Rákosi Gyula (fotó: Hargitai Károly gyűjteményéből)

Közel 15 évig volt az első csapat tagja és Sárosi dr., Fenyvesi dr. és Mátrai után negyediknek érte el az 500-on felüli mérkőzésszámot! Szerepelt olimpián, EB-n és két VB-n! Ősfradista, egész életében csak FTC-mezben játszott! Illetve kezdetben az „átkeresztelt” trikóban.

– 13 esztendős voltam és minden vágyam az volt, hogy az olimpiai siker után labdaszedő gyerek legyek az egyik Üllői úti mérkőzésen. 1952-ben leadtam az igazoláshoz szükséges három fényképet. Száger Misi bácsi pedig – aki az első edzőm volt – dörmögve mondta: „Elférsz a többiek között”, majd beosztott labdaszedőnek. Az Egressy útról azonban későn érkeztem, már kifutottak a pályára a labdaszedők is. Ott, az Üllői úti pályán, a kerítésnek dőlve zokogtam, hogy én máskor nem kések el sehonnan! Aztán a Kinizsi ifivel két bajnokságot is nyertem. Az ifjúsági válogatottban csak egyszer játszottam, hiszen az utánpótlásba (7), a B-válogatottba (9) és az olimpiai válogatottba (10) rendre meghívásokat kaptam. Először persze a Fradiban kellett bizonyítanom. Tudtam, hogy nem vagyok született zseni, csak azzal emelkedhetek ki a társaim közül, ha kétszer annyit futok, mint a többiek. Rengeteget túlóráztam, egy-egy mozdulatot, elfutást százszámra végeztem. A szélről történő beadásoknál a társak csak kiáltottak, hogy „Matyi”, és én már íveltem is a labdákat … Becenevem politikai eredetű. Az ötvenes években a Rákosi névhez a Matyi dukált. Már az iskolában rám ragadt ez a név, azóta is viselem. Kezdetben bosszantott, hogy mindenki ezzel zrikált, idővel már oda sem figyeltem, ha netalán valaki Gyuszinak szólított … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →