A képek mesélni is tudnak

old_camera

Amikor 1826-ban, Joseph Nicephore Niepce 8 órás expozí­cióval elkészí­tette a világ első sikeres és maradandó fotóját, valószí­nűleg nem gondolta, milyen örök emléket hagyott az utókorra. Az ember, amikor fényképezik, az a vágy hajtja, hogy kimetsszen egy szeletet a világból, amelyet ő lát, hogy megosszon velünk valamit képein keresztül saját magából is. Az elkészült kép általában nem csak egy alkotás, vagy egy elképzelt álom, hanem maga a valóság. A képeknek lelkük van, és mint a tükrök mutatnak vissza alkotójukra, örömeire, érzéseire. Az emberen keresztül meg utal a korra, és megpróbálja megértetni a jövővel, hogy honnan is jöttünk és merre tartunk.

A képek mesélni is tudnak. Ha nem csak nézni akarjuk őket, hanem meg is látjuk bennük azt, amit üzennek nekünk, sokkal közelebb kerülhetünk a múltunk megértéséhez. Erre a fotósok által már régen mondott igazságra tegnap jöttem rá. Úgy robbant belém a felismerés, hogy ezek után, ha egy képet a kezembe veszek, biztos, hogy más szemmel fogom nézni. A visszajelzésekből eddig is tudtuk, hogy sok olyan olvasónk van, akik határainkon kí­vül élnek. Vannak köztük olyanok, akik véletlenül, a „guglin” keresztül találtak adatokat édesapjukról, nagyapjukról a honlapunkon és azután vették fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.

Frank Mike-Mayer, Mike István fia is í­gy találta meg édesapja adatlapját a honlapunkon. Levelet í­rt, melyben örömét fejezte ki, hogy nincs elfelejtve édesapja emléke, mi meg kapva az alkalmon, arra kértük, ha a családi albumban vannak olyan képek, melyeket megosztana a Ferencváros múltját böngésző olvasókkal, azt örömmel vennénk.

A képek megérkeztek. A csapatkép valahonnan ismerősnek tűnt, de a másik, ahol Mike István látható (talán éppen azt a pillanatot megörökí­tve mikor gólt szerez 1947. július 21-én a Veracruz válogatott ellen), az percekig rabul ejtett. Ennek a képnek a különlegessége éppen a pillanat varázsába rejlik, a tökéletesen kivitelezett mozdulatban, amikor felemelkedve a földről, testének minden porcikájával a lövésre koncentrál. Sokáig csak a mozdulat tökéletessége ragadott meg, de egy idő után észrevettem a mexikói hátvéd kezét, mellyel Mike nadrágját próbálja ráncigálni annak érdekében, hogy megakadályozza a lövésben. Elnézve Mike István testi erejét, ez bizony elég lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett. Nagyszerű felvétel, a kapura lövés tökéletes mozdulatát adja vissza, amit a jelenben is lehetne követendő példaként bemutatni.

mike-istvan_19470721_veracruz-valogatott-ferencvaros_0413

Az első kép felfedezett apróságai után, a technika csodálatos ví­vmányait kihasználva, szerkesztőtársaimmal közösen (Skype-n keresztül), kezdtük el beszélgetni a csapatképről, melyhez hasonló példány eddig is a több ezer képet tartalmazó „mappában” lapult, de eddig elsikkantunk felette.

 

Álló sor, balról: Henni, Rudas, Mike, Ónody, Szőke, Kispéter, Mészáros, Kéri, Csikós. Elől: Gyulai, Sárosi dr, Lakat, Puskás, Hernádi, Szabó

 

 

Ahogy nézegettük a képet és találgattuk, hogy ki-kicsoda (nem is volt könnyű, mivel azokból az évekből nagyon kevés jó minőségű fotó maradt hátra), feltűnt a játékosok kiváló testi felépí­tése. Henni, Rudas, Mike, Kéri, Csikós – mindannyian remek fizikai adottsággal rendelkeztek. Még rajtuk is túltesz két játékos. Kispéter úgy tornyosul az álló sorban, mint az Eiffel-torony Párizsban! Nem véletlenül tartották beton kemény és szikár védőnek, ilyen adottságokkal kevés csatár maradt „szárazon” mellette. Egyet kivéve, de ők nem játszottak egymás ellen. Sárosiról van szó, aki még guggolva is „óriásnak” látszik. Persze Sárosi Györgynek nem csak a termete volt félelmetes, de lövőereje és a fejjátéka is.

A játékosok kiváló fizikai adottságain túl, más különlegességeket is „rejt” a fotó. Akik figyelmesen megnézték a képet, azoknak biztosan feltűnt egy nagyon ismerős arc. A magyar labdarúgás legismertebb játékosa Puskás Ferenc! 1947-ben, a Ferencváros zöld-fehér szerelésében, mint „kölcsönjátékos” vett részt a mexikói túrán (hazafele még leszálltak New Yorkban is, és Brooklynban játszottak az ottani „magyar” Hungaria SFC ellen). Rajta kí­vül még Fradi mezben lépett pályára az Újpesti Dózsa játékosa Szusza Ferenc (itt egy másik fotón), és Puskás akkori Honvédos csapattársa Mészáros József. Mindannyiunk szeretet és tisztelt „Dodója” 1948-ban már a Fradiban játszott és játékosként és később edzőként is maradandó sikereket ért el.

A fentieken túl azért is különleges és becses szerkesztőségünknek ezek a fotók, mert egyrészt azokat egy neves játékosunk, Mike István fia küldte el nekünk Ausztráliából, másrészt a csapatképen Henni és Gyulai aláí­rása is szerepel.

A képek, ha jobban figyelünk rájuk, sokat tudnak mesélni.

– lalolib –

4 hozzászólás a(z) A képek mesélni is tudnak bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) CSABA bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK