Nagyon kevesen, alig négyezren látogattak ki az Üllői útra a sokáig lelkes zöld-fehér szurkolók közül, és akik kimentek, azok sem jöttek tűzbe a hidegben. A Ferencváros elképzelés nélkül, nehézkesen, „mérsékelt lelkesedéssel” vetette magát a küzdelembe, a székesfehérvári együttesnek ez kedvezett, sokáig úgy látszott, hogy egy pontot meg is tudnak kaparintani a vendégek.

Szokolai sem játszott jól, de ő legalább bemutatott egy olyan lövést, amelytől néhány másodpercre felvillanyozódtak a szurkolók. Takács beívelte a labdát a bal oldalról. Szokolai háttal állt a kapunak, amikor felnyúlt lábbal a labdáért a levegőbe, és úgy vette át, hogy villámgyorsan azonnal meg is fordulhatott. Megfordult, majd még mielőtt a labda leért volna a földre, kapásból kapura rúgta. Paulusz nagyot vetődött, így sikerült kiütnie a jobb sarok felé tartó labdát.

Szokolainak tehát csak egyetlen felvillanásra tellett, nem így Pogánynak, aki néhányszor megmutatta, hogy továbbra is nagyszerű formában van. Úgy látszik, őt viselik meg legkevésbé azok a viharok, amelyek mostanában a Ferencváros székházában és öltözőjében dúlnak. Néhány jó csellel, gyors elfutással vétette magát észre az apró termetű csatár, majd egy perccel a mérkőzés lefújása előtt bal lábbal, szabadrúgásból, nagyszerűen csavarta a labdát Paulusz hálójába. Ezzel a góllal a Ferencváros egy plusz pontot szerzett. A reális eredmény ugyanis a döntetlen lett volna. Tovább olvasom →