Muzeális bajnoki beharangozó: 1957.VI.2. Ferencváros – Pécsi Dózsa 3:0
1957. Ha csak magát az évszámot nézzük az emlékezés távlatából akkor nagyon sokunknak csak a történelemkönyvek és szüleink visszaemlékezései jelentik a kiindulási pontot. Ráadásul 1957 eltörpül a körülötte tornyosuló 1956 és 1958 között, hiszen „ötvenhat” örökre bevésődött a szabadságszeretők szívébe, 1958 meg Nagy Imre és társai meghurcoltatásának és a forradalom utáni leszámolási időszak kezdetét jelenti. Ezek között bújik meg 1957 szinte észrevétlenül, mintha nem is létezne, pedig súlyos terheket cipelt a hátán. Az emberek ott sírták ki a fájdalmat, ott indultak el sokan a nagy világba, ott próbálták a néhány napig ragyogó szabadság gondolatát nem feledve újra kezdeni a hétköznapokat. És Kádár János 1957. február 2-án nevezte Nagy Imrét „az ellenforradalmi felkelés szítójává” és „árulónak”, ezzel elindítva azt a terrorhadjáratot mely egészen 1962-ig tartott és mely nemcsak Nagy Imre és társait, de tizenéves kamaszokat is gondolkodás nélkül küldött a halálba. Tovább olvasom
Muzeális bajnoki beharangozó: 1957.IV.28. Vasas – Ferencváros 1:1
Annak ellenére, hogy megfogadtam, egy ideig nem állítom szembe a múltat a jelennel, ma néhány gondolat erejéig mégis meg kell szegnem az ígéretemet. Nagyon áttételes lesz, de mikor elolvastam az 1957.április 30.-i Képes Sport beszámolóját a Ferencváros-Vasas mérkőzésről, már tudtam, hogy az ígéretemnek annyi. „Hiába na! A labdarúgásért rajongó közönséget nem lehet félrevezetni! A szurkolók tudják előre, hogy mi lesz vasárnap. Persze nem az eredményt tudják előre, hanem azt, hogy lesz-e komoly sport vagy nem.” A fenti idézet bár 1957-ben íródott, de nyugodtan ráhúzhatnánk 2011-re is, bár a szöveg értelmezése és a valóság már teljesen másképpen hat a két évszámra. Tovább olvasom
HOZZÁSZÓLÁSOK