lalolib
1968.V.27. VVK, Bologna – Ferencváros 2:2
Bologna gyönyörű város. Bologna a téglavörös város, Emilia-Romagna tartomány székhelye. A felső-olaszországi alföldön fekszik, az Appenninek festői vonulatainak északi pereménél. Bologna az egyik legvonzóbb északi városa Olaszországnak, érseki székhely és ősi egyetemi központ (Európa első egyetemét 1088-ban itt alapították). Építészete egyéni, hangulatos sétálóutcáinak köszönhetően könnyedén bejárható, felfedezhető. Bologna jellegzetes arculatát a hosszú, árkádos utcák, a pompás paloták, a sok régi templom, az érdekes ferde tornyok, harangtornyok és a majd nyolc kilométer hosszú 13-14. századi városfalmaradványok adják. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.V.22. VVK, Ferencváros – Bologna 3:2
A VVK-ért: Tartalékos bajnokcsapatunk 0:2-ről bravúrosan győzött
Néhány nappal ezelőtt, azt írtam az 1975-ös esztendőről, hogy nagyszerű év volt a Ferencváros számára. Ugyanez elmondható az 1968-as évről is, de ha ezt az évet említem, nem mehetünk el szó nélkül azokról az eseményekről sem, melyek miatt az 1968-as esztendő az egyik „legforgalmasabb” éve volt a világtörténelemnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.21. Ferencváros – DVTK 1:0
Sok helyzetet kihagytak a ferencvárosi csatárok
A Ferencvárosi labdarúgás több mint száz éves története során többször vetődött fel az a kérdés, hogy vajon melyik Fradi volt minden idők legjobbja. Ha csak a statisztikai adatokat vennénk alapul, akkor sem lennénk könnyű helyzetben, hiszen összehasonlítani a 100 %-os bajnokságot, a KK és a VVK győzelemmel, vagy a BL csoportkörrel még a számok mezején is lehetetlen feladat. Bármilyen egyéb összehasonlítás meg szubjektív, nézve azt szakmai vagy szurkolói szemüvegen át, szinte lehetetlen a választás. Néhány hete, Rudas Feri bácsi 90. születésnapjára összeállított videóban hallhattuk, hogy szerinte az 1948/49-es bajnok Fradi volt minden idők legjobbja, hiszen olyan klasszisok alkották, akik néhány év múlva meghatározói voltak a magyar labdarúgás aranycsapatának. De akkor miként határozhatjuk meg az 1937-es vagy az 1965-ös Fradit, vagy éppen az 1968-ast, melynek az összeállítását a ma élő nemzedék úgy fújja mint az indulónkat? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.IV.14. Ferencváros – Videoton 1:0
A Videoton egyenrangú ellenfele volt a Ferencvárosnak
Bajnoki címvédőként, egy aranylabdás labdarugóval és több világválogatott játékossal nekifutni egy új bajnokságnak úgy, hogy közben már négy fordulón túljutottunk a VVK-ban (1968 nyitányaként a Liverpoolt búcsúztattuk!), ráadásul az előbbiek miatt szinte az egész világ a Fradira volt kíváncsi, nem egy könnyű edzői feladat. Főleg akkor ha a játékosok között sincs minden rendben és sérülések is akadályozzák a felkészülést. Ezek közül is elsősorban Géczi Pistát várta már vissza a csapat, és bár Takács Béla jól helyettesítette, Géczi rutinja plusz magabiztosságot adott a védősornak. Ahogy már említettem, 1968-at a Liverpool kiverésével kezdtük majd februárban a csapat összecsomagolt és meg sem állt Dél-Amerikáig, ahol több mint két hétig vendégeskedett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.III.27. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 1:2
Idegenben győzött és továbbjutott a magyar bajnok
Az 1967/68-as VVK sorozat negyedik fordulójának első mérkőzése után, amit csapatunk nagy csatában 2:1-re nyert meg, az edzőnk, Lakat Károly dr. röviden csak ennyit mondott: „nagyon nehéz dolgunk lesz a visszavágón”. Az első mérkőzés láttán, ezt nem csupán a kötelező óvatosság mondatta a nagyszerű mesterrel, hanem az aggódás is, főleg a bekapott gól miatt. Ettől függetlenül, ha az első mérkőzésen a csapat kihasználja a kínálkozó lehetőségeket, akkor sokkal nagyobb előny birtokában utazhattunk volna baszk fővárosba, Bilbaóba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.III.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 2:1
Csak az első félidőben elégített ki a magyar bajnok
Ismétlés a tudás atyja? – kérdezhetné a kedves olvasó, ha ismét azt kellene olvasnia, hogy vajon az 1967-es és az 1968-as bajnok Ferencváros, vajon 1968. március 13.-án miért az VVK küzdelmeiben vesz részt. Pedig néhány mondatot muszáj rászánni, mert éppen a Ferencváros egyik legsikeresebb periódusában döntöttek úgy a magyar foci irányítói, hogy átvéve a szovjet mintát, nem hódolnak tovább az „imperialista” ősz/tavasz lebonyolítási rendszernek, és egyedi módon, a tavasz/ősz rendszert vezetik be, ezzel is nehezebbé téve a magyar klubcsapatok, valamint a Ferencváros történelmét valamilyen szinten feldolgozni kívánók „életét”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1968.I.9. VVK, Liverpool – Ferencváros 0:1
Remek küzdelem, pompás győzelem
1968, 1974, 1970 – vajon mi köti össze ezt a három dátumot? A Ferencváros történelmében jártás olvasónak nem nehéz azonosságot találni, sokan biztosan rávágják: Liverpool! Ezen felül meg büszkén hozzá is tehetnénk, hogy a háromszori találkozásból kétszer a Fradi jutott tovább, egyedül az 1970-es összecsapás (0:1; 1:1) hozott sikert a vörös ördögök számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.X.15. Ferencváros – MTK 5:0
Már csak egy pont hiányzik a Ferencváros bajnoki címéhez
Amikor belefeledkezünk a Fradi dicső múltjába és megpróbálunk onnan újabb és újabb erőt meríteni a jelen állapotainak az elviseléséhez, a hatvanas évek mindig „előjogot” élvez.
Számtalan dicsőséges korszaka volt a Ferencvárosnak és a két háború közötti időszak is számtalan sikert és legendás játékost adott, de a ma élő nemzedék számára a hatvanas évek „közelsége” miatt sokkal elevenebben élnek a tudatban és az emlékekben.
Még akkor is, ha akkor gyerekek voltunk, vagy meg sem születtünk, de apáink, és nagyapánk révén olyan történeteket hallhattunk melyek megalapozták a Fradizmusunkat. A hatvanas éveket számomra is elsősorban apám és nagyapám visszaemlékezései jelentik, bár az első Fradi meccsem 1968 kora nyarához kapcsolódik (10 éves születésnapomra kaptam ajándékba nagyapámtól), ahol a Vasast vertük 1:0-ra. A mérkőzésre csak részben emlékszem, de a vonatozás, a villamosozás, a Népstadion számomra gigantikus tartópillérei örökre belém ivódtak, ahogy Albert Flóri bácsi és Varga Zoli bácsi (nagypapám mellett csak így nevezhettem őket) varázslatos cselei hozzájárultak ahhoz, hogy örökre elkötelezzem magam a Ferencváros mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.IX.10. Bp. Honvéd – Ferencváros 1:7
Gólzáporos győzelmet aratott a Ferencváros
Annál nem nagyon van hálásabb feladat, hogy muzeális bajnoki beharangozót írjunk 1967-ből. Itt nem kell túl sok adat után kutakodni, nem kell ügyeskedni annak érdekében, hogy a csapat „rosszabb” énjét valahogy kikerüljük, mert mégsem ildomos negatív dolgokat írni egy felvezető mérkőzés előtt. Inkább akkor lennénk gondban, ha valamit a sötétebb oldalról kéne előhalászni, hiszen az 1967-es bajnokság olyan könnyed futam volt, mint Usain Bolt számára bármelyik 100 vagy 200 méteres síkfutás döntője. Ehhez meg ha hozzávesszük azt a tényt, hogy 1967. szeptember 10-én a bajnoki sorozat 22. fordulójában 7:1-re vertük a Budapesti Honvéd csapatát, a jelen körülményeket figyelembe véve, nem biztos, hogy a „legerkölcsösebb” választás. Először más jelzőt akartam használni, de az talán még sem lenne illendő, pedig igazán az fejezné ki legjobban a választás tényét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.VIII.27. DVTK – Ferencváros 1:2
A Ferencváros Diósgyőrből győztesen tért haza
2013. október 30-án a sors választotta ki a hétvégi bajnokit felvezető muzeális beharangozónkat. Nekünk Fradistáknak ez a nap a fájdalmas emlékezésé. Két évvel ezelőtt hunyt el legendás játékosunk Albert Flórián. Flóri volt a Császárunk, a legendánk, a múltunk és a jelenünk. Élete, pályafutása egybeforrt a Ferencvárossal. Talán emiatt is keresgéltem a hatvanas évek mérkőzései között egy diósgyőri mérkőzést. A sors nem sokat habozott, a második találatra egy olyan mérkőzést rakott elém, melyről bár nem tudunk túl sokat, de mivel az 1967. augusztus 27-én lejátszott Diósgyőr-Ferencváros mérkőzésen a mezőny legjobb játékosa, a két gólt szerző Albert Flórián volt, így nem kellett tovább keresgélnem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....