Zsiborás Gabi és a Fradi-szív
Részlet: Nagy Béla – FRADI FUTBALLKÖNYV (1985)
Zsiborás
Zsiborás Gábor
1984-ben az FTC-PMSC mérkőzés utolsó percében nem mindennapos esemény történt. A Fradi szögletrúgáshoz jutott, s amíg ehhez készülődtek a játékosok, Zsiborás óriási vágtával közeledett az ellenfél kapujához! A nézők döbbenten nézték a szokatlan eseményt.
– Felnéztem az órára és láttam, hogy az utolsó perchez érkeztünk.
Borzasztó volt a tehetetlenség érzése, és szinte ösztönösen elindultam az ellenfél kapuja elé. Hátha nekem sikerül az, amit társaimnak a 90 perc során nem sikerült megvalósítani. Nagy vágtám végén jó pozícióban kaptam a labdát, s bizony, ha a közelben levő játékvezető mozdulata nem zavar meg, talán jobban eltalálom a labdát. .. Mindenesetre megpróbáltam … Serdülő koromban egyébként sokáig csatárt játszottam, és csak edzőm tanácsára vonultam hátra a kapuba. Az edzőm akkor is Vincze Géza volt …
Az egyedülálló tett kapcsán óhatatlanul felmerül az emberben: micsoda óriási győzelmi vágy, klubszeretet élteti ezt a játékost, hogy felrúgva minden “szabályt”, ily módon is segítette csapatát! A statisztikában sokszor leírjuk, hogy saját nevelésű játékos. Néhányan már feltették a kérdést, hogy mennyiben térnek el az “idegenek” a serdülő koruk óta anyaegyesületükben játszóktól. Zsiborás Gabi testén Fradi-mez feszült. S a mez alatt – ezt látványosan bizonyította – nem akármilyen szív dobog. Fradi-szív!
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Zsiborás Gabi,a ZSIGA.Volt szerencsém Őt sokszor látni Fradi mezben,de mégis a legemlékezetesebb meccs vele kapcsolatban amikór MTK játékosként futott ki az álltala imádott stadionba és kb26000 ember Őt éltette.Azt a pillanatot sokan megkönnyeztük a pályán és a leláton egyaránt.Ő és a hozzá hasonló EMBEREK hiányoznak ma a székházból és a népligetből.,Nekem fiatalként Ő volt az egyik példaképem.Mert Ő példakép volt akire fel lehetett nézni akit tisztelni lehetett a pályán mutatott teljesítmény az állandó gyözni akarása miatt mert soha nem adta fel a küzdelmet.