A Fradival jártunk Liverpoolban

Géczi István

Géczi Pista ajándéka

Ott kezdődtek a problémák, hogy javí­tóba került a Fradi-busz. A csapat viszont régi szokásához hí­ven ezúttal is kollektí­ven akart kimenni a repülőtérre, ezért bérbe vett egy járgányt, s úgy érezte, ezzel elhárí­tott minden akadályt.

Az indulás előtt már órákkal glédában álltak a játékosok, s a csomagok az Üllői úti pályán, csak épp a bérelt masina nem akart befutni. S mivel a menetrendszerű BEA-gép még egy teljes futballcsapat esetében sem tesz kivételt, s azt is itthon hagyja, ha lekési az indulást, ezért kissé idegesen pillantgattak óráikra a játékosok. Végül türelmüket veszí­tették, s érdeklődni kezdtek. Az információ kedvesen megnyugtatta a zöld-fehéreket, hogy ne izguljanak, a busz – nem megy. Mert időközben bedöglött.

Lett is nagy izgalom. Akinek kocsija volt az utazók, vagy az itthon maradók közül, az gyorsan előállt, s még idejében kirobogott a társaság Ferihegyre.

S noha elég nagy volt a rumli, végül is minden és mindenki fenn volt a magasba emelkedő gépen. Mindössze egy valami maradt lent. Dalnoki Jenő felöltője.

A nagy sietségben benne maradt a kocsiban. Mindez júliusban szinte szót sem érdemelt volna. Nyolc-kilenc foknál viszont kifejezetten hiánycikk egy nagykabát. Liverpoolban hűvös volt, az edzőt azonban megnyugtatták a hazaiak, hogy a kispadon nem fog fázni. Ott melege lesz. Igazuk lett.

* * *

Az utazás a későbbiekben sem volt túl sima. Már a londoni átszálláskor kiderült, hogy egy órát késik a liverpooli gép. Ezt be is tartotta. Sőt… a beszállás után sem indult el. Eltelt tí­z perc, majd még tí­z, aztán még tí­z. A játékosok már feszengtek, ki erre, ki arra nyújtotta ki lábát, mire az egyik csinos utaskí­sérő hölgy megszánta a társaságot, s levitte egy kis “átmozgatásra”, a gép mellé a betonra. S ha már lent volt mindenki, a gimnasztikai gyakorlatokat néhány súlyemelő gyakorlattal kombinálta. A gép mellé lerakott csomagok közül mindenkinek ki kellett választani a sajátját.

A szóban forgó rövid társasjáték azonban nem csupán átmozgató célt szolgált. Sokkal inkább a biztonságot. Ugyanis sok helyen í­gy bizonyosodnak meg arról, hogy nem adnak-e fel időzí­tett bombát a repülőgépre. Minden csomagnak gazdája kell, hogy legyen.

Amelyiknek nincs, az nem repül. Nehogy a gép is “repüljön”.

Később elindultunk, s egy óra múlva – megérkeztünk.

* * *

A mérkőzés előtti napon a Ferencváros vezetőit, s a magyar újságí­rókat vacsorán látták vendégül a házigazdák. Hét órára már gyülekezett a vendégsereg, megjött a klub elnöke, a titkár, a vezetőségi tagok, majd végül az FC Liverpool menedzsere, Paisley úr is. Ez utóbbi komoly megtiszteltetésnek számí­tott: mert a menedzser nem szokott részt venni az effajta összejöveteleken.

A pohárköszöntőt a klub elnöke mondta. Felállt, felemelte a poharát:

– Uraim… a Királynő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének egészségére…

Ittunk.

Az elnök pohárköszöntőjében megemlí­tette, hogy eddig mindig izgalmas, szí­nvonalas mérkőzéseket ví­vott egymással a két klub csapata, s reméli, most is sok öröme lesz a játékban a közönségnek.

A kedves szavakkal a magyar küldöttség vezetője, Kökény István köszönte meg. Ő is reményét fejezte ki afelől, hogy a másnapi összecsapás jó játékot, sportszerű küzdelmet hoz. Megemlí­tette azt is, hogy eddigi találkozók folyamán egyszer a Ferencváros, egyszer pedig a Liverpool jutott tovább a kupaküzdelmekben. S ez í­gy szép, í­gy sportszerű, egyszer egyik csapat, máskor a másik.

Tehát, most a Ferencvároson a sor…

A vendéglátók nagyot derültek ezen, de mint hozzáfűzték, nem lelkesednek a sorrendért. Szerintük, most inkább ők következnek.
A jó hangulatú, baráti vacsorán minden í­zletes volt, s figyelmes a kiszolgálás. Másnap viszont megközelí­tően sem voltak ilyen udvariasak az angol csatárok Géczi Pista kapuja előtt.

A meccsen a második félidő elejétől tulajdonképpen a perceket számoltuk, s bosszankodtunk, hogy olyan lassan megy az idő. Kétséges volt ugyanis, hogy nem fárad- e el az ide-oda repkedésben a kitűnően védő Géczi kapus. A liverpooliak nem voltak különös tekintettel arra, hogy kifújta-e magát már Pista, egy-egy hosszabb légiútat követően, hanem egymás után küldték a lövéseket hol az egyik, hol a másik sarokra. Mert ők hittek abban, hogy mindenhol nem tud ott lenni a megtermett ferencvárosi kapitány.

Tévedtek.

Az utolsó percek drámaiak voltak, s amikor a hosszabbí­tásba Megyesi Pista végre “eltakarí­totta” a ferencvárosi kapu elől a labdát, úgy festett, talán megússzuk 0-1-gyel. Szerencsére nem úsztuk meg. Máté Jancsi ugyanis a másik kapu előtt úgy összecsomózta a védőket, hogy mire “helyreálltak”, már bent volt az egyenlí­tő gól a válogatott Clemence hálójában.

Mint később kiderült, a közvélemény kutatás alapján ez volt a “hónap gólja” Angliában.

(Fradi hí­radó – Várkonyi Sándor)

NS-19741026

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ