Érdekes Imre bátyám, hogy nálam 2003-ban megszakadt valami. Azóta is fontos számomra a Fradi, de valahogy nem érzem azt a régi, igazi izgalmat, a meccsek hangulata sem a régi… Olyan instant, olyan művinek tűnő lett mára az FTC. Lehet , hogy inkább öregszem..? Más dolgok lettek fontosabbak. A korábbi nagy izgalmak, a beteljesülés, a végső siker öröme már a múlté.
Jó lenne, ha ismét egymásra találna a klub és a szurkolók. Végre felnőhetnek az ultrák és toleránsabb lehetne az MLSZ és a nemzetközi szövetség is… Nem a trágárság, meg az agresszió hiányzik, hanem az a szavakkal le nem írható hangulat, amikor a tábor valahogy mindig “befújta” az ellen kapujába a labdát! Reménykedjünk tovább és ne hagyjuk a szép emlékeket feledésbe merülni..
Kedves becefix, nagyon jól ismered és átéled a szurkoló lélektanát.
Hát igen… Hogy gyerekként mit jelentett a győzelem nekem (1954-55)! De felnőttként is. Volt, hogy nem tudtam napokig folytatni a kéziratot, amin dolgoztam egy-egy vereség után. És még ma is -- sajnos vagy szerencsére már nincs határidős munkám -- egy-egy rossz eredmény után napokra le tudok bénulni; viszont egy-egy jó eredmény (szerencsére az utóbbi időben inkább ez akadt) változatlanul előrelendít…
Érdekes Imre bátyám, hogy nálam 2003-ban megszakadt valami. Azóta is fontos számomra a Fradi, de valahogy nem érzem azt a régi, igazi izgalmat, a meccsek hangulata sem a régi… Olyan instant, olyan művinek tűnő lett mára az FTC. Lehet , hogy inkább öregszem..? Más dolgok lettek fontosabbak. A korábbi nagy izgalmak, a beteljesülés, a végső siker öröme már a múlté.
Jó lenne, ha ismét egymásra találna a klub és a szurkolók. Végre felnőhetnek az ultrák és toleránsabb lehetne az MLSZ és a nemzetközi szövetség is… Nem a trágárság, meg az agresszió hiányzik, hanem az a szavakkal le nem írható hangulat, amikor a tábor valahogy mindig “befújta” az ellen kapujába a labdát! Reménykedjünk tovább és ne hagyjuk a szép emlékeket feledésbe merülni..
Kedves becefix, nagyon jól ismered és átéled a szurkoló lélektanát.
Hát igen… Hogy gyerekként mit jelentett a győzelem nekem (1954-55)! De felnőttként is. Volt, hogy nem tudtam napokig folytatni a kéziratot, amin dolgoztam egy-egy vereség után. És még ma is -- sajnos vagy szerencsére már nincs határidős munkám -- egy-egy rossz eredmény után napokra le tudok bénulni; viszont egy-egy jó eredmény (szerencsére az utóbbi időben inkább ez akadt) változatlanul előrelendít…