Az 1967. évi bajnoki szezon mérkőzései

2 hozzászólás a(z) Az 1967. évi bajnoki szezon mérkőzései bejegyzéshez

• 

  mjozef22 on 2017. július 27. csütörtök - 18:24

  *

  Pluhár István feljegyzése a bajnoki évről:
  1967-es NB. — Bajnok: a Ferencváros, II. Ú. Dózsa, III. Győri ETO.

  Az utolsó évi szép játék a magyar labdarúgás felemelkedésére engedett következtetni. Sajnos a győzelmi reményekkel teli hajó megfeneklett.

  Mátrai és Mészöly kezdett kiöregedni, helyettesüknek hí­re-hamva sem volt. Az FTC talált ugyan egy nagyon tehetséges fiatal középcsatárt, de az első bajnoki mérkőzésen lábát törte (Branikovics).

  A Ferencváros hatalmas előnnyel nyerte a bajnokságot a legyengült magyar labdarúgó csapatok előtt. Csapata: Géczi — Novák, Mátrai — Juhász I., Szűcs, Páncsics — Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona.

  Albert Flóriánnak í­télte a nemzetközi sportújságí­rói bizottság az év ‘Aranylabdáját”. Albert ebben az évben a sportújságí­rói vizsgát tette le.

  A magyar olimpiai labdarúgó csapat készült Mexikóra.

  (Forrás: S. PLUHÁR, U.S.A. – PLUHÁR ISTVÁN – JÁTSZOTTAM, OKTATTAM, TUDÓSíTOTTAM)

  *

  Gólkirály: Dunai II. Antal (Ú. Dózsa) 36 gól
  Az év játékosa: Albert Flórián (FTC)

  *

  így következtek az FTC eredményei: nyolc győzelem, egy döntetlen, hat győzelem, egy döntetlen, újabb hat győzelem, egy döntetlen, most négy győzelem, egy döntetlen … csoda-e hogy ekkor (még az Ú. Dózsával szemben is 11 pontnyi előny tudatában) az utolsó két mérkőzését Csepelen, illetve Szombathelyen egy-egy góllal elvesztette? ! (Hoppe László)

  Válasz
• 

  lacimadár on 2017. március 22. szerda - 22:29

  NA, EZT TESSÉK ELOLVASNI! FIATALOK, FIGYELEM!!!
  a cikk cí­me:
  “Pelé európai trónkövetelői”

  “A Buenos Airesben megjelenő „SPORT” cí­mű szaklap érdekes összehasonlí­tást tesz Pelé, a labdarúgás királya, valamint az argentinok szerinti trónkövetelők között. A népi igazság szerint még a szentnek is maga felé hajlik a keze, s ezért nem vesszük zokon, hogy Pelé vetélytársai között az emlí­tett lap az argentin Ermindo Ortegát is feltüntette. Bennünket közelebbről az összehasonlí­tás zöme érdekel, mert ott taglalják Albert, Eusebio, B.Charlton és U. Seeler
  erényeit, gyengéit, í­me a labdarúgás csatár-nagymesterei:
  ALBERT.
  Mindent tud. Rendkí­vül tehetséges, ötletgazdag labdarúgó. A technikája szinte egyedülálló. A pontosság és ügyesség terén feltétlenül egyenrangú a labdarúgás koronázatlan királyával, Pelével. Kitörései, a mezőny mélyéből indí­tott ellentámadásai mindig a meglepetés erejével hatnak. Remekül irányí­tja, dobja támadásba csatártársalt, különböző variációkat alkalmaz,
  s azokhoz mesterien alkalmazkodik. Remekül rögtönöz. Úgy jut a kapu közelébe, hogy közben senki sem tudja feltartóztatni. Néha szinte készakarva sem tudnak hozzá érni. Lövései élesek, jól helyezettek és átadásai szinte mérnöki pontosságúak. Albert olyan tökélyre tehetne szert a labdarúgásban, amilyenről még a legeslegjobbak sem álmodhatnak. Még Pelé sem vehetné fel vele a versenyt … ha az eddiginél inkább kenyere lenne a párharc, ha nem vesztené el sohasem a kedvét. Erre többnyire akkor kerül sor, ha kí­méletlenül „faragja” az ellenfél védelme, vagy akkor, ha csatártársainál nem talál kellő megértésre. Nagyon tudja bosszantani, ha annyi jól „tálalt” átadás után egyetlenegy pontos viszont átadást sem kap. Albert és Pelé szinte egyformán nagy hatással van társaira. Mindketten a csatársor éltetői, irányí­tói. Pelé jelentősége azért nagyobb, mert egyéni példája jobb. Összeszorí­tja a fogát, mindvégig harcol, nem törődve azzal, hogyan alakul a mérkőzés sorsa*. Pelé a védelem segí­tségére siet, hogy félrevezesse az ellenfelet. Albert csak azért megy hátra, hogy a labdát megszerezze. Albert az akciók indí­tása terén felülmúlja Pelét. Rátermettség és ötletszerűségének gyorsasága terén is felveszi a versenyt a brazil csillaggal. Albert egyénisége akkor halványul el, ha dinamizmussal, erővel, hallatlan szí­vóssággal és duzzadó erőnléttel találja szemben magát. Valaki „porcelán-játékosnak” minősí­tette Albertot, bizonyára nem éppen izomkolosszus testalkata miatt. Ez az összehasonlí­tás azonban sántí­t, inkább szellemi téren helyénvaló a “porcelán” jelző.
  EUSEBIO.
  Akárcsak Pelé, roppant ruganyos, de kevésbé atléta tipus. Ez különösen a „légipárbajok” során állapí­tható meg. A mozgás terén is nagy a különbség kettejük között. Pelé mozdulatai szinte tökéletesek. Eusebio „úszik”, belopja magát, vagy szinte repül. Pelé lábai a futballozásra teremtek. Eusebio teljesen talpra lép, s ez fékezi gyorsaságát és kitöréseit. Eusebio szinte érzi a játékot. A játék minden fázisában nagyszerűen felismeri magát. A kollektí­vára azonban korántsem hat úgy, mint Pelé. Eusebio „szólista”, nem tudja magát fenntartás nélkül a csapat érdekeinek szolgálatába állí­tani. Szinte sohasem vesz részt a védelem munkájában. Pelével ellentétben kizárólag végrehajtó csatár. Tőle ritkán látni jó kiugratást. Igyekszik magát mutatni, és nagyszerűen megtalálja azt a helyet, ahová az átadást várja. Labda nélkül nem tud játszani. A helyzeteket mások teremtik számára, s ő lő. Szinte érzi a gólt. Remekül lő, minden előkészület nélkül. Büntetői védhetetlenek, pedig mindig ugyanoda, a kapus jobboldalára irányí­tja azokat. Nem ismeri a különböző taktikai variációkat, nem tud kollektí­v módon játszani. Nem alkotó és nem szervező. Csupán a végrehajtás terén veheti fel a versenyt Pelével. A győzni vágyás ugyanúgy fűti, mint Pelét. Kitűnő játékos, de még nem ér fel Pelével.
  B. CHARLTON.
  Peléhez hasonlóan örökmozgó, méghozzá tiszteletreméltó gyorsasággal. Erőbevetése határozottan felülmúlja Peléét. Bobby technikája is kifogástalan. Tökéletesen kétlábas játékos,
  s ez teszi lehetővé, hogy kénye-kedve szerint bármikor irányt tud változtatni a labda vezetése közben. Ezt utánozhatatlanul teszi. Ugyancsak le nem másolható módon irányí­tja és ütemezi a támadásokat. Ki tudja választani a a lövésre legalkalmasabb pillanatot. A védelmi feladatok megoldása terén jobb Pelénél, és vitán felül áll, hogy csapata számára mérhetetlenül sokat jelent. Ennek ellenére Pelé befolyása a játékra háromnegyedrésszel több, mint Bobbyé. Pelét játékostársai és a közönség csodálják. B. Charlton nem a csodálat tárgya. Csupán részleges a társaira gyakorolt hatása: „Főleg a támadásba lendülésnél van jelen, meg tud szabadulni az őrzőktől, jól lő, de nem lehet a játék szellemi vezérének tekinteni. Ezt a szerepet az angol válogatottban inkább Bobby Moore tölti be: Charlton a világbajnokcsapat legjobbja, bizonyos keretek között. Pelé minden keret felett áll. Charlton mesterségbeli tudása nagyon nagy, de Pelé semmiféle keretbe sem fér be
  SEELER: Már túl van a 3 Xen, de óriási a teherbí­rása, az ereje, s azt ki is tudja használni. Bejátssza az egész pályát, s annak minden pontján azonos erővel küzd a labdáért. Durvaságra sohasem ragadtatja magát. Erőbedobása nem megy játéka tisztaságának rovására. A közelharcokban egyenértékű Pelével. Még alacsony termete sem akadályozhatja meg abban, hogy a fejpárbajok zöméből győztesen kerüljön ki: Mozgása nem harmonikus. A labdavezetése ls kí­vánnivalót hagy maga után. A védekezésre állandóan készenlétben áll és az elleniéitől mindenáron el akarja venni a labdát: Nem a látványos megoldások, hanem a célravezető módszerek csatára: Idejekorán le tnd fékezni, ismét támadásba lendülni, megtalálja mind a maga, mint a társai számára kí­nálkozó rést az ellenfél védelmi alakzataiban. A VB
  n ő fedezte Beckenbauer minden előretörését. Ekkor többnyire háttal állt az ellenfél kapuja előterében és jobbra, vagy balra irányí­tott átadásaival szinte mágikus erőt sugározva indí­totta rohamra társait. Seeiert a csapat motorjának tartják. Hatása társaira óriási. Tud a győzelemért küzdeni. Minden erejét beveti és ezért nagy elismerést kap.
  E téren hasonló Peléhez, bár igaz, hogy a technikája jóval a világszint alatt marad. Mint végrehajtó, alkotó és sztratéga nem veheti fel a versenyt Pelével: Pelé
  „futball-költő”, — Seeler fizikai erő!

  Ami Albertet illeti, a VB óta sokat fejlődött. Ezt brazí­liai vendégszereplésének is köszönheti. Sokkal szí­nesebb azóta a játéka és a kollektí­va számára, — harcosabb felfogása révén, — még többet jelent. (z)”
  In: library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1967_08/?pg=46&layout=s

  Na, ha ilyet olvastatok már, megeszem a szalmakalapom! A ’60-as évek közepén, az internet és kábel TV-k előtti világban elemezte ki egy argentin sportlap a világ AKKORI legnagyobb szupersztárjait. Pelé egyértelműen az abszolút No 1. Mindössze 4-5 játékost tudnak egyáltalán hasonlí­tani hozzá. Kivel kezdődik a névsor? A MI Császárunkkal! Érdemes tí­zszer -- százszor újra olvasni, mert szí­vdobogtató … legalábbis nekem … Elég a kezdőmondat: “Albert -- MINDENT TUD!!!”
  Hát igen, a futballtörténelemben sok zseni volt már, rengeteg “hérosz”, de az Olimposzon számomra csak 5 Isten üldögél : Sárosi dr., Kocsis Sanyi, a Császár, Varga Zoli , no, és valami Pelé … 😀

  PS.: Ha erre sem reagál senki, akkor tényleg feladom … akkor tényleg kár mindenért … akkor tényleg kár a 8 dioptriás vaksi szememmel hónapokon át 50 év “szlovákiai” (FELVIDÉKI) sajtóját
  böngészgetni, hogy pl. ILYEN gyöngyszemeket találjak. Szerintem ez magyar sajtótermékben sosem jelent meg …

  

  Válasz