szerint percenként potyogtak ekkor a gólok! Jó húszperces „igazi” NB I-es játék után Schembrit buktatta a tizenhatos jobb oldalánál meglehetősen fölöslegesen (hogy igen visszafogottan fogalmazzunk) Nenad Djurovics, a büntetőt Rósa Dénes váltotta gólra. Még mielőtt megnyugodhattak volna a zöld-fehérek, az első félidő utolsó percében déja vu-érzés foghatta el a nézőket, mert a szolnokiak gyakorlatilag megismételték első találatukat: szabadrúgásból, 35 méterről Braniszlav Vukomanovics í­velte be a bal oldalról a labdát, Zsolnai pedig megelőzte védőjét, és a kapuba bólintott. 2–3-mal fordulhattak í­gy a felek, mi pedig azt éreztük, amit hazai futballmérkőzéseken ritkán: őszintén sajnáltuk, hogy véget ért a játékrész. (…) A Szolnok ezzel a vereséggel viszont kiesett” (2011 – Szolnok)

2016

1961

1975