Az otthon zöld füvén XIX.

Cí­mlap

Avatók és aratók

1911, 1974: két emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében, melyek nem bajnoki cí­mhez és nem kupagyőzelemhez kapcsolódik, hanem az otthonunk zöld füvéhez, az Üllői úti stadionhoz. A Fradi első stadionját 1911. február 12-én avatták fel, majd a történelem viharaiban számos fejlesztésen, bőví­tésen esett át: új tribünök, cementlépcsők, számozott helyek, Springer-szobor. 1936. június 21-én már gyepszőnyegen vertük a Slaviát 5:2-re. Aztán 1947. május 4-én az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen leszakadt a tribün egy része. És bár 1954-ben még felújí­táson esett át a stadion, de 1962-ben már kimondták rá a “halálos í­téletet”. Szakaszosan kezdték bontani, az öreg, legendás fatribün 1962. október 14-én búcsúzott el a csapattól. Tí­z évvel később lett újra otthonunk az Üllői út, addig albérletben, a Népstadionban játszott a csapat, mely a Ferencvárosi labdarúgás egyik legeredményesebb korszaka is egyben. A stadiont 1970-ben kezdték épí­teni, a négy évig tartó munkálatok során a szurkolók szinte naponta zarándokoltak az Üllői útra, hogy figyelemmel kí­sérjék az épí­tkezést. Bár akkor is voltak fanyalgók, de a zöld-fehér álmok végül is beteljesedtek és 1974. május 19-én átadásra került a stadion, mely sokunk számára több volt egy focipályánál, az maga volt Szentély.

Egy hely, mely a második otthonunk volt. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hí­vő emberek számára a szertartás szí­ntere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szí­n szerelmeseit. A Ferencváros és a Szentély, a Szentély és a Csapat, a Csapat és a Szurkoló – mi egyek vagyunk, mi soha nem szakadhatunk el egymástól.

Erről a kapocsról is szól az “Otthon zöld füvén” következő fejezete, mely az 1974. május 19-i stadionavatóra kalauzolja el az olvasót, benne egy kis történeti áttekintéssel, az előmérkőzést játszó öregfiúkkal (Rudas, Gulyás, Mátrai, Lázár, Gyetvai, Novák, Albert…), a “főmérkőzés” vereségével, benne Géczivel, Juhásszal, Szőkével, Lakingerrel, Váradyval és a Vasas gólját szerző Müllerrel.

Nekünk Fradistáknak alapolvasmány. Ennél jobb “ajánlólevélre” nincs is szükség.

 

OZF_190_19740519_224227_FTC-Vasas

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Még ma is fáj az a meccs… nagyon találó, hogy minden Fradista “üveges szemmel” nézett maga elé….a komancs világban amúgy is állandóan terjedt, hogy mikor kinek “kell” nyerni… ez a klub 50 éves, az 70, az 75… tehát az lesz a bajnok… épp 75 évesek voltunk,de még éretlenek rá, pedig sokáig tartottuk a Dózsával a lépést, de sajnos még jobbak voltak…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28.18:00 M4Sport
12.04. 15:30 m4 Sport
EL-csoportkör 12.09. 21:00 M4 Sport
12.12. 16:30 m4 Sport
12.18. 14:45 m4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ