A Fradi naptára, szeptember 11.

tempo-naptar

Évfordulók:

55 éve született Bánki József
5 éve hunyt el Csernai II. Tibor
52 éve született Deák Sándor
83 éve született Szabó I. László

Mérkőzéseink ezen a napon:

1910. FTC – NSC: 8:3, NB1
1921. III. Kerület – FTC: 1-1, NB1
1927. Ferencváros – Szegedi Bástya: 5-0, NB1
1932. Attila – Ferencváros: 0-1, NB1
1938. Ferencváros – Slavia Praha: 0-2, KK Döntő
1949. Kispest – Ferencváros: 2-0, NB1
1955. Csepeli Vasas – Bp. Kinizsi: 1-0, NB1
1963. Galatasaray – Ferencváros: 4-0, BEK
1966. Dunaújváros – Ferencváros: 1-2, NB1
1968. Ferencváros – Leeds United: 0-0, VVK Döntő
1971. Ferencváros – Tatabánya: 2-1, NB1
1974. Haladás – Ferencváros: 0-1, NB1
1976. Ferencváros – SZEOL: 4-0, NB1
1985. Siófok – Ferencváros: 2-0, NB1
1993. MTK – Ferencváros: 1-1, NB1
1999. Ferencváros – MTK: 1-0, NB1
2004. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros: 2-1, NB1
2010. Újpest – Ferencváros: 6-0, NB1
2011. Ferencváros – ZTE: 2-0, NB1
2013. Tatabánya – Ferencváros: 1-4, Ligakupa

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 10 győzelem, 3 döntetlen, 7 vereség, 33-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1910. Pataky Mihály
2011. Gyenes Dávid
2011. Hakola, Juha

Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1999. Poklepovic, Stanko
2011. Détári Lajos

Tallózás a korabeli sajtóhírekből:

“A Nemzeti ily súlyos vereségét senki sem várta, sőt a II. félidő elején, a mikor 3:3-ra kiegyenlítettek, sokan már győzteseknek is gondolták, de ekkor Ftc a teljes tudásával megy a játékba és nagy fölénnyel gyors egymásutánban lövi a szebbnél-szebb gólokat és súlyos vereséget mér a tavaly szépen szereplő nemzetiekre. A Ferencvárosi Torna Klub csapatában új csillagként tűnt föl Pataki centercsatázó, a ki szép fair játékával, a kapu előtti helyzetek ügyes kihasználásával Koródy méltó helyettesének bizonyult…„Szegény Schlosser majdnem megijedt!” Ilyen kijelentés hangzott el múlt vasárnap a millenárison az egyik FTC ajkáról, mikor Schlosser Feldmann felrúgása után vigyorogva vonult le a pályáról.” (1910.09.11 – NSC, NB1)

Bukovi Márton

Bukovi Márton

“A Ferencváros csütörtöki játéka után kevesen várták azt a pompás futballt, amit tegnap a zöld-fehér együttes produkált. Ilyenformán azoknak lett igazuk, akik azt vallják, hogy csapataink mindenkor a bajnoki pontokért vívják legtöbb akarattal mérkőzéseiket s a bajnoki pontok értéke, a bajnokságra törés hozza ki a játékosokból tudásuk minden szépségét, erejét. Az adja a Ferencváros játékának legnagyobb értékét, hogy komoly ellenfél ellen komoly küzdelemben produkálta. Mert a Bástya hatalmas lelkesedéssel és nem kisebb felkészültséggel feküdt a küzdelembe…A mérkőzés végén Bukovit vállán vitte az öltözőbe a tömeg. Kitűnő érzékkel így érzékeltette a mérkőzés közönsége a kritikáját, melyet teljes egészében el kell fogadnunk. A mai játék rengeteg szép akcióval volt ékes. Az akcióknak, a végig fejlődő támadásoknak nagyobb részét a Ferencváros vitte, végezte, s hogy ezt tehette, annak elsősorban a kitűnő halfsora volt az okozójua. Ebben is a többiek fölé emelkedett Bukovi, akinek játékában a futballtechnika minden finomsága csillog, a taktika minden kívánalma kielégítést nyer s felvillan a futballzsenialitás olyan ritkán tapasztalható fénye.” (1927.09.11 – Bástya, NB1)

“A Ferencváros győzelme igen keservesen született meg. Nem lehet kétségbe vonni, hogy a csapat rászolgált erre a győzelemre, amelyet igen nehezen tudott kiharcolni. Annyi azonban bizonyos, hogy ennek a győzelemnek keserű emléke nem abban maradt meg a csapat és a vezetői szívében, hogy csak egyetlen gól jelzi, hanem elsősorban annak tudatában, hogy a zöld-fehérek ezúttal olyan gyengén játszottak, ahogyan magyar pályán már nagyon régen szerepeltek. A Turay-Lázár csere tökéletesen megbukott, és nem Turayn! Toldi nem tudott irányítani, nem tudta ezt a sort összefogni. Takács éppen olyan kevésbé avatkozott a játékba, mint a mostanában látott többi mérkőzésen, a két szélső pedig ilyenformán nem is volt eleget foglalkoztatva.” (1932.09.11 – Attila, NB1)

“A mérkőzés nem tükrözte a két csapat közti tudáskülönbséget. Elsősorban azért nem, mert a dunaújvárosiak nagy becsvággyal küzdöttek, s a mérkőzés nagy részében tudásuk legjavát adták, a Ferencváros pedig csak egyes időszakokban játszott jól s teljes erőbedobással. A hazaiak az első negyedórában és az utolsó 20 percben tettek ki leginkább magukért, ekkor nemcsak ügyesen védekeztek, hanem gyors támadásokat is vezettek. A zöld-fehérek az első félidő utolsó félórájában irányították a játékot, de helyzeteiket nem tudták megfelelően kihasználni. Szünet után egy negyed óráig még a vendégek játszottak támadóbb szellemben, de aztán a dunaújvárosiak fellelkesültek, alaposan ráijesztettek a Ferencvárosra. Egy gyors Mátrai gól azonban végleg megpecsételte a dunaújvárosiak sorsát. A Ferencváros győzelme nehezen született meg, de megérdemelt.” (1966.09.11 – Dunaújváros, NB1)

npl-1966-II-0007-19660911-dunaujvaros-novak

vvk_6768_mini_gomb“Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtuk, “sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Lakat Károly dr. csapata sokak szerint minden idők egyik legjobb Fradija volt, és ha a 68-as események miatt, indulhattak volna a BEK-ben, ott is esélyesek lettek volna a végső győzelemre. A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta az előnyét, s megnyerte a kupát. A Ferencvárosnak azonban nincs szégyenkezni valója. Hallatlan izgalmas küzdelemben szinte mindent megtett azért, hogy behozza 0:1 arányú hátrányát. Már az első félidőben is a Ferencváros támadott többet, helyzetek is adódtak, de az angolok önfeláldozó védekezése sikerrel járt. Az utolsó félórában nyomasztóvá vált a zöld-fehér fölény. A 60. percben Karába jól ívelte be a labdát, s az a meglepett Lorimer kezén irányt változtatott. A játékvezető sípja néma maradt! Néhány perc múlva sípolt, mintegy 18 m-ről ítélt szabadrúgást a Ferencváros javára. Novák futott a labdának. Óriási erővel küldött lövése elszállt a sorfal mellett, Sprake azonban ragyogó vetődéssel hárította a biztos gólnak látszó lövést. Egy perc múlva Juhász előreadása nyomán Albert előtt nyílt jó helyzet, a középcsatár azonban lövés helyett újra cselezett. Akárcsak Rákosi, aki a 71. percben Varga—Karába akció végén mintegy 10 méternyire a Leeds kapujától egy pillanatra kivárt és az egyik angol védő hárított. Az utolsó 20 percre megjött a közönség hangja, nagy erővel rohamozott a Ferencváros. Teljesen beszorult a Leeds. A nagy fölény ellenére eredménytelen ferencvárosi támadásokkal teltek az utolsó percek. Az FTC szinte végigtámadta az egész mérkőzést, de a legnagyobb helyzetekből sem sikerült gólt szereznie. – Sajnálom, hogy nem sikerült — mondta Albert Flórián. — Ez az első olyan hazai VVK-mérkőzésünk, amelyen nem lőttünk gólt. És éppen ez volt a döntő…A kupavesztés után sem volt azonban szégyenkezésre ok, hiszen nagyszerű sorozatot teljesített sikerrel a csapat…Don Revie, az angolok menedzsere is egyértelműen dicsérte a Fradit: – A Ferencváros kiváló csapat. Egyike a legjobbaknak, amit valaha is láttam. A mérkőzés egyes pillanataiban már én magam is feladtam a reményt, de kibírtuk az óriási nyomást...Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke: – Ilyen mérkőzést még nem láttam életemben, hogy az egyik csapat ilyen hihetetlen erejű támadásokkal rohamozzon 90 percen át, de ne tudja megtörni a másik ellenállását…Ez így szépen is hangzik, de ha ma már előveszi valaki az évkönyvet, csak azt látja, hogy a VVK 1967—68. évi győztese a Leeds United volt. A nevekből, számokból nem derül ki, hogy az ezüstérmes Ferencváros milyen nagyszerű fegyvertényt hajtott végre a döntőig. A döntőben pedig kapujához szegezte — a kupagyőztest…” (1968.09.11 – Leeds United, VVK döntő visszavágó)

npl-1968-II-0009-19680911-leeds-csapatkep

(1971.09.11 – Tatabánya, NB1)

NS-19710912-01-19710911

“A tartalékos SZEOL ellen elég kényelmesen kezdett a Ferencváros. Az első 20 percben hiányzott a szokásos lendület, a gyors támadásindítások és viharos befejezések a bajnokcsapat játékából. Mindez megkönnyítette a vendégek dolgát, akik szemlátomást elsősorban arra koncentráltak, hogy minél kevesebb góllal ússzák meg a játékot. A vezető gól aztán lendületbe hozta a hazaiakat, a következő pedig letörte a szegediek kezdeti lelkesedését. Az első félidőben még így is csak ritkán volt igazán ellenállhatatlan a zöld-fehérek támadójátéka. Szünet után viszont volt egy időszak egymást érték a gyors, lendületes akciók, a veszélyes rohamok. Ezekben a percekben a SZEOL el a kaputól a labdát jelszóval védekezett, de így sem tudta szorossá tenni a végeredményt.” (1976.09.11 – SZEOL, NB1)

“A rendkívül küzdelmes 90 perc során mindkét együttes nagy akarással küzdött. A második félidőre némileg elfáradt hazaiak ellen több helyzetet is kialakított az MTK, ám gólt mégis a hazaiak szereztek az utolsó percben. Az összességében a győzelmet jobban akaró Ferencváros, ha némi szerencsével is, de megérdemelten szerezte meg a győzelmet…90. perc: Szűcs L. kirúgása után Tóth M. erőszakosan megszerezte a labdát Komlósitól, kapura tört, majd 12 m-ről kilőtte a jobb alsó sarkot.” (1999.09.11 – MTK, NB1)

TFU_19990911_FCU_021 - 0001

2 Vélemény a cikkhez: A Fradi naptára, szeptember 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ