Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé

b-közép-bélyegBárkit kérdezünk meg, hogyan vált FRADISTÁVÁ, mindenkinek, egyéni története van erről. Jómagam – már leírtam máshol, e hasábokon is – családi tradíciók mentén kaptam zöld-fehér alapokat, habzsoltam szeretett Nagy Bélánk könyveit, kívülről fújtam a Ferencvárosi TC futball történelmét, csüggtem a TV-n, ha játszott a Fradi, a vereségeknél egy hétig használhatatlan voltam, elkeseredett és „életunt” (tizenévesen.:-).) , ha nyertünk, akkor rohantam a játszótérre focizni másnap és én voltam, Ebedli, Nyilasi és Pogány (egy személyben…). Később, a győzelmek után, még a házibuliból is elszöktünk többed magunkkal a Blahára, ahol éjfél körül megjöttek az első Népsportok és olvasgattuk az osztályzatokat, habzsoltuk a tudósítást és boldogan szemléltük a tabellát: „1. Ferencváros…” De volt azért ott még valami. Valami, ami nem igazán SPORT, mégis elmaradhatatlan, utánozhatatlan kelléke annak, a kulissza, a körítés. A Fradi tábora. A 12. játékos, a szurkoló!

Az MI voltunk. Mi , EGYÜTT! Hol 10-, hol 12-, hol 20-, esetenként a Népstadionban 50 ezren. Akiknek a hangja betöltötte az arénát, akik miatt az ellen lába már a gondolattól is megremegett. Az egyik sztorit már elmondtam. Az első meccsem az 1980. augusztusi nyitány volt, a Dunaújváros ellen (8-0!). Ott, akkor nem csak a Fradi játéka fertőzött meg végleg. A hangulat, a stadion atmoszférája. Ahogy a beszoruló ellenfél (a 39. percig 0-0 volt) láttán megszólalt a tábor, majd követte Őket kánonban mindhárom további lelátó oldal. Hátborzongató volt, míg az ellenfél megbénult. Az újvárosiak onnantól csak menekültek volna. De nem lehetett, és a Fradi kitömte őket. Akkor, ott, egy 3-4 ezres, csöndesen méltatlankodó publikum előtt talán semmi nem történt volna, esetleg ki is kapunk.

Amikor, később, már újságíró igazolvánnyal a nyakamban, egy DVSC elleni meccsen a klubházból a játékos kijárón át mehettem be az Üllői úti pályára a csapatokkal együtt, ott és akkor értettem meg igazán, miért is mondták azt a vidéki játékosok, hogy már a Budapest táblát meglátva elvesztették a meccset. Alig lehettek 8-10 ezren a tribünön, de a Fradi induló dallamára beérkezve a hangorkán szinte a földhöz szegezett bennünket. Lopva pillantottam a mellettem bandukoló hajdúsági focistákra, a falfehér arcokra, a remegő szájszélekre, a kezüket tördelő játékosokra, akiken látszott, hogy „most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni…” ahogy a sláger kissé ferdített mondanivalójára gondolunk.

Az FTC táborának iszonyatos ereje van, volt, és – remélem – lesz is.

Amikor 1983 tavaszán egy fordulóval a bajnokság vége előtt FTC-Tatabánya meccsre és – párhuzamosan, egy időben – Bp.Honvéd-Rába ETO rangadóra került sor, az állás szerint a győriek egy pont előnnyel vezették a tabellát. Azaz: ha kikap a Győr és győz az FTC, elsők vagyunk az utolsó forduló előtt, pontelőnnyel! 25 000 reménykedő zöld-fehér szívű fanatikus volt a körítése a meccsnek… Jól indult a derbi, Pogány Laci korai góljával vezettünk, de nem sokkal később Hermann kiegyenlített, majd az idő előre haladtával – ahogy a játékunk egyre reménytelenebbé vált-, már a szurkolók sem hittek igazán abban, hogy itt fordulat következhet be…mígnem: Idézzük csak fel a korabeli sportújságot: „És mit tesz a technika? A Bp.Honvéd második, vezető gólja után olyan hangorkán tört ki a ferencvárosi szurkolókból, hogy valósággal megbénította a vendégeket, és a 75. percben jött is a zöld-fehér gól!”

Rubold Peti találatával egy percig első számú bajnokesélyesnek érezhettük magunkat, ám kisvártatva sajnos Kispesten egyenlített a Rába..Ettől függetlenül, ha nincs az a diadalittas ordítás a lelátók felől, azt a meccset reggelig is játszhattuk volna, akkor sem nyerjük meg, ez szent meggyőződésem. A Fradi tábor visszatérése nagy öröm és remélem, újabb diadalmenet kezdete, hiszen újra a szokásos oroszlánbarlanggá válhat az Üllői úti FTC – Groupama Aréna!

Ahogy a korabeli sporttörténet elsárgult lapjairól olvashatjuk, a három E – Erkölcs, Erő, Egyetértés – közül az Erő, nem csupán a fizikai erőt, vagy a hangerőt jelentette, hanem a szellemi-erkölcsi erőt legalább annyira! A B-Közép nem egyszer háromszoros éljent kiáltott az ellenfélre is, az MTK betiltásakor a klub és szurkolói külön küldöttséget indítottak a nagy rivális megmentése érdekében például. A nagy Fradi zászlót, a legendás B-Közép lobogóját pedig a rákosista korszakban eldugták és megőrizték, bár a hatóságok vadásztak rá, Rákosiék pedig fel kívánták oszlatni a „fasiszta tüntetéseket generáló” FTC-t….Az akkori tábor a verést és a bebörtönzést is vállalta az ÉDOSZ-Kinizsi korszakokban a „Hajrá Fradi” szurkolással-többek között.

Ők voltak a dicső elődök tehát.

fradiultrak

Ilyenformán óriási a felelősség is az Ultrák részéről, hogy ne okozzanak kárt a jelenlétükkel, hanem az elődeikhez méltó módon segítsék a csapatot! Ezt várjuk tőlük és önmagunktól is azért, hogy a „modernkori Peterdy Pálok” újra leírhassák azt, amit a nagyszerű újságíró anno, 1983-ban, egy FTC-Újpest meccsen, ahol a lila tábor kántálta a szokásos „Újpest, Újpest!” rigmusát, majd: „ Akkor megmozdult az óriás, és csendre intette a törpét!” Jött a Fradi tábor és hangerejével elsöpörte az ellenfél szurkolóit és erőt adott a mieinknek! Gyerekként és már felnőttként is a Fradi szeretetéhez hozzátartozott a „zöld ár”, a tábor, az IGAZI , hamisítatlan meccs-hangulat! A Fradi induló közös éneklése, a moraj, a dübörgés, a tombolás, az eufória!

Köszöntünk Benneteket újra Itthon és azt a dalt is várjuk, de nagyon, hogy: „Mikor holnap leszáll az est, Ünnepel majd Budapest! Vár a kocsma és egy jót iszunk, Újra bajnok lesz a csapatunk!”

Úgy legyen, egyesüljön az FTC család, jöjjön a harmadik csillag a mezre: Hajrá Fradi!

8 hozzászólás a(z) Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé bejegyzéshez

  • Ahány meccsélmény, annyi emlék. Mégis az 1983-as hangorkán, amikor futótűzként terjedt a lelátón, hogy vezet a Kispest, és fölharsant a bíztatás, pontosan így él bennem is! Remélem szombaton hasonló jókban lesz részünk! Hajrá Fradi!

  • Erre bukkantam ma:

    Elég bûvös és rejtéjes a dolog, mivel a “Magyar Nemzet” azt ìrja, hogy nem kötelezô senkinek többé a szkenner.

    ❓ 😛

    “Közös sajtótájékoztatót tartott az FTC vezetőség és az Szszjn.
    Röviden a lényeg:
    A csoportvezetők és 500 önkéntes szkennel, hogy a többi tábortagnak ne kelljen. Ez megtörtént.
    Azoknak akik nem akarnak szkennelni, B típusú szurkolói kártyát kell kiváltani. Ez olyan, mint a régi szurkolói kártyánk.
    A mérkőzésre való belépéshez ez a B típusú szurkolói kártya, a belépő és egy arcképes hivatalos igazolvány (személyi,jogosítvány,útlevél stb) szükséges együtt.
    Mind a három. Ha valamelyik hiányzik, nem tud belépni a stadionba az illető. Mindenki érkezzen hamarabb a stadionhoz.
    A Debrecen elleni visszatérésig minden nap -kivéve  16 és 22 óra között lehet kiváltani a B szurkolói kártyát és megvenni a belépőt.
    B típusú szurkolói kártyával a B2-B3-C1 szektorokba lehet belépőt venni.
    Későbbiek során online is vehető majd jegy ezzel a kártyával is.
    A szkenneres minibusz 14 városba fog elmenni, ahol lehetőség lesz a B kártya kiváltására.
    Kubatovot ha okot ad rá, lehet szidni, a közösen kidolgozott pályarendszabályok tartalmazzák mit lehet és mit nem, illetve aki megsérti az, miért-milyen büntetést kap.
    Lesz közös fegyelmi (kitiltó) bizottság, benne szurkolók és klub képviselők.
    Szszjn (Szurkolòk személyisgi jogok nélkül“ vezető: Meg kell tanulni viselkedni a lelátón.

    http://fradimob.hu/index.php/friss/aktualis/item/5386-b-típusú-kártya-a-tábornak-sajtótájkoztató

  • Sziasztok!

    Nem is nagyon tudok mit írni. Fantasztikus írás lett. Köszönöm.

  • Minden Fradistának vannak kellemes emlékei azokból az időkből, amikor még a lépcsőkön is ültek. Számomra a a rendszerváltás előtti évek “pénztárgépes”, “kerítés mászós” időszaka volt a csúcs. Benne egy MTK elleni meccs (négy vagy öt góllal nyertünk) és természetesen egy derbi, benne annyi pénztárgépszalaggal, hogy a félpályáig betakarták a gyepet + Csöpi meg is mászta a tábor előtti kerítést. 2-0-ra nyertünk, a második gólt Bánki szerezte, remélem itt most jól működik az emlékezetem (megnézhetném, de akkor oda az emlékezés varázsa 🙂 .

    Köszi az írás becefix, szombatra készülve minden bizonnyal sok-sok Fradistánál beindul az emlékgyár. Jó lenne, ha a tábor visszatérése győzelemmel párosulna, így a mostani generáció majd 15-20 év múlva is emlékezne rá.

  • A gratulációt pedig köszönöm!!!

  • Gratulàlok becefix ìràsodhoz.

    Kettô idézetre ki szeretnék térni:

    “Akkor, ott, egy 3-4 ezres, csöndesen méltatlankodó publikum előtt talán semmi nem történt volna, esetleg ki is kapunk…” (elsô idézet)

    “Ahogy a korabeli sporttörténet elsárgult lapjairól olvashatjuk, a három E – Erkölcs, Erő, Egyetértés – közül az Erő, nem csupán a fizikai erőt, vagy a hangerőt jelentette, hanem a szellemi-erkölcsi erőt legalább annyira! A B-Közép nem egyszer háromszoros éljent kiáltott az ellenfélre is, az MTK betiltásakor a klub és szurkolói külön küldöttséget indítottak a nagy rivális megmentése érdekében például…” (màsodik idézet)

    becefix, örömmel olvastam ìràsodat.

    Nem mindig értettem Veled egyet a mùlt években, de valahogy ki Tudtad hozni a jelenlegi és mindenkori tàbor mély és hatàrozott elkötelezetségét. (elsô idézet)

    Tanulsàg Volt szàmomra, hogy ez az elkötelezettség nem csak a csapat irànt Volt, hanem a hàrom E-betû irànt is bebizonyosodott. (màsodik idézet)

    Mindig azt gondoltam, hogy a tàborra szükség van, mert ôk (is) a Fradi “örök” oldalàt képviselik.

    Sajnos az a màr hàrom évig eltartò àrok a csapat, a tàbor, illetve a tàbor és a vezetôség közt csak tàgult és nem vagyok biztos abban, hogy eztet “betemetni” megoldòdni fog-e egy vagy netàn két meccs àltal.

    Sok mindent be kellene temetni, amirôl talàn mi semmit Sem tudunk és semmit Sem fogunk megtudni.

    Félek, hogy a mostani Fradiban jàtszò (többnyire légiòsok) nem fogjàk megérteni mi is az a tàbor, hiszen akkor érkeztek az Üllôi ùtra, amikor màr az ultràk elbùcsùztak.

    A kérdés, hogy “ti mit akartok” talàn még elmélyìtheti is az àrkot, amely keletkezett.

    Bizonyàra fel kell tölteni az àrkot elôször, mielôtt fel tud töltôdni ùjra az a hangulat, amely Volt egyszer.

    Tudom, nem nagyon szereted a hasonlàsokat.

    Lesz-e az ami Volt egyszer ? Lehetséges-e, hogy a tàbor (és a megmaradt szurkolòk) azok lehetnek-e amilyenek voltak ?

    Az àrok sajnos létezik. Fel kell tölteni.

    Azonban van lehetôség rà.

    Ha a tàbor meg mindig felùjul és megùjul, akkor van esély rà, hogy ez meg is történjék.

    Komolyan kell venni a tàbort, és a tàbornak azokat a szurkolòkat, akik megmaradtak a hàrom év alatt is azoknak.

    Egy vàlàsper nem vicc !

    Az ùjbòl összekelt hàzastàrsaknak meg megalàzò, ha mindennek ùgy kell folytatòdnia, amilyen eleinte Volt.

    Ha mindketten belàtnak és tanulnak, akkor van közös ùt.

    Ha nem, akkor lesz egy ùjabb vàlòper.

    • Kedves Laci!
      Ezért is nem foglaltam állást, csak jeleztem, hogy sokunknak meghatározó élmény volt a Fradi tábora és sokáig, sokan “hiányoztak a táncból”..Most hazatértek. És igen, azt várom, hogy újra lehet “egy a tábor, egy a zászló”..Lehet, hogy naív vagyok, de ott leszek szombaton és nagyon várom, hogy újra egy igazi, vérbeli Fradi hangulat legyen végre egy szép győzelemmel..!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák