Craig Short: Ennél alaposabban már nem is csinálhattam volna

Az utolsó pillanatig bízott benne, hogy még idejében be tud iratkozni a pro licences tanfolyamra, ám mivel ez nem sikerült neki, hivatalosan legkorábban csak március végén lehet Craig Short a Ferencváros vezetőedzője. Az egykori hátvéd nem fél a fanatikusoktól, a tíz évvel ezelőtti Lipcseit pedig Premier League-szintű játékosnak tartja, de már csak csereként számít rá. Szerinte a magyar játékosok taktikailag rendkívül magas szinten állnak, és kiváló a rúgótechnikájuk. A kispad körül kialakult helyzetet maga is kínosnak tartja, Berki Krisztián azonban az MLSZ-t hibáztatja.

Craig Short szerdán tudta meg, hogy nem ülhet le vezetőedzőként a Ferencváros kispadjára, mivel nemcsak hogy nem rendelkezik az MLSZ szabályzatában megkövetelt pro licenccel, hanem még a szövetség által kiskapunak meghagyott lehetőséggel sem tud élni, hiszen be sem iratkozott a tanfolyamra. Az FTC vezetői ezért két nappal a tavaszi szezonrajt előtt úgy döntöttek, hogy papíron a Ferencváros U19-es csapatánál dolgozó Tuboly Frigyest teszik meg vezetőedzőnek, a valódi edző azonban továbbra is Short.

– Miért kellett az utolsó pillanatig várni a bejelentéssel, hogy Short nem tudja teljesíteni az élvonalbeli edzősködés feltételét?

– Azért, mert az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy még a tavaszi rajt előtt leteszem a záróvizsgámat, meglesz az A licences bizonyítványom, és be tudok iratkozni a pro licences kurzusra.

– És, nem sikerült?

– Nem, pedig úgy volt, hogy a vizsgák már a múlt héten meglesznek, csakhogy csúszott a folyamat. Ezért voltam biztos benne, hogy nem lesz probléma. És ezért történt, hogy a klub nem készült fel arra, hogy valakit be kell dobni helyettem, ezért kellett rögtönözni a vészhelyzetben. De mindez csak a felszín, a továbbiakban is én és Ron Reid felelünk a Ferencváros szakmai munkájáért.

– Nem érzi kínosnak, hogy egy ilyen patinás klub egy strómant ültet le edzőként az első csapat kispadjára?

– De igen. És biztosíthatok mindenkit, hogy ez a megoldás senkinek sem tetszik. Ha minden jól megy, március végére, legkésőbb április elejére meglesz a záróvizsgám és a diplomám az A licences kurzuson, és utána azonnal beiratkozom a pro licences tanfolyamra. Úgy tudom, abban a pillanatban le is ülhetek az NB I-es csapat kispadjára, legalábbis ígéretünk van erre az MLSZ-től.

– Kitől hallott először a Fradiról?

– Az édesapámtól, aki 1953. november 25-én ott ült a Wembley-stadionban az évszázad mérkőzésén, amikor 6-3-ra kikaptunk a “mágikus magyaroktól”. Azt is tudtam, hogy a Fradi az UEFA-kupában és a Kupagyőztesek Európa Kupájában a hatvanas-hetvenes évek fordulója környékén háromszor összecsapott a Liverpoollal, s kétszer tovább is jutott. De a legfrissebb híreket Keith Gillespie barátomtól kaptam, aki 1996 őszén a Newcastle United labdarúgójaként játszott a Fradi ellen az Üllői úton.

– Attól a Gillespie-től, az északír válogatott játékostól, akit a nyáron majdnem leigazolt a Ferencváros?

– Attól. Azt mondta, eszméletlen szurkolótábora van a csapatnak. Hogy micsoda szenvedély övezi a klubot, hogy Fradistának lenni szinte vallás. És csöppet sem hazudott, sőt. Szerintem még visszafogott is volt a minősítése.

– Ha már a szenvedélyt szóba hozta, önt nem akarták megverni a Fradi fanatikusai, mint az elődjét, Bobby Davisont?

– Ugyan, dehogy. Nekem kezdettől fogva kiváló a kapcsolatom a ferencvárosi szurkolókkal. Most, hogy jól játszottunk az előkészületi meccseken, kiváltképp jó, de korábban, amikor rosszul szerepeltünk, akkor sem fordultak ellenem.

– Mit jelent önnek az, hogy a Fradi edzője lehet?

– Óriási lehetőséget. Nem sok angol menedzsernek adatik meg, hogy külföldön dolgozzon, mi nem szívesen hagyjuk el a szigetünket, de ez most nekem egy hatalmas kihívás. Persze hiányoznak a gyerekeim, de azért szeretek itt lenni. Sokat tanulok, én is sokat átadok abból, ami az angol futballt jellemzi, remek tapasztalat.

– Nagyon más az itteni futball, mint amihez otthon hozzászokott?

– Nagyon. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy a magyar futball kifejezetten lassú. Viszont taktikailag rendkívül magas szinten állnak a magyar labdarúgók és a magyar csapatok.

– Ezt komolyan gondolja?

– Igen, ez a helyzet. Másfél éve vagyok itt Magyarországon, és mindig gyomorideget kapok, amikor az aktuális ellenfelünk rögzített helyzetből hozza játékba a labdát. Remek a magyar játékosok rúgótechnikája, életveszélyesek szögletből, szabadrúgásból. Itt van ez az egykori Fradi-játékos, ez a Krisztián…

– Lisztes?

– Igen, Lisztes. Akkora gólt lőtt nekünk szabadrúgásból a negyedik fordulóban, hogy csak pislogtam.

– Szóval, akkor vagyunk jók, ha nem kell futni?

– Hát, körülbelül erről van szó. Az angol futball merő dinamizmus, lüktetés, állandó rohanás, én is azon vagyok, hogy egy kicsit felpörgessem a Fradi játékát. És azt hiszem, a téli felkészülés során sikerült is előbbre lépnünk ezen a téren.

– Amikor Bobby Davison után fél évvel megérkezett a Fradihoz, gondolta volna, hogy ön lesz a következő edző – legalábbis gyakorlatilag?

– Eszembe se jutott. Bobby még játszatni is akart, egy teljes és egy fél mérkőzést játszottam is, de hát túl a negyvenen ez már nem lehet az ember célja. Én menedzser akartam lenni, odahaza már foglalkoztam korábban a fiatalokkal, arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hamar egy magyar élvonalbeli csapat szakvezetője leszek.

– Mikor gondolt először arra, hogy Bobby napjai meg vannak számlálva az Üllői úton?

– Mindvégig az volt a benyomásom, hogy Bobby nem tervez hosszú távra a Fradinál. A csapat nem játszott jól, láttam Bobbyn, hogy nem érzi jól magát, pedig egyáltalán nem rossz szakember ő, csak valahogy nem passzoltak egymáshoz. Sem a csapattal, sem a szurkolókkal.

– Davison alatt a hagyományos angolt futballt próbálta játszani a csapat, a labdát előreívelték, aztán reménykedtek, hogy az rápottyan Ferenczi fejére.

– Igen, Pista valóban egyedül vergődött a húsdarálóban, tényleg kissé sematikus volt a játékunk, bár meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta futball már régen nem jellemzi az angol labdarúgást. Ma már a Premier League, de még a Championship csapatai is szinte kivétel nélkül a rövidpasszos focit játsszák, vagy legalábbis erre törekednek.

– Mi volt az elképzelése, amikor belefogott a téli átigazolások megszervezésébe?

– Veterán játékosokat akartam szerződtetni, a veteránon ne aggastyánokat értsen, hanem olyan futballistákat, akik már többéves élvonalbeli tapasztalattal rendelkeznek, akik nem gyerekek, akik mentálisan kemények, s akik nem csinálják tele a gatyájukat, ha idegenben netán az ötödik percben vezetést szerez az ellenfél. Nézze meg a Mancheseter Unitedet! Hátrányba került a Milan ellen, de ugyanolyan nyugodtan futballozott tovább, játszottak a saját játékukat, s a végén meg is nyerték a meccset. Anthony Elding, Sam Stockley, Csizmadia Csaba, Tommy Doherty ebbe a kategóriába tartozik. És a régebbiek közül Paul Shaw, Ferenczi, Lipcsei Péter. Már úgy értem, nem a Wayne Rooney-kategóriába, hanem a mentálisan erős játékosok közé. Ezenkívül pedig az volt a tervem, hogy egy szépen, látványosan futballozó csapatot hozzak össze.

– Ön szerint ki lehet az idény felfedezettje a fiatalabbak közül?

– Kulcsár Dávid.

– Ő Davison alatt egyáltalán nem tűnt ki.

– Nem, mert Bobby hátvédet játszatott vele. Gyors, energikus játékos, végigfutja a kilencven percet, elsöprő a lendülete.

– Hol rejtőzködött eddig?

– Mondom, a hátvédsorban. De amikor átvettem a csapatot, rögtön mondtam neki, Kuli, neked a középpályán, támadó szellemben kell futballoznod. Te nem védő vagy, neked lázba kell hoznod a közönséget, lázba kell hoznod az edződet. Te előremész támadni. De meglátja majd, Vass Máté is berobban a tavasszal, figyeljen csak oda a srácra. És Tóth Bencére is.

– A felkészülési meccseken még Joaquin is mintha megtanult volna futballozni, pedig ő az ősszel lelombozó teljesítményt nyújtott.

– Várjon az ítélettel, ő még gyerek, 21 éves, idő kellett neki, amíg megszokja ezt a környezetet. Nem beszélve arról, hogy az önbizalma romokban hevert. De ebben a szerkezetben már ő is megtalálta a helyét. Nagy kár, hogy a keddi az edzésen combizomszakadást szenvedett.

– Mi lesz Lipcseivel?

– Ő is kap majd szerepet, persze nem kezdőként. Nehéz helyzetekben szükségünk lesz az õ hatalmas rutinjára.

– Megvan már a Haladás elleni kezdő tizenegye?

– Megvan, de nem mondom meg.

– Milyen helyezéssel lenne elégedett a szezon végén?

– Nem akarom megkerülni a kérdést, de először attraktív futballt szeretnénk játszani, aztán a többi már jön magától. Több gólt akarunk rúgni, mint az ősszel, azt akarjuk, hogy a szurkolók élvezzék a meccseinket, el akarjuk bűvölni a rajongóinkat.

– És a helyezés?

– Az első öt között akarunk végezni.

– Ez aztán bátor prognózis!

– Bízom a játékosokban, bízom önmagamban, bízom az elvégzett munkában. Nagy a hátrányunk, éppen ezért kevés a hibázási lehetőség, de hiszek abban, hogy egy jó rajttal a közönséget is magunk mellé állítjuk, aztán már nem lesz megállás.

– Úgy érzi, az átigazolások, az erősítések képessé teszik erre a csapatát?

– Biztos vagyok benne. Elégedett vagyok az erősítésekkel, húsz-harminc játékost néztem meg az elmúlt két hónapban, beszéltem magukkal a játékosokkal, olyanokkal, akik játszottak velük, ellenük, beszéltem az edzőikkel, megnéztem egy rakás DVD-t, szóval ennél alaposabban már nem is csinálhattam volna. Kipróbáltam őket a felkészülési meccseken, készen állunk a Haladás fogadására.

– Minden posztot betöltöttek?

– Mindegyiket. Többnyire duplán. Két csapatra való, használható futballistám van.

– Van olyan csapat Magyarországon, amelyik verhetetlen a Fradi számára?

– Szerintem nincs, pontosabban az a célom, hogy ne legyen. Persze a Videoton és a Debrecen nagyon erős, utóbbi már nem is kényszerül arra, hogy megossza az erejét a BL és az NB I között. És az Újpest, a Győr is igen jó csapat. Jól edzett, szakértő menedzserek által dirigált együttesek. De senkitől sem félünk.

– Mennyire fontos a közönség támogatása?

– Nagyon. Éppen ezért abszurdnak érzem, hogy szombaton üres lelátók előtt kell játszanunk. A profi futball színház. Maga szerint rendeznének színielőadást üres nézőtér előtt? Most mondja meg, kinek játsszunk majd közönségcsalogató futballt? Az üres lelátónak?

– Ön szerint van olyan NB I-es játékos, aki megállná a helyét a a Premier League-ben?

– Horváth.

– Milyen Horváth?

– A Videoton középhátvédje.

– Horváth Gábor. Miért pont ő?

– Játszottam ellene, testközelből ismerem, nagyon jó, kemény, képzett, fizikailag magas szinten álló labdarúgó. Ő simán el tudna játszani az angol élvonalban.

– Rajta kívül?

– Lipcsei, ha tíz évvel fiatalabb lenne. Többet nem tudok mondani, a Premier League túl meredek egy magyarnak. Habár Kulcsár fizikumban, lendületességben, agresszivitásban megüti az angol élvonal szintjét, csak még túlságosan fiatal.

(Ch. Gáll András, origo.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.22.18:00 ZTE-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 09.25. 15:00 Iváncsa-FTC (TV: -)
Következik: 09.29.16:00 FTC-Kisvárda (TV:M4stream)
Következik: 10.03.18:55 EL csoportkör FTC-Ludogorec (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST