Bukovi Márton

Bukovi Márton

“Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.

Ez a régi jellemzés hí­ven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát.

Már 1919-ben, mindössze 16 évesen az Ékszerészek első csapatában rúgta a labdát! Huszonegy esztendősen a római Alba együtteséhez szerződött. A profizmus bevezetése után a Ferencváros azonnal szerződtette, hiszen a szakemberek benne látták a korszak egyik legjobb magyar fedezetjátékosát.

Már az első profi bajnokságban ott volt az aranyérmes ferencvárosi csapatban. Ennek a bajnokságnak egyik kiemelkedő mérkőzése a Ferencváros – Hungária rangadó volt. Bukovi Márton számára talán a legemlékezetesebb.

— 1927 májusában volt a találkozó — emlékszik vissza Bukovi. 4-1-re vertük a Hungáriát. Én ügyeltem Orth Gyurira. Nagyszerűen ment a játék. Gyuri is remekelt, de amit lehetett, megtettem azért, hogy ne tudjon gólt rúgni. A mérkőzés után tombolt a nézőtér. Orth Gyuri odajött hozzám és megcsókolt. A másnapi lapok tele voltak a Ferencváros dicséretével. Egyöntetűen azt í­rták, hogy Bukovi és Orth volt a mezőny kimagaslóan legjobb két játékosa

Kifogástalan fizikai adottságokkal és “szakmai” felkészültséggel rendelkezett. Európa szerte hí­rneves taktikus, csapatának igazi karmestere volt. Lábbal és fejjel uralta az egész mezőnyt és hadvezérként irányí­tott. A támadófedezet szerepkörében klasszis teljesí­tményt nyújtott. Hajszálpontos indí­tásaiból játékostársai sorra szerezték a gólokat, í­gy bár ő maga nem volt gólerős, de a ferencvárosi gólok nagy részében “benne volt”. Szerepelt a Fradi világhí­rű dél-amerikai túráján, a KK-győzelem egyik részese volt.

Bajnoki cí­meket és magyar kupát nyert a csapattal. 1928-ban az év labdarúgójának választották. Tagja lehetett a 100%-os bajnokcsapatnak és 12 alkalommal a válogatottba is meghí­vták.

A legsikeresebb meccséről (1927. szeptember 25., Magyarország – Ausztria: 5-3) í­gy í­rtak:

A magyar halfsor, de az egész mezőny legkiemelkedőbb játékosa Bukovi volt, akinek minden tudását latba kellett vetni az első félidőben, hogy csapatát megmentse a kudarctól és felszabadí­tsa a védelmet az osztrák támadósor nyomása alól. Három ember helyett dolgozott! Hogy az eredmény megváltozott és jóra fordult, abban fő része ennek az istenáldotta nagytehetségű futballistának van, aki egymaga képes mérkőzések sorsát irányí­tani és eldönteni.

Egy sérülés miatt rövid időre pihenésre kényszerült. Felgyógyulása után úgy látta, hogy itthon már nem érvényesülhet képességeinek megfelelően (ekkortájt tünt fel Sárosi György). Bukovi a francia Séte csapatához távozott (itt bajnoki cí­met és kupát is nyert), ahol még éveken át töretlen fényében ragyogott kivételes tudása, itt is fejezte be pályafutását.

Ezt követően a Gradjanski – a Dinamo elődje – kérte fel szakvezetőnek, ahol azután edzőként is fényes sikereket aratott, bajnokságokat nyert a jugoszláv csapattal. Az MTK 1947-ben – nagy harc árán hozta vissza Magyarországra, hiszen a zágrábiak hallani sem akartak a Mester távozásáról. Nádas Adolf, az FTC akkor elnöke egy napot késett a hí­vással… Bukovi nagy tekintélyét jelzi, hogy a kék-fehér klub vezetői ilyen nagy küzdelmet ví­vtak egy volt ferencvárosi labdarúgóért.

Furmann, Bukovi, Berkessy 1979 augusztusában

Megérte nekik, hiszen az MTK egyik aranykorszaka a Bukovi irányí­totta sikergárda lett. Egy évtized alatt három bajnoki cí­met szereztek. 1956-ban már, mint szövetségi kapitány az egész magyar labdarúgás eredményességéért tevékenykedik. Győzelem Belgrádban, Moszkvában, Párizsban, Bécsben… Később dolgozott a Spartacusnál, az FTC-nél szaktanácsadóként (1959-60), a DVTK-nál, az Újpestnél, majd Görögországba szerződött. Az Olympiakosznál eltöltött évekhez csak annyit: a szálloda előtt ahol lakott, az autóbuszok, noha nem volt megálló – rendszeresen “stoppoltak” a sofőrök és az utasok leugráltak a járműről, hogy megéljenezzék a Mestert. Ehhez képest az, hogy a stadionokban sokszor a vállukon vitték körbe a szurkolók, szinte semmiség … Természetesen egyszerű oka volt: kétszer is görög bajnoki cí­met nyert a pireuszi egyesülettel.

Bukovi Márton nevéhez kapcsolódik a 4-2-4-es rendszer kialakí­tása. A nagy taktikus hí­rében álló edző hozta be az egyetemes labdarúgásába a hátravont középcsatár posztját.

Idős korában természetesen két kedvenc klubja, az FTC és az MTK meccsein volt mindennapos vendég. Zakója hajtókáján is e két klub jelvényét viselte, az MLSZ jelvénnyel együtt. Nyolcvanéves születésnapján e “hármas” még együtt köszöntötte, de eljött az idő, amikor szomorú kötelességként sí­rkőavatás adott aktualitást a Bukovihoz fűződő kapcsolatnak és szó szerinti sí­rig tartó tiszteletnek Sí­rkövén mi más lehetne, mint egy stadion, egy márvány kispaddal.

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)

7 hozzászólás a(z) Bukovi Márton bejegyzéshez

  • Horvát barátom nemrég elhunyt édesapja legendákat mesélt Bukoviról. Ma is számon tartják, pedig több mint 70 éve edzősködött ott. Ő vezette be a WM-rendszert a harmincas évek végén a Gradjanskinál.
    Pireuszban pedig, ahol a hetvenes években az Olympiakost edzette, a buszsofőrök a háza előtt soronkí­vül rendszeresen megálltak, az utasok lkiszálltak Bukovit éljenezni, majd vissza a buszra és folytatták az útjukat.

    • Ez gyönyörű … el is tudom hinni … külföldön mindig nagyobb becsben állt, mint itthon … Pedig a világfutball egyik legnagyobb zsenije volt, játékosként is, edzőként is … Magyarországon méltatlanul kevés szó esik róla … Legalább mi, Fradisták emlékezzünk rá, még ha szí­ve fele kék-fehérré is változott … amivel semmi baj, hisz a másik fele ÖRÖKRE megmaradt zöld-fehérnek … Különben is, olyan szép, hogy vki 70-80 évesen úgy járt ki meccsekre, hogy a Fradi és az MTK jelvény egyaránt ott volt a hajtókáján … Hogy mondta anno Salamon Béla? “Ha nem mötökás lettem volna, akkor biztosan fradista …” Én meg, ha nem Fradistának születek, MTK-drukker lettem volna!!!

  • Kolosszális képességű fedezete volt korának, világhí­rű edző lett, hát, igen, Magyarország futball forradalmat tett az ’50-es években és ez nem Rákosi, nem a rendszer érdeme volt. Ha az lett volna, akkor miért voltal fasorban (sem) az NDK-sok, a lengyelek, a románok, a bolgárok, az albánok? Volt néhány zseni (egyikük Bukovi), akiknek a világ a MAI labdarúgást köszönheti. Egészpályás letámadás, lyukrafuttatások, meccs közbeni sorozatos posztcserék, kifutó kapus, mint 4. hátvéd, 4-2-4, hátravont középcsatár stb. Bár a világ nem nagyon emlegeti, legalább mi őrizzük meg az emlékét annak az embernek, aki játékosként is, edzőként is megelőzte korát. RIP Bukovi Márton.

  • YSE.

    ez í­gy van, az ehavi Fourfourtwo (angol fociújság) í­r is erről.

  • Jackie!
    Ha még ehhez hozzávesszük az MLSZ jelvényt is, egy olyan idilli állapotot kapunk, mely lehet, hogy létezett, de egy hamar nem fog ismét eljönni. Túl nagyot és túl fájdalmasan fordult a világ.

  • Ha igaz, “ő találta fel” a 4-2-4-et és az egészpályás letámadást. De a dicsőséget mások aratták le…

  • Istenem !

    El tudjuk ezt ma képzelni?Hogy valaki együtt viseljen Fradi és MTK jelvényt ?
    Mára Fradista ver-szid-.gyűlöl Fradistát! Hogy 2004 dec.5.-ről már ne is beszéljünk !
    Bukovit a szakértelme csak egyszer hagyta cserben: Amikor először látta az ifi válogatottban Albert Flórit,azt mondta: mit akarnak ezzel az Alberttel! Ezekkel a lábakkal legfeljebb egy közepes fedezet lehet,nem középcsatár! Hála Isten,hogy Marci bácsi ebben tévedett…

Hozzászólás a(z) YSE bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK