A Fradi naptára, szeptember 20.

Évfordulók:

14 éve hunyt el Biró István
133 éve született Bodnár Sándor
47 éve hunyt el Borbás Gáspár dr.

Mérkőzéseink ezen a napon:

1908. FTC – BTC 2:4, NB1
1914. FTC – 33 FC 2:0, Auguszta serleg
1925. Testvériség – FTC 2:7, Edzőmérkőzés
1931. SCM. Ostrava – vegyes Ferencváros, Újpest 1-3, nemzetközi barátságos
1936. Ferencváros – Phöbus 2-0, NB1
1942. Ferencváros – Gamma 4-0, NB1
1959. Pécsi Dózsa – Ferencváros 3:2, NB1
1961. Ferencváros – Bp. Spartacus 5:1, Edzőmérkőzés
1967. Arges Pitesti – Ferencváros 3:1, VVK
1970. Ferencváros – Videoton 2:0, NB1
1972. Floriana – Ferencváros 1:0, KEK
1975. Ferencváros – Bp. Honvéd 4:3, NB1
1978. Soroksári VOSE – Ferencváros 1-8, Edzőmérkőzés
1986. Ferencváros – Újpesti Dózsa 0-0, NB1
1990. RFC Antwerp – Ferencváros 0-0, UEFA
1993. Ferencváros – Kispest-Honvéd 2-1, NB1
1995. Ferencváros – EMDSZ-Sopron 2-1, MK
2000. Ferencváros – Dunaferr 1-1, NB1 alapszakasz
2003. ZTE – Ferencváros 1-2, NB1
2006. Kaposvölgye – Ferencváros 1-2, MK
2009. DVSC – Ferencváros 2-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 18 mérkőzés, 10 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség, 32-22 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Farkas István
1914. Ferenczi István
1914. Steinitz Henrik
1914. Wiener János
1942. Beke Imre
1959. Landi Ferenc

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

1908. Janisch Lajos

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1978. Szokolai László

“Érdekfeszí­tő, változatos mérkőzés volt, amely csak az utolsó negyedórában dőlt el végérvényesen az FTC javára. Az első félidő hullámzó játéka az erők egyformaságát sejtette, a másodikban azonban az FTC nagyon állóképessége döntően érvényesült. Ekkor sem volt egyoldalú a játék, de az FTC mind sűrűbbé és veszélyesebbé váló támadásai biztosí­tották neki a megérdemelt győzelmet. Az FTC máris kitűnő formában van és tartalékai, ha nem is egyenértékűen, de megbí­zható módon pótolják a nagy ágyukat.” (1914 – 33 FC)

1931

“Remek keretet adott az őszi idény első rangadó mérkőzésének a csodálatosan szép őszi idő, a közel 12 ezernyi nézősereg, a pompás zöld gyep. Mind a két öltözőben fojtott idegesség telí­ti meg a lépkört. Mindenki tréfálkozik, mindenki mosolyog, de ez csak álarc, amely mögött reszket minden idegszál. A zöld-fehéreknél Mailinger elnök előbb egyénenként veszi elő a játékosait, azután mondja el az általános buzdí­tást. Elsőnek a Phöbus csapata fut ki sárga ingben, kék nadrágban, azután jön a házigazda Ferencváros…Ritka érdekességű mérkőzéssé alakult ki az őszi idény első rangadója. A Ferencvárost az első félidőben szemmel láthatólag meglepte a Phöbus nagy kultúrájú, tartalmas és akciókban rendkí­vűl veszélyes játéka. A zöld-fehér védelem egymásután vált sakkmattá a Solti által nagyszerűen irányí­tott, a szélsők lábán szélsebesen előrevitt támadások nyomán. Ha a félidőben 3:0-ás vezetéssel vonult le a pályáról a Ferencváros, még mindig szerencséről beszélhetett volna. A Phöbus balszerencse sorozatának betetőzése volt az a véletlen sérülés, amely megfosztotta válogatott jelölt középcsatárától a kék-sárga együttest. Még szünet után is töretlen Phöbus csapat lendülete csak a második Ferencváros gól után tört meg, akkor fogadták el, hogy ezen a meccsen ők nem nyerhetnek. Kár, hogy Toldi és Péter csúnya összeakaszkodásai megrontották az egyébként fair mérkőzés szép hangulatát.” (1936 – Phöbus)

“Megérdemelt győzelmet aratott a Ferencváros. A játék elejétől a végéig jobb volt ellenfelénél. Végig a kezében tartotta a játékot és minden részében magasan felülmúlta ellenfele hasonló csapatrészét. A Ferencváros előnye elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a játékosai gyorsabbak váltak meg a labdától, laposan adogattak egymásnak, de a levegőben is jobban uralkodtak a labdán. Az első félidőben a két gólig óriási volt az iram és ebben is a Ferencváros felülmúlta a Gammát. A Gamma nagy csalódást keltett, a csapatból semmi különöset, semmi nagyvonalúságot nem láthattunk. A Ferencváros a második félidőben sokkal jobb volt ellenfelénél, aminek talán abban is része volt, hogy a Gamma már nem tudott erősí­teni.” (1942 – Gamma)

“Két góllal győzött a hazai együttes – mégsem lehetnek elégedettek a szurkolók. Elképzelés nélkül, csapkodva játszott az FTC. Nincs baj a játékkedvvel, sőt helyenként a lelkesedéssel sem – mégis erőlködve játszik már hetek óta a csapat. Nincs az együttesnek olyan játékosa, aki ügyes labdatartással, váratlan megoldásokkal indí­taná rohamra a csatárokat. Hiányzik a Ferencvárosból az irányí­tó. Albert még nem a régi. A vendégcsapata szinte csak védekezett, az első félórában csupán egy esemény volt: Branikovits 11-esét Szabó kivédte. Később egy akciógóllal Branikovits javí­tott, mégis az első félidőben szinte egymás hibáiból éltek a játékosok. Szünet után egy ideig igen mérsékelt volt a játék, aztán a Ferencváros fokozatosan belelendült és megérdemelten győzött.” (1970 – Videoton)

“A rangadóra 75 ezer néző váltott jegyet és az akkori újságok szerint az évtized egyik legjobb bajnoki mérkőzésének számí­tott. Egy vérbeli szurkoló egyből rá is vágna: mi más lehetett, amikor telt ház előtt, 22 remek képességű játékos gondolta úgy, hogy ennyi szurkoló előtt kell bizonyí­tani azt, hogy nem csak szeretik ezt a játékot, de mesterei is a labda bűvölésének. Még pikánsnak is nevezhetnénk a mérkőzést, hiszen a Bp. Honvéd szí­neiben két olyan játékos szerepelt (ráadásul az egyik pályafutása egyik legjobb mérkőzését játszotta) akik éveken át meghatározója volt a Ferencvárosnak. Szűcs Lajos, aki 1971-ben igazolt a piros-fehér együtteshez és Páncsics Miklós aki 1974-ben került el a Fraditól (Pusztaival „cseréltük” el). Tiszteljük meg annyira az ellenfelet, hogy a volt két Fradista mellett olyan nagyszerű labdarúgók is játszottak az akkori Honvédban, mint Gujdár, Kocsis Lajos vagy Weimper. „Ötcsillagos” mérkőzésen, hét nagyszerű gól, végig lüktető, izgalmas játékos, sziporkázó megoldásokkal fűszerezve. Igazi élmény mely az ókori görög drámák mintáját követve, a végjátékban is olyan fordulatokat hozott, hogy egyes szurkolókat ott a helyszí­nen kellett elsősegélybe részesí­teni (természetesen csak áttételesen). 1:0, 2:0, 2:1, 2:2, 3:2, 3:3, 4:3! Mintha előre eltervezték volna a fiúk, hogy a végsőkig kiélezik a feszültséget. Szűcs Lajos a 87. percben egyenlí­tett, Pusztai Laci meg a 89. percben szerezte meg győztes, negyedik gólunkat.” (1975 – Bp. Honvéd)

“Antwerpenben mintegy 6.000 szurkoló előtt a magyarok közül utolsóként a Ferencváros labdarúgócsapata kezdte meg kupaszereplését. A zöld-fehérek az UEFA Kupában a Royal Antwerpennel kerültek szembe az első fordulóban. Nyilasi Tibor vezetőedző az általa elképzelt tizenegyen az utolsó pillanatban változtatni kényszerült, mivel a helyszí­ni edzésen Szenes Sándor húzódást szenvedett…A belga-magyar kupaösszecsapás gyors, változatos küzdelmet hozó első félidejében a Ferencváros meglepően jól tartotta magát, sőt, ami a helyzeteket illeti, felül is múlta ellenfelét…Rezignáltan í­rnak a pénteki belga lapok az Antwerpen – Ferencváros labdarúgó UEFA Kupa mérkőzés belga szempontból kiábrándí­tó eredményéről (0:0). A magyarok hamar megmutatták az antwerpeni meccsen, hogy nem akarják csendben megadni magukat. Az első 90 percben a belgák semmiképpen sem érdemeltek győzelmet. Igaz, a második félidőben több alkalommal is csak hajszál választotta el őket a góltól – vélekedik a lap. Balszerencsét emlegetni azonban helytelen volna, inkább figyelmetlenségről kell beszélni. És általában is: milyen szomori a Bosuil stadion, amikor csak néhány ezer néző van ott, és főleg, milyen szomorú a foci, ha nincs gól – olvasható a belga lapban.” (1990 – FC Antwerpen)

“A rangadóként kikiáltott Üllői úti összecsapás a legvisszafogottabb várakozásokat is alulmúlta. A Ferencváros Lipcsei gólját Fortuna kegyeként is felfoghatja, bár a lényegen ez nem változtat, és Nyilasi Tibor együttese a tabella éllovasaként zárhatja a 6. fordulót…A 22. percben a Ferencváros megszerezte a vezetést, miután a kispesti védők annyit körülményeskedtek, hogy Détári könnyedén í­velhetett a középen üresen álló Kovács fejére, aki a bal alsó sarokba bólintott (1:0). Az utolsó percben már mindenki a rangadóhoz hű döntetlen tanulságait elemezte a nézőtéren, amikor Lipcsei a 90 perc minden bosszúságát összegyűjtve a 16-os vonaláról hirtelen elhatározásból nagy gólt lőtt a jobb felső sarokba (2:1). A középkezdés után már nem volt módja fordí­tani a vendégcsapatnak.” (1993 – Kispest Honvéd)

1995

2003

“Izzadt, de nyert a Ferencváros” (2006 – Kaposvölgye)

1931