lalolib
1944.VII.2. MK Döntő, Kolozsvári AC – Ferencváros 1:3
Amikor először végigböngésztem az 1944. évi Magyar Kupa döntőjéről beszámoló Nemzeti Sportot, néhány pillanatig mereven ültem a gép előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon nem lehetne átlépni ezen a döntőn, és egyszerűen tudomást sem venni róla? Vagy csak felkéne sorolni a tényszerű adatokat és az olvasóra bízni, hogy beleolvas-e az eredeti újság hasábjaiba. Az írásom elején még nem tudom eldönteni, talán majd az események visznek tovább, vagy a végén nyomok egy „delete-t” és egyszerűen átlépek ezen az 1944-es Magyar Kupa döntőn. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1943.XII.8. Ferencváros – Nagyvárad 1:0
Óriási iramú küzdelemben a Ferencváros hatalmas diadalt aratott és megérdemelten győzte le a Nagyváradot
1943.IX.5. Ferencváros – Debrecen 4:0
Néhány nap és Ferencvárosi Torna Club 112 éves lesz. Tudjuk, a Fradi foci egy évvel fiatalabb az anyaklubnál. A több mint száz éves múlt meg magába hordozza azt, hogy nagyon sok klubbal száznál többször találkoztunk. Az elmúlt fordulós ellenfelünkkel az MTK-val már kétszáz mérkőzésnél tartunk, a legtöbb összecsapást meg az ősi ellenfelünkkel, az Újpesti Dózsával vívtuk, 206-szor. Ha most körkérdéssel „tesztelnénk” a szurkolókat, hogy vajon a Debrecennel hányszor csaptunk össze bajnoki találkozón, valószínűleg a legtöbben száznál több meccsre tippelnének, köztük engem is.
Még szerencse, hogy szerkesztőtársam statisztikája gyorsan rádöbbentett arra, hogy a Debrecennel eddig csak 78 alkalommal mértük össze az erőinket. Először még 1943. szeptember 5-én. A DVSC 1902-ben alakult, és eleinte főleg alacsonyabb osztályokban szerepelt. A profizmus 1926-os bevezetése sem tett jó a csapatnak, hiszen ezek után 1940-ig a Bocskai FC számított Debrecen első számú csapatának. Amikor anyagi problémák miatt megszűnt a klub, utána vette át a városi sportéletben a vezető szerepet a DVSC. 1942/43-ban nyerték meg az NB II-t, ezzel első alkalommal nyílt lehetőségük az első vonalban szerepelni, és 1943 őszén pályára lépni az Üllői úton a Ferencváros ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1943.VIII.22. Ferencváros – Vasas 5:2
Amióta muzeális bajnoki beharangozókat készítek, talán egyszer fordult elő, hogy a második világháború éveiben lejátszott mérkőzésről készítsek beszámolót. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy akkor a kurszki csata kezdetére esett a mérkőzés, a mostani beharangozónál pedig éppenséggel a végére. 1943. augusztus 23-án, a német csapatok teljes elvonulásával fejeződött be a világtörténet egyik legnagyobb ütközete, mely alapjaiban változtatta meg a háború kimenetét. Ehhez ha még hozzávesszük a Sztálingrád ostromát, a magyar történelem számára tragikus doni ütközetet, ahol is a harmadik magyar hadsereg semmisült meg, nehezen értem meg azt, hogy eközben az országon belül volt erő ahhoz, hogy a labdarúgással foglalkozzanak, vagy éppen a Balaton mellett „pihenje” ki egy csapat (Újpestről van szó, mely éppen a Fradi ellen nyerte meg a Szent István kupát) egy kupadöntő fáradalmait. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1943.VI.27. MK Döntő, Ferencváros – SalBTC 3:0
Amikor először böngésztem az 1943.06.28-i Nemzeti Sport hasábjait, néhány perc után már azon kaptam magam, hogy igazából nem is a mérkőzésről írt tudósítás izgalmait keresem, hanem teljesen mást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1942.VI.29. MK Döntő, Ferencváros – DiMÁVAG 6:2
“Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű írnom.
Nem lesz könnyű, mert nem tudom elvonatkoztatni a sporteseményt, az adott évtől. Szerencse, hogy a háborús borzalmak mellett, a sport még tartotta magát. Kíváncsian böngésztem át először az újságot és próbáltam utalást találni arra, ami az 1942-es Magyar Kupa döntőjét körülvette, de nem találtam. Először talán nem is értettem, de mikor ráleltem a cikk elején a Fradi öltözőjében történt diskurzusra, már világossá is vált.
“Hírnök jön be és újságolja, hogy két perc alatt éppen most esett két gól az Újpest-SalBTC mérkőzésen. Ebben a pillanatban harsány ordítás hangzik kívülről. Valaki megjegyzi:
– Gólt lőtt a “Stécé”!
Polgár megszólal:
Dehogyis! Az Újpest rúgott gólt. ha a Stécé rúgott volna, sokkal nagyobb lenne a hangorkán.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1941.VIII.24. Ferencváros – Kispest 11:5
Négyes szuper, Koncert szuper és Csúcs szuper = Csúcsteljesítmények. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy itt valami zenei koktél összeállítása, vagy esetleg egy zenei koncert szervezése van folyamatban, azt sajnos el kell, hogy szomorítsam, bár egy Loreena McKennitt koncertre nagyon is vevő lennék, de a mai napon egy elég vegyes érzelmű muzeális lapszemle fog kibontakozni. Ehhez a váltakozó hangulathoz elegendő ránézni a címben szereplő végeredményre, hogy mosolyt csaljon az arcunkra, de ha megnézzük a dátumot melyet 1941-el társítani fogunk, egyből más megvilágításra kerülnek az események. Visszatérve a szuper jelzőkhöz, természetesen nem véletlenül használtam őket indítónak, hiszen az 1941. augusztus 24-i, Kispest elleni 11:5-s végeredménnyel végződő találkozó egy igazi csúcs, bár a fenti jelzőket az akkori újság reklámjából idéztem, ahol különböző minőségű rádiókat ajánlanak a sportot szerető olvasók részére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1940.XII.15. Bajnokok tornája, Ferencváros – Gradjanski: 6-0
Káprázatos játék, kiadós visszavágás. Az év mérkőzése!
1940.XI.17. Kispest – Ferencváros 3:4
Mindig szerettem úgy gondoltam, hogy a muzeális bajnoki beharangozó mérkőzését nem célzottan választom (vagy szerkesztőtársam nem célzottan ajánlja). Egy-két évvel ezelőtt még talán igaz is volt, főleg akkor amikor még kevés „kordokumentum” állt rendelkezésünkre, bár akkor is ügyeltem arra, hogy lehetőleg ne vereséggel hangolódjunk a soros bajnoki mérkőzésünkre. A választás során azt is szerettem volna elkerülni, hogy az eredménnyel bármit is „üzenjek”, hiszen a foci nem egy e-mail szolgálgatás és nem is egy távirat. Azt persze nem állítom, hogy ezekben a választásokban a reményeim nem jelentek meg. Tudom jól, hogy a felkészülés során, amikor először olvastam el a kiválasztott mérkőzés tudósítását, szinte mindig olyan utalásokat is kerestem, mellyel (ha még nem is szándékosan), de utalni lehet a jelenre is. A Kispest-Honvéd elleni vasárnapi bajnokink muzeális beharangozójára is egy olyan mérkőzést találtam (vagy inkább kerestem), ahol az akkori Nemzeti Sport főcímének elolvasása után már tudtam, megtaláltam az „igazit”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1939.V.7. Szolnoki MÁV – Ferencváros 1:1
A harmincas évek utolsó évei nem csak a magyar labdarúgás történetében, de a Ferencváros életében is jelentős, dicsőséges időszak. 1938-ban a magyar válogatott a franciaországi világbajnokságon döntőt játszott június 19-én (a döntő évfordulóján részletesen is beszámolunk erről az eseményről, melynek fénye igaztalanul elhomályosult az 1954-es aranycsapat árnyékában). 1938-ban a Ferencváros bajnokságot és magyar kupát is nyert, valamint 1937 őszén második alkalommal is elhódította a Közép-európai Kupát. 1939-ben a Fradi örök riválisa az Újpest nem csak a bajnokságot nyerte meg, hanem a Közép-európai Kupát is. Mindkétszer a Ferencvárost előzték meg …
Ahogy Pluhár István írta, a harmincas évek végére a magyar labdarúgásnak volt három erős csapata (Ferencváros, Újpest, MTK), egy Európában jegyzett válogatottja. A magyar labdarúgás ismét a csúcsra ért. Ezért is érthetetlen, hogy a szurkolók (sőt még a szakma) számára az emlékek között szinte csak az aranycsapat él, és a sikert sikerre halmozó 38/39-es időszak a „futottak még” kategóriájába esik. Ezt az időszakot olyan játékosok fémjelezték, mint Háda, Polgár, Lázár, Sárosi, Kohut, Titkos, Zsengellér, Turay és Korányi, akik megalapozták a magyar labdarúgás nemzetközi elismertségét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
