lalolib

1953.VIII.30. Bp. Vörös Lobogó – Bp. Kinizsi 2:0

vöröslobogó-kinizs-1953

Első mérkőzésünk a Népstadionban

Nekünk Fradistáknak csak két otthon létezik. Az egyik, amit saját magunk épí­tünk családunknak, a másik az Üllői út 129. alatti Szentély, mely a történelem viharaiban többször felépült, majd újjáépült, majd elavult és leszakadt a tribün, de számunkra mindig egyet jelentett a Ferencvárossal. Emiatt többször kellett albérletbe költözni. A leghosszabb ilyen “vendég is meg hazai is” állapot 1964 és 1974 közötti időszakra esett, amikor is a Népstadionba költöztünk és ismerve a hatvanas évek sikereit, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legfényesebb időszaka “sajnos” nem a Szentélyhez kötődik, hanem egy “betonteknőhöz”, amit a kor propagandája szerint a nép (mely akkor a munkásokkal volt egyenlő) épí­tett fel, ezért is lett Népstadion. Az ott elért sikerek és a számtalan maradandó emlék is kötelez minket arra, hogy felelevení­tsük az ország stadionjának rövid történetét, azt a történelmi időszakot melyben a politika teljes súlyával nehezedett a labdarúgásra és azt az 1953. augusztus 30-i napot, amikor is először léptünk pályára a Népstadionban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1950.III.25. ÉDOSZ – Debreceni Lokomotiv 7:1

Igazából fel sem fogható az a fajta érzés, amit 1950-ben a Ferencváros játékosaira kényszerí­tettek. Az egyik nap még zöld-fehérben, Fradi cí­merrel a szí­vük felett, a lelátóról feléjük áradó „Hajrá Fradi” szurkolással kí­sérve futottak ki a pályára, majd néhány „órával” később, már piros-fehérben, ÉDOSZ feliratú mezben (bár ilyen mezt még nem sikerült fellelnünk) és szinte hallgatag szurkolók között kellett a pályára lépniük. Azt nem tudom, hogy produkált-e már ilyent a világtörténelem, de valószí­nűleg nem. De az 1950-s évek elején, a hatalmát az 1949-s új „alkotmánnyal” megszilárdí­tó Rákosi diktatúra úgy gondolta, hogy a sikeres múlt minden csiráját el kell törölni. Nem elég csak a politikai ellenfeleket félreállí­tani, betiltani, börtönbe vetni, de az élet minden területén az elmúlt időszak sikeres embereit félre kell állí­tani, mert az új hatalomnak új „ideákra” van szüksége, melyek kizárólagosan az ő dicsőségét zengik. 1950-ben, a politikai leszámolások mellé, a rendszer totális támadást indí­tott a kultúra és a sport irányába is. A kultúrát aránylag „könnyű” volt kordában tartani, ott simán be lehetett tiltani í­rókat, ott simán „máglyára” lehetett vetni könyveket, de a sport és ezen belül is a labdarúgás már nem í­gérkezett ilyen könnyű feladatnak. Betiltani még sem lehetett a kor legnépszerűbb szórakozási lehetőségét, ezért inkább más eszközökhöz folyamodtak. Átneveztek, átirányí­tottak, központosí­tottak, melynek eredményeként a magyar válogatott néhány év múlva már a világ élvonalába tartozott. De vajon milyen áron? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1949.XII.31. Szombathelyi Lokomotiv – Ferencváros 2:7

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz bevezetőt í­rnom a mai muzeális bajnoki beharangozóhoz. Adatbázisunkból könnyű lett volna választani, de valahogy a sors úgy akarta, hogy addig keresgéljek, amí­g nem találok rá az 1949. december 31-i Szombathely-Ferencváros mérkőzésre. Először még egy 1958-as találkozó bemutatása volt a terv, hiszen akkor a Szombathely hátvédsorában szerepelt egy játékos, aki néhány évvel később a Ferencvárosi labdarúgás egyik legjelentősebb egyénisége lett: Novák Dezső. Kezembe akadt egy 1936-os újság is, és mivel mindig is „vonzódtam” a harmincas évek Ferencvárosához, az akkori 3:2-s győzelemmel végződő összecsapás is esélyes volt a beharangozóra. De a sors nem engedte azt, hogy „könnyebb vizekre” evezzek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1948.XII.26. Újpest – Ferencváros 3:5

bajnoki_muzealis_1948

A nagyobb akarás és a nagyobb gólratörés döntött

Néhány nap és elérkezünk ahhoz a mérkőzéshez, amit évek óta várnak a Fradista szurkolók. Minden bizonnyal a lila-fehér tábor is izgatott, de mivel belém ivódott a több évtizedes „ellenségkép”, í­gy velük még a sportszerűség keretein belül sem vagyok hajlandó foglalkozni. Ezzel felejtsük is el a lila szót, mert a hétköznapi életben szitok szí­nnek számí­t a Fradisták számára. Ha gonoszkodni akarnék, akkor megemlí­teném az ellenfél nevének „zöld-fehér változatait”, de mivel a mérkőzés előtt illik sportszerűnek lenni, ezt meghagyom a Megyeri útra kilátogató több ezres zöld-fehérbe öltözött fanatikus számára.

Azt nem tudom, hogy 1948-ban ebből az ősi ellenségképből mennyi volt érezhető, de gyaní­tom, az akkori társadalmi viszonyok között, egy történelmi katarzis után, a focit kedvelők nem egymás között keresték az ellenséget. Ezekben az években a béke fuvallata még képes volt arra, hogy elsöpörje a két tábor ősi ellenséges viselkedését. Pedig 1948-ban már elkezdődtek azok a folyamatok, melyek végül is eljuttatta hazánkat a kommunista diktatúra évtizedeibe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1948.XI.1. Ferencváros – V. ETO 13:0

Kitűnő játékkal győzött a Ferencváros

Amikor megláttam az újságban az eredményt, először azt hittem, hogy szerkesztőtársam véletlenül egy ví­zilabda mérkőzés tudósí­tását rakta elém, de mikor jobban megnéztem a beszámoló elejét: Üllői út, 20.000 néző, már azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon most szabad-e egy ilyen eredményt kommentálni. Mert az tény, hogy 1948-ban olyan csapatunk volt, mely az első nyolc fordulóban egy hí­ján ötven gólt szerzett és 100 %-os teljesí­tménnyel vezette a tabellát, de a gólarányt mégis túlzónak tartom egy számunkra fontos mérkőzés előtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1948.X.9. Ferencváros – Haladás 5:1

Csak a szünet után tudott felülkerekedni a Ferencváros

1948 – A második világháború utáni történelmünk sorsfordí­tó esztendeje. A Kommunista Párt a keleti blokk hathatós támogatása közepette ebben az évben „fejezte” le a Kisgazda Pártot és a Szociáldemokrata Pártot hazánkban. Áprilisban, a kommunisták által támogatott Dobi Istvánt választották a Kisgazda Párt elnökének, júniusban a Szociáldemokrata Párt olvad be a Kommunista Pártba, természetesen nem önszántából. Július végén lemondatják Tildy Zoltán köztársasági elnököt, szeptemberben létrehozzák az ÁVH-t, decemberben megalakul a Dobi-kormány, és letartóztatják Mindszenty érseket. Ezzel teljessé válik az kommunista egypártrendszer Magyarországon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1947.VII.31. Atlas – Ferencváros 2:2

19470731_atlas_ftc_2-2-focimHa évekkel ezelőtt meglátom együtt ezeket a neveket, hogy: Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat, minden bizonnyal értetlenül csóválom a fejem, legfeljebb teszek egy bizonytalan kí­sérletet arra, hogy talán egy válogatott mérkőzésen játszottuk í­gy együtt, bár a Sárosi-Puskás kettős valószí­nűleg elbizonytalaní­tott volna. Arra biztosan nem fogadtam volna, hogy a fenti összeállí­tású csatársor valaha is zöld-fehérben futott ki a pályára, hiszen ha meghallottam, hogy Szusza, akkor kapásból rávágom, hogy Újpest, ahogy Puskás esetén meg egyből a Honvéd jut az eszembe, ahogy Sárosi esetén a Ferencváros. Ők hárman az előbb emlí­tett egyesületekhez úgy kötődnek mint pók a hálójához, és mégis az előbb emlí­tett csatársor nem egy válogatott mérkőzésen lépett a pályára, hanem a Ferencváros zöld-fehér mezében, 1947 nyarán a csapat Dél-Amerikai túráján. Szusza és Puskás mellett volt még egy „kakukktojás”, akit az előbbiekben szándékosan nem emlí­tettem, hiszen Mészáros József erre a túrára még a Kispest játékosaként tartott a Fradival, de egy év múlva már a Ferencváros igazolt játékosa volt, sőt labdarúgó sikereit játékosként, majd edzőként is nálunk érte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1946.IX.22. DVSC – Ferencváros 0:2

Mint a ma élő nemzedékből oly sokan én is csak a történelemkönyvek lapjaiból ismerem a második világháború borzalmait. A történéseket – a kegyetlen emberirtást, a nagy csatákat, a hősies városvédőket, a szőnyegbombázásokat a Sztálin-orgonákat és a doni áldozatokat – leí­rásokból ismerjük, de vajon a hétköznapi ember hogyan élte túl ezeket a borzalmakat? “Amit az ember eltervez, azt véghez is viszi… és közben meg is szenvedi.” – mondta valamikor nagyon régen egy római hadvezér, de igazán arra ő sem tudta a választ, hogy vajon a véres tervekhez milyen út is vezeti az embert. Persze vannak klisék melyeket bármely háborúra “ráhúzható”, de vajon az a fajta kegyetlenség, mely a fasizmust végigkí­sérte, nevezhető egyáltalán emberinek? Mivel igazán soha nem tudtam megérteni a kegyetlenség ilyen szintjét, sok könyvet olvastam a második világháborúval kapcsolatban, de válaszokat nem nagyon leltem. Miért is hozakodok elő ezzel egy muzeális bajnoki beharangozó kapcsán? A válasz egyik oldalról nagyon is egyszerű: egy olyan mérkőzést választottam a hétvégi Debrecen elleni bajnokink felvezetésére, melyet 1946. szeptember 22-én játszottunk a “kálvinista Róma” vagy ismertebb nevén a “cí­visváros” csapatával, a DVSC-vel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1946.III.10. Ferencváros – MTK 3:0

Mindig is szerettem a történelmet. Általános iskolában a történelem szeretete összekapcsolódott Margit tanár néni nejlon harisnyájával, ami olyan tökéletes simult a lábához, mint annak idején Sárosi Gyuri lábához a focilabda. A középiskolában már Beke tanár úr úri kimértsége határozta meg az órákat, és az a tény, hogy szinte megszállottan érdekelte a Római Birodalom története és bukása, amit mindig a rá jellemző fanyar iróniával í­gy befejezett be: nem kell felszisszenni, nem összehasonlí­tási célzattal emlí­tettem meg a jelent. Valószí­nűleg egyszer már tovább is ment a rendszer bí­rálatán, hiszen az ötéves érettségi találkozónkra már nem jöhetett el, mert „méltatlan” tanári magatartás miatt eltanácsolták az iskolából. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1944.VII.2. MK Döntő, Kolozsvári AC – Ferencváros 1:3

TFU_19940427_FU_Wk - 0002-2Amikor először végigböngésztem az 1944. évi Magyar Kupa döntőjéről beszámoló Nemzeti Sportot, néhány pillanatig mereven ültem a gép előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon nem lehetne átlépni ezen a döntőn, és egyszerűen tudomást sem venni róla? Vagy csak felkéne sorolni a tényszerű adatokat és az olvasóra bí­zni, hogy beleolvas-e az eredeti újság hasábjaiba. Az í­rásom elején még nem tudom eldönteni, talán majd az események visznek tovább, vagy a végén nyomok egy „delete-t” és egyszerűen átlépek ezen az 1944-es Magyar Kupa döntőn. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ