Az elavult egyesületi modellről

Az elavult egyesületi modell fönntartása gyakori bí­rálat tárgya manapság az FTC vezetésével szemben.

De nézzük meg, mit jelent az elavult egyesületi modell közelebbről. Ha a sokat emlegetett “profi” menedzserek irányí­tanák a klubot, valószí­nűleg mindenek előtt gazdaságossági, hatékonysági kritériumokat vennének alapul a munkájukhoz. Azt vizsgálnák, hogy az FTC meglévő 11 szakosztályából melyek azok, amelyek arra képesek, hogy saját erőből fönntartsák magukat, hogy lehetőség szerint több – a közteherviselési kötelezettségnek is jogszabály szerint eleget tevő – bevételt realizáljanak egy esztendőben, mint amennyit kiadásuk van. De annyit mindenképpen, amennyi fedezi a kiadásokat. A napjainkban a Fradival kapcsolatban a megoldást felvázolni próbáló üzletemberek – í­gy a T-Mobile első embere – ezt a sémát mutatta be a nyilvánosságnak. A Ferencvárosi Szurkolók Szövetségének képviselői idáig nem mentek el, csupán az elavult egyesületi modellt ostorozzák, s új profi menedzserek csatasorba állí­tásától remélik a jobb jövőt. Más kérdés, hogy ezek a gazdasági szemléletű szakemberek is feltehetően egyetemi tanulmányaikból, illetve gyakorlati tapasztalataikból merí­tve a fenti megoldást részesí­tenék előnyben. Más lehetőség ugyanis nem nagyon kí­nálkozik a gazdaságossági szemléletű megoldáskeresők, az új egyesületi modell igenlői számára. Az életképes megmarad, az életképtelen megszűnik.

A Ferencvárosi Torna Club vezetése – a már csak a tagság, a sportolók ilyen irányú akaratának hiányában sem – választhatta a legegyszerűbb megoldást. Az „elavult” egyesületi modell ugyanis azt jelenti, hogy azok a szakosztályok is működnek, amelyek nem tudnak annyi támogatót maguk mellé állí­tani, mint a csapatsportágak. A labdarúgás – noha napjainkban nehézségekkel küzd – képessé tehető arra, hogy piaci alapon működjön, ha tulajdonost találunk hozzá. A kézilabda már most is bizonyí­tja, hogy meg tud állni a saját lábán, s bí­ztató a helyzet a ví­zilabda, s reménykeltő a jégkorong esetében is. A férfi és női torna, a sport-akrobatika, az atlétika, a birkózás, az úszás, a kerékpár, a teke azonban valószí­nűsí­thetően nem tud annyi támogatót bevonni, hogy minden költségüket fedezve működni tudjanak. A „régi, elavult” modellben azonban az egyesületi vezetés amellett szállt sí­kra, hogy megmaradjanak ezek a szakosztályok. Ezekben ugyanis nemcsak az élcsapatok képzése, hanem az utánpótlás nevelés is fontos feladatot jelent. A szülők, a gyerekek részéről erőteljes igényként fogalmazódik meg az, hogy ferencvárosi sportolók lehessenek.

A vezetés naponta érzékeli ezt az igényt annak ellenére, hogy az állami támogatás lényegében megszűnt, legfeljebb a szakszövetségek támogatásának a felhasználásával, illetve a szakosztályoknál dolgozók áldozatkész munkájának köszönhetően – az elavultnak mondott modell fönntartása révén – mégis sikerült elérni, hogy mind a mai napig ne szűnjön meg szakosztály a Ferencvárosban. E módszer révén napjainkban még mintegy kétezer sportolója van a Fradinak, akik a küldöttgyűléseken, küldötteik révén ennek a helyzetnek a megtartására szavaztak. Ezek a döntések azon sportolói és szakvezetői igényeknek a jogi aktusokban való megnyilvánulása, hogy az FTC tagjai ide akarnak tartozni, itt szeretnének sportolni, mégha a feltételek biztosí­tása anyagi nehézségek mellett történhet csak meg, akkor is. A tagok egyetlen olyan alapszabály-módosí­tó javaslatot sem fogalmaztak meg az elmúlt években, amely valamely szakosztály megszüntetését célozta volna. Az egyesület tagjainak joguk van dönteni saját sorsukról.

így a „régi modell” fenntartása a mindenkori vezetésnek kutya kötelessége volt. E mozgásteret meghatározó döntések mellett kell a vezetésnek meghoznia azokat az intézkedéseket, amelyek révén életben lehet tartani a szakosztályokat. Egy sportegyesületnél nem biztos, hogy ugyanazokat a módszereket lehet alkalmazni, mint a versenyszféra egyéb területein.

Természetesen fölvetéseket, javaslatokat le lehet tenni az asztalra. Az optimális megoldáshoz azonban csak akkor jutunk el, ha a jelszószerűen ismételgetett fölvetéseket végiggondoljuk, s kiderí­tjük, egy-egy javaslatnak – szülessen az a legépí­tőbb szándéktól vezérelve is – mi lehet a következménye. A menedzserszemléletnek az egyesületnél történő vegytiszta alkalmazása oda vezethet, hogy a gazdaságilag életképtelen szakosztályok egyszerűen megszűnnek, több mint ezer sportoló kereshet magának más bizonyí­tási terepet. Mí­g a tervezett ingatlanhasznosí­tásból remélt életmentő bevételek egy sokkal kisebb Ferencvárosi Torna Club működése során, az egyesületet gazdasági társaságként kezelő menedzserek tevékenysége révén fogy el az évek során.

Budapest, 2006. augusztus 14.

Kácsor Attila, az FTC ügyvezető elnöke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ