Az Üllői úti stadion: 1970-1979

Ilyen lesz az új FTC-stadion

1911 február: az első bajnoki mérkőzés az Üllői úton.
1941 május: leszakad a C-lelátó a magyar—osztrák mérkőzésen.
1963 november: az utolsó bajnoki: Ferencváros—Diósgyőr 3:0.
1974 tavasz: stadionavató az Üllői úton.

1970. január: Épül az új stadion az Üllői úton. A megvalósulás közelségébe ez év elején került. Elkészült már az ütemterv is. Dömperek futkároznak a sporttelepen.

A szakmai irányí­tás szálai egy fiatal mérnök, Rácz József kezében futnak össze. Ő ad felvilágosí­tást az épülő klubházról is. Itt lesz tulajdonképpen a sporttelep ,,szí­ve”. A két és félméteres létesí­tményben helyezik el valamennyi fűtési berendezést. Az első és a második emeleten az öltözők, a kondicionáló helyiségek, az irodák s egyéb adminisztrációs szobák, valamint a 22 személy befogadására alkalmas tranzitszálló két-, háromágyas szobákkal… A második emeleten kap helyet ezenfelül a klubterem, a legfelső szinten pedig a tanácsterem. Párhuzamosan folynak a stadion előkészületi munkálatai.

Rácz József mérnök nemrég látta a milánói San Siro stadiont és mint mondja:

— Az FTC pálya sok tekintetben hasonlí­t majd az olasz létesí­tményhez.

Kifejezetten labdarúgó-stadiont épí­tenek (atlétikai pálya nélkül), ami azt jelenti, hogy a nézők mintegy öt méternyi távolságra lesznek a partvonaltól. Minden hely kitűnő rálátást biztosí­t a játéktérre. Az első ütemterv szerint 30 000 nézőt lehet kényelmesen elhelyezni a lelátókon. Később kerül majd sor a magasí­tásra, és az esti világí­táshoz szükséges acéltartó oszlopok felállí­tására. Olyan fényerővel világí­tják meg a pályát, ami a tévé szí­nes adásához szükséges.

A végleges épí­tés befejezésével 36 000-re emelhető a nézők száma.

Nem kevésbé fontos része a nagyszabású épí­tkezési tervnek a 18X36 méteres kis csarnok, amely a labdajátékoknak és más teremsportoknak ad hajlékot. A Gyáli úti oldalon épülő létesí­tményben helyezik el a szertárt, a mosodát és a varrodát.

Az átadás időpontja: 1973. augusztus 31-én.

1970. július

A ferencvárosi szurkoló, ha az Üllői úti stadion előtt elvillamosozik, nagyot sóhajtva fordí­t hátat a létesí­tménynek.

— Soha nem lesz ez kész… — morogja magában.

Pedig odabent — a látszat ellenére — serény munka folyik. Persze, tí­z év folyamán rengeteg volt a gátló körülmény. Gondoljunk csak a hosszú, kí­méletlen télre vagy az árví­zre. Az épí­tőipari munkások negyven százaléka az árví­z sújtotta területekről való.
De most — legalábbis úgy tűnik — minden rendben megy. A klubház belső munkálatai a befejezéshez közelednek.

Csütörtök délelőtt Rácz József beruházási Főmérnökkel végigjártuk az épületet.
A fiatal mérnök nagy lelkesedéssel magyarázott Érződött: szí­vét adta bele a munkába.
Játszottunk egy kicsit gondolatainkkal. Magunk elé képzeltük a kész kombinátot, 30 ezer nézővel és egy rendkí­vül izgalmas mérkőzéssel.

— Atmoszférája tesz ennek a stadionnak! Képzeljék csak el. a közönség közvetlenül a partvonal mellett foglal helyet. Szinte ott érzik majd a labdarúgók a nyakukon a szurkolók lélegzetét — mondta.

A tetőteraszon álltunk. A zöld gyep frissen pompázik. A pályamunkások nagy gonddal ügyelnek rá.
Jobbra hatalmas markológép falta a földlelátót. Már csak a negyedrésze maradt meg.

Egy emelettel lejjebb ereszkedünk. A nagy tanácsterem kellős közepén álltunk. Itt már elkészült az álmennyezet. A pályára néző részen a hatalmas fém keretek a nagy üvegtáblákat várják. A klubszintre érkeztünk. (Az épület úgynevezett váltakozó szintrendszer szerint készült.) Tágas termek körvonalai rajzolódtak ki előttünk.

— Itt lesz az olvasó-, a sakk-, a biliárd- és a kártyaszoba — jegyezte meg a mérnök.
A folyosón néhány munkás serénykedett. Az egyik mosolyogva kiáltott felénk:
— Holnapra hozok piros-kék szalagot és kií­rom: Hajrá, Vasas!
— Nyugodtan. Csak készüljön el az épület — vágott vissza Rácz József.

A felemelettől jobbra beléptünk az elnök szobájába. A fallban mélyedések vannak. Ide épí­tik be a szekrényeket A szoba sarkában csempézett rész: a mosdó helye. A helyiségből ajtó nyí­lik a kis tanácsterembe. A folyosó másik végén a tranzitszálló várja a befejező munkálatokat. Egy-egy szobában két személy lakik majd. Összesen 23 embert tudnak elhelyezni.

A főbejáratnál álltunk. Rácz József mosolyogva mutatott körbe:

— Kezdenek megvalósulni az álmok.

Alattunk az öltözők, eggyel lejjebb pedig a pince. Kiléptünk az épületből. Körbejártuk még egyszer. A munkások ügyet sem vetettek senkire. Dolgoztak. Klubszeretettől függetlenül, mert szeretnék átadni határidőre a klubházat.

1970. október 5.

A Fradi-csehó sarkán már régóta latolgatják és vitatják az esélyeket, a csapatépí­tés legfontosabb teendőit. Egy svájci sapkás férfi közbevág:
— Akkor lesz itt csapat, amikor elkészül az új pálya…
— Azt mondják, 2000-ben …
— Hamarabb lesz jó csapatunk …
A letört csapat elkedvetlenedett szurkolóinak ezen szellemeskedését, sokszor rossz í­zű bemondásait estig lehetne hallgatni — Valójában mikor készül el az új FTC-pálya?

Rácz József, a klub beruházási főmérnöke válasz helyett sétára invitál. Az új klubnapban az épületgépészeti munka elkészült. Már folyik a próbafűtés és a beépí­tett bútorok szerelése. Várják, hogy megjelenjenek a festők és a mázolok…

— Sajnos, néhány alvállalkozó nem tartja be í­géretét — panaszkodik a mérnök. — Elmaradnak a munkával, e í­gy más szakmák dolgozóit is akadályozzák.

Szembetűnő a Kőfaragó Vállat késése. A  mozaik- és kőlapok glédaban állnak. Alig néhány négyzetméteren látszik kezük munkája…

A klubház avatására már több időpontot kijelöltek. Legutóbb november 7-ét emlegették. A látottak alapján kevés a valószí­nűsége a novemberi átadásnak, pedig nagy szükség lenne rá. A csapatok korszerű öltözőben készülhetnének az edzésre, s a klub alkalmazottal is megfelelő körülmények között végezhetnék napi munkájukat. A klubszobák és a büfé is otthonos lenne.

— Hogyan állnak a stadion-épí­tkezéssel?

Válasz helyett most rajz kerül elő. A klubház második szintjével egy magasságban húzódik majd a 30 000 néző befogadására alkalmas körlelátó. A pálya a tervek szerint éppen olyan lesz, mint az Inter oroszlánbarlangja, a San Siro. Az alapvonaltól tí­z, az oldalvonaltól öt méterre helyezkednek majd el a nézők … Nagyon közel lesznek egymáshoz a játékosok és a szurkolók…

— Miért éppen öt méterre tették a lelátót? — Kí­váncsi morfondí­rozásunkra nevetve válaszolnak:
— Balesetvédelmi előí­rás. Lőtávolon kí­vül legyenek a játékosok és a bí­ró.
Harót János, a klub elnöke is hozzánk csatlakozik. Ő és munkatársai lelkesen ecsetelik a jövőt, tekintetük simogatja az új lelátót, az üdezöld, „biliárdasztal” simaságú pályát…

— Csak már ott tartanánk, hogy a lelátóról szurkolhatunk a fiúknak! — mondja Rácz József.
— Mikor jön el az a nap?
— Nem rajtunk múlik — hangzik a válasz.

S újabb aktakötegek kerülnek elő. Az egyik terv az épí­tkezés második ütemével — a körlelátó és a pálya tartozik ide — foglalkozik. Mintegy negyvenmillió forintba kerül, s ebből különböző állami, társadalmi és sportszervek — í­gy az MTS nyolcmilliót — közel harmincat a klub rendelkezésére bocsátottak. A szurkolók  eddig mintegy hetvenezer forintos befizetéssel segí­tették a pályaépí­tést. A klub vezetői bí­znak abban, hogy a második ütemhez tartozó épí­tkezések anyagi fedezete is mihamarabb a “kasszába” kerül… Akkor pedig a nagy múltú egyesület végre nevéhez és hí­mevéhez méltó pályával rendelkezik

Az épí­tőipar „gyorsaságát” ismerve, úgy véljük, a stadion két év alatt elkészülhet.

December 18., 14 óra. Az új klubház kis tanácstermében ezen a pénteki napon tartották az első hivatalos összejövetelt. Az épületben még nagyban folyt a munka, de a kis tanácstermet Som Ferenc elnökhelyettes kérésére rendbe hozták, s az aktuális havi elnökségi ülésre már itt került sor. Tatár József épí­tésvezető nem engedte, hogy az elnökségi tagok túlságosan kibeszéljék magukat: a sötétedés közeledtével áramtalaní­totta az épületet…

December 31., 12 óra. A Dél-Amerikából hazatérő labdarúgók már az új klubházban szilvesztereztek! Ez volt a sportolók részére rendezett első összejövetel az új falak között. Az első és a második csapat, valamint a vezetők mellett megjelent a Dániából hazalátogató Toldi Géza is. Harót János és Csanádi Ferenc rövid beszédére a csapatkapitány Albert Flórián válaszolt. A „Fradi-kolbászra” jólesett az ital, s bizony, kissé elhúzódott az 1-2 órásra tervezett óévbúcsúztató. Egy biztos: Rákosi Gyusziék énekelték először az új klubházban a Fradi-indulót, az öregfiúkdalt, no és sok szép magyar nótát…

1971. február 19. „Hosszú évek után elkészült az 1911-ben épült Üllői úti pálya rekonstrukciójának első szakasza. A hat évtized alatt oly sok nagy futballcsatát megért FTC-sporttelepen pénteken délután adják át az új klubházat, amely 14 és fél millió forintos költséggel épült a mai követelményeknek megfelelően és modern kivitelben. Harót János, az FTC elnöke egy nappal az átadás előtt sajtótájékoztatón ismertette meg az elvégzett munkát, a további terveket, és bemutatta a klubházat. Valóban nagyszerű új otthont kap a patinás zöld-fehér klub. A többszintes épület három követelménynek is eleget tesz: itt dolgozik a jövőben az FTC vezetősége, korszerű öltözőhelyiségek állnak a labdarúgók rendelkezésére, lehetőség nyí­lik a klubélet fokozottabb kialakí­tására. Összesen 10 irodahelyiség, két tanácsterem, egy-egy klubszoba, könyvtár- és sakkszoba, négy játékosi és két játékvezetői öltöző, orvosi szoba, négy szertár s megfelelő műszaki centrumok is épültek. Sok gondot megoldhat az a nyolcszobás „szállodai” részleg, amely nemcsak a ferencvárosiak rendelkezésére áll (például edzőtáborozásra), hanem a zöld-fehérekhez érkező vendégsportolókat is itt fogadhatják. Nagy öröm valamennyiünk számára, hogy már eljutottunk idáig”.

Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amely akkor hatalmába kerí­tette az igaz ferencvárosi érzelműeket. Előttem régi fényképek és az egykori magnószalag az avatóbeszéddel. Tegyük fel, „hallgassuk” együtt…

„A Ferencvárosi Torna Club Elnöksége nevében szeretettel köszöntöm a kedves meghí­vott vendégeket.

Megköszönöm a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos és Budapesti Tanácsa, valamint az élelmezésipari vállalatok erkölcsi és anyagi támogatását, amit terveink valóra váltásához nyújtottak. Köszönetet mondok a lelkes sportbarátoknak, szurkolóknak, akik segí­tették e létesí­tmény felépülését.

Elismerés és köszönet a tervezőknek, a kivitelezőknek, a Középületépí­tő Vállalat vezetőinek, munkáskollektí­vájának ezért a szép, modern, minden igényt kielégí­tő épületért.

Tisztelt Vendégeink!

Éveken keresztül tí­z- és tí­zezrek kí­sérték figyelemmel egy-egy új tégladarab lefektetését, és várták, hogy a rajzasztalon megálmodott formák valósággá váljanak. Voltak, akik nem bí­ztak ebben, a tervek megvalósí­tásában, de az aggodalmaskodók mellett mindig éreztük azoknak a támogatását, akik bí­ztak új otthonuk felépí­tésében. Ma már büszkén mondhatjuk, nekik lett igazuk.

A klubház felépí­tése még csak kis része annak, ami pályaépí­tési programunk egészét illeti. Mégis jelentős, mert ez az első lépés az új, korszerű sportlétesí­tmény megvalósí­tásának. Mi bí­zunk abban — ismerve támogatóink segí­tőkészségét, erejét —, hogy nagy tervünk, a pályaépí­tés teljes befejezése nem várat soká magára.

Kedves Elvtársak!

Egy újszülöttet mindig dicsérnek, de talán nem hangzik szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy korszerűsége, kényelme, esztétikai hatása ezt a klubházat impozánssá teszi. A ma követelményeinek minden szempontból megfelelő épület megoldja egyesületünk régen vajúdó problémáját, otthont ad szakosztályainknak és lehetőséget nyújt a rendszeres klubélet kialakí­tására. Kulturált lehetőségeket biztosí­t a szabadidő eltöltésére.

Reméljük, hogy klubházunk nemcsak egyesületünk továbbfejlődését lendí­ti majd előre, hanem eredményeinkből az egyetemes magyar sport is profitál, ami a klubérdekeken túl végső fokon a legfontosabb cél mindenki számára.

Őszintén reméljük azt is, hogy versenyzőink, az FTC szurkolói és vendégei mind megtalálják itt azokat a lehetőségeket, amikre a szocialista sportember ma joggal igényt tarthat.

E gondolatok jegyében az FTC klubházát megnyitottnak nyilvání­tom és kérem Önöket, hogy tekintsék meg új otthonunkat.” (Harót János)

A klubház avatón 150-160 meghí­vott vendég volt, akik a beszéd után megtekintették az új klubházat, falatoztak a dí­szes svédasztalokról. Az est záró programja egy vidám zenés műsor volt. Kemény Kázmér, az FTC egyik leglelkesebb művészszurkolója rendezte, a műsorban felléptek: Aradszky László, Bakacsi Béla, Harangozó Teréz, Payer András, Szécsi Pál, Németh Marika, a műsorvezető pedig dr. Hegedűs János volt. A késői órákban a Fradi-induló dallamaival ért véget az egyesület életében oly fontos, történelmi nap.

1971. március

Csak néhány méter választja el egymástól, mégis a múltat és a jelent (no meg a jövőt) láthatjuk itt, amint farkasszemet néznek… Hatvan éve az Üllői úti pályával együtt épült a klubház is, s azóta rendületlenül állta évtizedek viharát. Ütött-kopott, omladoznak a falai, vihar idején mintha szellem járná, de azért kitartott. Kitartott mostanáig, amí­g elkészült az új, a modern, a szép, az első része egy nagy sportkombinátnak. Tizenöt millió forintba került a Fradi új székháza, s most már nem kell szégyenkeznie az elnöknek sem, ha külföldi vendégek érkeznek. Szolid, de mutatós irodák, jól felszerelt szertárak és kényelmes öltözők, könyvtár és játékszobák, klubhelyiség, s ami külön büszkesége a 75. születésnapjára készülő FTC-nek: kényelmes vendégszobák várják majd az ide jövő csapatokat, sportolókat.

Pezseg itt az élet. Az egyik legnagyobb és legpatinásabb magyar klub hagyományaihoz méltó környezetet kapott és kap! Mert nemcsak a további tervek készek, hanem máris serényen dolgoznak az új, szögletes formájú stadion épí­tésén, amely alakjában az első lesz Magyarországon: igazi futballaréna. Aztán lesz itt még uszoda, kis sportcsarnok és számos szabadtéri kis pálya. Milliókba, sok millióba kerül a teljes rekonstrukció, s a zöld-fehér szí­neket viselő sportolóktól azt várják: eredményekkel hálálják ezt meg.

Az Üllői úton jártunk.

Ott voltunk reggeltől estig, meglestük, megfigyeltük, miként telnek az órák, hogyan él, lüktet, dobban a szí­ve egy nagy klubnak. Erről számolunk be olvasóinknak í­rásban és képben.

6 ÓRA. Hajnalban keltek a fűtők, a portás és takarí­tók, hogy időben itt legyenek, ők az elsők, hamar munkához látnak.

7 ÓRA. A létesí­tményfelelős a következő érkező. Új az épület, sok az épí­tkezés, minden napra jut elég tennivaló.

FÉL 9. Működésbe lép az egész „gépezet”, csaknem harmincan foglalják el helyüket, a titkárságon már kopogtat az első látogató, dr. Papp László. Rövidesen megbeszélés kezdődik.

9 ÓRA. Harót János elnök szobájában erős emberek ülik körül az asztalt, a birkózó szakosztály irányí­tói. Beszámolnak tevékenységükről, személyi problémák merültek fel, s tisztázni kell néhány kérdést a nemzetközi kapcsolatokról. Zárt ajtók mögött zajlik mindez, mert ha kevesen zavarják az Összejövetelt — hamarább végeznek is. Sürget az idő.

11 ÓRA. Edzésre érkezik a labdarúgó csapat. Barinka szertáros kiosztja a frissen mosott, vasalt dresszeket és nadrágokat, a tükörfényes cipőket, amelyekbe ha lehetne, ő sok gólt „betenne…”

— Ugye, mennyivel más itt, mint a régi öltözőkben? — mondta Albert Flórián, aki először nyilatkozott az új klubházban. — A tribün alatti helyiségeket jóformán csak a pókhálók tartják össze. Hátha még a pálya is felépül! A fiamnak lesz igazán öröme benne…

12 ÓRA. Som Ferenc elnökhelyettes kézhez kapja az FTC—HG Koppenhága női kézilabda Európa-kupa mérkőzés elszámolását. A belépőkből összesen 375 forint maradt… (De elkelne már egy nagy sportcsarnok!)

15 ÓRA. Várszegi János vezetésével ülést tart a Fradi Hí­radó szerkesztősége.
— Gazdag tartalommal, tizenötezer példányban került ki a nyomdából a legutóbbi szám, de máris tervezzük a következőt — mondta a szerkesztő. Lesz benne egykét meglepetés!

16 ÓRA. „Őrségváltás”. Rövidesen vége a munkaidőnek, megnyí­lik a klub (21 óráig tart nyitva), érkeznek az edzésekről a sportolók, a kikapcsolódást kereső klubtagok, fiatalok és idősebbek egyaránt. Nagy Béla, a klub vezetője tervez, tárgyal, jelentkezéseket fogad el, de ha nincs megfelelő ajánlás vagy hosszabb FTC-tagság, akkor elutasí­t. Szabályzata van az egyesületnek, s ez itt is érvényes. Belépés kizárólag igazolvánnyal.

21 ÓRA. Hamar eltelt a nap. Kialszanak a fények, sötétség, csend borí­tja a reggeltől oly zajos, mozgalmas klubházat. Csak a két keskenyebb oldalfalon elhelyezett zöld-fehér tábla világí­t:

FTC

Szöveg: Kozák Mihály Kép: Schiller Alfréd

4000 néző női kézimeccsen

1971. Október 10. Üllői út, 4000 néző! Nem futballmérkőzésen, hanem kézilabdán! FTC—Bakony Vegyész 14-9.

FTC: Elekné – Tőkéné (1), Takácsné (3), Sterbinszky (6), Csiha (3), Bajcsevné (1), Zsidai. Edző: Elek Gyula.

Vérbeli derbihangulatban, zsúfolt lelátók és a televí­zió milliós közönsége előtt kezdődött a mérkőzés. Négy percig nem esett gól, de aztán egy percen belül kettő is, mindkettőt a Ferencváros dobta. A Bakonynak sikerült a szépí­tés, sőt a 13. percben 3-3 volt az eredmény. Bajcsevné, Takácsné és Csiha egyéni betörésekből, Sterbinszky átlövésekből volt eredményes. Erre a Vegyész csak Tóth-Harsányi Borbála góljaival tudott válaszolni. Elekné ekkor szinte mindent védett, elöl pedig a nagyvonalúan játszó Sterbinszky a legváratlanabb helyzetekből dobott gólokat. A 32. percben Takácsné és Csiha góljaival végleg eldőlt a mérkőzés: 12-6! Ettől kezdve a zöld-fehér nők a nagy előnyt biztosan tartották, s megérdemelten nyerték a nagy iramú, szí­nvonalas mérkőzést. Az utolsó sí­pszó után boldogan fogadták sokat segí­tő szurkolótáboruk fergeteges ünneplését. Az ünneplésnek talán vége sem szakad, ha akkor tudjuk, hogy a következő 15 évben több bajnoki cí­mnek nem örvendhetünk …

1972. augusztus 12. Üllői út: FTC—Tirgu Mures (Marosvásárhely) 0-0.
A mintegy 1000 néző sokat tapsolt a látványosan játszó Fradi-öregfiúknak. A mérkőzésen játszott az itthon tartózkodó Toldi Géza, valamint az újpestiek egykori sztárja, Zsengellér Gyula is.

— Felejthetetlen érzés volt újra találkozni Lázár Gyuszival, Csikós Gyuszival, Rudas Ferivel és a többiekkel. Nem is gondolkoztam egy pillanatig sem, amikor hí­vtak, hogy legyek életemben egyszer Fradi-játékos, álljak be az FTC-öregfiúk közé. Bennünket, öregeket már könnyű „villámmal” igazolni…

 

1973. Fáncsi Ferencnek, az FTC gondnokának, több évtizedes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata kitüntetést adományozták.

Fáncsi Ferenc, az FTC örökös tagja, teniszezett, jégkorongozott, gyeplabdázott a Fradiban. Évtizedeken át az Üllői úti pálya gondnoka volt, családjával az egyik lelátó alatt kialakí­tott lakásban élt 53 éven át! Nyugdí­jba vonulása óta is rendszeresen kijár a rendezvényekre, besegí­t az „utókornak”.

Az előzetees tervek szerint az 1974. május 5-i FTC—Győr bajnoki mérkőzéssel avatták volna az új stadiont

1974 januárjában az FTC-klubház egyik termében sajtótájékoztatón jelentették be a klub vezetői: a Ferencvárosi Torna Club 75 éves jubileuma alkalmából felavatják az új Üllői úti stadiont!

Rácz József, az FTC beruházási főmérnöke mondta:

— 1971-ben végleg lebontottuk a régi lelátókat és megkezdődött az új stadion felépí­tése. A terveket a Budapesti Műszaki Egyetem épí­tészmérnöki karának munkatársai készí­tették két neves épí­tész, Schall József docens és Kapsza Miklós adjunktus irányí­tásával. A lelátók kiképzését előregyártott betonszerkezetekből terveztük. A homlokzatok modern vonalukkal jól illeszkednek a városképbe. Az ülőhelyek kényelmesek: 45 cm szélesek. Barna szí­nt kapnak az ülések.

A stadionban 29 505 hely van (9159 ülő-, 18 734 álló-, valamint 1612 tisztelet- és szolgálati jegy tulajdonosa látogathatja a létesí­tményt). A pálya mérete 110×68 m. (A Népstadioné 112×67,50 m.) Figyelembe kellett venni, hogy a mai korszerű stadionokban — biztonsági okokból — a nézők csak felfelé haladva hagyhatják el a tribünöket, tehát a „tetejéről” kell lépcsőkön megközelí­teni a hét kijáratot. Számí­tások szerint tí­z perc alatt teljesen kiürül a stadion.

Az előzetees tervek szerint az 1974. május 5-i FTC—Győr bajnoki mérkőzéssel avattuk volna az új stadiont. A 75 éves jubileumon két zöld-fehér csapat játszhatott volna… Aztán a nagy rivális, a Vasas elleni találkozó került előtérbe. Az Elnökség döntése értelmében a május 19-re kisorsolt FTC—Vasas bajnoki mérkőzésre esett a pályaavató találkozó ünnepélyes megrendezése.

1974. május 3-án az FTC 75 éves születésnapján megtartott Kertészeti Egyetem emlékezés után, a jubileumi kiállí­tás megnyitására délután 3-kor az FTC-klubházában került sor.

Harót Jánosnak, az FTC ügyvezető elnökének megnyitóbeszéde után sok százan sétáltak a termekben. Az FTC-klubház nagytermében tablók, fényképek, serlegek, értékes trófeák, olimpiai érmek, régi megsárgult újságcikkek, igazolványok, az FTC történelmének kézzel fogható és látható dokumentumai. A régiségek láttán nem egy idős sportbarát szeme telt meg könnyel, álltak meghatódva az egykori fényképek előtt. Dicső múltunk előtt…

A pálya elkészült!

Egy évtizedes álom megvalósulása, a Ferencvárosi Torna Club nagy ünnepnapja:

1974. május 19., vasárnap.

Harót János a stadionavató reggelén kissé meghatódva mondta:

Csakhogy megérhettük ezt a napot is! Szinte félek visszagondolni arra a sok nehézségre, problémára, amit az évek során le kellett küzdenünk. Emlékeztek, 4 évvel ezelőtt itt még a régi lelátók romjai álltak. A klubházunkban a falakról omlott a vakolat…
Azután felépí­tettük ezt az új klubházunkat, majd a lelátók alapjai is emelkedni kezdtek. Hogy néztük, amikor a stadion utolsó elemeit is helyükre emelték. Sürgettük a befejező munkákat, még a felvonulási terület rendbehozását is. És í­me, a padok már várják gazdáikat, a mi lelkes és kitartó szurkolóinkat.
Megértük! — és úgy érzem, nagyon megérdemeltük!

A sok-sok újságcikk mind kiemelte az új stadion átadásának jelentőségét, nagyszerűségét.

„Ünnepelt vasárnap a főváros IX. kerülete, a Ferencváros. Május 19-én elérkezett a régóta várt nap, felavatták az FTC újjáépí­tett labdarúgó stadionját. Az idő is a szurkolóknak kedvezett, az őszies esős idő verőfényesre fordult, kék égbolt, kellemes májusi időjárás adott szép keretet az ünnepi eseménynek.
Bár az Üllői úti stadion kapuit csak 13.52 órakor nyitották ki, a boldog jegytulajdonosok már a délelőtti órákban elindultak a pálya felé. Az Üllői úti aluljáróban, a Nagyvárad téren, a Mester utcában, a Népligetben százával igyekeztek a nézők a stadion felé.
A lelátók alatt alkalmi postahivatalokban elsőnapos bélyegzővel látták el a levelezőlapokat, í­gy azok a filatelisták is, akik nem jutottak jegyhez, értékes emléket őrizhetnek a stadionavatóról. Nagy rendezőgárda igazí­totta útba a szurkolókat, mindenki könnyen megtalálta a helyét a kényelmes, szép stadionban.
Régi ferencvárosi és angyalföldi labdarúgók kezdtek melegí­teni fél háromkor az üdezöld, ragyogóan nyí­rt gyepszőnyegen, a régmúlt és a közelmúlt csillagai, sokszoros válogatott játékosok. Amikor a hangosbeszélőn bemutatták az öregfiúkat, minden név után felcsattant a vastaps. Nagy Zoltán játékvezető közreműködésével  kétszer 30 perces mérkőzést játszott a Ferencváros és a Vasas öregfiúcsapata.”

Az új Fradi-pályán az első gólt Novák Dezső lőtte

FTC: Gulyás, Rudas, Mátrai, Láng, Kocsis, Szabó, Németh, Novák, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. Cserék: Gerendás, Perecsi, Tolonics, Simon, Fenyvesi II., Borsos.

Vasas: Kamarás, Bakos, Dalnoki II., Ihász, Mészöly, Bárfi, Raduly, Pál II., Farkas, Fister, Pál I. Cserék: Egervári, Kárpáti, Fodor, Bédi.

Az öregfiúk mérkőzésen Lázár Gyula, a „Tanár úr”, az FTC egykori sokszoros válogatott labdarúgója végezte el a kezdőrúgást. Látványos cseleknek, zúgó lövéseknek, parádés cselsorozatoknak tapsoltak a nézők. Albert nagyszerű trükksorozattal tört kapura, Kamarás bátor vetődéssel mentett. Mészöly felhőfejesei, Raduly elfutásai, Fenyvesi mértani pontosságú beadásai, Mátrai becsúszó szerelései, Gulyás bravúros robinzonádjai még a régiek. Bár az öregfiúk már nehézkesebben mozognak, gyorsaságuk megkopott, de amiről néhány éve, évtizede hí­resek voltak, azt még ma sem felejtették el. Látványos gólokat, bravúros trükksorozatokat láttak a nézők.

Az új Fradi-pályán az első gólt Novák Dezső lőtte. Albert Flórián tört a Vasas kapujára, becsapta a teljes védelmet. Kamarás hiába vetődött, nem érte el a labdát. Albert jobbra gurí­tott és Novák zúgó lövése utat talált a hálóba. Egy ragyogó Fenyvesi-elfutás végén a volt válogatott szélső nehéz szögből lőtt óriási gólt, s már 2-0-ra vezettek a ferencvárosi öregfiúk.
Az első játékrész végén a Vasas-csatárok zavarba hozták a Fradi-védelmet. Perecsi kézzel ütötte el a labdát, tizenegyes. Farkas állt a büntetőnek, ám lövését Gulyás bravúros védéssel szögletre ütötte!
Az FTC kapuvédője egy perc múlva tehetetlen volt, Pál látványos góllal szépí­tett.

Gólpárbajt hozott a második félidő. Farkas kiegyenlí­tette a Vasas hátrányát, majd Ihász a vezető gólt is megszerezte.
A játékrész közepén felcsattant a zúgó taps, a kedvenc, a nemrég visszavonult Albert Flórián szép fejessel egyenlí­tett, sőt Novák Dezső ismét vezetést szerzett 4-3.
Már-már úgy tűnt, hogy a pályaavató öregfiúk mérkőzés FTC-sikerrel végződik, amikor az utolsó percben Farkas tört kapura és megszerezte az egyenlí­tő gólt. A két klub régi játékosainak találkozója 4-4-re végződött.

A Ferencváros és a Vasas egykori csillagainak labdarúgó-bemutatója után kezdődött a szí­nes, látványos pályaavató ünnepség. Kényelmes, pazar stadiont kapott ajándékba 75. születésnapjára a Ferencváros.

Az öregfiúk mérkőzése a múltat idézte. Az idősebb szurkolók gondolatai visszakanyarodtak az elmúlt évekre, évtizedekre, de a látvány, a szí­npompás megnyitó ünnepség már a jelent és a jövőt idézte. A honvédség fúvószenekara pattogó indulót játszott, ám a kürtöket, a dobokat is túlharsogta a tapsvihar, amely a klub zászlaját fogadta. Az FTC zöld-fehér lobogóját a Ferencváros legerősebb embere, Balla József válogatott kerettag, nehézsúlyú birkózó vitte a pálya közepére. Balla mellett — kisebb zászlókkal — az FTC 120 birkózója alkotott félkörben sorfalat.

Szí­nes mezekben a Telepi utcai testnevelés tagozatos általános iskola 280 diákja, az FTC sportiskolásai vonulnak a pályára, nyomukban a klub szakosztályainak legjobbjaival — olimpiai, Európa- és magyar bajnokokkal — és a jövő reménységeivel. A sportolók valamennyien jellegzetes sporteszközükkel sorakoztak fel a pályán. A sportiskolások élőképe a pálya közepén a jubileumi esztendő számát, a 75-öt jelení­tette meg.

Negyed ötkor a Kollár Endre zeneszerző által komponált FTC-szignál hangjaira következett az ünnepélyes zászlófelvonás. Hat ferencvárosi kézilabdázó (Havasi Mihály, Schmickl György, Takács Antal, Szilágyi István, Tátrai Mihály, Németh József) vitte a stadionzászlót.

Havasi Mihály (a labdarúgók mostani technikai vezetője) méltóságteljes mozdulatokkal húzta fel az árbocra a zöld-fehér lobogót. Felemelően kedves, sporttörténeti pillanat volt…

Ezután dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, az FTC elnöke lépett a mikrofonhoz.

Tisztelt vendégeink!
Kedves elvtársak, sportbarátaink!
Kedves szurkolók!
Engedjék meg, hogy megújhodott otthonunkban, az Üllői úton, a Ferencvárosi Torna Club elnöksége nevében meleg szeretettel köszöntsem ünnepségünk minden kedves résztvevőjét.
Elérkezett hát sportolóink és szurkolóink hőn óhajtott, várva várt örömteli eseménye — amit oly sokan elképzeltünk, terveztünk és lelkesedéssel formáltunk, í­me itt áll előttünk, valósággá lett — új, modern labdarúgóstadionunk az ünnepélyes megnyitásra készen áll.
Az FTC immár háromnegyed évszázada dolgozik a magyar sportéletben. 75 esztendő a sporttörténelemben — nagy idő. Különösen nagy akkor, ha olyan történelmet formáló események váltogatják egymást, mint amilyenek a mi életünkben játszódtak le.
E helyről is jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy egyesületünk sportolói mindig tudásuk legjavát adva küzdöttek és számos jelentős eredménnyel öregbí­tették hazánk sporttekintélyét. Sok mindent, sok szép állomást lehetne megemlí­teni a hosszú útból, mégis úgy gondolom, érthető: számunkra most legnagyobb öröm, hogy egyesületünk legkiemelkedőbb eseményének, a stadionavatásnak tanúi és részesei lehetünk.
Hosszú idő telt el, mí­g az 1899-ben készült, 1500 ember befogadására képes Soroksári úti első pályától eljutottunk a máig. De számunkra nem volt kevés az a kereken 10 esztendő sem, ami a régi Üllői úti pályán ví­vott utolsó bajnoki mérkőzés óta telt el. Nyolc éve már annak is, hogy ünnepi műsor keretében „búcsúzott az öreg tribün”. Négy és fél éve pedig hozzákezdtünk az új stadion épí­téséhez.
Tervek, gondok, sikeres és sikertelen mérkőzések a Népstadionban; döccenők az Üllői úti sporttelep épí­tkezésében … De most már nem ezen elmélkedünk, hanem inkább a valóságnak, a szemet-lelket gyönyörködtető új stadionunknak örülünk.
Az öreg pálya nagy nemzetközi válogatott és kupamérkőzések emlékét őrzi. Számos felejthetetlen élmény fűződik hozzá. Az 1931—32. évi 100 százalékos bajnokság; 1937-ben az emlékezetes Közép-Európa Kupa-mérkőzés az Ausztria elleni 6-1-es győzelemmel; a fölényesen nyert 1948—49. évi bajnokság. Megannyi szép siker!
És itt játszották mérkőzéseiket legendás hí­rű játékosaink: Schlosser Imre, dr. Borbás Gáspár, Tóth-Potya István, Lázár Gyula, dr. Sárosi György, Toldi Géza, Takács II. József, Csikós Gyula, Rudas Ferenc, Gyetvai László, hogy a jók közül is csak a legjobbakat emlí­tsem.
De nem feledkezzünk meg az utóbbi 20 év sikereinek kovácsairól, azokról, akik szí­vvel-lélekkel és eredményesen is küzdöttek a zöld-fehér szí­nekért: Kispéter Mihályról, dr. Dékány Ferencről, Dalnoki Jenőről, Mátrai Sándorról, dr. Fenyvesi Mátéról, Rákosi Gyuláról, Novák Dezsőről és Albert Flóriánról.
Tisztelt Sporttársak!
A Népstadionban eltöltött, kissé hosszúra nyúlt, 10 éves időszakban meglehetősen mostoha edzési viszonyok mellett is négy bajnokságot nyert az FTC, és igaz örömünkre szolgál: a jubileumi esztendő fényét emeli, hogy legutóbb május 1-én megnyerte az 1973—74. évi Magyar Népköztársasági Kupát.
Az FTC eddig 21-szer ví­vta ki a magyar bajnoki cí­met, 12-szer nyerte el az MNK-t. Nemzetközileg is jelentős teljesí­tmény volt a Vásárvárosok Kupájának elhódí­tása 1965-ben, s annak is örülünk, hogy eddig 99 labdarúgót adott az FTC a magyar válogatottnak.

Örülünk, hogy most már ismét a saját otthonunkban játszhat csapatunk. Legyen ez a körülmény buzdí­tó, eredményekre, igazi sportteljesí­tményre serkentő erő a játékosok és a közönség számára egyaránt.
Nincs még teljesen készen a stadion, de szeretnénk, hogy az eredményjelző tábla és a világí­tóberendezés is minél előbb elkészüljön. A már átadott birkózócsarnok mellett további terveink között szerepel füvesí­tett labdarúgó-edzőpálya, új kézilabdapálya épí­tése, és a távolabbi jövőben a lelátó bőví­tése és uszoda felépí­tése is. Ezek után alapvetően a sportolókon múlik, hogy miként élnek ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Ezúton is kérem őket, legyenek tudatában szüntelenül annak, hogy a felnövekvő ifjú nemzedékek tőlük is várják a példát. Olyan sportolói és emberi magatartást, amelyet áthat a sportolói-társadalmi felelősségérzet.
Engedjék meg a kedves szurkolók, hogy az ünnepélyes alkalommal Önökhöz is szóljak. A ferencvárosi szurkolótábor mindig hí­res volt hűségéről és lelkes buzdí­tásáról. Az igazi szurkolók akkor is biztatták csapatukat, ha nem úgy ment a játék, ahogyan szerettük volna.
Arra kérem Önöket, hogy az új stadionban is biztassák lelkesen, de mindig sportszerűen az együttest. A buzdí­tás mindig jól jön a csapatnak. De ne nehezteljenek érte — különösen ifjú szurkolóink —, ha elmondom, hogy az FTC vezetősége szurkolóitól is elvárja ugyanazt a sportszerű magatartást, amit elvár a sportolóitól. Kérem, hogy sohase feledkezzenek meg arról, hogy a lelkes, sportszerű biztatás minden esetben segí­t a csapaton, az ellenfelek lebecsülése vagy szidalmazása viszont a mi csapatunknak is árt.
Induljon el az új FTC-stadionból olyan sportszerű magatartásnak megfelelő szurkolói kezdeményezés, ami a többi egyesületek szurkolói elé is példaképül állí­tható lesz.
Nagyon kérem a kedves közönséget, hogy vigyázzon az új stadionra, annak berendezéseire; ügyeljen a tisztaságra, hogy az új stadionban valóban otthon erezhessük magunkat. Tisztelt Vendégeink!
Kedves Sporttársak!
E helyről is szeretném egyesületünk vezetői, sportolói és szurkolói nevében megköszönni mindazoknak a szervezeteknek, intézményeknek és magánszemélyeknek a munkáját, segí­tségét, akik lehetővé tették, hogy ma az újjávarázsolt otthonunkat felavathatjuk. Külön is megköszönöm pártunk és államunk megértő segí­tségét.
Köszönetet mondok a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, az ÉDOSZ-nak, az élelmiszeripari trösztöknek és vállalatoknak, az OTSH-nak, a BTSH-nak, a IX. kerületi pártbizottságnak, a fővárosi és a IX. kerületi tanácsnak, az FTC elnökségi tagjainak, aktí­váinak, pártoló tagságának, szurkolóinak — és mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak e szép stadion létesí­téséhez.

Megköszönöm a tervezők gondos előrelátását és a kivitelezők alapos munkáját.
Meggyőződésem, hogy az újjáépült Fradi-pálya megnyitása egy még szebb, még eredményesebb korszak kezdetét jelenti.
Azt valljuk, hogy ez a stadion nem csupán a Ferencvárosé, hanem az egyetemes magyar sporttársadalomé. Biztosak vagyunk abban, hogy a kapuk megnyitása hozzájárul egész labdarúgásunk felemelkedéséhez is.
A Ferencvárosi Torna Club eredményekben gazdag története új sikerekre kötelezi a klubot, annak tehetséges sportolóit, vezetőit. Napjainkban megnőtt a sport szerepe, jelentősége a társadalom életében. Pártunk egyre nagyobb hangsúlyt helyez a testedzés fellendí­tésére, a minőségi sport és a tömegsport erősí­tésére.
Szí­vből kí­vánom — és mi mindent meg is teszünk annak érdekében —, hogy az új stadion is e nemes, felemelő törekvések fontos segí­tőjévé váljék. Kí­vánom, hogy az új Fradi-pálya hétről hétre nyújtson az ide sereglő embereknek nemes sportélményt, kulturált szórakozást, felüdülést, hasznos időtöltést. Szolgálja azt, amiért épült — az embert!
Tisztelt Sporttársak!
E gondolatok jegyében most felkérem Hajós György elvtársat, a Középületépí­tő Vállalat műszaki igazgatóját, tegye meg jelentését az épí­tkezés befejezéséről a Ferencvárosi Torna Club létesí­tményeit felügyelő Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőjének, dr. Dimény Imre miniszter elvtársnak.
Köszönöm szí­ves figyelmüket!

Az elnök megnyitó beszédét lelkes ováció, nagy taps követte, majd újabb ünnepélyes aktus következett.
Hajós György, a Középületépí­tő Vállalat igazgatója jelentette dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek:

„A pálya elkészült!”

Dr. Dimény Imre elvágta a pályán kifeszí­tett zöld-fehér szalagot és átadta a stadiont a Ferencvárosi Torna Clubnak, a magyar sportnak. (Az időpont: 16.30 óra.) Ezután felharsant a Fradi-induló, amelynek dallamaira a közönség nagy tapsa közepette elvonultak a pályán lévő sportolók.

A bemelegí­tés közben Molnár István bemondónk az első bajnoki mérkőzés csapatösszeállí­tását olvasta a mikrofonba. Az első elhangzott név Géczi Istváné volt…

Most pedig következzék néhány mozzanat a ma már „történelmi” kezdetről.

17.02: A Fradi-induló dallamaira bevonulnak a Ferencváros és a Vasas labdarúgói. A csapatok élén a mindkét egyesületben szerepelt „örökifjú”, Takács II. József lépdel.

17.05: A legendás „kis Taki” kezdőrúgásával megkezdődik az első bajnoki mérkőzés.
17.09: Az első FTC-támadás után Szőke szögletet lő be, a védők hárí­tanak.
17.10: Az első labda ekkor ment az FTC kapujára, Géczi biztosan védte…

18.27: Az új stadion első NB 1-es góljának időpontja. A mérkőzésnek ez a 68. perce volt. Müller a kifutó Géczi mellett úgy lőtte el a labdát, hogy az a jobb kapufa éléről vágódott a hálóba. A gól a klubház felőli kapuba esett.

18.53: Véget ért az első bajnoki mérkőzés: Vasas—FTC 1-0!

Az ünnepélyes megnyitóról és a mérkőzésről, a MÉM segí­tségével 25 perces filmet készí­tettek. (Rendezte: Róna Péter. Operatőrök: Drahos Kálmán, Fifilina József, Sziklai Kornél. Gyártásvezető: Nádasi László. A film szövegét í­rta és az eseményeket tolmácsolta Gulyás Gyula, a Magyar Rádió neves riportere.)

Felemelő a filmen látni a sok szép ünnepi mozzanatot, de a befejezés drámai képei még ma is elszomorí­tják a ferencvárosi érzelmű nézőket.

A klub történetének szí­vszorí­tóan szomorú veresége viszont sajnos sporttörténeti tény …

Dalnoki Jenő edző nyilatkozatával zárjuk a pályaavatóval kapcsolatos események felidézését:

— Az eredménytől függetlenül most is elégedett vagyok mindenkivel, aki küzdött és harcolt: Bálinttal, Géczivel, Juhásszal, Muchával, Martossal és Megyesivel. Nagyon haragszom viszont azokra a fiatalokra, akik az ő erőlködésüket szinte közönyösen tudták nézni. Mucha sí­rt a mérkőzés után, Bálint pedig a zuhany alatt majdnem hajba kapott azokkal, akik szerint ez is csak egy mérkőzés volt a sok közül… És valóban mit lehet az í­gy gondolkodóknak mondani? Ha elmesélem nekik, hogy mi valamikor minden áldozatra képesek lettünk volna a Ferencvárosért, hogy egy ilyen mérkőzésen Kispéter labdával együtt egyedül betolta volna az ellenfelet a kapujába, csak mosolyognának. Mint ahogy azt sem hinnék, hogy Orosz Pali rosszul lett egy-egy mérkőzés után vagy Láng, Asbóth, Koczó, akiknek a nevére is alig emlékszik valaki, egy ilyen kudarc után szégyenében egy hétig nem ment volna ki az utcára. Mint ahogy legszí­vesebben én ma is ezt tenném …

 

Branikovits sporttörténelmet í­rt

1974.06.04. Üllői út, Ferencváros – MTK: 2-1, NB1
Ferencváros: Géczi – Martos, Bálint, Megyesi – Juhász, Mucha – Takács, Branikovits, Máté, Nyilasi, Magyar
Csere: Engelbrecht
Gól: Branikovits(1), Juhász(1)
Edző: Dalnoki Jenő

Az új stadionban ez volt az első győzelem! Hűvös, szeles szombat délutánon látszólag telt ház előtt („csak” 19 399 jegy kelt el, a bevétel 401 350 Ft volt) játszottak az örök riválisok. A találkozó 17 órakor kezdődött. Hat perccel a kezdés után Nyilasi erős lövése a bal kapufáról vágódott ki. Ez volt az új stadionban az első kapufa… Feljegyeztük az új stadionban esett első ferencvárosi gól időpontját is: 17 óra 22 perckor Branikovits szerezte! Bálint mesterien indí­totta őt. A csatár a 16-oson belül előbb elvétette a labdát, majd mielőtt Csetényi közbe tudott volna avatkozni, újból megszerezte és 14 m-ről a kapu közepébe talált, í­gy ő az első Fradi gól szerzője az új Üllői úti stadionban. Óriási volt az öröm, mint ahogy a játékidő befejeztével (18.48) is, hiszen 2-1-re győzött az FTC!

A történelem megismétlődött, mivel 1911-ben is az első győzelem az Üllői úton ez volt: FTC—MTK 2-1. Akkor azonban ez volt a pályaavató mérkőzés …

Az előmérkőzésen a tartalékcsapat is bemutatkozott az új stadionban: FTC—MTK 1-0. A tartalékcsapat gólját Eipel szerezte. Ezzel a fontos győzelemmel a gárda a 2. helyen végzett. Volt még egy érdekessége ennek a találkozónak: Vincze Géza itt búcsúzott az aktí­v szerepléstől, befejezte játékospályafutását. Hamarosan az utánpótlás szekció vezetőjeként mutatkozott be.

3281 fizető néző előtt első az ificsapat

1974. június 16., vasárnap, 9.30: MTK—FTC 3-1.

Az FTC ificsapata 11 évi szünet után ekkor ismét bajnokságot nyert! A szép teljesí­tményért jutalmul utolsó bajnoki mérkőzésüket az új stadionban játszhatták.

A délelőtti találkozóra a megfelelő hí­rverés, na és a kitűnő napsütéses idő hatására 3281 db jegyet (az ára egységesen 10 Ft volt) adtak el. A szurkolókat az Üllői úti oldalon lévő tribünre, tehát egy helyre tömörí­tették. A mérkőzés előtt lefényképezték a bajnokcsapatot, majd a hangosbeszélőn keresztül köszöntötték Rákosi Gyula fiait. Ezzel a kellemes események véget is értek, hiszen hidegzuhanyként MTK-siker született. Még jó, hogy a mérkőzés eredményétől függetlenül az FTC már bajnok volt…

Az FTC ificsapatának első — akkor egyetlen — gólját Nyilasi Tibi szerezte. A csapat összeállí­tása ez volt: Leskó—Giron, Szőke, Tóth B.—Rab, Csider—Szlobodits, Nyilasi, Kelemen, Onhausz, Magyar. Csere: Mészöly, Roboz. Ebből az ificsapatból később (Rab, Nyilasi, Kelemen, Magyar) nagyválogatottak lettek!

1977. szeptember 23. Hosszú előkészí­tő munka után megjelenhetett végre egy olyan hí­r, amelyet túlzás nélkül állí­tjuk tí­zezrek vártak:

A SZOMBATI FTC-SZ. MÁV ÉLŐBE MÉRKŐZÉSEN A SZURKOLÓK ISMÉT LÁTHATJÁK A KORÁBBI PÁLYA NEVEZETES EMLÉKMŠ°VÉT, A HíRES SPRINGER-SZOBROT!

A szobor története 55 évvel ezelőtt kezdődött. Dr. Springer Ferenc, az FTC alapí­tó elnöke tiszteletére 1922. szeptember 24-én az egyesület tagsága szobrot emelt. A szobor terméskőből készült, s magas talapzaton nyugszik. Egy ifjú atlétát ábrázol, aki a testnevelést, a sportot szimbolizálja, a talapzaton pedig Springer Ferenc domborműve látható. Az emlékművet ketten alkották : az atlétaalakot Mátrai Lajos, a Springer-reliefet Berán József szobrászművészek. A szobor évtizedeken át a pálya kedves szí­nfoltja volt. Amikor 1969-ben az új klubházat épí­tették, elmozdí­tották helyéről. Sokáig „vándorolt” a pálya területén a darabokra szedett szobor. Már-már keresgélni kellett a talapzat apróbb köveit, Dalnoki Jenő edzőnk azonban nagyon is figyelemmel kí­sérte mindennapos „pályasétáin”, í­gy amikor a szobor felállí­tását Harót János engedélyezte, Jenő barátunk a legkisebb darab helyét is meg tudta mutatni. A restaurálást és a szobor felállí­tását Bálint István épí­tész irányí­tásával és közreműködésével rendkí­vül hamar elvégezték. (A szobron Máté Dániel kőfaragó dolgozott.)

Az FTC Létesí­tmény Vállalat vezetői, Klára Jenő és Papp Béla megí­gérték, hogy a szobor pontosan az első felavatásának 55. évfordulójára újból állni fog. Betartották í­géretüket, hiszen már szeptember 21-én délután 4 órakor „állt” a szobor! És bár ez egy hűvös, borús esős nap volt, néhány perccel a szobor felállí­tása után, mint a népmesékben, egy-csapásra kisütött a nap…

Szeptember 22-én és 23-án még csiszolták, csinosí­tgatták az emlékművet, hogy a szombati avatásra antik és mégis új köntösben várja a szurkolók ezreit.

Harót János ügyvezető elnök leleplezte az impozáns Springer-szobrot

1977. szeptember 24. Délelőtt erős szél fújt, szinte letépte a Springer-szobrot borí­tó fehér leplet. Havasi Mihály az FTC „ezermestere” (öreg kézilabdás, technikai vezető, anyagbeszerző stb.) kötötte, toldozta a leplet és alaposan rögzí­tette az ünnepi esemény fontos kellékét. Óvatosságból oda is állt az avatáskor a szobor mögé, nehogy az agyonkötözött zsinórok ne engedelmeskedjenek. . .

Kora délután már szép időben és izgatott hangulatban várták, hogy megtörténjen a „leleplezés”! A mérkőzés előtt a hangosanbeszélőn keresztül köszöntötték, a Springer családot. A szobor mellett felsorakoztak az FTC és a MÁV Előre labdarúgói, majd felharsantak az FTC-szignál hangjai. Ezután a stúdióból Molnár István a hangosbemondón néhány mondatban tájékoztatott, a szobor történetéről, az ünnepi esemény jelentőségéről. Szavai befejezésekor megszólalt a Fradi-induló és nagy tapsvihar közepette Harót János ügyvezető elnök leleplezte az impozáns Springer-szobrot. A szurkolók felállva tapsoltak, s bizony nem egy idős sportbarátunk szemében könny csillogott…

Az öröm és a meghatottság könnyeit sajnos nem a gondtalan derű 90 perce követte. Az NB I újonca alaposan megdolgoztatta a zöld-fehér tizenegyet. A II. félidőben szinte egymást érték a ferencvárosi támadások, de gól csak nem akart megszületni. Az egyetlen, a győztes gólra a 81. percig kellett várni:

„A nagy lendülettel futó Magyar középen betört Szabó, Megyés és Hábersdor-fer közé, akik együttes erővel elkaszálták a balszélsőt. A 22 méteres szabadrúgást Ebedli végezte el. Jól eltalált nagyerejű lövése a sorfal fölött védhetetlenül vágódott a bal felső sarokba.”

1977. október 22. Az FTC és a sportlétesí­tmények dolgozói, főfoglalkozású edzői már a kora reggeli órákban gyülekeztek, hogy eleget tegyenek közös felajánlásunknak. Az FTC második kommunista szombatja is teljes erkölcsi és anyagi sikert hozott. (Az első 1977 tavaszán volt.) A résztvevők a Népligeti és az Üllői úti pálya területén több ezer forint értékű munkát végeztek. Vincze Géza, az FTC párttitkára néhány nap múlva örömmel újságolta:

„A társadalmi munkáért kapott összeget kerületfejlesztési célokra, és a IX. kerületi szociális otthon lakóinak megsegí­tésére az egyesület a tanácsi szerveknek átutalta. Tavasszal ismét megrendezzük ezt az akciót, mert úgy érezzük, hogy ezzel is ápoljuk azt a bensőséges kapcsolatot amely a IX. kerület és a Fradi között mindig is olyan példamutató volt.”

1977. október 28. A Középületépí­tő Vállalat dolgozói határidő előtt felállí­tották az FTC-stadion világí­tó berendezésének hatalmas tartóoszlopait. Hamarosan megkezdődlek a   világí­tótestek   kiszállí­tásának előkészületei. A terv szerint 1978 első félévében az Üllői úti pályán kigyulladnak a fények…

Kigyulladtak a fények

1978. szeptember 21. Majd mindenkinek az ősz első napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21-e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlen számomra. Önök ezen a napon úgy este 6 óra körül hazatértek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték.

Az Üllői úton azonban ezekben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gombot, s pár perc múlva kigyulladtak a fények.

Fényárban úszott az Üllői úti stadion. A gyepen pedig az eseményhez illően szokatlan, tétova mozdulatokkal megjelentek a zöld-fehér mezes labdarúgók. Edzés villanyfénynél — saját pályán —, a klub történetében először! Nem érezhették ennek jelentőségét a többségében ifjú labdarúgók, akik ekkor pályára léptek. Valahogy ma már minden, í­gy ez is olyan természetes. Nekem mégis olyan felemelő volt ez az este. Mondták már, hogy mindent „krónikás szemmel” nézek. Van benne valami, de ez az esti fény mégis más, több volt ennél.

Láttam az idős, hetven éven felüli Varga bácsit, az egyik ősszurkolót könnyezni, láttam a negyedszázada klubunknál dolgozó buszsofőrt, a sok mindent átélt Medgyesi Lajost meghatódni, az egyesület elnökhelyettesét, Hargitai Károlyt, amint oldalán lányával boldogan tekintett a fénycsóvák „tüzébe”. Ott állt a lámpák nappali világánál Elek Gyula, a kézilabdások mestere, s nem tudta mire legyen büszkébb, a fényárra, vagy kisfiára, Gabira, aki, mint láttam, minden kapu mögé lőtt labdán „rajta volt”. Pozsonyi Lajos fotósunk a régi-régi idők válogatott jégkorongkapusa fényképezőgépével dolgozott, de Zsoltika, a kisfia a fényárban oly önfeledten labdázott, hogy csak minden második kép készült az edzésről…

Edzés. Edzés villanyfénynél, edzés az Üllői úti FTC-pályán. Minderre 79 évet kellett várni! Majd nyolc évtized, hogy az alapí­tástól számí­tva kigyulladt a fény — a mi fényünk — az Üllői úti stadionban.

Szólni szerettem volna azokhoz, akikre ez a fény először világí­tott. A mi csapatunkhoz, játékosainkhoz, akik akkor is a mieink, ha már nem világí­tanak a lámpák, s kialszanak a népszerűség fényei. Nem tudtam az edzés vad tempójában őket megszólí­tani. Mit is tudtak volna mondani? Közhelyeket — szép, jó, örülünk, ezt is megértük. Megértük, de nem csak a vágy, hanem a kitartó munka — az FTC sportlétesí­tmények munkája — tette ezt lehetővé. Most névsort kellene í­rnom, hogy
kinek, milyen része van abban, hogy 1978. szeptember 21-én este 6 órától fényárban úszott az FTC-stadion. Nem tudnék erre a névsorra vállalkozni, de egyet leí­rhatok, amit az FTC Sportlétesí­tmények igazgatója, Klára Jenő a nevezetes nap délelőttjén mondott:

— Az öröm majd szét feszí­t, hogy megértük ezt a napot, de szorongásomat, hogy minden rendben van — csak a zavartalan üzemelés hónapjai oszlathatják el. Apróbb problémák még vannak, de bí­zom a szakemberek lelkiismeretes munkájában.

Az illem szerint most egy olyan szakember szóljon, aki mászta a „világí­tó tornyokat”, aki irányí­tott, aki erejét megfeszí­tve dolgozott. Zentai Ferenc, a Középület Épí­tő Vállalat csoportvezetője, már régi villanyszerelő és régi ferencvárosi szurkoló. Milyen nehézségek adódtak, ezen a „magas” munkán?

— Sajnos a sokszor erős, viharos szél miatt nekünk is voltak problémáink, de végül is, minden munkát elvégeztünk. Május végén kezdtük meg a 240 db fém-halogén és 128 db 1 kW-os jódlámpák szerelését. Általában 10—12 fő dolgozott, s amint látja, nem hiába. Nappali fény árad szét a stadionban …

Vincze Géza, a labdarúgók technikai vezetője csak bólinthat ennyi szép hallatán. Mint mondja, a pálya fényes, csak a csapat is ilyen legyen!

— Beszélgetünk — közben a csatárok kapura lőnek. Nem mondhatnám, hogy mindig pontosan, hiszen például egy lövést a Springer-szobor „fejel vissza”. Ma talán mégsem ez a lényeges. Ma ezt is elnézi szakember, ősszurkoló, sportvezető. Ma este a tény: a fény. A mi fényünk! Ferencvárosi pályán először „lángolnak” a reflektorok.

Hazafelé menet kis kitérőt tettem: a Halászbástyáról néztem a várost. Különösen a mi kis városunkat: a Ferencvárost. Amikor az Üllői úti pálya fényeit felfedeztem, elvonultak előttem a régi és a mai pálya képei. Az ősi roskatag Fradi-pálya fatribünjei, amelyre mint franzstadti — Drégely utcai — kisgyerek szökve lopakodtam; a lebontott lelátók soha el nem felejthető komor kí­sértet képei. Megelevenedtek a földből növekvő beton pillérek, a gomba módra szaporodó új padsorok, a szép, korszerű stadion elkészülte. Nekem ma lett teljessé. Nem hiányzik belőle más, csak a ferencvárosi gólok, csak felejthetetlen győzelmek — a mi győzelmeink.

Fradista vagyok, talán ezért az egyesületért születtem. A fény, amely 1978. szeptember 21-én szemembe tűnt, tekintetem elhomályosí­totta. Talán elhiszik, ezt nem csak a reflektorok fénye tette…

Nagy Béla

Az első Üllői úti villanyfényes mérkőzés

1978. október 14.

Az első villanyfényes találkozóra — a PMSC elleni „avató” mérkőzésen – emléklapot adtak ki szurkolóknak. Ezt a kis emléklapot ragasztották rá az első kiégett villanykörtére… A nevezetes villanykörte 41 cm hosszú, fényereje 380 watt volt, amí­g égett…

FTC-PMSC 4-1

Október 14-én minden a tervek szerint történt. Ünnepi volt a hangulat az Üllői úton. A klubházban Harót János ügyvezető elnök és Klára Jenő létesí­tményigazgató köszöntötte és jutalmazta meg az épí­tőket. Aztán két vezető a klubház „vezérlőhelyiségéből” egy gombnyomással működésbe hozta a reflektorokat. A pályát — a szurkolók nagy üdvrivalgása közepette — nappali fény lepte el… A stúdióban Győrffy György szí­nművész, az FTC örökös tagja olvasta fel a Ferencváros elnökségének üdvözletét, külön is kiemelve, hogy az épí­tést a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium milyen jelentősen támogatta.

Aztán kifutottak a csapatok… í­me az első mérkőzés „villanyfényes góljai”.

A 12. percben Muchát buktatták 20 méterre a pécsi kaputól. A szabadrúgásból Pogány visszasarkalta a labdát Takács elé, aki a sorfal mellett ügyesen a kapu jobb oldalába lőtte a labdát. Óriási üdvrivalgás fogadta a Fradi első „villanyfényes” gólját!

Öt perc múlva növelte előnyét a sziporkázóan játszó Ferencváros. Egy beí­velt labda kiperdült Katzirz kezéből, utána vetődött, az ismét elpattant tőle, Pogány elcsí­pte, Nyilasi elé játszott, aki 20 méterről a léc alá bombázott.

Három perc múlva Schulteisz a pécsi 16-os előtt megrúgta a labdáért futó Szokolait, ezért a játékvezető leküldte a pályáról a pécsi labdarúgót. Érdekesség, hogy a pályaavató után a villanyfényavatón is történt kiállí­tás… A 26. percben Szokolai iramodott meg a bal oldalon, az alapvonal közeléből belőtte a labdát a kapu előterébe, s a jól érkező Pogány 5 méterről a jobb alsó sarokba továbbí­totta 3-0!

A 32. percben született az első „idegen” gól. Kardos kicselezte a kifutó Zsiborást, az alapvonalnál egy cselt csinált, amikor a beérkező Tepszics felvágta. 11-es! A büntetőből Dárdai helyezte a labdát a kapu bal oldalába. Zsiborás rajta volt a lövésen, de nem tudta hárí­tani.

A 67. percben Nyilasi a jobb oldalról í­velte a labdát a kapu elé. Katzirz rajta volt, de kipattant a kezéből, és a szemfüles Pogány öt méterről a hálóba fejelte.

A villanyfényes pályaavató — ellentétben az 1974-essel — szép emléke a Ferencvárosi Torna Clubnak.

 

Az első villanyfényes edzőmeccs

1978. október 28. FTC-BALASSAGYARMAT 3-1

Ez volt az Üllői úti pályán az első villanyfényes edzőmérkőzés! A Fradi a Magdeburg elleni KEK mérkőzésre ezt a villanyfényes főpróbát tartotta. A szombat esti villanyfényes edzőmérkőzést 1200 néző tekintette meg.

 

Az első villanyfényes nemzetközi kupameccs

1978. november 1. FTC-FC MAGDEBURG (NDK) 2-1 KEK

Vérbeli kupacsatát hozott a mérkőzés első félideje, noha az FTC számára nagyon rosszul indult a játék, hiszen a vendégek a zöld-fehérek egy rövidzárlata után már a negyedik percben gólt szereztek. Ezt a sokkot hamar kiheverte az együttes, sikerült rendeznie sorait és négy perc múlva egyenlí­tettek a fradisták. A nézők hangorkánjától kí­sérve Szokolai hamarosan a vezetést is megszerezte. Ekkor úgy tűnt, hogy a hátralévő több, mint egy órában sikerül majd a továbbjutást jelentő gólt is megszerezni. Sajnos, hogy ez nem sikerült, ezért a fradistákon kí­vül a török Ok játékvezető is okolható volt… A Magdeburgnak végül minden összejött és az idegenben lőtt góllal továbbjutott. í­gy kupamecs-csen a villanyfényes premier igencsak bal-szerencsés volt…

Negatí­v nézőcsúcs

1979. augusztus 8. Ferencváros – Kuwait Sporting Club 1:1

A nemzetközi barátságos mérkőzést a nyári melegben csak minimális érdeklődés kí­sérte: a találkozót 69-en tekintették meg! (Megszámoltam …) Pogány góljával a félidőben a Fradi vezetett, de aztán a vendégek egyenlí­teni tudtak. Sőt, ha a helyzetkihasználásuk jobb, még meglepetést is okozhattak volna.

Nagy Béla

– ɱ –