Az otthon zöld füvén

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

• 

  lacimadár on 2013. november 25. hétfő - 20:31

  oh, már a könyvet el sem kell olvasnom, ez a beharangozó olyan zseniális!!! Ami a legjobban fáj: óvodás koromban (’60-as évek eleje-közepe) minden (ismétlem: MINDEN!) fiúnak volt kedvenc csapata ebben a kis országban… nem mindenki volt Fradista, rengeteg gyerekkori barátom volt Vasas vagy “Dózsa” drukker -- hogy csinálták?-, a különbség köztünk, hogy én még mindig Fradista vagyok, mí­g ők már azt is letagadják, hogy valaha futballt láttak… ami nem öröm, egyáltalán nem, de jelzi, hogy a “Fradizmusból” -- morbus hungaricus fradismus- nehezebb kigyógyulni, mint más, könnyű nyavalyákból…:)))

  Válasz